Nagy vidámság tölt el, ugyanis két új arcot is véltem felfedezni az olvasók között :) Plusz nagyon köszönöm az előző részhez írt kommenteket!
Amit még szeretnék megköszönni, az a 10, 11, 12 és 13. díjamat. Eszméletlen :O Majd egy következő alkalommal én is ki írom, hogy kinek küldöm a díjacskákat! :)
Na befejeztem, szóval jó olvasást! ^^
Egy hónap elteltével fokozatosan meggyűlt a bajunk a külvilággal. Mármint... rájöttek, hogy Logan megkérte a kezemet. Szerencsére a terhességem még nem tűnt fel nekik Huh, hát volt nagy kalamajka... mindenki a házasságunkról beszélt. A Big Time Rush rajongók közül volt, aki áldását adta ránk, de volt olyan is, aki... hát szép szavakkal illetett engem twitteren keresztűl. Logan-vel persze ezt megbeszéltük, és engem sem érdekel, hogy mit mond más... ugyanis az a lényeg, hogy én legyek boldog, és én érezzem jól magamat, na meg persze Logan. Az én rajongóim is valahogy úgy reagáltak, mint a Rusher-eknek nevezett emberkék.
Tegnap voltunk az orvosnál, és szerencsére csak jót mondott. A baba, meg én is egészségesek vagyunk.
-Mi ez a szag? - szimatoltam bele a levegőbe. Épp reggelizni készültünk mindannyian.
-Milyen szag? - értetlenkedett a négy srác.
Felálltam, és körbe szagláztam mindnégyüket. Nem is néztek zakkantnak...
-Jaaamesy... basszus... milyen sampont használsz? - jött a szokásos öklendezés... szuper...
-Bocsiii, csak kifogyott az enyém, és... és, nem akartam, veszek másikat - kezdett el mentegetőzni.
-Mi? Az enyémmel mostál hajat? - még egyszer megszagoltam. Úristen... én ezzel mosom a hajamat? Azonnal futottam, és birtoklásba vettem a fürdőszobát, hogy kiadjam magamból a kiadni valót.
Vissza csoszogtam az asztalhoz, és egy nagy sóhaj kíséretében helyet foglaltam Logan és Carlos között.
-Neked adom a sampont... vagy tudod mit? Dobd ki! - szólaltam meg végül.
-Ennyire zavarnak a szagok? - kérdezte Kendall, aki velem szemben ült.
-Ahhj, nagyon... még sokszor a kedvenc ételeimtől is undorodom! - fakadtam ki - Ez kínzás! - erre mind felnevettek.
Logan megfogta az asztal alatt a kezemet. Én csak bambultam előre.
James, mint szakács, a tányérjainkra helyezte a tepsiben sölt krumplit, majd a salátát az asztal közepére tette, és foghattunk is neki a fincsi reggelinek. Persze megint ki volt a kakukktojás és egyben finnyás? Jelen! Csak is én voltam az...
-Ne haragudjatok, de nem tudom megenni... - toltam el magamtól az adagomat.
-Szívesen megeszem - csapott le a krumplijaimra Los, mint egy keselyű.
-Carlos! - szólták le egyszerre.
-Nyugodtan megeheted - mosolyogtam rá - Ahhj, miért van az, hogy amit eddig imádtam, azt most kerülöm?
A délutánt Jessie-nél töltöttem, amit beszélgetéssel ütöttünk el.
-Mi lenne, ha te lennél a keresztanya? - kérdeztem egy kis csen után.
Meglepődve kapta fel a fejét.
-Igen... én örvendenék neki! - vigyorogtam
-De Becky, ez nagy felelőséggel jár... én szívesen vállalom, de biztos, hogy engem akarsz?
Láttam tekintetében, hogy nagyon meghatódott és örvend a kijelentésemnek, miszerint keresztanya lehet.
-Más meg sem fordult a fejemben, Jess! - nevettem fel.
Egy nagy 'Júúúúúújj' kíséretében agyon ölelgetett, már azt hittem kiköhögöm a vesémet...
-Amúgy beszéltetek már az esküvőről Logan-vel?
-Még nem... valahogy nem sietünk vele, csak élvezzük a napokat. Majd a megfelelő időben azt is lerenddezzük - máris elkezdtem álmodozni, hogy elefántcsontszínű menyasszonyi ruhám lesz, meg mi egymás.
-Annyira kíváncsi vagyok, hogy fiú lesz-e vagy lány... - mosolyodott el a hasamra nézve, ami még csak egy kissé meghízott pocakra emlékeztetett...
-Hát, én is... igaz, hogy mindkettőnek örvendenék, de azért nem lenne rossz, ha kisfiú lenne - Jess-vel egyszerre nevettünk fel.
-Logan-t kérdezted erről?
-Igen, és meg van bizonyosodva arról, hogy kislány lesz - kuncogtam - Majd megtudjuk - megsimogattam a pocakomat, majd még egy kis beszélgetés után vissza mentem a kan lakta házba.
Csak James volt otthon, aki a konyhában mosogatott(?).
-James, hát te? Hogy hogy beálltál a helyemre? - nevettem el magamat a srác láttán.
-Nem volt mit csinálnom... - mondta egy kicsit lehangoltan.
-Mi a baj?
-Semmi, csak Halston-val összekaptunk a nyári turné miatt... - panaszolta el.
-De hát az még messze van.
