30. rész

Haliii, na itt is van ez a rész is. Nagyon sajnálom, hogy csak most, de a hétvégém eléggé zsúfolt volt, na de nem szövegelek. Remélem tetszeni fog :D Olvassátok ^^





Egy perce se kérte meg a kezemet, de olyan, mintha már egy órája ott térdelne.
Nagyon szeretem Logan-t, Ő életem szerelme, de még csak egy hónapja ismerem... igaz, hogy az az egy hónap egy egész évnek tűnik, de akkor is... Mit csináljak?
Nem akarom megbántani... ha nemet mondanék, még a végén azt hinné, hogy nem szeretem.
Ha pedig igent mondok, akkor az nem lenne egy elhamarkodott válasz? A fenébe... mit tegyek? Valamit tennem k....
          -Jesszusom Becky! - kiáltott Pamela.
Igen...  nekem is pont ilyenkor kell elhánynom magam? Biztos a stressz miatt... 
Gyorsan szaladtam a fürdőszobába és a wc fölé hajoltam.
          -Becky! Mi a baj? - rohant be Logan zavartan.
          -Nem tudo... - félbeszakított a rókázás.
Logan hátrafogta a hajamat és a hátamat simogatta.
          -Éreztem, hogy nem kell az a desszert! - panaszoltam, majd újra jött egy nagy adag trutymó.
          -Nem lett volna muszáj megenned! - guggolt le mellém.
          -Már mindegy... - legyintettem, majd lehúztam a magamból kiadott turmix-ot.
Amikor felálltam, elment az erőm... szerencsére Logan elkapott.
Felvett a karjába és a szobánkba vitt. Óvatosan lefektetett az ágyra.
          -Hozok vizet... - már el is tűnt.
Ahogy rá gondoltam a mai vacsorára, felkavargott a gyomrom.
A fejem is elkezdett fájni. Király.
          -Hoznál egy fájdalomcsillapítot is? - kiáltottam ki a szobából.
          -Van itt az éjjeliszekrényben - belépett az ajtón, és előkotort egy tablettát. Mohón kortyoltam be a vizet a gyógyszerrel.
          -Minden oké? - közeledett Presley félénken.
          -Jelenleg nem, de holnapra már biztosan jól leszek - eröltettem magamra egy mosolyt.
          -Huh, oké - sohajtott egyet.
          -Magunkra hagynál Pres? - fogta meg testévre vállát Logan.
          -Persze... - ki ballagott a szobából és becsukta az ajtót.
          -Mi... mi a válaszod? - tette fel a kérdést lehajtott fejjel.
          -Logan, hagynál egy kicsit pihenni?
          -Szeretsz még? - tette fel a nap hülye kérdését.
          -Mi??? - néztem rá kikerekedett szemekkel - Ezt most komolyan megkérdezted? Hát persze, hogy szeretlek!
          -Ha tényleg szeretnél, akkor már rég Igen-t mondtál volna... - a szemembe nézett.
          -Logan! A szerelem nem egy Igen-től függ... - megfogtam a kezét, de felállt.
          -Hagyjuk... elég volna ha kimondanád, hogy már nem érzed azt, amit az elején...
          -Te most teljesen megzavarodtál? - kezdtem mérges lenni - Szeretlek Logan! De most elvárod, hogy egy kibaszott hónap után gondolkodás nélkül hozzád menjek? - hupsz, ezt lehet, hogy nem kellett volna így mondanom... dehát nagyon felhúzott...
          -Szóval neked csak egy kibaszott hónap volt? - egyet pöffentett és kiment becsapva magamögött az ajtót.
          -Az istenit! - szóltam le magamat. Nem úgy értettem. Ez volt életem legjobb egy hónapja...

