36. rész

Sziasztok! Vissza is tértem :)) Amint látjátok néhány kép és a fejléc nem okés, ezt az új telefonomnak is köszönhetem, de amint lehet elsimítom a problémákat. De akkor itt az új rész egy hónap és 16 nap kihagyás után :D ^^ 



Azon a bizonyos üzeneten meglepődtem, ugyanis a Nickelodeontól jött... összeráncolt homlokkal kattintottam az üzenetre, majd olvasni kezdtem:

               "Kedves Becky Wilmer! Mivel telefonon nem értük el a menedzserét, kénytelenek voltunk önnek írni egy levelet,  amelyben tudatjuk a tényeket, miszerint megszűntetjük az ön sorozatát, amely tervben volt. Okunk az ön magánélete... tudomásunkra jutott, hogy ön állapotos, és ezt a szerződés nem engedélyezi. Kérjük mihamarabb fáradjon be a Nickelodeon székhelyére, hogy menedzserével együtt felbonthassuk a szerződést.
                                                                                                Köszönjük! A Nickelodeon csapata"

Na jó... akkor ezt lassan megpróbálom felfogni, és elfogadni...
          -Mi az, hogy a szerződés nem engedélyezi? - kiáltottam fel idegesen - Seggfej népség! - szemeim majdhogynem lángokat szórtak.
          -Jól vagy? - lépett mellém Logan aggódva.
          -Ezen kívül - itt a telefonom képernyőjére mutattam - elég jól. ..
Logan is ugyanolyan arckifejezéssel kezdett neki az olvasásnak.
          -Ez röhejes... nincs annyi merszük, hogy telefonon közöljék a "nagy hírt" - közben idézőjeleket rajzolt a kezével - "Okunk az ön magánélete" - idézte vissza gúnyosan - Ezek nem normálisak!
Szó nélkül kiléptem a twitterből, és tárcsázni kezdtem a menedzserem számát, amit a negyedik csengés végén vett fel.
          -Drága Tom... hát mit csinálsz? - tettem fel kérdésemet vissza fogottan.
          -Oh... öööhm... Becky! Hogy vagy? - kérdezte hirtelen jött vidámsággal.
          -Remekül. .. azon kívül,  hogy fel akarják bontani a szerződésemet a Nickelodeonnál! - az utolsó szónál már kiáltottam, ami nem megszokott nálam Tommal szemben.
          -Hát az utóbbi időben...
          -Nem érdekelnek a kifogásaid... csak azt akarom, hogy ketten bemenjünk a Nickhez és aláírjuk azt a szaros lapot, ami felbontja a szerződésemet! - még magamon is meglepődtem.
          -O-oké... - válaszolt megszeppenve.
          -Ja és ha már ennyi időn keresztül nem jelentkeztél, akkor tedd hasznossá magad és szerezz nekem valami munkát! Szia! - azzal bontottam a vonalat.
          -Hűhaaa - nézett kikerekedett szemekkel Logan, amitől nevetni támadt kedvem.
          -Fura vagy... - közben lehuppant mellém a kanapéra - Egyik percben leordítod Tom fejét, a másikban meg nevetgélsz...
           -Ahhj... gondolhatod, hogy a terhesség hozza ki ezt belőlem - mosolyogva Loganhez bújtam.
          -Még szerencse, hogy mi férfiak nem esünk teherbe - szólalt meg egy kis idő múlva.
Hirtelen felegyenesedtem, és kérdőn néztem rá. Egy ideig csak egymás szemét tanulmányoztuk, de néhány másodperc után egyszerre tört ki belőlünk a nevető roham.


Egy héttel késöbb meglátogattuk George rendelőjét, hogy végre megtudjuk a baba nemét.
          -Na lássuk csak... reméljük már nem szégyenlős - mosolygott George, miközben a hasamra helyezte a kütyüt, amivel láthatjuk a kicsit.
Jó ideig csak tanulmányozta a képernyőt, mindenfélét össze vissza motyogott, már kezdtem félni, hogy valami baj van, de szerencsére semmi ilyesmi nem jött szóba.
          -Na? - sürgette Logan a kezemet szorongatva.
          -Csak annyit mondok, hogy Logannek volt igaza - nevetett George.
          -Igen! Fiú! Tudtam! - Logan egy óriási vigyorral az arcán megcsókolt, majd megölelt. Mindketten nagyon nagyon boldogak voltunk.

