4. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hoztam az újat, de nem nagyon volt időm :) . De most itt van, és remélem tetszeni fog. Várom a visszajelzéseteket! :D És próbálok sietni a következővel, jó olvasást ;D
Puszi, Zsó <3


4. rész

Hétfő reggel van, Tom nemsokára hívni fog.
Csengett is a telefonom...
          -Szia Becky! - köszönt vidáman.
          -Szia Tom, mi újság?
          -Hát inkább én kérdezném ezt - nevetett - ugyanis benne vagy az újságokban...
          -Hogy mi??? - kérdeztem meglepődve. Miről beszél ez a bolond?
          -Nem tudom mit műveltetek a pénteki koncerten, de ma már itt virítotok azzal a Logan fiúval az egyik magazinban - ismét nevetett...igen, szerintem is nagyon vicces.
          -Öhm... - kicsit megszégyelltem magam - Fel olvasod a cikket?
          -Persze...Pénteken a Big Time Rush koncert sikeresen zajlódott le, viszont a Worldwide daluknál - ahol mindig négy szerencsés lány közel kerülhet a srácokhoz - egy egészen különös dolog történt. Logan Henderson a banda egyik tagja, a rajongójával, akit a színpadra vitt, még egy közös képet is készített és többször is megölelte. Egy kis keresgélés után, megtudtuk, hogy a szerencsés lány egy igen híres személy azaz a londoni származású Becky Wilmer színész és fotómodell. Felvetődik a kérdés, hogy mi van Becky és Logan között?
          -Mi volna? Néhány kilóméter, mivel nincs itt... - mondtam komolyan, hihetetlenek az újságírók, persze tisztelet a kivétel...ha van olyan.
          -Nagyon édik vagytok a képen - mondta nevetését vissza folytva Tom. Minek röhög most őszintén?
          -Csak viccelsz ugye?
          -Nem, na de mondom amiért hívtalak... két hét múlva lesz az első fotózásod, vagyis november hatodikán és hetedikén, írd fel a noteszedbe... - megtettem amit kért.
          -Még valami?
          -Van egy oltári ajándékom...körülbelül másfél hónap múlva...lesz egy sorozatod a Nickelodeonnál.
          -Heh...nem vagy vicces Tom... - mondtam egy nevetéssel.
          -Nem is viccnek szántam - eléggé komoly hangja volt. Ha igaz, hogy egy híres televíziónál kapok saját sorozatot, akkor én most össze esnék, és fel sem kelnék holnapig.
          -Nem tudom, hogy hogy intézted el, de KÖSZÖNÖM! - hálálkodtam.
          -Ne nekem köszönd, hanem nekik, mivel már rég kinéztek maguknak.
          -Hűha - böktem ki.

*Logan szemszög*

          -Logaaaaan - kiáltott Kendall.
A konyhában voltak mindhárman, és valamit nagyon bújtak a srácok.
          -Igen? - kérdeztem hozzájuk lépkedve. Ahogy megláttam a címlapot, tátott szájjal vettem el a magazint az asztalról. Gyorsan végig olvastam és vissza dobtam.
          -Szóval egy sztár? - meredtem magam elé. Annak örvendtem, hogy legalább tudok valamit olvasni róla a neten. A cikknek kifejezetten nem örültem, de ha már megjelent nincs mit csinálni...
          -Most egy ideig ez lesz... - mutatott a rólunk készült képre James.
Szó nélkül befuttam a mosdóba, lehajtottam a wc tetejét és ráültem. A telefonomon néztem utána, megtudtam, hogy Londonban született, testvérével együtt színészek és fotómodellek. A szöveg alján ott voltak a filmjei. Azoknak a címét mentettem el, amelyikekben főszerepet játszott.
          -Logan, nem gondolod, hogy háromnegyed óra után kikellene jönnöd? - nyöszörgött Carlos.
Nevetve mentem az ajtóhoz és beengedtem a szorult helyzetben lévő Carlitost.
Felsiettem a az emeletre és elvettem a laptopomat, meg a töltőjét, és félre vonultam egy másik szobába. Elhelyezkedtem a kanapén és kapkodva bedugtam a töltőbe és bekapcsoltam a gépet.
A kedvenc filmletöltő oldalamat nyitottam meg és beüttem a filmcímeket. Szerencsére az összes megvolt.
Miután letöltődtek, megnyitottam az egyiket : A magány félelme. Különleges egy film volt. A másodiknál benyitott Kendall.
          -Mit csinálsz? - kérdezte az ajtónak dőlve. Én szótlanul mutattam az ajtóra, hogy ki lehet menni, és vissza se kell jönni. Egy nevetéssel becsapta maga mögött az ajtót.
A negyedik filmnél elkezdett sztrájkolni a hasam, hogy jó lenne megetetni. Megállítottam a filmet és lesiettem a konyhába, és kivettem a hűtőből a tejet. Műzli után keresgéltem, de végül találtam. Elkészítettem és mentem is vissza filmezni. Tisztára megszállottan néztem, ez a lány egyszerűen elragadó, mintha láttam volna már...
Ahogy megnéztem sikeresen az összeset, égő szemekkel hátradőltem és elaludtam, fogalmam se volt, hogy mennyi az idő.
          -Logan, hé haver - valaki nagyon felakart ébreszteni... - Kelj már fel, mennünk kell a stúdióba valami megbeszélésre...- Kendall az, valahogy kinyitottam a szemeimet és kábán ránéztem. - Őszintén, mikor feküdtél le? - kérdezte egy mosollyal.
          -Nem mindegy? - vágtam oda flegmán - Minek ébresztettél fel? Nem lehet annyira fontos az a megbeszélés...
          -Ki volt jelentve, hogy muszáj menni! - ezt már komolyan mondta. Kiment a szobából, én meg valahogy felkászálódtam az ágyból. Letusoltam, felöltöztem és mentünk is.