*Pamela szemszöge*


Miután Jeff és én feltakarítottuk az ebédlőt és elpakoltuk az asztalt, leültünk a konyhába.
          -Remélem nem lesz semmi baj - szólaltam meg.
          -Biztos csak elrontotta a gyomrát...
          -Várj csak egy picit! - hallgattattam el férjemet.
Becky és Logan hangját hallottam. Veszekednek valamin... ez nem jó...
Néhány mondat után csattant az ajtó és hangos léptek dübörögtek lefele a lépcsőn.
          -Leléptem... - mondta komoran Logan, miközben kézbe vette a kabátját.
          -Hova mé... - az "sz" betűvel együtt az ajtó is becsapódott.
Némán felmentem Becky-hez.
          -Bemehetek? - kopogtam be.
          -Igen... - jött egy gyenge hang válaszként.
Benyitottam és egy pityergő lányt láttam az ágyban ülve.
          -Min veszekedtetek? - lassan leültem melléje és bátorítóan simogattam a hátát.
          -Nem tudok Igen-t mondani neki, még nem... - szipogott - csak egy hónapja vagyunk együtt. Szeretem, ezzel nincs baj. De ez az egy hónap alatt volt pár konfliktusunk, és nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni - hadarta el.
          -Megértem... azt is tudom, hogy Logan-nek nagyon fontos vagy, és ő is nagyon szeret. Hidd el, hogy ha kitisztul a feje, akkor rájön, hogy várnia kell... minden jóra várni kell - egy mosollyal néztem rá.
          -Köszi - végre megjelent egy halvány mosoly az arcán.
          -Most elment... és tudom, hogy hova, meg, hogy miért... amikor kicsi volt és valamire nemet mondtam, Logan felkapta a vizet és elrohant. Amikor pedig vissza jött, józan gondolkodással bocsánatot kért, és megértően viselkedett. Rájött, hogy mindent nem kaphat meg azonnal. A jót ki kell érdemelni.
Becky szó nélkül magához ölelt.
          -Kellett valaki, akinek elmondhatom - mondta vissza feküdve az ágyra.
          -Nekem nyugodtan elmondhatod - bólintottam egyet - Mi lehet az oka a rosszullétednek? - kérdeztem, mert gondoltam valamire.
          -A vacsoránál a desszertet ki kellett volna hagynom, már nagyon tele voltam, de nem akartam azt sugallni, hogy talán nem ízlene...
          -Nyugodtan megmondhattad volna, hogy nem fér a pocakodba...
          -Sajnálom... még sosem voltam ilyen helyzetben, pedig volt, hogy már degeszre ettem magam...
          -Esetleg... nem gondolsz arra, hogy - nem tudtam kimondani - hogy... öhm, mikor volt utoljára menszeszed?
Összeráncolt homlokkal nézett rám, amolyan "hogy jön ez ide?" tekintettel.
          -Múlt hónapban... úgy tizedike körül - elakadt a lélegzete - basszus... és ma... ma huszonnegyedike... - tátott szájjal nézett maga elé.
          -Körülbelül két hetet késett - tájékoztattam fel halkan.
Nagyot nyelt.
          -Becky, nézd... ma is rosszul voltál, hánytál...
          -De csak a desszert miatt! - támadott le.
          -Vagy a kisbaba miatt... - böktem ki.
Üveges tekintettel nézett. Apró mozdulatokkal rázta a fejét.
          -Volt, hogy nem védekeztetek?
Lassan bólintott.
          -Akkor...
Elkezdtek patakzani a könnyei. De vajon az örömtől, vagy a bánattól?




*Becky szemszöge*


Egy baba lesz a szívem alatt? Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna karácsony előttre. Egy gyermek életem szerelmétől.
Miután Pamela magamra hagyott, feltűrtem a blúzomat és a hasamra helyeztem a tenyereimet. Csak mosolyogni tudtam... Logan biztos boldog lesz, ha megtudja.




*Logan szemszöge*


Muszáj volt elmenekülnöm az "én" helyemre, ahova kisebb koromban is jártam.
Fájt az a gondolat, hogy Becky talán már nem is szeret. Nagyon felidegesített ez az egész, hiszen imádom ezt a lányt! Érzem, hogy eltudnám képzelni a napjaimat úgy mellette, hogy házasok lennénk.
Csak rá van szükségem...
Abban is biztos vagyok, hogy tőle szeretnék gyereket.. de ha már nem szeret... akkor az én kis álmom rombadől.
Egy kis séta után valamennyire kitisztultam. Talán egy kicsit túlreagáltam, haza megyek és bocsánatot kérek.
A telefonom csengése szakított félbe. Egy üzenet anyától:
     "Remélem lehiggadtál... gyere haza, most!!!"
Megfogadtam a kérését és siettem haza. Anya is pont akkor jött, amikor én.
          -Merre voltál? - kérdeztem tőle.
          -A gyógyszertárban - válaszolt mosolyogva.
          -Rosszabbul van? - megijedtem.
          -Jajj nem... nem, nem, nem... - beértünk a házba - maradj idelent egy kicsit! - parancsolt rám.
          -J... jó - összeráncolt homlokkal bementem a konyhába.


*Becky szemszöge*


Minél hamarabb meg akartuk tudni, hogy igaz lenne-e az, hogy állapotos vagyok.
Pamela azonnal elszaladt a közeli gyógyszertárba és vett két terhességi tesztet.
          -Logan is megérkezett - újságolta vidáman.
          -Huhh... - egyfolytában vettem a mély levegőket és sóhalytoztam.
          -Tessék... nyújtotta felém a két tesztet - Kimegyek addig is...
Ahogy becsukta az ajtót, remegő kézzel bontottam ki azokat, és egy kis idő múlva elvégeztem a teszteket.
          -Kész vagyok.. - szóltam ki. Egyből berontott.
Felmutattam a két tárgyat. Még nem néztem meg, hogy negatív vagy pozitív az eredmény.
          -Becky... mindkettő pozitíííív - örvendezett tapsikolva - Nagymama leszek! - arcát a tenyereibe temette és egy-két sóhaj után megölelt.
Én még nem jutottam el odáig, hogy felfogjam a történteket... - pozitív, pozitív - ismételgettem magamban, míg nem eljutott az agyamig és felkiáltottam örömömben.
          -Mondjuk el Logan-nek! - megfogtam Pamela kezét és lehúztam a lépcsőn.
A Macim a tv-t kuksolta, ahogy meglátott minket, egyből kikapcsolta azt és felállt.
          -Sajnálom Becky... hülye voltam és... - az ujjamat a szájára tapasztottam.
          -Logan Henderson! Én, mint Becky Henderson, bejelenteni valóm van... - a boldogság hormonok cask úgy pattogtak bennem.
          -Szóval... szóval Igen-t mondassz? - felkapott és megpördültünk párszor, majd óvatosan letett.
          -Igen! - vágtam rá - De van egy karácsony előtti ajándékom számodra! - megcsókoltam. Lassan felhúztam a blúzomat és Logan kezét a hasamra helyeztem - Logan... itt egy kicsi Henderson van alakulóban - nem tudtam abba hagyni a mosolygást.
Logan zavart tekintete lassan átformálódott egy örömteli tekintetté. Szeme sarkaiban könnyek kezdtek el gyűlni... Örömkönnyek. A férjem(fura még így megnevezni) teljes erejéből ölelt, és szorított meg.
Most láttam előszőr Pamelá-t és Logan-t is egyszerre sírni.

