28. rész

Sziasztok :D itt van az új rész
Ja és aki esetleg nem látta/hallotta volna a BTR új klipjét/számát, az ITT csekkolhatja le :D Szerintem nagyon ütős...és Logaaan *o* nagyon szexik :P
Az eredeti pedig EZ :D Nekem irtóra tetszik ^^






Ahogy felértünk a gépre, egyből kidőltünk a helyeinkre.

Csoda, hogy elértünk, mert hát Logan nem nagyon akart felkelni.

          -Ne már Becky, majd egy későbbi járattal elmegyünk… - húzta a fejére a párnát rekedtes hanggal.

          -Nem lehet… azonnal kelj fel! – parancsoltam rá. Megfogtam a lábait és próbáltam lehúzni az ágyról, de erősen kapaszkodott.

          -Nem akarooook – mormolta a párnába.

          -Jaaajj, maciiim – rámásztam – Gyerünk, minél hamarabb a gépen vagyunk, annál jobb…

          -Mmmhhppff – dünnyögte.

          -Te akartad! – egy ördögi mosollyal leültem melléje, szép lassan megfogtam a derekát, és lelöktem az ágyról.

Egy nagy puffanással leesett a padlóra.

          -Miért kaptaaam? – ült fel egy kicsit mérges arccal.

          -Azért, mert nem vagy képes felemelni a formás kis segged – kuncogtam az ágy szélére könyökölve.

          -Hát nem is tudom, hogy közülünk kinek van kis formás hátsója… - egy félmosollyal odahajolt hozzám és megcsókolt.

          -Szóval, ha már ilyen jó kedved van, akkor öltözz át és menjünk!

Azt hittem sosem fogunk elindulni, de végül is itt vagyunk.

Szóval helyet foglaltunk. Mindketten eldöntöttük, hogy az utat végig alusszuk, mert hulla fáradtak voltunk, és még egy kicsit kótyagosak.

Ahogy behunytam a szemem, egy kis idő után Logan megfogta a kezemet. A bal szememet kinyitottam és rámosolyodtam. Visszamosolygott rám. Azok a szemek, azok a gödröcskék… és az a száj… irtó szerencsés egy lány vagyok.

Egy kis rázkódást éreztem… azonnal felébredtem.

Kinéztem az ablakon, és megláttam a város meg a kifutó fényeit. Egyre jobban izgultam…

Logan-t felébresztettem. Már sokkal jobb színben volt.

          -Hogy is jutunk el North Richland Hills-be? – kérdeztem, miután kikapcsoltam az övemet.

          -Tudtam, hogy valamit elfelejtettem… - csapott a homlokára.

          -Akkor? Keresünk egy hotelt?

          -Muszáj lesz, sajnálom… - nézett rám ártatlanul.

          -Nem baj, még úgy sem voltam Dallas-ban – mosolyogtam rá.

Összekaptuk magunkat és leszálltunk a gépről.

Megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit.

A város az gyönyörű volt. A szálloda pedig, wow… durván luxusos.

          -Hm, tetszik Dallas – nevettem a nagy ágyra kidőlve.

          -Igeeen? – közeledett egy huncut mosollyal. Oda ugrott mellém.

          -Ahaaam – bólintottam és a szájára tapadtam.

Reggel valamikor 10-kor kelhettünk fel. Anyának küldtem egy üzenetet, hogy megérkeztünk… igaz, hogy nem Logan-ékhez, de hát az már mindegy volt.

Eléggé kipihenten keltem fel a “mágneses” ágyból. Kinek van kedve kimászni egy ilyenből? Visszadőltem. Egy telefoncsengés hallatszott valahonnan mélyről.

          -Logan, valaki hív… - bökdöstem meg a kezemmel.

          -Akkor vedd fel!

          -De a tiéd szól.

Unottan előkereste a telefonját.

          -Anya az – sóhajtott egyet – Szia anya – szólt bele vidáman – Nem tudtunk, mert a gép éjjel érkezett meg Dallas-ba, és most egy hotelban vagyunk… igen, ma valamikor elindulunk… mondom valamikooor… Tudom, jó… szia – kinyomta.

          -Na? – kérdeztem kíváncsian.