*Két hét múlva*

*Becky szemszög*

Kedd reggel van, indulok a fotózásra, Tom értem jön és elvisz. Jess már a stúdióban van, mivel egy új albumon dolgoznak. Utoljára megnéztem magam a tükörben és kimentem az ajtón. Fordítottam kettőt a záron és megvártam míg megérkezik Tom.
          -Szia Tom - köszöntem vigyorogva és beültem mellé.
          -Hellóóó - nevetett - Izgulsz?
          -Egy kicsit, de tudod jól, hogy minden fotózás előtt félek.
          -Nincs miért - kacsintott egyet.
Az oda vezető úton végig beszélgettünk, észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Egyszerre szálltunk ki az autóból. Kinyitotta előttem az épület ajtaját és beléptem egy barátságos terembe. Tom intett, hogy maradjak ott ahol vagyok. A recepcióssal beszélgetett.
          -Becky... - szólított meg.
Egy lifttel mentünk a harmadikra. Egy hosszú folyosó után balra tértünk és bementünk az első ajtón.
          -Sziasztok! - köszönt egy férfi a fényképezőjével a kezében.
          -Szia - mondtuk egyszerre Tommal - Bemutatom Beckyt, Becky, ő itt Ryan Wolf. Kezet ráztunk a fotósommal, mivel ezentúl ő lesz az, aki készíti rólam a képeket.
          -Örvendek - szóltam mosolyogva.
          -Úgyszintén - ő is vigyorgott.
          -Na, nekem mennem kell, még elkell intéznem az interjúdat - mondta az ajtón kimenve Tom.
          -Nos, akkor kezdhetjük is - szólt Ryan - Arra van az öltöző - mutatott egy ajtóra. Kiváncsian mentem be, egy lányt pillantottam meg.
          -Szia, Becky vagyok - köszöntem a háttal álló lánynak.
          -Sziiiiiaaaaa - fordult meg vigyorogva. Nem hittem a szememnek...
          -Jenna Smith? - kérdeztem meglepődve. Jenna az osztálytársam volt a középsuliban. Gyorsan megöleltem, és végig mértem...rengeteget változott. - Mit csinálsz itt?
          -Hát...stylist lettem...2 éve - nevetett elvörösödve.
          -Örvendek! - már akkoriban is az akart lenni, nagyon határozott volt.
          -De te sem vagy semmi...színész, meg fotómodell...
          -Köszi - nevettem el magam - Mit kell felvennem? - néztem a rengeteg ruhára, meglepődtem, mivel férfi ruhák is voltak.
          -Ezeket - nyomta a kezembe. Elvonultam átöltözni. Felvettem a fekete-fehér csíkos blúzot, és a fekete rövidnadrágot. Mikor vissza mentem Jennához, elkezdett mosolyogni, majd közelebb jött hozzám.
          -Be kell tűrni a nadrágba - fogta meg a blúzomat.
          -Oh...rendben...
Miután végeztem, kimentem Ryanhez.
          -Jól áll - mondta mosolyogva - Na szóval, állj oda a fehér háttérhez...tedd csípőre a kezed... és mosolyogj - magyarázta nevetve. Lefényképezett és megmutatta, nagyon jól sikerült :)

Még készített párat különböző beállásokban, majd ruhát cseréltem. 

Körülbelül két óra múlva végeztünk. Elégedett voltam Ryannel is meg a fotókkal is, nagyon tehetséges fotós.

          -Felteszem a számítógépre, majd válaszd ki, hogy melyik tetszik a legjobban, mert mindenkiről, akiről képeket készítek, a földszinten kiteszek egy-egy fotót, és ma rólad is kellene egy...mit szólsz? - kérdezte.

          -Hm...tetszik, oké...addig átöltözöm a rendes ruhámba.

Mikor vissza értem Ryanhez, a képeimet méregette, gyorsan leültem a mellette levő székre és én is figyelmesen néztem.

          -Júúújj, ez nagyon tetsziiiik - mutattam rá az egyik képre.

         -Oké - mondta nevetve - Akkor megyek és kinyomtatom - megnézte a kép számát, majd elvette a fényképezőgépet és eltűnt.

*Logan szemszög*

Majdnem elfelejtettem, hogy ma fotózásom van...öt perc múlva indulnom kell. Gyorsan összekaptam magam,  elköszöntem a srácoktól és léptem...ahogy kitettem a lábamat az ajtón, Kendall már utánam kiáltott.

          -Nem fogod ilyen könnyen megúszni a pakolást! - fenyegetőzött, ugyanis költözünk egy másik házba.

          -Jó jó... - mondtam unottan. Kendall hirtelen előrántott egy vizipisztolyt - Nehogy - mutattam rá rosszallóan - Ha megmered tenni... - nem tudtam befejezni, mert már javában priccolni kezdett. Amikor befejezte, még mindig abba az újjal rá mutatós pózban voltam. Belegondoltam, hogy kezdjem el kergetni, vagy hagyjam és menjek...de végül az utóbbinál döntöttem. Röhögve csapta be magamögött az ajtót. Hát az volt a szerencséje, hogy csak a kabátom lett vizes. Levettem és beültem a kocsimba, a kabátot meg ledobtam a hátsó ülésre.

Tíz perc után leparkoltam, és mentem be az épületbe. Az első az volt, hogy megnézem a rólam készült képet, amit Ryan kitett. Örömmel néztem, mivel a kedvencemnél döntött...de...jobbra volt egy új fotó...öhm...Beckyről??? Nem hittem a szememnek. A szívem elkezdett őrülten kalapálni. Mondták, hogy egy új lány lesz Ryan-nél, szóval ő az. Gyönyörű egy lány...