Hatodik és Hetedik díj :O

Hellóóó :D szóval kaptam két díjat, amit nagyon köszönök  Đoris-nak és Anne Riley-nak ^^

Az  új rész pedig még ma felkerül ^^

29. rész

Sziasztok, egy kis kimaradás után itt is van az új rész ^^ és OMG... 6000 megtekintés :O Nagyon köszönöm nektek! + a 20 feliratkozónak is sok puszi ^^ <3






Hétfő reggel van... már csak holnap vagyunk itt, ugyanis szerdára vissza kell érnünk. Mivel Logan és a másik három srác stúdiózik...
          -Hogy aludtál? - nyomott egy csókot a számra mosolyogva.
          -Nagyon jól - válaszoltam, majd Logan-re gurultam.
          -Hm... felülkerekedtél... - mondta huncut vigyorral.
          -Igeeen... de itt nem lehet semmi piszkosat művelni - kuncogtam.
          -Miért nem? - biggyesztette le ajkait.
          -Talán, mert meghallják - fejbe kólintottam.
          -Ahh... - forgatta szemei.
Felpattantam róla és átöltöztem. Próbált magához húzni, de nem sikerült neki. Reggelente nagy erőben vagyok.
          -Jó reggelt fiatalok! - hangzott az ajtó mögül - Kész a reggeli! - ez Jeff volt.
          -Megyüüünk - válaszoltam nevetve. Logan-vel épp verekedtünk - Engedj már el - kuncogtam halkan. Ráadásként még csiklandozott is.
          -Ha rajtam múlna, soha nem szabadulnál - elkezdett puszilgatni.
          -De éhes vagyoook! - rinyáltam hatásosan, mert hát elengedett - Győzelem! - nyújtottam ki a nyelvemet.
Futásnak eredtem, mivel Logan már elrugaszkodott az ágytól.
Az ajtót feltéptem, és letrappoltam a lépcsőn.
Három mosolygós arccal kaptam magamat szembe. Presley, aki a lépcső alján ácsorgott. Jeff, aki a hálószobában kuksolta a tv-t. Majd Pamela, aki a konyhában tevékenykedett.
Itt Logan már utól ért és nevetve kapott fel a vállára.
          -Tegyél leee! - dörömböltem a hátán a könnyeimmel küszködve. Már szinte fájt az a sok nevetés.



*Pamela szemszöge*


Jó látni, hogy ez a lány felvillanyozza a fiam életét. Nagyon is szimpatikusnak találom Becky-t. Kedves, aranyos, jómodorú.
          -Gyerünk, üljetek az asztalhoz! - terelgettem őket nevetve.
Logan valahogy letette Becky-t és helyet foglaltak egymás mellett.
Miután sikerült megreggelizni, elbeszélgettem Logan-vel, mivel Becky és Presley elmentek vásárolgatni, Jeff pedig dolgozni.
          -Látom nagyon boldogok vagytok együtt - mondtam mosolyogva fiamnak.
          -Igen - bólintott.
          -Ez a lány... sokkal másabb, mint a többi, akiket haza hoztál...
          -Tudom, anya... Becky-t teljes szívemből szeretem... ma lesz valami meglepetésem mindannyiotok számára - mondta egy nagy vigyorral.
          -Gondolom nem akarod megosztani - simítottam végig a hátán.
          -Meglepetés lesz - mosolygott. Felállt és megölelt - Hiányzol, anya! - bökte ki egy kis hallgatás után.
          -Te is Logan! Olyan csend van nélküled, mióta Los Angeles-be mentél... de, mielőtt lehordanád anyád fejét, tudom, hogy mennyire sokat jelent neked az a város - elengedtem - Apáddal nagyon büszkék vagyunk rád! Presley is felnéz rád, remélem tisztában vagy vele!
          -Igen, tudom. Mindig is az volt a célom, hogy valami olyat cselekedjek, amitől büszkék lehettek rám.
          -Amit még mondani szeretnék... becsüld meg Becky-t! Megérdemel egy olyan férfit, mint te!
Ismét magához húzott, csak erősebben szorított.
          -Szeretlek anya!
          -Hjajj,... én is szeretlek kicsim!