          -Hát, aggódott… és kiakadt, hogy miért nem szóltam, hogy csak ma megyünk.

          -Értem, akkor szedjük össze magunkat, együnk és menjünk – javasoltam.

          -Hát az evést szerintem hagyjuk, mert ahogy ismerem anyát… tuti, hogy fozott egy hadseregnek valot.

Egy kuncogással feloltoztem egy rendes ruhába, amiben majd elindulhatunk.

          -Van buszjárat, azzal mehetünk – nézett fel a telefonjából.

          -Oké, és mikor indul a busz?

          -Fél óra múlva – zsebre vágta a telefonját.

Öt percen belül már a recepciónál voltunk és épp kijelentkeztünk.

Azután rohanva kerestük meg a buszmegállót. Páran le is rohamoztak minket, mág tőlem is kértek autogrammot. Ez nagyon jól esett.

Az út elég hosszú volt. Pontosan nem tudom, hogy mennyire van messze North Richland Hills, de annyi biztos, hogy nem egy órányira.

Logan közben Jeff-vel is beszélt, ő fog kijönni értünk, ha megérkeztünk.

Az ablak mellett ültem. Kicsit szorongva figyeltem a homályosan elsuhanó tájat.

          -Mi a baj? - bújt hozzám Logan egy aggódó arckifejezéssel.

          -Nem akarok csalódast okozni, ha esetleg nem tetszének a szüleidnek - ode fordultam hozzá.

          -Figyelj, ha úgy viselkedsz, ahogy szoktál, garantáltan tetszeni fogsz nekik - elmosolyodott és kisimított az arcomból egy kósza hajszálat - Olyan nincs, hogy téged ne szeressenek, ha esetleg valami még is rosszul sűlne el, én itt vagyok neked, de persze semmi rossz nem lesz! - magához ölelt. Igen, azt hiszem most erre volt a legnagyobb szükségem.

Egy idő után már Logan is bepörgött, ebből tudtam, hogy hamarosan ott vagyunk.

A busz megállt, Logan meg elkezdett pakolászni. Már is itt volnánk?

          -Gyere, megérkeztünk- mosolygott a bőröndökkel a kezében.

Nagy sóhaj... oké, mehetünk.

Valahogy lelépkedtem a buszból és beszippantottam a North Richland-i levegőt. Körül néztem, majd Logan-re pillantottam, aki látszólag nagyon boldog volt. Valakit figyelt. Arra a személyre néztem. Uhh, Mr. Henderson.

Logan megragadta a kezemet, és oda siettünk a kocsi mellett álló férfihez. 

          -Sziasztok! - köszönt mosolyogva.

Logan-vel kórusban köszöntünk, annyi különbséggel, hogy én Szia helyett Jó napot-ot mondtam. Logan-vel lekezeltek és megölelték egymást.

          -Ha nem tévedek, akkor Becky Wilmer - nyújtotta felém a kezét mosolyogva - Jeffrey Henderson, de csak szólíts Jeff-nek és tegeződjünk - kacsintott és kezetráztunk.

          -Rendben - bólintottam egy vigyorral - Örvendek!

          -Úgyszintén!

Beültünk a kocsiba. Szerencsére Logan nem hagyott egyedül hatul és beült mellém.

          -Presley-vel mi van? - kérdezte Logan.

          -Jelenleg otthon van, aztán nem tudom, lehet, hogy elmegy az egyik baratnőjéhez, mondjuk nem tudja, hogy jösztök - a visszapillantó tükörből ránk nézett és felkacagott enyhén.

          -Akkor remek meglepetés leszünk - ezen mind nevettünk.