Gondoltam hátha még nem ment el, ezért sietve a lifthez mentem és megnyomtam a hármas gombot. Előkaptam a telefonomat, és azt bámultam. Meghallottam a lift jelző hangját, és izgatottan vártam, hogy kilépjek onnan. Kinyilt az ajtó, a telefonomat nézve szinte futva siettem ki a liftből, és neki mentem valakinek, akit fellöktem.

          -Hé, előre is nézhetnél! - mondta Jenna, kapkodva felsegítettem.

          -Bocsi, itt van még Becky?

          -Öt perce ment el...miért? - nézett rám kérdőn.

          -Már nem lényeges - hajtottam le a fejemet...

       

3. rész

Sziasztok! Ez a rész kicsit hosszabbra sikeredetett, mint a többi, de remélem tetszeni fog. Itt már a fiúk is felbukkannak :) Jó olvasást :D
Puszi, Zsó! :D

3. rész

Az út alatt egyfolytában az elém táruló idegen tájat figyeltem. A legkiemelkedőbb az óriási Hollywood felirat volt. Eldöntöttem magamban, hogy oda mindenképpen fel kell jutnom.

Ahogy megérkeztünk a ház elé, izgatottan pattantam ki az anyósülésből. Jess kivette a bőröndjeimet és indultunk a házhoz. Jessie előkereste a kulcsait és kinyitotta az ajtót. Sietve futtam be a bőröndökkel, amiket pár lépés után eldobtam.

Balra volt egy elég nagy konyha, jobbra egy vendégszoba. Velem szembe pedig az emeletre vezető lépcső, e mellett egy folyosó és a folyosó végén a hátsó udvarra vezető ajtó. Jobbra meg a mosdó.

          -Hogy tetszik? - kérdezte mellém lépve.

          -Szuper! Tisztára a te stílusod - mondtam mosolyogva - Nagyon otthonos - azzal lehuppantam a vendégszobában lévő kanapéra.

          -Örvendek, hogy tetszik.

          -Hjajj - sóhajtottam boldogan - Várom már, hogy elkezdődjön az itteni életem!

          -Elhiszem, hidd el izgi lesz! - nevetett, majd hozzá tette - Amúgy megmutatom a szobádat, ha érdekel... - bólintottam, mire ő elindult, én meg utána loholtam, mint egy kiskutya.

 A lépcső végén egy hosszabb folyosó volt, aminek a végén egy ablak, és jobbra meg egy mosdó volt.

A lépcső után pár lépésre balra volt Jess szobája, vele szembe pedig az enyém.  Barátnőm kinyitotta előttem az ajtót. Kitárult az ajtó, én meg abban a pillanatban kikerekedett szemekkel bámultam.

   

          -Ez most... komoly??? - nyeltem egy nagyot - Jess... nem gondolhatod komolyan! - fordultam hátra, de csak vigyorgott és bólogatott. - Köszönöm! - megöleltem.

          -Nincs mit, Becky! - mosolygott.

Pár perc múlva lementünk a földszintre, hogy tudjuk fel vinni a csomagokat. Ahogy végeztünk Jess magamra hagyott, én meg leültem az ágyra és hátradőltem kitárt karokkal. A plafont bámulva azon gondolkoztam, hogy milyen lesz nekem itt, mennyire hamar fogok hozzá szokni az itteni dolgokhoz. Egyszercsak berobogott Jess és vigyorgott, nem akarta abba hagyni.

          -Mi van? - kérdeztem felülve.

          -Van egy ajándékom a számodra - újságolta.

          -Jajj Jess... - mondtam nevetve.

Szótlanul átment a szobájába, én meg követtem. Leültetett az ágyra, és rám parancsolt, hogy csukjam be a szemem. Kezdtem idegeskedni, de nemsokára megszólalt.

          -Kinyithatoood! - nevetett.

Közvetlen az arcomba nyomta azt a valamit ami a kezében volt.

          -Szerinted így látom? - kérdeztem nevetve, feleszmélt és hátrább húzta a kezét, lassan kitisztult a kép, de még mindig kérdőn néztem rá.

          -Olvasd már el! - mondta türelmetlenül.

          -Öhm... - kivettem a kezéből - Big Time Rush Koncert - ahogy felolvastam, kellett még pár másodperc, mire felfogtam, hogy mi van. Ránéztem és lassan elmosolyodtam, ezt a mosolyt most semmivel nem lehetett volna letörölni. Felálltam és a jegyekkel a kezemben megöleltem, majd úgy kezdtünk el körbe-körbe ugrándozni.

A filmek, meg a fotózások miatt soha nem tudtam elmenni egyetlen koncertjükre sem,de most végre nem hagyom ki!

          -Istenkém, Jess! Hogyan köszönjem meg? - néztem rá könnyes szemekkel.

          -Jajj, ne kezdj el sírni, mert akkor én is fogok - nevetett könnyeimet letörülve.

          -Hánykor kezdődik?

          -Nyolckor, addig még sok időnk van, elugorhatnánk az egyik plázába nézelődni - vigyorgott fogait mutatva.

          -Aha, nézelődni... - mondtam nevetve - De nem bánom, veszek egy új ruhát. 

          -Oké, úgy is az első sorba szólnak a jegyeink, szóval ki kell csípnünk magunkat - nevetett.

          -Első sor??? - nem hittem a fülemnek.

          -Aham - bólintott mosolyogva.

Indulás előtt összekaptam magam és mehettünk is a városba  ''nézelődni''.

Jess szokása szerint vagy 30 ruhát próbált fel, végül vett párat.

Én elsőre bele szerettem ezekbe :

Összesen két és fél órát töltöttünk ruhavásárlással, az utolsó fél órában cipőket keresgéltünk, én találtam is :

          -Még el kellene lépnünk ételt vásárolni - mondta a kocsiban Jess.

