26. rész

Nos sziasztok :) Kívánok Kellemes Húsvétot :D Az igazat megvallva annyira nincs húsvéti hangulatom...minden egyes év után enyhül ennek az ünnepnek a jelentősége. Ez van :D Akkor...nem is szövegelek..jó olvasást ^^

Kendrával este fele végeztünk. Fáradtan rontottunk be a házba.

          -Nagyon rég nem töltöttem ennyi időt üzletben - nevetett, miközben ledobta a zacskókat, és elterült a nappaliban lévő kanapén.

          -Hát én sem, elhiheted...amúgy sem vagyok az a nagy vásárlós... - elmosolyodtam, majd felmentem a szobánkba és letettem az ajándékokat a bőröndöm mellé.

Anya a plázában felhívott, és közölte, hogy ma muszáj mennünk hozzájuk, ezért átöltöztem.

Egy kis idő után vissza battyogtam Kendrához. A tv-t bambulta.

          -Kérsz banán turmixot? - kérdeztem tőle, miközben elindultam a konyhába, mivel én nagyon megkívántam.

          -Ha nem unod magad akkor igen - harsányan felnevetett, majd én is.

Megkerestem a banánt, meghámoztam és felvágtam. A hűtőből előhalásztam a tejet, és öntöttem a turmix gépbe. Pár kanál cukor, végül a banán. Oké.

Elfordítottam azt az akármit, ami elindítja, csak hogy elfelejtettem a tetejét rátenni.

          -Jááááájj - kiáltottam fel. Gyorsan rácsaptam a fedelét. Huh.

Öt perc után kész is volt. Közben feltakarítottam a saját hibám által kiömlött banándarabkákat.

          -Mi volt az a kiáltás? - kérdezte mosolyogva.

          -Áá, nem lényeg - nevettem kínosan. A kezébe nyomtam a poharát...egy fejbiccentéssel megköszönte, és újra a tv-be temetkezett. Gondolom valamelyik kedvenc sorozata megy - Mit nézel?

          -Gossip Girl-t - vigyorgott, majd csendre intett.

Hát persze....tiszta megszállott. Kacagva hátra mentem az udvarra. A medence üresen tátongott, mivel tél van.

Viszont a medence szélénél megpillantottam a srácokat. Azt hittem nincsenek itthon. 

Egy-egy napágyon feküdtek, kezükben egy pohár sörrel. Csendben oda ballagtam hozzájuk. Becsukott szemmel relaxáltak.

Lassan Logan derekára ültem és beleittam a poharamba.

          -Mi a...? - nézett rám hirtelen. Ahogy meglátott, ellágyult a tekintete.

          -Megjöttünk...már egy jó ideje - előre dőltem a hasán, és megcsókoltam.

Logan kivette a kezemből a poharat és a sajátjával együtt letette a mellettünk ágaskodó asztalra.

A kezei a fenekemre tévedtek. Elkezdtem kuncogni.

          -Bemehetek, ha akarjátok - mosolygott Eric.

Mindhárman elnevettük magunkat.

          -Anyuék azt akarják, hogy menjünk hozzájuk vacsorára...így karácsony alkalmából, mivel nem itt töltjük az ünnepet.

          -Oké, mikor megyünk? - adott egy puszit a számra.

          -Nemsokára? - az ujjaim az arcát simogatták.

          -Rendben...átöltözök és mehetünk is...

Se ő, se én nem mozdultunk. Legbelül mindketten a szobánkban töltöttük volna el az estét...de nem lehetett.

          -Sziasztoook! - léptünk be az ajtón.

          -Jajj, végre. Szervusztok! - anya egy kötényben rohant felénk, és mindenkit megölelt. Engem hagyott utoljára.

          -Anya...kiszorítod belőlem a szuszt - nyögődöztem erős szorítása közben.

          -Annyira hiányzotatok! - elengedett, majd Loganre nézett és elmosolyodott.

          -Hoztunk virágot, bort és csokit - nyújtotta át az ajándékokat Logan.

          -Oh, nem kellett volna.... - mosolygott ismét, de azért átvette azokat.

          -Kendra, Eric, kérlek terítsétek meg az asztalt - adta ki már is az utasítást anya.

Lehúztuk a cipőinket, és bennem mentünk.

Logan-vel a konyhába mentünk. Megvártuk, míg az asztalt megterítették, majd elkezdtük hordani a nappaliba a temérdek ételt.

Kendráék egymás után hordták a tányérokat és az evőeszközöket.

Közben apa is előkerült, és őt is egy hosszas öleléssel köszöntöttem. A három férfi egyből helyet foglaltak és nagy beszélgetésbe kezdtek.

Kerestem hat darab poharat és bevittem az asztalra. Apát megkértem, hogy nyissa ki a boros üveget, majd töltöttem mindenkinek.

          -Asztalhoz! - terelgetett minket anya.

Logan és én egymás mellett ültünk, velünk szembe a nővérem és Eric. A két asztalfőnél pedig a drága szüleink.

Annyira jó volt így együtt. Egy teljes családnak éreztem az asztalnál ülőket, ez felboldogított.

Előételnek a szokásos pulyka volt főtt krumplival. Mindenki szedett magának a tányérjába. Savanyúságként pedig uborka és reszelt káposzta volt. Elég volt ránéznem ezekre, és már is teli voltam.