Egy nagyon szép házhoz érkeztünk meg.
Már a tenyerem is elkezdett izzadni. Mi van velem? Nem szoktam ennyire izgulni...
          -Pamela már nagyon vár - mosolygott rám egy bőrönddel a kezében Jeff.
Beértünk a házba. Egy nagyon kellemes környezettel találtam magamat szemben.
Leginkább a barna szín honolt... sok minden volt fából.
          -Hát megérkeztetek? - közeledett egy óriási mosollyal Mrs. Henderson - Szervusztok! - Logan-t szorosan ölelte magához, majd felém fordult - Szia Becky - melegen üdvözölt. és ő is megkérte, hogy tegeződjünk.
          -Presley drágám, gyere leee! - kiáltott fel az emeletre.
Egy szőke 12 éves lányt pillantottam meg a lépcső tetején.
          -Mi az már megint? - kérdezte unottan, de ahogy meglátta a testvérét, azonnal jobb kedvre derült - Loggieee! - szinte sikított. A lépcsőn egyből lerohant és az utolsó két fokot kihagyva, báttyja nyakába ugrott.
          -Uhh, mindig elfelejtem, hogy már nagyot nőttél - nevetett - Már nem vagy olyan könnyű, mint két-három évvel ezelőtt... - letette Pres-t - Szeretném bemutatni a barátnőmet Becky Wilmer-t.
          -Mi? Ő a barátnőd? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
Huh, ez nem kezdődik valami jól... nagyot nyeltem.
          -Nagy rajongód vagyok! - mondta mosolyogva.
Nagy kő esett le a szívemről...
          -Ismered? - kérdezte meglepődve Logan.
          -Persze, hogy igen... szinte az összes filmedet láttam - rám nézett - ...aztaaa, durva, és most itt vagy - teljesen el volt alélva... de én is - Egyszer még említettem is neked az egyik filmcímet, ha jól tudom a... Játszma itt ér véget-et - nézett a testvérére.
          -Láttam azt, nagyon jó - vigyorgott - De nem emlékszem, hogy említetted volna... - gondolkodott el.

A nap további részét irtó sok beszélgetéssel töltöttük el... nagyon jó fejek a szülei, és szerencsére láttam rajtuk, hogy befogadtak és szeretnek.
          -Na végre megnyugodtál? - kérdezte Logan mosolyogva.
A szobályában voltunk... az ágyon feküdtünk.
          -Igen... nagyon jól éreztem magam... és nagyon jól főz az anyukád - Logan főlé hajoltam.
          -Na ezt biztosra tudom - vigyorgott.
Megcsókoltam.
          -El jössz velem a városba szétnézni? - kérdezte egy kis idő után.
          -Természetesen! - vágtam rá.

Díííj :)

Sziasztok! Nos, mint látjátok, ez nem új rész... de hamarosan azt is felteszem :)

                     




                                        



Nagyon köszönöm a díjat ~ Jenni ~ -nek :)



Kérdések:


1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?
 ~Igen :) nem véletlenül választottam fő-főszereplőnek Logan-t és Victoriá-t. Nagyon szeretem őket, és mindig abban reménykedem, hogy a való életben is majd egyszer egy párt alkotnának :D De lehet, hogy ez csak egy szép álom számomra :P



2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?
~A főszereplő Becky-vel. Persze nem mindenben. Valahogy könnyebb úgy írnom, hogy magamat képzelem oda. Ezért is viszek bele egy kicsi "én"-t. :) De próbálok egy külön személyiséget alkotni.



3. Számodra mit jelent az írás?
~Ez egy szép kérdés. Számomra a felszabadulást jelenti. Teljesen eltudok merülni írás közben. Mialatt kitalálom a történetet, olyan, mintha egy filmet vetítenék le magam előtt. Ez sokat segít. Mindig is szerettem írni, a suliban is a fogalmazásaimra jó visszajelzéseket kaptam... aztán kezdtem írogatni füzetekbe... van vagy 4 füzetem, amit tele írtam már :) Sokat jelent nekem az írás :D 


4. Mi volt az első történet, amit írtál?
~Pontosan ez az első történetem :) De még van kettő, amit írok...és szerintem még fogok blogolni :))

     We are crazy and bad
     Just two word: New Life


5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

~Legtöbbször zenét hallgatok (természetesen BTR-t :P) Vagy leülök nyugodtan és újra lejátszom magamban az előző részt. Amikor ezt befejeztem, próbálom képzeletben folytatni a sztorit... általában segít :) De ha sehogy sem jön össze az ihlet szerzés, akkor elhalasztom az írást, mert nincs miért eröltetve írni :)



A díjat küldöm:


RusherForever -nek

hüse vivien rusher -nek

Zsófi Bern -nek

Anna Juhász -nak

Szandi Kovács -nak

Nanetta Szöllősi -nek

:)

27. rész

Sziasztoook... sajnálom, hogy ennyit csúszott az új rész...csak egyszerűen lekötött az új blogom írása :))
(Ha IDE kattintassz, akkor meglesheted :D ) Próbálok frissíteni, ahogy csak lehet, szóval nézzétek el nekem az elmaradásokat :)
Akkor nem is szövegelek tovább, jó olvasást :)
Ja és köszönöm a több, mint 5100 megtekintést :) <3

Aznap este Logannel még elmentünk anyáékhoz elköszönni, mivel korán reggel indulunk vissza Amerikába. Nagyon kíváncsi vagyok a Henderson családra. Na és persze izgulok ezerrel.

          -Vigyázzatok magatokra! – köszönt el anya. Mindketten kaptunk egy erős és hosszú ölelést. Apa lekezelt Logannel, én meg megöleltem.

          -Ti is vigyázzatok magatokra! Ha megérkeztünk majd írok egy sms-t… nem hívlak, mert nem fogom számolni az időzónát… - egy mosollyal elintéztem ezt is.

          -Uhh, komolyan félek, hogy egyszer anyud szétroppant egy ölelés közben – vágott komoly arcot Logan vezetés közben.

Csak nevetni tudtam.

          -Hát igen…

Megérkezve Kendráékhoz, fáradtan dőltünk be a házba.

          -Kész vagytok egy búcsú akármire, ahol ihatunk egy “kicsit?” – rajzolt nevetve idézőjeleket Eric.

          -Hááát… kockáztassunk? – fordultam Loganhez.

          -Egy kicsit… – közben mutatta az ujjaival azt a mértéket.

Rábólintottam. Úgy is lesz időnk aludni a gépen…

Eric vigyorogva pattant fel a kanapéról. A kezében két üveg whisky-vel tért vissza.

          -Mit szólsz, ha azt mondom: Whisky helyett valami mást innék? – kérdeztem nevetve.

Erre fel, kaptam egy, hogy-micsoda nézést Erictől és Logantől. Áh, annyira nem vagyok oda érte naaa.

Kendra (a megmentőm) egy üveg pezsgővel tért vissza… még hozzá rózsaszín pezsgővel. Wáo…

          -Poharak kellenek? – kérdezte egy dugóhúzóval a kezében.

Szó nélkül kiosontam a konyhába és hoztam négyet… nekem minden esetre kell. Letettem a fiúk elé a poharakat.

Mind leültünk a kanapéra.

          -Olyan hamar eltelt ez a kis idő, még nem is tudtunk együtt hülyülni… - szólalt meg Eric.

Csak bólogattunk.

          -Esetleg nincs kedveteeek, elmenni valahova? – kérdeztem félve.

          -Ni csak ki beszél… - nevettek.

          -Miért? Utolsó évünk együtt, mert hát szerintem újévre nem jövünk vissza… - itt Loganre sandítottam.

          -Hát igen… megsúgom, a bandával megyünk.  Vagyis Carlos-Alexa, James-Halston ööö Kendall-és senki – ha csak nem talál addig valakit - és Logan-Becky – mosolygott a mi nevünknél.

          -Yuppi – kacagtam. Amúgy Kendall-és senki? Ezen kiakadtam… rám jött az öt perc.

          -Szóóóval, hova megyünk? – kérdezte visszarázva minket Kendra az eredeti témához.

          -Soho? – ez Eric ötlete volt, és nagyon díjaztam.

          -Remek! Menjünk oda – pattantam fel.

Nem kellett sok, és már mind elkezdtünk öltözködni (persze a saját szobáinkban, és nem egymás előtt).

          -Ezt… vagy ezt vegyem fel? – kérdeztem két ruha közt vacillálva Logantől.

Elgondolkodva nézte a két kiszemeltet.

Volt egy fekete pántnélküli, combig érő ruha, és egy zöld pántos ruha, amely szoknyában végződött. A fekete feszült… és mivel fekete és feszül, tudtam, hogy e mellett fog dönteni.

          -Határozottan az! – mutatott a feketére. Bingó. Elmosolyodtam.