          -Rendben, én főzök, mit szeretnél? - kérdeztem.

          -Görög salátát! - vágta rá egyértelműen.

          -Mi mást? - nevettem.

Szóval bevásároltunk a hozzávalókból és mentünk haza. Egy gyors átöltözés után neki kezdtem az ebéd elkészítéséhez. Jess közben takarított utánam és megterített.

          -Van majonéz? - kérdeztem Jessre nézve.

          -Megnézem... - felállt és a hűtőhöz baktatott - Hm... van! - lóbálta meg az üveget.

          -Remek, még pár percet hagyjuk, és kezdhetünk neki - közben megmostam a kezemet. Negyed öt volt, tíz perc múlva neki láttunk az evésnek.

          -Ez isteni! - dicsért meg a szájába tömve a salátát.

          -Lassan egyél hé - szóltam rá nevetve.

Miután végeztünk Jess elmosta a tányérokat, én pedig a maradékot a hűtőbe tettem.

          -Nos, hogy tudd, egy jó másfél órával hamarabb indulunk - tájékoztatott fel Jess.

Meglepődtem, minek olyan hamar? Letusoltam és magamra kaptam a ruháimat. Oda lépkedtem az ablakhoz, és kinéztem a szomszéd házra, az udvarra ki volt téve egy -ELADÓ- tábla.

          -Becky...gyere! - hallottam meg Jesst.

          -Megyek... -válaszoltam. Elővettem a telefonomat és kitettem Loganről egy képet háttérnek, a kijelzőt nézve elmosolyodtam, végre láthatom őt élőben.

          -Becky! - zökkentett ki ideges hanggal. Összekaptam magam és rohantam le a földszintre.

A koncertre vezető út nagyon lassan haladt a dugó miatt. Mérgesen áthajoltam Jesshez és megnyomtam a dudát.

          -Hé, ez az én dolgom - nevetett dudálva - Péntek van, vagyis csúcsforgalom, szóval nincs mit tenni.

Tíz perc után indult el a sor, szerencsére már többet nem állt le.

Már messziről kiszúrtam a rengeteg rajongót.

          -Most már értem, hogy miért kell hamarabb jönni - bámultam kifele az ablakon. Kerestünk egy helyet és leparkoltunk. Kiszálltunk és gyorsan mentünk az épülethez, hogy álljunk be a sorba. De végül kiderült, hogy szinte egyből bemehetünk, mivel az első sorba szól a jegyünk. Bent rengetegen voltak, elindultunk a színpadhoz.

          -Hogy akarsz te előre jutni?Annyian vannak, mint a hangyák - néztem a tömegre.

          -Ne törődj a színekkel! - súgta nevetve és megfogta a kezemet, elkezdett húzni a tömegbe. - Bocsi...elnézést...odass, az ott Kendall? - mondta Jess, még én is bedőltem az elterelő hadműveletének és keresni kezdtem Kendallt. Ez az egész azért volt, hogy elvegye a figyelmet a rajongóktól, hogy addig mi előre jussunk.

          -Lökött nőszemély! - böktem vállon.

          -Figyu, facebook-on bökdöss, ne itt... - mondta flegmán, de végül elnevette magát, én meg csak kérdőn néztem rá. - Jó na - nevetett fuldokolva - Nem tudom mi van velem - végül én is vele együtt nevettem.

          -Az az óra a hátra levő időt mutatja? - néztem egy digitális kijezlőre.

          -Igen... és 00:00 - kor kezdhetsz sikítani - kacsintott.

Ami azt illeti hamar letelt az idő, végig hülyéskedtünk.

          -5...4...3...2...1...0... - üvöltötték a rajongók. Felfoghatatlan sikoltozás kezdődött.

Amúgy Jess tőlem ismeri a BTR-t, egyszer ugyanis fogadtunk valamiben és az volt a tét, hogy megkell nézzen két részt a fiúk sorozatából ha veszít. Hát persze, hogy veszített, fapofával kezdte nézni a sorozatot, de nem bírta ki nevetés nélkül. Azóta imádja Jamest. 

          -Direkt várakoztatnak? - mondtam a karkötőmet babrálva.

Hirtelen minden elsötétült, és nemsokára felcsendült az első szám.

          -Elevate a little higher! - énekelték.

          -Logaaan!

          -Jaaames! - kiáltottuk ájuldozva.

Elmondhatatlanul nagy volt a sikítozás, egyet-egyet mi is eleresztettünk. Jessel egymásra néztünk és csak vigyorogtunk. A fiúkkal együtt mi is énekeltünk. Előkaptam a telefonomat és készítettem pár fotót.

Újra sötétség lett, és elindult a No Idea, kirázott a hideg, persze jó értelembe. Amikor Logan része jött, csillogó szemekkel figyeltem őt. 

A következő szám a Music Sounds Better With You volt.

http://www.youtube.com/watch?v=hRXlyoVlWTs

 Mind a négyen a színpad elején álltak, Logan pont velem szembe. Elkezdte figyelni az első sort, én Jess-re néztem, aki mosolygott és megszólalt :

          -Becky! Becky! Téged néz!!! - kiáltotta ugrándozva, értetlenül a fiúkra néztem, végül megállapítottam, hogy Loganre gondolt. Valahogy felfogtam a helyzetet és elmosolyodtam, mire ő is vigyorogni kezdett.

          -And girl I'm singing about you - énekelte Logan, közben rám mutatott.

          -Azt a kurv@, flörtöl veled! - mondta tátott szájjal Jess. Én csak ledöbbenve és öntudatomon kívül bambultam előre. Gondoltam én is lépek valamit, így amikor a címet énekelték, akkor én Loganre mutattam, aki elmosolyodott. Jess nem tudta felfogni a dolgokat, de nem volt egyedül.