Negyed órás beszélgetés után elhagytuk George rendelőjét.
Logan felcsigázva hajtott a városba.
          -Elmondanád végre, hogy hova is megyünk? - kérdeztem türelmetlenül.
          -Meg-fogsz-lepődni - tagolta mosolyogva - Baba boltba! - válaszolt hangosabban.
Ledöbbenve néztem Loganre.
          -Kezdek félni tőled!
Kijelentésemre újból kacagni kezdett.
          -Inkább örvendj, hogy anélkül megyünk bevásárolni, hogy kérlelned kéne - öltötte rám a nyelvét.
          -De még össze sem írtam, hogy mik kellenek... nem akarok bevásárlólista nélkül menni, mert akkor olyanokat is megveszünk, amire nincs szükségünk!
          -Jajj Becky drágám... akkor összeírjuk itt a kocsiban...
          -Nem! Azonnal menjünk haza! - akadékoskodtam.
Logan morcosan a hazavezető útra hajtott, aminek hálát adtam magamban.
          -Ígérem, ahogy össze írtam mindent, jöhetünk is vissza vásárolni, rendben? - kérdeztem megpuhulva.
Ő csak bólinott.

Amint hazaértünk, Tom hívott.
          -Szia Becky... - szólalt meg félve.
          -Szia... sajnálom a múltkorit, csak hamar kiborulok a terhesség miatt... - mondtam sajnálkozva.
          -Semmi baj - egyből vidámabb lett a hangja - Na figyu... van itt két dolog is... egy terhes nő szerep egy sorozatban három részen át. A sorozat címe: Mi történik körülöttem? A második munka pedig egy fotózás. A fotós örvendene, ha kerek hassal fotózhatna le téged... benne lennél?
          -Örömmel... de nem pucérkodom vagy ilyesmi - mondtam nevetve.
          -Erről szó sincs - kacagott velem együtt Tom.
Logan mellettem azonban annyira nem élvezte a helyzetet.
          -A sorozatban mikor kellene szerepelnem? - tértem vissza a munkára.
          -Nem tudom... ahhoz még vissza kell hívjam őket, hogy elfogadot a szerepet... utána megbeszélünk mindent, oké?
          -Oké... és a fotózás?
          -Azt mondta Henry, a fotós, hogy jó lenne, ha hat hónaposan mennénk oda hozzá... benne vagy?
          -Aham... jól hangzik - mosolyodtam el, amit Tom nem láthatott.
          -Akkor oké... szió - köszönt el.
          -Szia! - bontottam a vonalat.
          -És a szerep az milyen? Fogadom, hogy meg kell csókolnod majd valakit! - szólalt meg Logan.
Egy nevetés után figyelmeztettem, hogy ne kezdje a féltékenykedést, mert hanem lefújom a mai vásárolgatást!

Egy kis segítséggel sikeresen össze írtunk egy ideiglenes bevásárlólistát, ami a picinek és nekem kell:

• kismama-nadrág
• bő, hosszú blúzok, pólók
• új, kényelmes fehérneműk
• ápoló krémek

         A kórházi csomag:

• pizsama, köntös
• papucsok
• 2 törölköző
• zoknik
• pohár, villa, kanál, kés, szalvéta

          Babaszoba:

• kiságy, ágyneműk, lepedők
• pelenkázó
• orrszívó
• baba-napló

          Baba-kozmetikumok:

• popsikrém
• hintőpor
• körömvágó olló, hajkefe
• pelenka
• lázmérő, lázcsillapító

          Babaruha:

• 5-6 body, rövid- és hosszúujjú
• 1-2 sapka
• 5-6 rugdalózó
• 2 hálózsák
• zoknik, harisnyák
• kardigánok, kabátok

          Etetéshez:

• 1 nagy és 1 kis cumisüveg
• etetőszék

          Utazáshoz:

• autósülés
• babakocsi
• utazó-táska
• pléd
• termosz

          -B-Becky... ezek MIND tényleg kellenek? - nézett végig kikerekedett szemekkel a listán Logan.
          -Igen... ezek mind alap dolgok - mosolyogtam.
          -De... ez rengeteg minden! - lebegtette meg a teli írt A5-ös lapot.
          -Te akartál vásárolni! - mentettem ki magamat.
          -Ti ketten kész vagyon vagytok - mosolygott magához húzva - De mivel mindennél többet értek számomra, ezért essünk túl ezen az egészen!
          -Szuper! - boldogan öletlem meg.