          -Tudtam ééén – kuncogtam.

          -Akkor miért kérdezted? – nyújtotta ki a nyelvét.

Egyet rántottam a vállamon és elkezdtem lehámozni magamról a kék ruhát, hogy belebújhassam a feketébe.

          -Jé, tényleg, a fekete alsóneműk, amit ma vettél fel – nézett rám egy félmosollyal.

Elkezdett közeledni. Ő is csak alsógatyában virított.

          -Most öltözzüüünk – kissé hangosra sikeredett az utolsó szó, mivel megcsiklandozta a nyakamat.

Egy kisebb csókcsatába kezdtünk. Majd szomorúan ellöktem magamtól.

          -Öltözz! – parancsoltam rá egy mosollyal.

          -Igen is, asszony! – még szalutált is.

Ott röhögtünk félig pucéran és próbáltunk öltözködni.

          -Segítessz felhúzni a cipzárt? – kérleltem meg, és háttal oda álltam eléje.

          -Örömmel! – kuncogott.

Lassan húzta fel, direkt csinálta...

Logan egy fekete pólót, és egy ugyan olyan színű fekete nadrágot viselt… és basszus, nagyon jól állt neki.

De szerintem ő is ugyan ezt gondolta rólam, mert csak úgy faltuk fel egymást a tekintetünkkel.

          -Hm… - hirtelen a derekamra fonta a bal kezét és magához húzott. Kuncogva bújtam az ölelésébe.

A keze a fenekemre tévedt, de nem időzött ott sokat, mert lennebb csúszott, és a combig érő ruhám alá furakodott. Nevetve kibújtam előle.

          -Gonosz nőszemély! – kacagott egy gyenge mű megsértődöttséggel.

Kiöltöttem rá a nyelvemet. Megfogtam a mini táskámat, és kisurrantam az ajtón. Nem sokára Logie is jött utánam.

Kendráék csókolózva lépkedtek ki a szobályukból.

          -Oh – kuncogott Kendra Ericet eltolva magától.

          -Nem kell szégyenlősködni! – nevettünk Logan-vel.

Megérkeztünk a Soho-ba. A buli nagyban folyt, természetesen.

Nagy nehezen kaptunk egy asztalt és letelepedtünk oda.

          -Mit isztok? Megyek, hozok valamit… - kiáltott Eric a hangos zene miatt.

          -Egy Margaritát – válaszolt Kendra.

Logan azt kérte, amit Eric (mojito-t).

          -Ha van, akkor valamilyen ananászos koktél, és ha nincs, akkor bármilyen jöhet, ami édes – mondtam mosolyogva.

Bólintott és elment.

Logan közelebb húzott magához. Szerintem meglátta, hogy páran meresztgetik rám a szemeiket. Imádom, mikor ilyen kis féltékeny.

Miután Eric visszajött az italokkal, mohón kaptuk ki a kezéből. Szerencsére szerzett ananászos koktélt. Most ezt kívántam.

Kendra megkérte az egyik ismerősét, hogy készítsen négyünkről pár képet. Örvendtem, hogy eszébe jutott ez az ötlet, legalább lesz emlékünk erről a pazar estéről.

Az italok elfogyasztása után táncoltunk.

Négyen körbe álltunk és vadul dobáltuk magunkat a Dj élvezetes zenéire.

Logan szorosan simult hozzám, ahogy Eric is Kendrához. Csak élveztük a pillanatot.

Néhány pohárka élénkítő után már semmi sem érdekelte egyikünket sem.

A kör felbomlott és párjaink ölelésében mozogtunk tovább. Körbenéztem, és kb. csak azt láttam, hogy mindenki valakibe bele van gabalyodva és nyalja-falja a másikat.

Igen… ez a XXI. század bulija. De kit érdekel, ha így érezzük jól magunkat.

Logan vággyal teli ajkai szakították félbe a gondolat menetelemet, amit nem is bántam.

Szorosan tapadtam rá… még levegőt is elfelejtettünk venni.

Valamikor hajnali ötkor mehettünk haza, taxival.

Már előre láttam, hogy ez lesz, de nem baj, buliztunk egy jót, az a lényeg. Mindennek a jó oldalát kell nézni.