-Igen, igen... tudom, de meg kellett beszélnünk azt is.
-Figyelj, most ne azon gondolkodjatok, hogy mindjárt itt a turnétok, hanem, hogy van még addig - gyorsan fejben kiszámoltam - kb. 5 hónapotok... az alatt rengeteget együtt lehettek és élvezhetitek egymás társaságát... miért kell egyből negatívan felfogni? - mosolyodtam el James mellé lépve.
-Köszi... kellett a megnyugtatás - azzal megölelt.-Nincs mit, bármikor fordulhatsz hozzám! - bíztattam a hátát súrolgatva.
Miután elengedett, kimentem a vendégszobába és kidőltem a kanapéra. Csak most jutott az eszembe, hogy basszus, Logan is kell menjen a turnéra.... mi lesz így velünk - az utolsó szónál a hasamhra helyeztem a bal kezemet.
Mivel a terhesség alatt érzékenyebb is vagyok, mint általában, elkezdtem sírni... tiszta hülye vagyok. Most mondtam James-nek, hogy élvezzék ki azt az időt, amíg együtt lehetnek, én meg itt pityergek.
-Hé, Becky... jól vagy? - guggolt le mellém Logan. Mikor érkezett meg?
-Aham... - néztem rá sírós szemekkel.
-Mi a baj? - kérdezte rémülten.
-A turné... - böktem ki nagy nehezen - Nem leszel itthon velünk - kicsordult egy könnycsepp a szememből, amit Logan mosolyogva törült le - Most min nevetsz? Képes vagy ezen mosolyogni? - felkaptam a vizet és elrohantam a fürdőbe.
-Nem nevetek... - magyarázkodott - Legalább hallgatnád meg mit mondok! - kiáltotta utánam.
A fürdőből csak egy jó fél óra múlva vánszorogtam ki. Már megint felkapatm a vizet, mint az elmúlt egy hónapban.
Ahogy Logan-vel szembenéztem, gyorsan oda rohantam hozzá és megöleltem.
-Sajnálom - duruzsoltam a mellkasába, mivel oda fúrtam be az arcomat.
-Csssshh... - szorosan átölelt, majd megcsókolt jó hosszan.
Miután már nem is tudom hányadszorra békültünk ki, elmentünk fagyizni. Végül is össze sem vesztünk, csak szokás szerint túlzásba vittem a dolgokat.
-Elintézem, hogy velünk jöhess a turnéra. Nem lennél egyedül, mint nő, mert biztos, hogy ott lesz Alexa, meg Halston is. De persze nekem lenne a legjobb, mert ott lennél, és nem aggódnék, hogy vajon mi van veletek - mondta a kezemet megfogva.
Egy kuncogással megcsókoltam a fagyis száját.
-Elviszlek valahova - szólalt meg titokzatosan, miután elfogyasztottuk fagylaltjainkat.
-Elárulod, hogy hova? - mosolyodtam el kíváncsian.
Nem szólt egy szót sem, csak kinyitotta előttem a kocsi ajtaját, én meg beültem.
Csendben tettük meg az utat a titkos helyig, csak a rádió ment. Mosolyogva figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat, szebbnél szebbek mellett haladtunk el. De egyszercsak megálltunk. Cikázó tekintettel pattantam ki a Fisker-ből, hogy vajon mit kell nézni.
Logan egy nagy vigyorral az arcán oda ballagott mellém, megfogta a kezemet és elindultunk egy gyönyörű házhoz.
-Kik laknak itt? - kérdeztem meg, mert már nem bírtam.
-Szerintem ismered őket - láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
-Igen? Jajj, mondd már, kik azok? - kérleltem.
-Tuti ismered őket - szívatott tovább egy kisfiús mosollyal - Úgy hívják őket, hogy Becky Henderson és Logan Henderson... a harmadik prücsök nevét még nem lehet tudni - mosolygott rám.
Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Kikerekedett szemekkel néztem rá a házra.
-E-ez a m-miénk? - dadogtam ledöbbenve - N-nem hiszem... hol van a stáb és a kamerák, mert ez valami kész átverés show lehet.... Úristen, Logan - kaptam a számhoz, nem tudtam elhinni.
-Igazából ezt anyáék, meg a te szüleid, plusz én vettük, Összepótoltunk, de nekem alig engedték - nevetgélt.
-De nem értem, csak úgy vettek egy házat... nekünk?
-A múlt héten mondtam nekik, hogy jó lenne elköltözni a srácoktól, és látod, azonnal intézkedtek - kacagott a házra mutatva - Deeee, gyere menjünk be.
Logan kellett maga után húzzon, ugyanis én csak ledöbbenve tettem egymás után a lábaimat.
Gyorsan körbe vitt, hát azt hittem kibújok a bőrömből...woooow, na ez ház.Ahogy hátra értünk a hátsó udvarra, na ott aztán végleg önkívületi állapotba kerültem.
-Medenceee! - kiáltottam el magamat, miközben oda mentem.
Logan nevetve nézett. Szerintem most nagyon boldog, ahogy én is.
Vissza rohantam Logan-hez és jó erősen magamhoz öleltem.
-Szeretlek! - súgtam a fülébe egy csók után.
-Én is Becky! - csak úgy ragyogtak a szemei.
Nekem ennél több nem is kellett... látni, hogy boldog és tudni, hogy lesz egy közös gyermekünk, akit egy csodálatos házban nevelhetünk fel! :)