*Logan szemszöge*


Az volna a mai meglepetésem, hogy...
          -Megjöttüüünk! - hallottam testvérem vidám hangját.
          -Jó sokáig voltatok oda - ölelte magához a két lányt anya.
          -Majdnem minden üzletbe bementünk - kuncogott szerelmem.
          -De te is láttad, hogy milyen ruhák voltak! - mondta felpörögve Pres.
Anya azonnal félre húzta lányát... gondolom azért, hogy szemügyre vegye a ruhákat.
          -Hogy telt? - köszöntöttem egy hosszas csókkal Becky-t.
          -Nagyon jól... jobban megismerhettem a testvéredet, nagyon aranyos! - mosolygott, miközben átkarolta a nyakamat.
          -Becky! Te vetted az egész ruhát? - viharzott be az előszobába anya három nagy tasakkal.
          -I...igen... talán... nem tetszenek? - kérdezte félénken.
          -Nem azzal van a baj.... hanem, hogy te vetted... Presley! - kiáltott.
          -De én szívesen vettem! - elengedett.
          -Mi az már? - jött oda hozzánk Pres is.
          -Miért vetettél meg ennyi mindent Becky-vel?
          -Nem Presley vetette meg velem... én ajánlottam fel neki, hogy megveszem. Gondoltam, úgyis karácsony van - rántott egyet a vállán.
          -Dehát ez rengeteg ruha... vissza vizetem! - mondta határozottan anya.
          -Jajj dehogyis! Ne butáskodj Pamela... ez ajándék, ennél jobbat nem tudtam volna kigondolni...
Végül anya megadta magát. Látta, hogy Presley is mennyire akarja azokat a ruhákat, és, hogy Becky mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa Pres azokat.

Este, mikor leültünk vacsorázni, eszembe jutott, hogy a meglepetésemet odafent hagytam a szobában.
          -Azonnal jövök! - gyorsan felálltam az asztaltól és felfuttam.



*Becky szemszöge*


Valamiért Logan elment, de pár perc után vissza is jött. Nagyon mosolygott, bár tudnám, hogy miért.
          -Akkor, jó étvágyat mindenkinek! - törte meg a csendet. Kórusban mi is  jó étvágyat kívántunk.
A vacsora után kiosztogattuk a karácsonyi ajándékokat. Jeff-től és Pamelá-tól egy gyönyörű virágcsokrot és egy gyönyörű ruhát kaptam. Ugyancsak tőlük, Logan-vel közösen kaptunk 2 repülő jegyet Franciaországba.
          -Nagyon nagyon köszönjük! - mondtuk egyszerre Logan-vel. Megpusziltuk őket.
Presley egy saját készítésű hógömböt adott.. Azt is megköszöntem.
          -Nekem is van számodra egy ajándékom! - közeledett felém Logan. Mindketten fülig érő mosollyal néztük egymást.
Megállt előttem... és... Uramatyám... letérdepelt. Jesszusom... a szívemhez kaptam. Nagyon meglepődtem!
          -Becky Wilmer... hozzám jössz feleségül? - kérdezte nagy vigyorral.
A másik három ember is ugyan olyan meglepődött volt, mint én.
Kinyitotta a kis sötétkék dobozkát. 
Megcsillant benne egy csodálatos gyűrű.
Szó szerint elállt a lélegzetem...

28. rész

Sziasztok :D itt van az új rész
Ja és aki esetleg nem látta/hallotta volna a BTR új klipjét/számát, az ITT csekkolhatja le :D Szerintem nagyon ütős...és Logaaan *o* nagyon szexik :P
Az eredeti pedig EZ :D Nekem irtóra tetszik ^^






Ahogy felértünk a gépre, egyből kidőltünk a helyeinkre.

Csoda, hogy elértünk, mert hát Logan nem nagyon akart felkelni.

          -Ne már Becky, majd egy későbbi járattal elmegyünk… - húzta a fejére a párnát rekedtes hanggal.

          -Nem lehet… azonnal kelj fel! – parancsoltam rá. Megfogtam a lábait és próbáltam lehúzni az ágyról, de erősen kapaszkodott.

          -Nem akarooook – mormolta a párnába.

          -Jaaajj, maciiim – rámásztam – Gyerünk, minél hamarabb a gépen vagyunk, annál jobb…

          -Mmmhhppff – dünnyögte.

          -Te akartad! – egy ördögi mosollyal leültem melléje, szép lassan megfogtam a derekát, és lelöktem az ágyról.

Egy nagy puffanással leesett a padlóra.

          -Miért kaptaaam? – ült fel egy kicsit mérges arccal.

          -Azért, mert nem vagy képes felemelni a formás kis segged – kuncogtam az ágy szélére könyökölve.

          -Hát nem is tudom, hogy közülünk kinek van kis formás hátsója… - egy félmosollyal odahajolt hozzám és megcsókolt.

          -Szóval, ha már ilyen jó kedved van, akkor öltözz át és menjünk!

Azt hittem sosem fogunk elindulni, de végül is itt vagyunk.

Szóval helyet foglaltunk. Mindketten eldöntöttük, hogy az utat végig alusszuk, mert hulla fáradtak voltunk, és még egy kicsit kótyagosak.