Keveset szedtem, hogy maradjon a másodiknak, és a desszertnek is.

          -Akkor így előre is kívánok Boldog Karácsonyt, nagyon örvendek, hogy itt vagytok, és hogy mind a két lányomnak ilyen csodálatos párja van - itt Ericre és Loganre mosolygott - Remélem sokáig egymás mellett maradtok - egy újabb mosoly.

          -Mint tudjátok, nem vagyok ilyen helyzetekben a szavak embere, de én is ugyan úgy örvendek a boldogságotoknak....koccintsunk - vigyorogva felemelte a poharát apa. Mi is így tettünk, és koccintottunk.

Nagy beszélgetések közepette elfogyasztottuk a másodikat is, jöhetett a desszert.

Eléggé teli voltam, de ahogy megláttam a desszertet, egyből került hely a hasamban. Anya behozott egy nagy tál csokis rizspudingot. Mind tátott szájjal néztük a finomságot.

          -Anya...ez...nyámiii - megfogtam a merőkanál féleséget, és azonnal tettem a tányéromba.

Egy-egy nevetést hallottam, de nem törődtem velük. Kicsi korom óta a rizspuding a kedvencem, szóval...

Mindenki elégedetten, és jóllakottan terült el a tv előtt. Illedelmesen megköszöntük a vacsorát.

Logan ölében ücsörögtem, és onnan néztem a tv-t...de egy kis idő után elaludtam.

Logie ölében ébredtem meg, épp a lépcsőn vitt felfele.

          -Hm...kis álomszuszék, csak, hogy felébredtél - kuncogott. A lábával kinyitotta az ajtót, majd pár lépés után a sötétben, az ágyon landoltunk. Kuncogva fordultunk egymással szembe. Elkezdett csiklandozni.

          -Hagyd abba... - kérleltem már könnyezve. Befejezte - Annyira tele vagyok - sóhajtoztam.

          -Esetlge leadhatjuk a ma felszedett kalóriákat - mosolygott kajánul.

          -De csak csendben - kuncogtam, és már is az ajkaira tapadtam.

***

Egy telefoncsörgés ébresztett fel. A kijelzőn Ken neve virított.

          -Igeeen? - szóltam bele a telefonba.

          -Csak nem felébresztettelek? - nevetett a vonal túlsó felén.

          -Hahah... - motyogtam - Na mondd!

          -Mikor érnél rá ma összefutni? - kérdezte.

          -Öhm, hány óra? - gyorsan megnéztem a telefonomon - 10:47 ? Fél 11-kor a Soho-ban, a megszokott asztalunknál - zártam le az ügyet.

          -Okés, ott várlak, szia...

          -Pá-pá - bontottam a vonalt.

          -Ki volt az? - mormolta becsukott szemmel Logan.

          -Pont, mint egy medve, olyan vagy most - kuncogtam, és oda hajoltam föléje. Egyből kipattantak a szemei - Kenneth volt az, ma találkozunk egyet - nyomtam egy puszit a szájára és kimásztam az ágyból.

előkészítettem a ruhámat, és az alsóneműimet.

          -Hm...fekete melltartó, és fekete tanga...a kedvencem, ugye tudod? - vigyorgott.

          -Tudom jól, Logie - nevettem el magam, azzal mentem tusolni.

A Soho előtt állva eszembe juttak a régi szép idők...nem mintha a jelen nem lenne szép, de az az idő valahogy más volt.

A Sohoban ismerkedtem meg Jessievel. A Sohoban tartottuk minden egyes születésnapunkat, és ide jártunk suli után. De itt voltunk egy-egy ellógott óra alatt is. A Soho egy igazi emlék doboz.

Egy nagy levegő vétel után belöktem az ajtót, és mosolyogva néztem körül. Elég rég nem voltam itt, de nem változott semmit.

Megpillantottam Kent és vidáman közelítettem feléje.

Felállt, megpuszilt, köszönt, majd leültünk.

          -Mit iszol? - kérdezte.

          -Egy Mojito koktélt kérek, nagyon kevés alkohollal - mondtam a pincérnőnek.

          -Én egy Casablanca koktélt - adta le a rendelését. A Hannah névtáblás csaj lefirkantotta a neveket, és elhúzta a csíkot.

          -Nagyon kevés alkohollal? - nézett nagyokat Ken kuncogca.

          -Most nem kívánok semmilyen fajta alkohol bombát - öltöttem ki rá a nyelvemet.

Nagyon jól elbeszélgettünk...mindketten elmeséltük az elmúlt hónap történéseit. Jókat nevettünk.

Örvendtem, hogy találkoztunk, hiányzott ez a hülye.  

Fizettünk, de még nem akartunk haza menni, így sétáltunk egyet.

Természetesen nem maradtak ki a paparazzik sem. Párat kattogtattak, majd kérdeztek is. Válaszoltam, mert nem azt akarom látni holnap az újságokban, hogy Becky Wilmer lecserélte Logan Hendersont. Tehát arra a kérdésre, hogy ki az a srác mellettem, így válaszoltam : Egy nagyon jó barátom, a suli óta ismerjük egymást - egy mosollyal ezt a témát le is zártam.