          -Jess...ez álom?Mert nem akarok felébredni...SOHA! - mondtam elgyengülve.

          -Nekem itt nehogy össze ess, még a végén mentővel taxiznak a kórházba - nevetett a kezemet megfogva.

          -Na, srácok, hogy érzitek magatokat? - kérdezte James. Jess azonnal elengedett, és innentől megszűntem létezni.

          -Hát kösz - mondtam nevetve, de észre sem vett, ugyanis nyálcsorgatva nézte James-t. A kérdésre óriási kiáltozások kerekedtek.

          -Remek! - szólalt meg Kendall is...hm... ő se rossz pasi - mosolyodtam el.

          -A következő számunkhoz két szerencsés lány jöhet fel a színpadra - mondta Carlos, miközben székeket helyeztek el.

          -Legyen négy - vágta rá Logan.

Na jó, benne akarok lenni abba a négybe! Persze ez egy szép álom, ebből a rengeteg emberből pont én nem leszek benne abba a négybe...végül is, reménykedni szabad, nem?

Eszeveszett sikítozások voltak, mindenki azt akarta, hogy ő legyen az egyik, aki ki mehet a fiúkkal.

A lépcső, ahol a fiúk lépdeltek le, pont előttünk volt. Először Carlos, James, Kendall, majd Logan jelent meg a lépcső alján.

          -Becky...Logan Henderson tizenkét órán át! - súgta a fülembe, én meg a megadott irányba néztem. Felénk lépett.

          -Szabad lesz? - kérdezte őrjítő mosolyával.

          -Hát hogyneee! Vigyél magaddal örökre, szökjünk meg innen!!! - persze ez csak egy belső hang volt. - Igen! - mondtam végül nevetve.

Nem tudom, hogy hogyan juttam át a kordonon, de valahogy ott voltam Logan mellett.

          -Hogy hívnak? - kérdezte kedvesen.

          -Becky...Becky Wilmer... - böktem ki valahogy. Megfogta a kezem...huh, nem éreztem a talajt. Felmentünk a színpadra, James már egy lánnyal ült jobb felén. Logannel leültünk és vártuk a többieket.

Elkezdődött a Worldwide.

Logan a szemembe nézve énekelt, egyszer csak átkarolt... folyton mosolyogtunk. Mikor már kezdtem feloldódni, én is énekeltem.

Sajnos ez is egy olyan pillanat volt, ami nem tarthat örökké, vége lett a számnak, felálltunk és meglepetésemre megölelt. Legszivesebben soha el nem engedtem volna.

          -Köszönöm - súgta lágy hangon.

          -Nem én kéne megköszönjem? - kérdeztem nevetve miután szétváltunk.

          -Naná, hogy nem - nyujtotta ki a nyelvét.

De le harapnám  - mondtam magamban. Nyugiii, mély levegőőő - nyugtatgattam magam.

Újra megfogta a kezem és vissza kísért oda, ahonnan jöttünk.

          -Van fényképező géped? - kérdezte, én meg csak kérdőn néztem rá.

          -Csak telefonom - mondtam, miközben elővettem azt.

Meglátta a háttérképemet, én meg persze elszégyelltem magam, és melegem lett. Kivette a kezemből és fényképezésre állította...megőrült? Közelebb bújt hozzám és lefényképezett minket. Na jó, ez több a soknál.

Körülöttünk a rajongók ki voltak akadva. Vissza vettem a telefonomat és újra a kordon másik felén voltam, egy kacsintással elment. Jess értetlenül figyelt.

Miután vége lett a koncertnek, Jess szólt, hogy még ne menjünk, majd csak ha kicsit elfogytak az emberek. Addigis felültünk a kordonra egymással szembe.

          -Jess, ezt mind neked köszönhetem! - néztem rá boldogan.

          -Tudom - mondta büszkén, de nevetve.

          -Hivatalosan is kijelentem, hogy ez lesz az év legjobb napja, nem is...az életem legjobb napja... - kacagtam.

*Logan szemszög*

          -Hé Logan, mi volt az az incidens azzal a csajjal? - kérdezte Kendall a hátamra csapva.

          -Én sem tudom... Amikor az első sort nézegettem, megakadt rajta a szemem, valami vonzott  hozzá, talán a belőle áradó boldogság...és a mosolya - mondtam vissza idézve Beckyt - Muszáj volt közelebb kerülnöm hozzá, így őt választottam ki a Worldwide-ra.

          -Nem vagy semmi haver - nevetett Carlos - De tudjuk, hogy te egy igazi flörtgép vagy, szóval nem csodálkozunk.

          -Ez valami koreográfia volt? - kérdezte mosolyogva James - Mert szívesen betanulnám...

          -Nem koreográfia! - kezdtem ideges lenni...nem értik meg,  hogy magával ragadott ez a lány...vissza gondoltam az illatára - A telefonja hátterén is az én képem díszelgett, aranyos nem? - mondtam egy mosollyal.

          -Logan, rajta kívül több ezer csajnak te vagy a háttere.

          -Mi bajod James? - kérdeztem most már mérgesen.

          -Neked mi bajod öreg? Csak egy lány a többi közül!

Itt betelt a pohár, vetettem egy utolsó pillantást Jamesre és elhúztam a csíkot. Felmentem a színpad leghátsó részére, és leültem az egyik díszletre. A kicsődülő tömeget néztem, de egyszercsak megakadt valakin a szemem... gyorsan felálltam és elindultam a színpad eleje felé, de szerencsétlenségemre Becky akkor szállt le a kordonról, és egyenesen a kijárat felé vette az irányt.

Ahogy leléptem a lépcsőről, körbe vett egy kisebb tini csoport. Ők is aztán pont jókor...

