Egy perce se kérte meg a kezemet, de olyan, mintha már egy órája ott térdelne.
Nagyon szeretem Logan-t, Ő életem szerelme, de még csak egy hónapja ismerem... igaz, hogy az az egy hónap egy egész évnek tűnik, de akkor is... Mit csináljak?
Nem akarom megbántani... ha nemet mondanék, még a végén azt hinné, hogy nem szeretem.
Ha pedig igent mondok, akkor az nem lenne egy elhamarkodott válasz? A fenébe... mit tegyek? Valamit tennem k....
-Jesszusom Becky! - kiáltott Pamela.
Igen... nekem is pont ilyenkor kell elhánynom magam? Biztos a stressz miatt...
Gyorsan szaladtam a fürdőszobába és a wc fölé hajoltam.
-Becky! Mi a baj? - rohant be Logan zavartan.
-Nem tudo... - félbeszakított a rókázás.
Logan hátrafogta a hajamat és a hátamat simogatta.
-Éreztem, hogy nem kell az a desszert! - panaszoltam, majd újra jött egy nagy adag trutymó.
-Nem lett volna muszáj megenned! - guggolt le mellém.
-Már mindegy... - legyintettem, majd lehúztam a magamból kiadott turmix-ot.
Amikor felálltam, elment az erőm... szerencsére Logan elkapott.
Felvett a karjába és a szobánkba vitt. Óvatosan lefektetett az ágyra.
-Hozok vizet... - már el is tűnt.
Ahogy rá gondoltam a mai vacsorára, felkavargott a gyomrom.
A fejem is elkezdett fájni. Király.
-Hoznál egy fájdalomcsillapítot is? - kiáltottam ki a szobából.
-Van itt az éjjeliszekrényben - belépett az ajtón, és előkotort egy tablettát. Mohón kortyoltam be a vizet a gyógyszerrel.
-Minden oké? - közeledett Presley félénken.
-Jelenleg nem, de holnapra már biztosan jól leszek - eröltettem magamra egy mosolyt.
-Huh, oké - sohajtott egyet.
-Magunkra hagynál Pres? - fogta meg testévre vállát Logan.
-Persze... - ki ballagott a szobából és becsukta az ajtót.
-Mi... mi a válaszod? - tette fel a kérdést lehajtott fejjel.
-Logan, hagynál egy kicsit pihenni?
-Szeretsz még? - tette fel a nap hülye kérdését.
-Mi??? - néztem rá kikerekedett szemekkel - Ezt most komolyan megkérdezted? Hát persze, hogy szeretlek!
-Ha tényleg szeretnél, akkor már rég Igen-t mondtál volna... - a szemembe nézett.
-Logan! A szerelem nem egy Igen-től függ... - megfogtam a kezét, de felállt.
-Hagyjuk... elég volna ha kimondanád, hogy már nem érzed azt, amit az elején...
-Te most teljesen megzavarodtál? - kezdtem mérges lenni - Szeretlek Logan! De most elvárod, hogy egy kibaszott hónap után gondolkodás nélkül hozzád menjek? - hupsz, ezt lehet, hogy nem kellett volna így mondanom... dehát nagyon felhúzott...
-Szóval neked csak egy kibaszott hónap volt? - egyet pöffentett és kiment becsapva magamögött az ajtót.
-Az istenit! - szóltam le magamat. Nem úgy értettem. Ez volt életem legjobb egy hónapja...
*Pamela szemszöge*
Miután Jeff és én feltakarítottuk az ebédlőt és elpakoltuk az asztalt, leültünk a konyhába.
-Remélem nem lesz semmi baj - szólaltam meg.
-Biztos csak elrontotta a gyomrát...
-Várj csak egy picit! - hallgattattam el férjemet.
Becky és Logan hangját hallottam. Veszekednek valamin... ez nem jó...
Néhány mondat után csattant az ajtó és hangos léptek dübörögtek lefele a lépcsőn.
-Leléptem... - mondta komoran Logan, miközben kézbe vette a kabátját.
-Hova mé... - az "sz" betűvel együtt az ajtó is becsapódott.
Némán felmentem Becky-hez.
-Bemehetek? - kopogtam be.
-Igen... - jött egy gyenge hang válaszként.
Benyitottam és egy pityergő lányt láttam az ágyban ülve.
-Min veszekedtetek? - lassan leültem melléje és bátorítóan simogattam a hátát.
-Nem tudok Igen-t mondani neki, még nem... - szipogott - csak egy hónapja vagyunk együtt. Szeretem, ezzel nincs baj. De ez az egy hónap alatt volt pár konfliktusunk, és nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni - hadarta el.
-Megértem... azt is tudom, hogy Logan-nek nagyon fontos vagy, és ő is nagyon szeret. Hidd el, hogy ha kitisztul a feje, akkor rájön, hogy várnia kell... minden jóra várni kell - egy mosollyal néztem rá.
-Köszi - végre megjelent egy halvány mosoly az arcán.
-Most elment... és tudom, hogy hova, meg, hogy miért... amikor kicsi volt és valamire nemet mondtam, Logan felkapta a vizet és elrohant. Amikor pedig vissza jött, józan gondolkodással bocsánatot kért, és megértően viselkedett. Rájött, hogy mindent nem kaphat meg azonnal. A jót ki kell érdemelni.
Becky szó nélkül magához ölelt.
-Kellett valaki, akinek elmondhatom - mondta vissza feküdve az ágyra.
