32. rész

Sziasztok! Továbbra is lehet jelentkezni a blogversenyre ITT! :D 
Amint láthatjátok, van pár újdonság :) Ez azért van, mert akartam egy kis színt vinni a blogba :D Nekem legjobban a Batman-es kurzor tetszik, már csak Logan miatt is :D Nagyon most nem tudom, hogy mit írjak ide :)) Szóval jó olvasást :) Kicsit rövid lett, de lesz majd hosszabb is :D






Alexa feltűnően nézegette a bal kezemet.
          -Gondolom, hogy mit szeretnétek közölni - mosolygott.
          -Mi? Csak én nem tudom? - Carlos tekintete cikázott hármunk között.
          -Nem tudsz várni addig, amíg haza jönnek a többiek? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
          -Nem! - toporzékolt
          -Pedig muszáj lesz! - kuncogott Logan, aki felkapott az ölébe, és valahogy felvitt az emeletre. Bezárkóztunk a szobánkba.

Estefelé mindenki itthon volt. Gyülekezni kezdtünk lent a hall-ban.
          -Sziasztok! - köszöntöttem James-t meg Kendall-t. Az utóbbi személyt erősebben öleltem magamhoz, hiszen nagyon hiányzott.
          -Carlos-ék mondták, hogy van valami, amit szeretnétek bejelenteni - mosolygott, miután elengedtem.
Mosolyogva Loganre néztem, aki bólintott.
          -Szóval... - kerestem a szavakat. De egy kis csend után némán előre tartottam a bal kezemet, és vártam a reagálásokat.
Négy szempár szegeződött a bal kezemen nyugvó gyűrűre.
          -Hol a kandi kamera? - kérdezte komolyan Carlos.
Egy kicsit furán néztünk rá, nem erre számítottunk Logannel.
James enyhén fejen is kólintotta Los-t.
Kendall mosolygott, James pedig hol engem, hol Logan-t nézte.
          -Na??? - törtem meg a csendet.
          -Megleptetek, az biztos! - nevetett James.
          -Engem is, de... de örvendek - mosolygott Kendall.
Logan-t azonnal megölelgették a srácok, még  Alexa is... majd jöttem én... alig kaptam levegőt a nagy szorongatásuk közepette.
Persze nem maradt el a gratuláció sem.
          -De még van valamiii - motyogtam Alexa öleléséből kibontakozva.
Furán néztek rám.
          -Logan... ezt rád hagyom - azzal lecsüccsentem fáradtan a  kanapéra.
          -Izé... öööh...hát...
          -Terhes vagyok... - mondtam ki helyette nevetve.
          -Hogy micsoda? - ráncolta össze homlokát Carlos.

Hát... nem kevés ideig osztottuk ezt a témát... leginkább Alexa volt beindulva, sokat kérdezősködött, aminek örvendtem.
          -Elmentek pár napra, és két óriási hírrel tértek vissza... nem vagytok semmik! - kuncogott Kendall, miután félrevonultunk a többiektől.
          -Most mit mondjak - nevettem kissé zavartan.
          -Logan annyira megváltozott... még vele is kell beszélnem, rég ültünk le együtt traccsolni.
          -De jó értelemben változott?
          -Igen! - válaszolt a szemembe nézve - Nagyon várom a kis krapekot - mosolygott a hasamra - Eltudom képzelni, ahogy ketten majd fogunk menni és hódítjuk a csajokat - nézett a távolba... biztos pörögnek a szemei előtt a képek.
          -Hohó! - szakítottam félbe álmodozását - Honnan gondolod, hogy fiú lesz? Egyébként is, mire akkorára nő, hogy csajozhasson, te már vén, szottyadt öregharcos leszel - kuncogtam.
          -Ohh, kösziii, de ne feledd, hogy te is! - elmosolyodott gúnyosan.
Könyökömmel a bordái közé sóztam.
          -Aúúú... - jajjdult fel, amin én csak kacagtam.
Hirtelen lekomolyodtam...
          -Annyi minden történt a napokban... - egy sóhaj után folytattam - Egészen idáig még tininek éreztem magamat... most meg... feleség vagyok, meg állapotos... Mióta Los Angeles-be jöttem, minden megváltozott. A filmesek sem keresnek annyira, ami egy részt jó, mivel nyugalom van. Nem köteleznek semmire, nem mondják meg, hogy mit csnáljak. Na meg itt van Logan, és persze ti... meg... Jess - elhalkultam itt - akivel a kapcsolatom egyre rosszabb... - tehetetlenül temettem arcomat a tenyereimbe.
          -Miért nem keresed meg? Ha mindig elhanyagolod a lehetőséget, hogy beszéljetek, akkor ne csodálkozz...
          -Igazad lehet...
          -Nem csak lehet... hanem az van. Hiába várod el, hogy Jessie keressen. Neki is beindult a karriere, és persze, hogy azzal foglalkozik. Azonban benne is van hiba, mert nem szabadna elfelednie, hogy itt vagy Te - jobb kezét a hátamra tette, majd elkezdett simogatni - Hozzatok össze egy közös programot, amikor egy egész napot együtt tölthettek - ajánlotta.
          -Ez jó ötlet - bólogattam mosolygva.
          -Tudooom - egy önelégült vigyorral az arcán megölelt.

A Kendallel való beszélgetés után valamennyire lenyugodtam, és elhatároztam, hogy átmegyek Jesshez! Most!
Mivel kulcsom volt a házhoz, összerándult gyomorral bementem.
          -Becky! - kukucskált ki az előszobába Jess.
          -Szia... - mondtam mosolyogva.
          -Tudom, hogy hívtál... pont a stúdióban voltam... aztán meg én hülye elfelejtettelek visszahívni... ne haragudj... - kezdett el magyarázkodni.
          -Nem baj... hiányzol! Hiányzik az a sok beszélgetés, amit régebb lezavartunk... nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól...
          -Sajnálom... - sóhajtott nagyot.
          -Na gyere ide! - karjaimat feltartottam ölelésre készen.
Nem kellett sok, Jessievel jó erősen megszorítottuk egymást.