Csak éppenséggel nem másnaposan kellene bemutatkozni a Henderson szülők előtt. Ahj.

          -Kb. mikorra érünk oda? – kérdeztem, mikor már az ágyon feküdtem.

          -Valamikor éjfélre… és díjaznám, ha vinnénk fejfájásra tablettát – mosolygott spiccesen.

Kendrától és Erictől elköszöntünk még lent a konyhában. Ők már alszanak.

Hát, nem is tudom, hogy búcsúzkodásnak lehet-e nevezni.

Kótyagosan, vihorászva és nevetve köszöntünk el tőlük.

          -Basszus, és ha ránk jön a hányás? Azt hiszem nem szabad részegen repülőre menni… - kaptam a számhoz ijedten.

          -Ez nem részegség, csak mámorosság – legyintett nevetve.

          -Gyere gyorsan, aludjunk egy kicsit, hogy valamennyire szálljon ki belőlünk. Már ha két óra alatt tudunk valamennyit javulni…

Logan bedőlt mellém, vagyis rám. Amúgy tényleg nem ittunk annyira sokat… vagy igen? Nem számoltam a harmadik után… harmadik? Az már sok, nem? Mindegy… illetve nem... áh.

          -Logan, feküdj a helyedre – próbáltam letolni magamról.

          -You pretty baby, but you know thaaat… - elkezdte énekelni a Windows Down számukat – Party people! WooHoo!!! – szinte üvöltött.

Annyira ennivaló volt, ahogy énekelt, még így ittas állapotban is.

          -All the Logan Down – ahogy ezt énekelte, betegre nevettem magam. Alig várom, hogy felkeljen és elmondjam. Gyorsan felléptem twitterre és kiírtam:

“All the Logan Down” - :D iiigen, Te aztán megmondtad :) <3 @1LoganHenderson

Még gyorsan beállítottam a telefonomat, hogy 7-kor ébresszen fel, és álomra hajtottam a fejem.

26. rész

Nos sziasztok :) Kívánok Kellemes Húsvétot :D Az igazat megvallva annyira nincs húsvéti hangulatom...minden egyes év után enyhül ennek az ünnepnek a jelentősége. Ez van :D Akkor...nem is szövegelek..jó olvasást ^^

Kendrával este fele végeztünk. Fáradtan rontottunk be a házba.

          -Nagyon rég nem töltöttem ennyi időt üzletben - nevetett, miközben ledobta a zacskókat, és elterült a nappaliban lévő kanapén.

          -Hát én sem, elhiheted...amúgy sem vagyok az a nagy vásárlós... - elmosolyodtam, majd felmentem a szobánkba és letettem az ajándékokat a bőröndöm mellé.

Anya a plázában felhívott, és közölte, hogy ma muszáj mennünk hozzájuk, ezért átöltöztem.

Egy kis idő után vissza battyogtam Kendrához. A tv-t bambulta.

          -Kérsz banán turmixot? - kérdeztem tőle, miközben elindultam a konyhába, mivel én nagyon megkívántam.

          -Ha nem unod magad akkor igen - harsányan felnevetett, majd én is.

Megkerestem a banánt, meghámoztam és felvágtam. A hűtőből előhalásztam a tejet, és öntöttem a turmix gépbe. Pár kanál cukor, végül a banán. Oké.

Elfordítottam azt az akármit, ami elindítja, csak hogy elfelejtettem a tetejét rátenni.

          -Jááááájj - kiáltottam fel. Gyorsan rácsaptam a fedelét. Huh.

Öt perc után kész is volt. Közben feltakarítottam a saját hibám által kiömlött banándarabkákat.

          -Mi volt az a kiáltás? - kérdezte mosolyogva.

          -Áá, nem lényeg - nevettem kínosan. A kezébe nyomtam a poharát...egy fejbiccentéssel megköszönte, és újra a tv-be temetkezett. Gondolom valamelyik kedvenc sorozata megy - Mit nézel?

          -Gossip Girl-t - vigyorgott, majd csendre intett.

Hát persze....tiszta megszállott. Kacagva hátra mentem az udvarra. A medence üresen tátongott, mivel tél van.