          -Logaaan... néééézd! - álltam meg a kilencedik kiságynál - Ez fantasztikus! - áradoztam.
          -Becky... ezt mondtad a többi nyolcnál is, és még sem vettük meg egyiket sem! - válaszolt unottan Logan.
          -De ez TÉNYLEG jó! - hangsúlyoztam ki a tényleget csillogó szemekkel.
          -Ez egy nagyon jó márkájú kiságy - szólalt meg a mellettem álló elárusítónő, aki itt mindenhez értett.
          -És még pelenkázó is van vele... nem kell megvenni még azt is külön... - kezdtem el a rábeszélő hadműveletet.
          -Mennyi? - kérdezte Logan.
          -450 dollár - vigyorgott az elárusítónő.
          -Mi van? - kiáltott fel Logan - Ez... ez kizsákmányolás! - háborodott fel.
          -Logan... viselkedj! - szóltam le - Ez egyáltalán nem drága... gondol bele, ha külön vennénk egy pelenkázót, akkor drágábban jönnénk ki... így sokkal olcsóbb!
          -Még is mennyivel? 10 dollárral?
          -Légysziii! - néztem rá kiskutya szemekkel. Ez általában sikerülni szokott...
          -Nincs más választásom - fújta ki a bentartott levegőjét megadóan.
          -Imádlak, imádlak, imádlak!!! - kezdtem el ugrándozni - Akkor ezt is írja fel - szóltam az elárusítónak, akit Katnek hívtak.
          -Rendben! - Kat is boldog volt, mert épp most adhatott el egy 450 dolláros kiságyat.
A nap további része ugyanígy telt el... Logan számára kissé pokolian, de nekem tökéletesen.
Este értünk haza. A kocsi tele volt mindenféle kacattal. A többi holmit holnap hozzák az üzlet nagy kocsijával.
          -Mondtam már, hogy ti ketten egy vagyont értek? - szólalt meg Logan, miközben megfogott négy darab tasakot, ami ruhával volt telis tele.
          -Igen... szóba hoztad már - nevettem. Én is segítettem a cipekedésben, és szép lassan kiürítettük a kocsit.
Minden újonnan vett dolgot a gyerekszobába vittünk.
          -Holnap azzal kezdem, hogy mindent elrendezek, és szétválogatom az én ruháimat... de most irtó fáradt vagyok - dőltem el a nappali kanapéján.
          -Amikor te cumisüvegeket nézegettél... vettem egy Mi legyen a neve? könyvet fiú kiadásban - kacagott Logan.
          -Tényleg? - ültem fel mosolyogva - Nézzük meg!
Logan leült mellém a konyvvel a kezében.
          -Próbáljuk ki azt a cselt, hogy egyszer én, majd te kinyitjuk találomra a könyvet, és rámutatunk egy névre... lássuk mi lesz az... - Logan izgatottan elrendezte az ölében a könyvet, majd kinyitotta csak úgy a könyvet és hirtelen rámutatott egy névre.
          -Lane - olvastam fel röhögve - Ugye nem tetszik? - kérdeztem.
          -Nem! - vágta rá, majd átadta nekem a könyvet, és ugyan azt csináltam, amit ő az előbb - Kayden...
Egy ideig csendben voltunk, de szinte egyszerre tört fel belőlünk a nevetés.
          -Most őszintén... ezek milyen nevek? - kivette a kezemből a könyvet - Legyen a 42. oldal 5. neve...
Izgatottan a 42. oldalra lapozott és megkereste az 5. nevet - Darren... ahhj ne mááár
          -Én jövök! - kikaptam a kezéből a könyvet - 83. oldal 3. neve - amint kimondtam már lapozni is kezdtem - Igor.. pff... na jó, szerintem ezt a névválasztást napoljuk el... nincs kedvem most ehhez... aludni akarok.
A csupa hülye névvel teli könyvet letettem magam mellé és elindultam fel a szobánkba.
Mielőtt még bementem volna lefeküdni, benéztem a gyerekszobába, ami zsúfolva volt mindenfélével. Neki támaszkodtam az ajtófélfának és elmosolyodtam.
Már kezdett a szemem előtt leperegni, hogy hogyan fog aludni, hogy Logan grimaszolva fogja tisztába tenni a kis Anonimuszt, miután bekakilt. Ahogy hárman fogunk játszani... és több más kép, ami könnyet csal egy szülő szemébe.
          -Várom már a kis krapekot! - ölelt meg hátulról Logan. Kezeit a kerekedő hasamra csúsztatta és belepuszilt a nyakamba.
          -Én is! - szembe fordultam vele és megcsókoltam - Aludjunk! - mosolyogva elindultunk a hálószobánkba.