-Nekem nyugodtan elmondhatod - bólintottam egyet - Mi lehet az oka a rosszullétednek? - kérdeztem, mert gondoltam valamire.
-A vacsoránál a desszertet ki kellett volna hagynom, már nagyon tele voltam, de nem akartam azt sugallni, hogy talán nem ízlene...
-Nyugodtan megmondhattad volna, hogy nem fér a pocakodba...
-Sajnálom... még sosem voltam ilyen helyzetben, pedig volt, hogy már degeszre ettem magam...
-Esetleg... nem gondolsz arra, hogy - nem tudtam kimondani - hogy... öhm, mikor volt utoljára menszeszed?
Összeráncolt homlokkal nézett rám, amolyan "hogy jön ez ide?" tekintettel.
-Múlt hónapban... úgy tizedike körül - elakadt a lélegzete - basszus... és ma... ma huszonnegyedike... - tátott szájjal nézett maga elé.
-Körülbelül két hetet késett - tájékoztattam fel halkan.
Nagyot nyelt.
-Becky, nézd... ma is rosszul voltál, hánytál...
-De csak a desszert miatt! - támadott le.
-Vagy a kisbaba miatt... - böktem ki.
Üveges tekintettel nézett. Apró mozdulatokkal rázta a fejét.
-Volt, hogy nem védekeztetek?
Lassan bólintott.
-Akkor...
Elkezdtek patakzani a könnyei. De vajon az örömtől, vagy a bánattól?
*Becky szemszöge*
Egy baba lesz a szívem alatt? Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna karácsony előttre. Egy gyermek életem szerelmétől.
Miután Pamela magamra hagyott, feltűrtem a blúzomat és a hasamra helyeztem a tenyereimet. Csak mosolyogni tudtam... Logan biztos boldog lesz, ha megtudja.
*Logan szemszöge*
Muszáj volt elmenekülnöm az "én" helyemre, ahova kisebb koromban is jártam.
Fájt az a gondolat, hogy Becky talán már nem is szeret. Nagyon felidegesített ez az egész, hiszen imádom ezt a lányt! Érzem, hogy eltudnám képzelni a napjaimat úgy mellette, hogy házasok lennénk.
Csak rá van szükségem...
Abban is biztos vagyok, hogy tőle szeretnék gyereket.. de ha már nem szeret... akkor az én kis álmom rombadől.
Egy kis séta után valamennyire kitisztultam. Talán egy kicsit túlreagáltam, haza megyek és bocsánatot kérek.
A telefonom csengése szakított félbe. Egy üzenet anyától:
"Remélem lehiggadtál... gyere haza, most!!!"
Megfogadtam a kérését és siettem haza. Anya is pont akkor jött, amikor én.
-Merre voltál? - kérdeztem tőle.
-A gyógyszertárban - válaszolt mosolyogva.
-Rosszabbul van? - megijedtem.
-Jajj nem... nem, nem, nem... - beértünk a házba - maradj idelent egy kicsit! - parancsolt rám.
-J... jó - összeráncolt homlokkal bementem a konyhába.
*Becky szemszöge*
Minél hamarabb meg akartuk tudni, hogy igaz lenne-e az, hogy állapotos vagyok.
Pamela azonnal elszaladt a közeli gyógyszertárba és vett két terhességi tesztet.
-Logan is megérkezett - újságolta vidáman.
-Huhh... - egyfolytában vettem a mély levegőket és sóhalytoztam.
-Tessék... nyújtotta felém a két tesztet - Kimegyek addig is...
Ahogy becsukta az ajtót, remegő kézzel bontottam ki azokat, és egy kis idő múlva elvégeztem a teszteket.
-Kész vagyok.. - szóltam ki. Egyből berontott.
Felmutattam a két tárgyat. Még nem néztem meg, hogy negatív vagy pozitív az eredmény.
-Becky... mindkettő pozitíííív - örvendezett tapsikolva - Nagymama leszek! - arcát a tenyereibe temette és egy-két sóhaj után megölelt.
Én még nem jutottam el odáig, hogy felfogjam a történteket... - pozitív, pozitív - ismételgettem magamban, míg nem eljutott az agyamig és felkiáltottam örömömben.
-Mondjuk el Logan-nek! - megfogtam Pamela kezét és lehúztam a lépcsőn.
A Macim a tv-t kuksolta, ahogy meglátott minket, egyből kikapcsolta azt és felállt.
-Sajnálom Becky... hülye voltam és... - az ujjamat a szájára tapasztottam.
-Logan Henderson! Én, mint Becky Henderson, bejelenteni valóm van... - a boldogság hormonok cask úgy pattogtak bennem.
-Szóval... szóval Igen-t mondassz? - felkapott és megpördültünk párszor, majd óvatosan letett.
-Igen! - vágtam rá - De van egy karácsony előtti ajándékom számodra! - megcsókoltam. Lassan felhúztam a blúzomat és Logan kezét a hasamra helyeztem - Logan... itt egy kicsi Henderson van alakulóban - nem tudtam abba hagyni a mosolygást.
Logan zavart tekintete lassan átformálódott egy örömteli tekintetté. Szeme sarkaiban könnyek kezdtek el gyűlni... Örömkönnyek. A férjem(fura még így megnevezni) teljes erejéből ölelt, és szorított meg.
Most láttam előszőr Pamelá-t és Logan-t is egyszerre sírni.