Viszont a medence szélénél megpillantottam a srácokat. Azt hittem nincsenek itthon. 

Egy-egy napágyon feküdtek, kezükben egy pohár sörrel. Csendben oda ballagtam hozzájuk. Becsukott szemmel relaxáltak.

Lassan Logan derekára ültem és beleittam a poharamba.

          -Mi a...? - nézett rám hirtelen. Ahogy meglátott, ellágyult a tekintete.

          -Megjöttünk...már egy jó ideje - előre dőltem a hasán, és megcsókoltam.

Logan kivette a kezemből a poharat és a sajátjával együtt letette a mellettünk ágaskodó asztalra.

A kezei a fenekemre tévedtek. Elkezdtem kuncogni.

          -Bemehetek, ha akarjátok - mosolygott Eric.

Mindhárman elnevettük magunkat.

          -Anyuék azt akarják, hogy menjünk hozzájuk vacsorára...így karácsony alkalmából, mivel nem itt töltjük az ünnepet.

          -Oké, mikor megyünk? - adott egy puszit a számra.

          -Nemsokára? - az ujjaim az arcát simogatták.

          -Rendben...átöltözök és mehetünk is...

Se ő, se én nem mozdultunk. Legbelül mindketten a szobánkban töltöttük volna el az estét...de nem lehetett.

          -Sziasztoook! - léptünk be az ajtón.

          -Jajj, végre. Szervusztok! - anya egy kötényben rohant felénk, és mindenkit megölelt. Engem hagyott utoljára.

          -Anya...kiszorítod belőlem a szuszt - nyögődöztem erős szorítása közben.

          -Annyira hiányzotatok! - elengedett, majd Loganre nézett és elmosolyodott.

          -Hoztunk virágot, bort és csokit - nyújtotta át az ajándékokat Logan.

          -Oh, nem kellett volna.... - mosolygott ismét, de azért átvette azokat.

          -Kendra, Eric, kérlek terítsétek meg az asztalt - adta ki már is az utasítást anya.

Lehúztuk a cipőinket, és bennem mentünk.

Logan-vel a konyhába mentünk. Megvártuk, míg az asztalt megterítették, majd elkezdtük hordani a nappaliba a temérdek ételt.

Kendráék egymás után hordták a tányérokat és az evőeszközöket.

Közben apa is előkerült, és őt is egy hosszas öleléssel köszöntöttem. A három férfi egyből helyet foglaltak és nagy beszélgetésbe kezdtek.

Kerestem hat darab poharat és bevittem az asztalra. Apát megkértem, hogy nyissa ki a boros üveget, majd töltöttem mindenkinek.

          -Asztalhoz! - terelgetett minket anya.

Logan és én egymás mellett ültünk, velünk szembe a nővérem és Eric. A két asztalfőnél pedig a drága szüleink.

Annyira jó volt így együtt. Egy teljes családnak éreztem az asztalnál ülőket, ez felboldogított.

Előételnek a szokásos pulyka volt főtt krumplival. Mindenki szedett magának a tányérjába. Savanyúságként pedig uborka és reszelt káposzta volt. Elég volt ránéznem ezekre, és már is teli voltam.

Keveset szedtem, hogy maradjon a másodiknak, és a desszertnek is.

          -Akkor így előre is kívánok Boldog Karácsonyt, nagyon örvendek, hogy itt vagytok, és hogy mind a két lányomnak ilyen csodálatos párja van - itt Ericre és Loganre mosolygott - Remélem sokáig egymás mellett maradtok - egy újabb mosoly.

          -Mint tudjátok, nem vagyok ilyen helyzetekben a szavak embere, de én is ugyan úgy örvendek a boldogságotoknak....koccintsunk - vigyorogva felemelte a poharát apa. Mi is így tettünk, és koccintottunk.

Nagy beszélgetések közepette elfogyasztottuk a másodikat is, jöhetett a desszert.

Eléggé teli voltam, de ahogy megláttam a desszertet, egyből került hely a hasamban. Anya behozott egy nagy tál csokis rizspudingot. Mind tátott szájjal néztük a finomságot.

          -Anya...ez...nyámiii - megfogtam a merőkanál féleséget, és azonnal tettem a tányéromba.