Ahogy behunytam a szemem, egy kis idő után Logan megfogta a kezemet. A bal szememet kinyitottam és rámosolyodtam. Visszamosolygott rám. Azok a szemek, azok a gödröcskék… és az a száj… irtó szerencsés egy lány vagyok.

Egy kis rázkódást éreztem… azonnal felébredtem.

Kinéztem az ablakon, és megláttam a város meg a kifutó fényeit. Egyre jobban izgultam…

Logan-t felébresztettem. Már sokkal jobb színben volt.

          -Hogy is jutunk el North Richland Hills-be? – kérdeztem, miután kikapcsoltam az övemet.

          -Tudtam, hogy valamit elfelejtettem… - csapott a homlokára.

          -Akkor? Keresünk egy hotelt?

          -Muszáj lesz, sajnálom… - nézett rám ártatlanul.

          -Nem baj, még úgy sem voltam Dallas-ban – mosolyogtam rá.

Összekaptuk magunkat és leszálltunk a gépről.

Megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit.

A város az gyönyörű volt. A szálloda pedig, wow… durván luxusos.

          -Hm, tetszik Dallas – nevettem a nagy ágyra kidőlve.

          -Igeeen? – közeledett egy huncut mosollyal. Oda ugrott mellém.

          -Ahaaam – bólintottam és a szájára tapadtam.

Reggel valamikor 10-kor kelhettünk fel. Anyának küldtem egy üzenetet, hogy megérkeztünk… igaz, hogy nem Logan-ékhez, de hát az már mindegy volt.

Eléggé kipihenten keltem fel a “mágneses” ágyból. Kinek van kedve kimászni egy ilyenből? Visszadőltem. Egy telefoncsengés hallatszott valahonnan mélyről.

          -Logan, valaki hív… - bökdöstem meg a kezemmel.

          -Akkor vedd fel!

          -De a tiéd szól.

Unottan előkereste a telefonját.

          -Anya az – sóhajtott egyet – Szia anya – szólt bele vidáman – Nem tudtunk, mert a gép éjjel érkezett meg Dallas-ba, és most egy hotelban vagyunk… igen, ma valamikor elindulunk… mondom valamikooor… Tudom, jó… szia – kinyomta.

          -Na? – kérdeztem kíváncsian.

          -Hát, aggódott… és kiakadt, hogy miért nem szóltam, hogy csak ma megyünk.

          -Értem, akkor szedjük össze magunkat, együnk és menjünk – javasoltam.

          -Hát az evést szerintem hagyjuk, mert ahogy ismerem anyát… tuti, hogy fozott egy hadseregnek valot.

Egy kuncogással feloltoztem egy rendes ruhába, amiben majd elindulhatunk.

          -Van buszjárat, azzal mehetünk – nézett fel a telefonjából.

          -Oké, és mikor indul a busz?

          -Fél óra múlva – zsebre vágta a telefonját.

Öt percen belül már a recepciónál voltunk és épp kijelentkeztünk.

Azután rohanva kerestük meg a buszmegállót. Páran le is rohamoztak minket, mág tőlem is kértek autogrammot. Ez nagyon jól esett.

Az út elég hosszú volt. Pontosan nem tudom, hogy mennyire van messze North Richland Hills, de annyi biztos, hogy nem egy órányira.

Logan közben Jeff-vel is beszélt, ő fog kijönni értünk, ha megérkeztünk.

Az ablak mellett ültem. Kicsit szorongva figyeltem a homályosan elsuhanó tájat.

          -Mi a baj? - bújt hozzám Logan egy aggódó arckifejezéssel.

          -Nem akarok csalódast okozni, ha esetleg nem tetszének a szüleidnek - ode fordultam hozzá.

          -Figyelj, ha úgy viselkedsz, ahogy szoktál, garantáltan tetszeni fogsz nekik - elmosolyodott és kisimított az arcomból egy kósza hajszálat - Olyan nincs, hogy téged ne szeressenek, ha esetleg valami még is rosszul sűlne el, én itt vagyok neked, de persze semmi rossz nem lesz! - magához ölelt. Igen, azt hiszem most erre volt a legnagyobb szükségem.

Egy idő után már Logan is bepörgött, ebből tudtam, hogy hamarosan ott vagyunk.

A busz megállt, Logan meg elkezdett pakolászni. Már is itt volnánk?

          -Gyere, megérkeztünk- mosolygott a bőröndökkel a kezében.

Nagy sóhaj... oké, mehetünk.

Valahogy lelépkedtem a buszból és beszippantottam a North Richland-i levegőt. Körül néztem, majd Logan-re pillantottam, aki látszólag nagyon boldog volt. Valakit figyelt. Arra a személyre néztem. Uhh, Mr. Henderson.

Logan megragadta a kezemet, és oda siettünk a kocsi mellett álló férfihez. 

          -Sziasztok! - köszönt mosolyogva.

Logan-vel kórusban köszöntünk, annyi különbséggel, hogy én Szia helyett Jó napot-ot mondtam. Logan-vel lekezeltek és megölelték egymást.

          -Ha nem tévedek, akkor Becky Wilmer - nyújtotta felém a kezét mosolyogva - Jeffrey Henderson, de csak szólíts Jeff-nek és tegeződjünk - kacsintott és kezetráztunk.