          -Becky! - kiáltottam reménykedve, de nem hallotta meg és eltűnt... - A francba! - mondtam magamnak. Kedvetlenül aláírtam amit nyújtottak felém. Amikor elmentek, magam elé bambultam...elszúrtam egy lehetőséget. Megpillantottam valamit a földön... felvettem és megvizsgáltam közelebbről. Egy karkötő volt, amin...amin azt írta : Becky. Megjött a kedvem, legalább ha többet nem láthatom azt a gyönyörű lányt, a karkötőjét viselhetem.

Egykedvűen az öltözőnkbe mentem és ledobtam magam az egyik székre. Pár perc elteltével kopogtak.

          -Nem vagyok itt... - mondtam lerázóan, hogy jelezzem, nincs kedvem senkire.

          -Én vagyok... - szólalt meg az ajtó mögül James. - Sajnálom az előbbit...

Egy sóhaj után az ajtóhoz mentem és kinyitottam.

          -Nincs semmi baj...mind ketten hülyén viselkedtünk, ennyi - mondtam békítően. Megöleltem.

          -Mi a baj? - kérdezte.

          -Csak elcsesztem egy esélyt...Tudod...azért voltam olyan amilyen, mert féltem...

          -Mitől? - vágott közbe.

          -Attól, hogy utoljára látom...

*Becky szemszöge*

          -Nem láttad a karkötőmet? - kérdeztem a táskámat kutatva, hátha oda tettem.

          -Nem...miért? Nem találod?

          -Sajnos nem...

          -Ó, nem olyan nagy dolog, holnap veszek neked egy újat - pillantott rám egy kis időre, mivel közben vezetett.

          -Pont olyat nem tudsz venni, mivel Kendra készítette a 18. születésnapomra. A nevem is rajta volt. Kendra nem fog örülni, amúgy én is csináltam neki egy olyat az ő nevével...remélem az meg van.

          -Akkor holnap felteszünk egy hirdetést, hogy a Big Time Rush koncerten eltűnt egy Becky feliratú karkötő, megtalálóját pénzben részesítjük - mondta viccelődve Jess. Egy ideig komolyan néztem rá, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

.

2. rész

Sziasztok! Itt az új rész, olvassátok és komizzatok :)
Puszi, Zsó!

2.rész


          -Kendra, hol vagy már? - idegeskedtem a telefonba.
          -Jövök, most fordulok be az utcába...és láss csodááát, itt is vagyok... - azzal letette.
Remélem megérti, hogy miért siettetem, nem szeretném lekésni a gépemet. Megvártam amíg leparkol és kiszáll az autóból. Megfogott három bőröndöt és a kocsi csomagtartójához vitte, miután betette azokat, vigyorogva megjegyezte :
          -Hogy hogy csak ennyi bőröndöt viszel? - nevetett.
          -Ha ha ha...ez szerintem bőven elég... - én is betettem a maradék csomagjaimat a gyönyörű BMW csomagtartójába. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is.
          -Hova parázol, van még két órád a gép felszállásáig.Igaz, hogy a reptérig az út egy óra, de akkor is... - nézett rám.
          -Az utat figyeld - böktem meg nevetve a vállát - És mesélj, van a láthatáron pasi?
          -Van bizony - mosolygott az utat bambulva.
          -Ideje volna egy hosszú párkapcsolatra is szert tenned, nem? - kérdeztem félve, mivel tudtam, hogy vissza fog vágni valamivel.
          -Mondja ezt, aki apácazárdába vonult, és szinte fél éve nincs senkije! - sajnos igaz amit mond. Egy kis hallgatás után mind a ketten felnevettünk.
Az utat végig beszéltük. Lassan felbukkant a reptér, és a gyomrom összeszorult. Kendra megállította az autót, egymásra néztünk és megöleltük egymást.Miután szétváltunk, mosolyogva léptem ki az autóból. Megfogtuk a bőröndöket, és elindultunk az épületbe.
          -Van még háromnegyed órád, addig mit csinálsz? - nézett rám kérdőn, majd leült egy székre.
          -Itt maradsz szépen és szórakoztatsz! - kacagtam fel hangosan, amire páran felfigyeltek. Elszégyeltem magam és egyből lekomolyodtam. Egy lány le nem vette rólunk a szemét, kezdett idegesíteni, de végül elindult felénk.
          -Rajongó egy órán át! - jelentettem ki kuncogva, amire Kendra a lányra dobta a tekintetét.
          -Sziasztok! - köszönt buzgón - Ti vagytok a Wilmer testvérek?
          -Eltaláltad, téged, hogy hívnak? - kérdezte Kendy mosolyogva.
          -Julia White...nem haragudnátok, ha kérnék egy autogramot, és készítenék egy fotót?
          -Dehogy! - feleltük egyszerre.
Aláírtuk a saját fotónkat, majd készítettünk egy képet. Nagyon örvendett a  csajszi.
          -Nagy rajongótok vagyok, és köszönöm - mutatta fel az autogramos képeket. - Sziasztok...
          -Szia - köszöntünk el.
Egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
 Nem volt mit csináljunk, így elbeszélgettük az időt, egy női, figyelmeztető hang zökkentett ki bennünket :
          -Megkérem a kedves utasokat, hogy a Los Angeles-i gépre kezdjék meg a felszállást!Köszönöm!
Felkaptuk a fejünket. Eleresztettem egy sóhajt és felálltam.
Elintéztem a jegyemet, addig Kendra leadta a bőröndjeimet. Remélem nem hagyom el egyiket sem.
          -Nos, eljött az idő - mosolygott Kendra.
          -Hát el...hiányozni fogsz! - itt megöleltem.
          -Te is hugi, vigyázz magadra, és aztán gyere látogatóba, de lehetőleg már egy pasival - kuncogott, én erre vállon csaptam.
          -Soha nem változol! - nevettünk. Puszilkodtunk, és indultam is, utoljára hátra néztem és egy integetéssel eltűntem Kendra látószögéből.
A gépre felérve megkerestem a helyemet, és lehuppantam a székre. Elhelyezkedtem és előkaptam a telefonomat, gondoltam készítek egy képet a rajongóimnak.