Egy-egy nevetést hallottam, de nem törődtem velük. Kicsi korom óta a rizspuding a kedvencem, szóval...

Mindenki elégedetten, és jóllakottan terült el a tv előtt. Illedelmesen megköszöntük a vacsorát.

Logan ölében ücsörögtem, és onnan néztem a tv-t...de egy kis idő után elaludtam.

Logie ölében ébredtem meg, épp a lépcsőn vitt felfele.

          -Hm...kis álomszuszék, csak, hogy felébredtél - kuncogott. A lábával kinyitotta az ajtót, majd pár lépés után a sötétben, az ágyon landoltunk. Kuncogva fordultunk egymással szembe. Elkezdett csiklandozni.

          -Hagyd abba... - kérleltem már könnyezve. Befejezte - Annyira tele vagyok - sóhajtoztam.

          -Esetlge leadhatjuk a ma felszedett kalóriákat - mosolygott kajánul.

          -De csak csendben - kuncogtam, és már is az ajkaira tapadtam.

***

Egy telefoncsörgés ébresztett fel. A kijelzőn Ken neve virított.

          -Igeeen? - szóltam bele a telefonba.

          -Csak nem felébresztettelek? - nevetett a vonal túlsó felén.

          -Hahah... - motyogtam - Na mondd!

          -Mikor érnél rá ma összefutni? - kérdezte.

          -Öhm, hány óra? - gyorsan megnéztem a telefonomon - 10:47 ? Fél 11-kor a Soho-ban, a megszokott asztalunknál - zártam le az ügyet.

          -Okés, ott várlak, szia...

          -Pá-pá - bontottam a vonalt.

          -Ki volt az? - mormolta becsukott szemmel Logan.

          -Pont, mint egy medve, olyan vagy most - kuncogtam, és oda hajoltam föléje. Egyből kipattantak a szemei - Kenneth volt az, ma találkozunk egyet - nyomtam egy puszit a szájára és kimásztam az ágyból.

előkészítettem a ruhámat, és az alsóneműimet.

          -Hm...fekete melltartó, és fekete tanga...a kedvencem, ugye tudod? - vigyorgott.

          -Tudom jól, Logie - nevettem el magam, azzal mentem tusolni.

A Soho előtt állva eszembe juttak a régi szép idők...nem mintha a jelen nem lenne szép, de az az idő valahogy más volt.

A Sohoban ismerkedtem meg Jessievel. A Sohoban tartottuk minden egyes születésnapunkat, és ide jártunk suli után. De itt voltunk egy-egy ellógott óra alatt is. A Soho egy igazi emlék doboz.

Egy nagy levegő vétel után belöktem az ajtót, és mosolyogva néztem körül. Elég rég nem voltam itt, de nem változott semmit.

Megpillantottam Kent és vidáman közelítettem feléje.

Felállt, megpuszilt, köszönt, majd leültünk.

          -Mit iszol? - kérdezte.

          -Egy Mojito koktélt kérek, nagyon kevés alkohollal - mondtam a pincérnőnek.

          -Én egy Casablanca koktélt - adta le a rendelését. A Hannah névtáblás csaj lefirkantotta a neveket, és elhúzta a csíkot.

          -Nagyon kevés alkohollal? - nézett nagyokat Ken kuncogca.

          -Most nem kívánok semmilyen fajta alkohol bombát - öltöttem ki rá a nyelvemet.

Nagyon jól elbeszélgettünk...mindketten elmeséltük az elmúlt hónap történéseit. Jókat nevettünk.

Örvendtem, hogy találkoztunk, hiányzott ez a hülye.  

Fizettünk, de még nem akartunk haza menni, így sétáltunk egyet.

Természetesen nem maradtak ki a paparazzik sem. Párat kattogtattak, majd kérdeztek is. Válaszoltam, mert nem azt akarom látni holnap az újságokban, hogy Becky Wilmer lecserélte Logan Hendersont. Tehát arra a kérdésre, hogy ki az a srác mellettem, így válaszoltam : Egy nagyon jó barátom, a suli óta ismerjük egymást - egy mosollyal ezt a témát le is zártam.