          -Rendben - bólintottam egy vigyorral - Örvendek!

          -Úgyszintén!

Beültünk a kocsiba. Szerencsére Logan nem hagyott egyedül hatul és beült mellém.

          -Presley-vel mi van? - kérdezte Logan.

          -Jelenleg otthon van, aztán nem tudom, lehet, hogy elmegy az egyik baratnőjéhez, mondjuk nem tudja, hogy jösztök - a visszapillantó tükörből ránk nézett és felkacagott enyhén.

          -Akkor remek meglepetés leszünk - ezen mind nevettünk.

Egy nagyon szép házhoz érkeztünk meg.
Már a tenyerem is elkezdett izzadni. Mi van velem? Nem szoktam ennyire izgulni...
          -Pamela már nagyon vár - mosolygott rám egy bőrönddel a kezében Jeff.
Beértünk a házba. Egy nagyon kellemes környezettel találtam magamat szemben.
Leginkább a barna szín honolt... sok minden volt fából.
          -Hát megérkeztetek? - közeledett egy óriási mosollyal Mrs. Henderson - Szervusztok! - Logan-t szorosan ölelte magához, majd felém fordult - Szia Becky - melegen üdvözölt. és ő is megkérte, hogy tegeződjünk.
          -Presley drágám, gyere leee! - kiáltott fel az emeletre.
Egy szőke 12 éves lányt pillantottam meg a lépcső tetején.
          -Mi az már megint? - kérdezte unottan, de ahogy meglátta a testvérét, azonnal jobb kedvre derült - Loggieee! - szinte sikított. A lépcsőn egyből lerohant és az utolsó két fokot kihagyva, báttyja nyakába ugrott.
          -Uhh, mindig elfelejtem, hogy már nagyot nőttél - nevetett - Már nem vagy olyan könnyű, mint két-három évvel ezelőtt... - letette Pres-t - Szeretném bemutatni a barátnőmet Becky Wilmer-t.
          -Mi? Ő a barátnőd? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
Huh, ez nem kezdődik valami jól... nagyot nyeltem.
          -Nagy rajongód vagyok! - mondta mosolyogva.
Nagy kő esett le a szívemről...
          -Ismered? - kérdezte meglepődve Logan.
          -Persze, hogy igen... szinte az összes filmedet láttam - rám nézett - ...aztaaa, durva, és most itt vagy - teljesen el volt alélva... de én is - Egyszer még említettem is neked az egyik filmcímet, ha jól tudom a... Játszma itt ér véget-et - nézett a testvérére.
          -Láttam azt, nagyon jó - vigyorgott - De nem emlékszem, hogy említetted volna... - gondolkodott el.

A nap további részét irtó sok beszélgetéssel töltöttük el... nagyon jó fejek a szülei, és szerencsére láttam rajtuk, hogy befogadtak és szeretnek.
          -Na végre megnyugodtál? - kérdezte Logan mosolyogva.
A szobályában voltunk... az ágyon feküdtünk.
          -Igen... nagyon jól éreztem magam... és nagyon jól főz az anyukád - Logan főlé hajoltam.
          -Na ezt biztosra tudom - vigyorgott.
Megcsókoltam.
          -El jössz velem a városba szétnézni? - kérdezte egy kis idő után.
          -Természetesen! - vágtam rá.

Díííj :)

Sziasztok! Nos, mint látjátok, ez nem új rész... de hamarosan azt is felteszem :)

                     




                                        



Nagyon köszönöm a díjat ~ Jenni ~ -nek :)



Kérdések:


1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?
 ~Igen :) nem véletlenül választottam fő-főszereplőnek Logan-t és Victoriá-t. Nagyon szeretem őket, és mindig abban reménykedem, hogy a való életben is majd egyszer egy párt alkotnának :D De lehet, hogy ez csak egy szép álom számomra :P



2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?
~A főszereplő Becky-vel. Persze nem mindenben. Valahogy könnyebb úgy írnom, hogy magamat képzelem oda. Ezért is viszek bele egy kicsi "én"-t. :) De próbálok egy külön személyiséget alkotni.



3. Számodra mit jelent az írás?
~Ez egy szép kérdés. Számomra a felszabadulást jelenti. Teljesen eltudok merülni írás közben. Mialatt kitalálom a történetet, olyan, mintha egy filmet vetítenék le magam előtt. Ez sokat segít. Mindig is szerettem írni, a suliban is a fogalmazásaimra jó visszajelzéseket kaptam... aztán kezdtem írogatni füzetekbe... van vagy 4 füzetem, amit tele írtam már :) Sokat jelent nekem az írás :D 


4. Mi volt az első történet, amit írtál?
~Pontosan ez az első történetem :) De még van kettő, amit írok...és szerintem még fogok blogolni :))

     We are crazy and bad
     Just two word: New Life


5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

~Legtöbbször zenét hallgatok (természetesen BTR-t :P) Vagy leülök nyugodtan és újra lejátszom magamban az előző részt. Amikor ezt befejeztem, próbálom képzeletben folytatni a sztorit... általában segít :) De ha sehogy sem jön össze az ihlet szerzés, akkor elhalasztom az írást, mert nincs miért eröltetve írni :)



A díjat küldöm:


RusherForever -nek

hüse vivien rusher -nek

Zsófi Bern -nek

Anna Juhász -nak

Szandi Kovács -nak

Nanetta Szöllősi -nek

:)

27. rész

Sziasztoook... sajnálom, hogy ennyit csúszott az új rész...csak egyszerűen lekötött az új blogom írása :))
(Ha IDE kattintassz, akkor meglesheted :D ) Próbálok frissíteni, ahogy csak lehet, szóval nézzétek el nekem az elmaradásokat :)
Akkor nem is szövegelek tovább, jó olvasást :)
Ja és köszönöm a több, mint 5100 megtekintést :) <3

Aznap este Logannel még elmentünk anyáékhoz elköszönni, mivel korán reggel indulunk vissza Amerikába. Nagyon kíváncsi vagyok a Henderson családra. Na és persze izgulok ezerrel.

          -Vigyázzatok magatokra! – köszönt el anya. Mindketten kaptunk egy erős és hosszú ölelést. Apa lekezelt Logannel, én meg megöleltem.

          -Ti is vigyázzatok magatokra! Ha megérkeztünk majd írok egy sms-t… nem hívlak, mert nem fogom számolni az időzónát… - egy mosollyal elintéztem ezt is.

          -Uhh, komolyan félek, hogy egyszer anyud szétroppant egy ölelés közben – vágott komoly arcot Logan vezetés közben.

Csak nevetni tudtam.

          -Hát igen…

Megérkezve Kendráékhoz, fáradtan dőltünk be a házba.

          -Kész vagytok egy búcsú akármire, ahol ihatunk egy “kicsit?” – rajzolt nevetve idézőjeleket Eric.

          -Hááát… kockáztassunk? – fordultam Loganhez.

          -Egy kicsit… – közben mutatta az ujjaival azt a mértéket.

Rábólintottam. Úgy is lesz időnk aludni a gépen…

Eric vigyorogva pattant fel a kanapéról. A kezében két üveg whisky-vel tért vissza.

          -Mit szólsz, ha azt mondom: Whisky helyett valami mást innék? – kérdeztem nevetve.

Erre fel, kaptam egy, hogy-micsoda nézést Erictől és Logantől. Áh, annyira nem vagyok oda érte naaa.

Kendra (a megmentőm) egy üveg pezsgővel tért vissza… még hozzá rózsaszín pezsgővel. Wáo…

          -Poharak kellenek? – kérdezte egy dugóhúzóval a kezében.

Szó nélkül kiosontam a konyhába és hoztam négyet… nekem minden esetre kell. Letettem a fiúk elé a poharakat.

Mind leültünk a kanapéra.

          -Olyan hamar eltelt ez a kis idő, még nem is tudtunk együtt hülyülni… - szólalt meg Eric.

Csak bólogattunk.

          -Esetleg nincs kedveteeek, elmenni valahova? – kérdeztem félve.

          -Ni csak ki beszél… - nevettek.

          -Miért? Utolsó évünk együtt, mert hát szerintem újévre nem jövünk vissza… - itt Loganre sandítottam.

          -Hát igen… megsúgom, a bandával megyünk.  Vagyis Carlos-Alexa, James-Halston ööö Kendall-és senki – ha csak nem talál addig valakit - és Logan-Becky – mosolygott a mi nevünknél.

          -Yuppi – kacagtam. Amúgy Kendall-és senki? Ezen kiakadtam… rám jött az öt perc.

          -Szóóóval, hova megyünk? – kérdezte visszarázva minket Kendra az eredeti témához.

          -Soho? – ez Eric ötlete volt, és nagyon díjaztam.

          -Remek! Menjünk oda – pattantam fel.

Nem kellett sok, és már mind elkezdtünk öltözködni (persze a saját szobáinkban, és nem egymás előtt).

          -Ezt… vagy ezt vegyem fel? – kérdeztem két ruha közt vacillálva Logantől.

Elgondolkodva nézte a két kiszemeltet.

Volt egy fekete pántnélküli, combig érő ruha, és egy zöld pántos ruha, amely szoknyában végződött. A fekete feszült… és mivel fekete és feszül, tudtam, hogy e mellett fog dönteni.

          -Határozottan az! – mutatott a feketére. Bingó. Elmosolyodtam.

          -Tudtam ééén – kuncogtam.

          -Akkor miért kérdezted? – nyújtotta ki a nyelvét.

Egyet rántottam a vállamon és elkezdtem lehámozni magamról a kék ruhát, hogy belebújhassam a feketébe.

          -Jé, tényleg, a fekete alsóneműk, amit ma vettél fel – nézett rám egy félmosollyal.

Elkezdett közeledni. Ő is csak alsógatyában virított.

          -Most öltözzüüünk – kissé hangosra sikeredett az utolsó szó, mivel megcsiklandozta a nyakamat.

Egy kisebb csókcsatába kezdtünk. Majd szomorúan ellöktem magamtól.

          -Öltözz! – parancsoltam rá egy mosollyal.

          -Igen is, asszony! – még szalutált is.

Ott röhögtünk félig pucéran és próbáltunk öltözködni.

          -Segítessz felhúzni a cipzárt? – kérleltem meg, és háttal oda álltam eléje.