Elég jól sikerült... gyorsan feltettem Facebookra és Twitterre, a következő leírással : Los Angeles, jövök! :) 

Pár perc múlva megjelent egy fiú, aki mellém ült le.

          -Szia! Tyler Gladwin - nyújtotta felém a kezét.

          -Becky Wilmer - azzal kezet ráztunk.

          -Olyan ismerős vagy... - gondolkodott el mosolyogva. - Megvan! Hééé, egy sztár van mellettem! - mindketten felnevettünk. - És? Először mész Los Angelesbe?

          -Igen...te?

          -Üzleti ügy miatt már negyedszerre - mosolygott ismét.

Közben a gép is felszállt, mi meg csak beszélgettünk, de egy idő után kissé elfáradtam és elszunyókáltam.

          -Becky...Hé, Becky - szólítgatott Tyler.

          -Hm...mi az? - nyögtem fáradt hanggal.

          -Most száll le a gép - nevetett, gondolom azon, hogy milyen elaludt fejem lehet.

Összeszedtem magam, és készen álltam arra, hogy végre felállhassak innen. Megvillant az öv lámpa, ami azt jelezte, hogy kikapcsolhatjuk. Meg is tettük, feltápázkodtunk és beálltunk a sorba.

Ahogy a lábammal elértem a talajt, a szívem erősebben kezdett dobogni.

          -Megkérlek vezess be, mert egyelőre nekem ez itt egy nagy labirintus - mondtam komolyan, Tyler csak nevetett.

          -Oké, akkor gyere utánam - azzal elindult. Ahogy beértünk a nagy épületbe, egyből Jess-t kezdtem keresni, ahogy megpillantottam, elkezdtem futni hozzá.

          -Jess!!! - kiáltottam. A hang irányába nézett és kifejezéstelen arca vidámra váltott.

          -Becky! - ő is futni kezdett.A nyakába ugrottam. - Annyira, de annyira hiányoztál!

          -Te is! - leszöktem róla - Semmit nem változtál - mosolyodtam el.

          -Hát... - végig nézett rajtam - te sem... - mind ketten kacagni kezdtünk.

          -Gyere, vegyük el a bőröndjeimet - ahogy elindultunk, megjelent Tyler.

          -Nos, nekem mennem kell, örvendek, hogy személyesen is megismerhettelek! 

          -Úgyszintén - bólintottam mosolyogva. Tyler és én telefonszámot cseréltünk, majd elbúcsúztunk.

          -Hm...pasiii - nevetett jóízűen.

          -Nem az esetem - nyújtottam ki a nyelvem. Csak egy félmosollyal válaszolt.

Elvettük a bőröndjeimet és elindultunk a kocsijához.

          -Egy Mini Cooper? - hitetlenkedtem tátott szájjal.

          -Az! - mosolygott büszkén.

Ez is egy közös kedvencünk volt. Bepakoltuk a csomagjaimat, és gyorsan végig kerültem a kocsit, szép sötét kék színe csak úgy virított. Jess csak nevetett és nevett. Majd valahogy beültünk és elindultunk Jess házához :)

1. rész

Szaisztok! Na itt az első rész.Remélem elnyeri tetszésetek.Nyugodtan komizzatok, kiváncsi vagyok a véleményekre! :) 
Puszcsi, Zsó! :D 