          -Örömmel! – kuncogott.

Lassan húzta fel, direkt csinálta...

Logan egy fekete pólót, és egy ugyan olyan színű fekete nadrágot viselt… és basszus, nagyon jól állt neki.

De szerintem ő is ugyan ezt gondolta rólam, mert csak úgy faltuk fel egymást a tekintetünkkel.

          -Hm… - hirtelen a derekamra fonta a bal kezét és magához húzott. Kuncogva bújtam az ölelésébe.

A keze a fenekemre tévedt, de nem időzött ott sokat, mert lennebb csúszott, és a combig érő ruhám alá furakodott. Nevetve kibújtam előle.

          -Gonosz nőszemély! – kacagott egy gyenge mű megsértődöttséggel.

Kiöltöttem rá a nyelvemet. Megfogtam a mini táskámat, és kisurrantam az ajtón. Nem sokára Logie is jött utánam.

Kendráék csókolózva lépkedtek ki a szobályukból.

          -Oh – kuncogott Kendra Ericet eltolva magától.

          -Nem kell szégyenlősködni! – nevettünk Logan-vel.

Megérkeztünk a Soho-ba. A buli nagyban folyt, természetesen.

Nagy nehezen kaptunk egy asztalt és letelepedtünk oda.

          -Mit isztok? Megyek, hozok valamit… - kiáltott Eric a hangos zene miatt.

          -Egy Margaritát – válaszolt Kendra.

Logan azt kérte, amit Eric (mojito-t).

          -Ha van, akkor valamilyen ananászos koktél, és ha nincs, akkor bármilyen jöhet, ami édes – mondtam mosolyogva.

Bólintott és elment.

Logan közelebb húzott magához. Szerintem meglátta, hogy páran meresztgetik rám a szemeiket. Imádom, mikor ilyen kis féltékeny.

Miután Eric visszajött az italokkal, mohón kaptuk ki a kezéből. Szerencsére szerzett ananászos koktélt. Most ezt kívántam.

Kendra megkérte az egyik ismerősét, hogy készítsen négyünkről pár képet. Örvendtem, hogy eszébe jutott ez az ötlet, legalább lesz emlékünk erről a pazar estéről.

Az italok elfogyasztása után táncoltunk.

Négyen körbe álltunk és vadul dobáltuk magunkat a Dj élvezetes zenéire.

Logan szorosan simult hozzám, ahogy Eric is Kendrához. Csak élveztük a pillanatot.

Néhány pohárka élénkítő után már semmi sem érdekelte egyikünket sem.

A kör felbomlott és párjaink ölelésében mozogtunk tovább. Körbenéztem, és kb. csak azt láttam, hogy mindenki valakibe bele van gabalyodva és nyalja-falja a másikat.

Igen… ez a XXI. század bulija. De kit érdekel, ha így érezzük jól magunkat.

Logan vággyal teli ajkai szakították félbe a gondolat menetelemet, amit nem is bántam.

Szorosan tapadtam rá… még levegőt is elfelejtettünk venni.

Valamikor hajnali ötkor mehettünk haza, taxival.

Már előre láttam, hogy ez lesz, de nem baj, buliztunk egy jót, az a lényeg. Mindennek a jó oldalát kell nézni.

Csak éppenséggel nem másnaposan kellene bemutatkozni a Henderson szülők előtt. Ahj.

          -Kb. mikorra érünk oda? – kérdeztem, mikor már az ágyon feküdtem.

          -Valamikor éjfélre… és díjaznám, ha vinnénk fejfájásra tablettát – mosolygott spiccesen.

Kendrától és Erictől elköszöntünk még lent a konyhában. Ők már alszanak.

Hát, nem is tudom, hogy búcsúzkodásnak lehet-e nevezni.

Kótyagosan, vihorászva és nevetve köszöntünk el tőlük.

          -Basszus, és ha ránk jön a hányás? Azt hiszem nem szabad részegen repülőre menni… - kaptam a számhoz ijedten.

          -Ez nem részegség, csak mámorosság – legyintett nevetve.

          -Gyere gyorsan, aludjunk egy kicsit, hogy valamennyire szálljon ki belőlünk. Már ha két óra alatt tudunk valamennyit javulni…

Logan bedőlt mellém, vagyis rám. Amúgy tényleg nem ittunk annyira sokat… vagy igen? Nem számoltam a harmadik után… harmadik? Az már sok, nem? Mindegy… illetve nem... áh.

          -Logan, feküdj a helyedre – próbáltam letolni magamról.

          -You pretty baby, but you know thaaat… - elkezdte énekelni a Windows Down számukat – Party people! WooHoo!!! – szinte üvöltött.

Annyira ennivaló volt, ahogy énekelt, még így ittas állapotban is.

          -All the Logan Down – ahogy ezt énekelte, betegre nevettem magam. Alig várom, hogy felkeljen és elmondjam. Gyorsan felléptem twitterre és kiírtam:

“All the Logan Down” - :D iiigen, Te aztán megmondtad :) <3 @1LoganHenderson

Még gyorsan beállítottam a telefonomat, hogy 7-kor ébresszen fel, és álomra hajtottam a fejem.