1.rész

Los Angeles. Azt hiszem mindenki szeretne eljutni oda, vagy legalább a nagybetűs USA-ba. Ma este 8-kor indul a gépem a londoni Heathrow reptérről. Izgatott vagyok, mivel még nem jártam L.A.-ben.
Már egy fél éve hallgatom barátnőm, Jessie unszolását, hogy hagyjak itt mindent, és költözzek ki hozzá. Igazából nincs ellenemre, de eddig még nem éreztem, hogy készen állok egy új kapu kinyitására, és a hátam mögötti dolgokat csak úgy elhagyni. Már Kendra is telebeszélte az agyam, hogy menjek el, mert talán végre kapnék magamnak egy rendes pasit. Hát igen, nála az első a pasi :) .Végül beadtam a derekam, és öt nappal ezelőtt eldöntöttem, hogy végleg kimegyek Jessiehez, amit mindketten nagyon várunk.
Egész nap pakoltam, szerencsémre nem volt saját házam amiről még gondoskodni kellene. A rengeteg helyváltoztatás miatt csak albérletekben, meg szállodákban laktam. Igazán jól jönne már egy biztos lakás.
Minden jó ruhámat bepakoltam, a többit meg eldobtam. Hat bőrönd jött össze...nem kevés, az biztos.
Épp anyuékhoz igyekeztem, hogy elköszönjek. Kulccsal mentem be a házba.
          -Sziasztok! - köszöntem.
          -Szia! - jött a válasz kórusban.
          -Hugicaaa - közelített Kendra.
          -Nővérkééém - nevetve megöleltük egymást.
Nagyon jó és szoros testvéri viszonyban vagyunk, hiába, hogy voltak összekapásaink, mindig kibékültünk, mert szükségünk volt egymásra :) .
Apa foci meccset nézett, nagyon bele volt merülve. Hozzá is oda mentem és megpusziltam, de elég szótlan volt.
          -Becky! - hallottam meg anya boldog hangját.
Szinte futott felém. Megölelt...ez az amitől félni kell, ugyanis képes az aznap elfogyasztott ételt kiszorítani az emberből.
          -Anya, ne öld meg szegényt - itt nevetett - még a végén nem tud kimenni Losba - mondta a nővérem megmentően.Valahogy elengedett én meg Kendrára pillantottam egy ''KÖSZ'' nézéssel, amire még jobban kacagni kezdett. Anya egy félmosollyal bement a konyhába.
Ledobtam magamat Kendra mellé.
          -Apával mi van? - súgtam halkan. De ő csak megrántotta a vállát és hirtelen elkomolyodott. Ez olyan -nem érdekel- nézés volt.
          -Mondd már el! - erősködtem.
          -Óóó, miattam vesztünk össze. Felhoztam az új filmemet, röviden elmeséltem, hogy milyen a szereplőm. Képzeld, azon akadt fenn, hogy van egy fürdőruhás jelenetem. De most komolyan, 24 éves vagyok, és ha jól tudom a strandon is úgy járnak az emberek!
Igaza volt, ebből tényleg nem kellett volna nagy ügyet csinálnia apának.
          -Majd megbékél... - legyintettem.
Felálltam Kendra mellől és felmentem a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót.Mosolyogni kezdtem a posztereim láttán.Anya csak az ajtóra engedte, hogy tegyem, mivel szerinte csak csúfítanák a falat.
A poszterekre nézve meglehetett állapítani, hogy tini koromban kik voltak a kedvenceim : BTR, a banda akiket még most is nagyon bírok. Rihanna, Lana Del Rey, Johnny Depp, Ian Somerhalder, meg a többiek :) .
A posztereket nézve jutott eszembe, hogy a BTR Los Angeles-ben van.Hm...jó lenne, ha láthatnám őket :D .
Megcsendült a telefonom.
          -Szia Becky - a menedzserem volt az.
          -Helló Tom.
          -Kaptam neked munkát L.A.-ben - újságolta el.
          -Király!Bővebben? - kiváncsiskodtam
          -Egyelőre még ezzel nem súlytlak, jó utat, majd jelentkezem.Szia, és vigyázz magadra!
          -Ok, szia.
Utoljára végig néztem a szobámon és lementem a konyhába.
Asztalhoz ültünk és megebédeltünk.
          -Hívott a menedzserem - kezdtem el a jó hírt, mivel mindig jó volt, ha Tom hívott.
          -És? - kérdezte kíváncsian anya,
          -Elintézte, hogy Losba legyen munkám, de még semmi konkrétat nem mondott.
          -Na, ez jó, legalább van ott is egy biztos alapod - bólintással feleltem.
          -Ha film lesz, remélem, hogy majd nem kel pucérkodj, mint Kendra - szólalt meg apa.
          -Hogy mi? Ez most komoly? Tudod, hogy mi az a fürdőruha? Neked az pucérkodás, egyébként is 24 éves vagyok!!! - fakadt ki Kendra. Eldobta a kezéből a villát és felfutott a szobájába.
Az asztalnál egy ideig feszült volt a hangulat, végül én törtem meg a csendet.
          -Utána megyek... - bekaptam az utolsó falatot a tányéromról és indultam is.
          -Kendra! - kopogtam.
          -Hagyjál Becky...
          -Ne már Kendy, tudod jól, hogy milyen önfejű.Ne vedd fel amit mond, hisz nem is ebben a filmes szakmában dolgozik, mint mi. Fogalma sincs arról, hogy hogy mennek a dolgok. Tudjuk jól, hogy egy fürdőruha semmi, megérteném ha azért hisztizne, mert csórén billegtetnéd magad... - a végén már nevetve mondtam.Ő is kacarászott, majd kinyitotta az ajtót és megölelt.
          -Mindig tudod, hogy mit kell mondani.Szeretlek! - mosolygott.
          -Én is...te pucér leánka - kacagva indultunk le a lépcsőn.
Vissza ültünk az asztalhoz. Apa meglepett minket, mivel bocsánatot kért Kendrától, biztos anya beszélt a fejével.
Végül nekem menni kellett, elköszöntöm anyától és apától. A nővéremtől nem köszöntem el most, mert ő fog kivinni a reptérre.Ahogy kiléptem az ajtón, egy utolsó pillantást vetettem a házra. Egy ideig nem fogom látni.
Gyorsan elmentem még a városba, hogy vegyek ajándékot Jessnek.Találtam is....egy lávalámpát, kicsi korunk óta ez a kedvencünk.E mellé még vettem egy nagyon fontos édességet : csokit.

Nemsokára jön a következő :)



       

Főszereplők :)

Becky Wilmer(22)

Négy éve színészettel és modellkedéssel foglalkozik.

Kedves, lelkiismeretes, vicces, bulizós csaj.

Minden őrültségbe benne van.Szeret néha kirúgni a hámból.De tudja, hogy hol a határ. :)

Jessie Eastman(22)

Fél éve költözött Los Angeles-be, énekléssel foglalkozik.Becky legjobb barátnője.

Kedves lány, ugyanakkor kemény is tud lenni.

Nagyon szeret ruhákat vásárolni.Nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit csináljon.

Kendra Wilmer(24)

Becky testvére, aki szintén modell és néha-néha filmekben is szerepel.

Szeret a középpontban lenni, utálja ha semmibe veszik, vagy ha nem a korához képest kezelik.

Big Time Rush

A híres amerikai fiú banda.Szeretnek mindent együtt csinálni.Ki nem maradnának a jó bulikból, vagy a hülyéskedésekből.

James Maslow(23)

Kendall Schmidt(23)

Logan Henderson(24)

Carlos Pena Jr. (24)

Akkor ennyit a főszereplőkről, hamarosan az első rész is fent lesz.Puszcsi :D