27. rész

Sziasztoook... sajnálom, hogy ennyit csúszott az új rész...csak egyszerűen lekötött az új blogom írása :))
(Ha IDE kattintassz, akkor meglesheted :D ) Próbálok frissíteni, ahogy csak lehet, szóval nézzétek el nekem az elmaradásokat :)
Akkor nem is szövegelek tovább, jó olvasást :)
Ja és köszönöm a több, mint 5100 megtekintést :) <3

Aznap este Logannel még elmentünk anyáékhoz elköszönni, mivel korán reggel indulunk vissza Amerikába. Nagyon kíváncsi vagyok a Henderson családra. Na és persze izgulok ezerrel.

          -Vigyázzatok magatokra! – köszönt el anya. Mindketten kaptunk egy erős és hosszú ölelést. Apa lekezelt Logannel, én meg megöleltem.

          -Ti is vigyázzatok magatokra! Ha megérkeztünk majd írok egy sms-t… nem hívlak, mert nem fogom számolni az időzónát… - egy mosollyal elintéztem ezt is.

          -Uhh, komolyan félek, hogy egyszer anyud szétroppant egy ölelés közben – vágott komoly arcot Logan vezetés közben.

Csak nevetni tudtam.

          -Hát igen…

Megérkezve Kendráékhoz, fáradtan dőltünk be a házba.

          -Kész vagytok egy búcsú akármire, ahol ihatunk egy “kicsit?” – rajzolt nevetve idézőjeleket Eric.

          -Hááát… kockáztassunk? – fordultam Loganhez.

          -Egy kicsit… – közben mutatta az ujjaival azt a mértéket.

Rábólintottam. Úgy is lesz időnk aludni a gépen…

Eric vigyorogva pattant fel a kanapéról. A kezében két üveg whisky-vel tért vissza.

          -Mit szólsz, ha azt mondom: Whisky helyett valami mást innék? – kérdeztem nevetve.

Erre fel, kaptam egy, hogy-micsoda nézést Erictől és Logantől. Áh, annyira nem vagyok oda érte naaa.

Kendra (a megmentőm) egy üveg pezsgővel tért vissza… még hozzá rózsaszín pezsgővel. Wáo…

          -Poharak kellenek? – kérdezte egy dugóhúzóval a kezében.

Szó nélkül kiosontam a konyhába és hoztam négyet… nekem minden esetre kell. Letettem a fiúk elé a poharakat.

Mind leültünk a kanapéra.

          -Olyan hamar eltelt ez a kis idő, még nem is tudtunk együtt hülyülni… - szólalt meg Eric.

Csak bólogattunk.

          -Esetleg nincs kedveteeek, elmenni valahova? – kérdeztem félve.

          -Ni csak ki beszél… - nevettek.

          -Miért? Utolsó évünk együtt, mert hát szerintem újévre nem jövünk vissza… - itt Loganre sandítottam.

          -Hát igen… megsúgom, a bandával megyünk.  Vagyis Carlos-Alexa, James-Halston ööö Kendall-és senki – ha csak nem talál addig valakit - és Logan-Becky – mosolygott a mi nevünknél.

          -Yuppi – kacagtam. Amúgy Kendall-és senki? Ezen kiakadtam… rám jött az öt perc.

          -Szóóóval, hova megyünk? – kérdezte visszarázva minket Kendra az eredeti témához.

          -Soho? – ez Eric ötlete volt, és nagyon díjaztam.

          -Remek! Menjünk oda – pattantam fel.

Nem kellett sok, és már mind elkezdtünk öltözködni (persze a saját szobáinkban, és nem egymás előtt).

          -Ezt… vagy ezt vegyem fel? – kérdeztem két ruha közt vacillálva Logantől.

Elgondolkodva nézte a két kiszemeltet.

Volt egy fekete pántnélküli, combig érő ruha, és egy zöld pántos ruha, amely szoknyában végződött. A fekete feszült… és mivel fekete és feszül, tudtam, hogy e mellett fog dönteni.

          -Határozottan az! – mutatott a feketére. Bingó. Elmosolyodtam.

          -Tudtam ééén – kuncogtam.

          -Akkor miért kérdezted? – nyújtotta ki a nyelvét.

Egyet rántottam a vállamon és elkezdtem lehámozni magamról a kék ruhát, hogy belebújhassam a feketébe.

          -Jé, tényleg, a fekete alsóneműk, amit ma vettél fel – nézett rám egy félmosollyal.

Elkezdett közeledni. Ő is csak alsógatyában virított.

          -Most öltözzüüünk – kissé hangosra sikeredett az utolsó szó, mivel megcsiklandozta a nyakamat.

Egy kisebb csókcsatába kezdtünk. Majd szomorúan ellöktem magamtól.

          -Öltözz! – parancsoltam rá egy mosollyal.

          -Igen is, asszony! – még szalutált is.

Ott röhögtünk félig pucéran és próbáltunk öltözködni.

          -Segítessz felhúzni a cipzárt? – kérleltem meg, és háttal oda álltam eléje.

          -Örömmel! – kuncogott.

Lassan húzta fel, direkt csinálta...

Logan egy fekete pólót, és egy ugyan olyan színű fekete nadrágot viselt… és basszus, nagyon jól állt neki.

De szerintem ő is ugyan ezt gondolta rólam, mert csak úgy faltuk fel egymást a tekintetünkkel.

          -Hm… - hirtelen a derekamra fonta a bal kezét és magához húzott. Kuncogva bújtam az ölelésébe.

A keze a fenekemre tévedt, de nem időzött ott sokat, mert lennebb csúszott, és a combig érő ruhám alá furakodott. Nevetve kibújtam előle.

          -Gonosz nőszemély! – kacagott egy gyenge mű megsértődöttséggel.

Kiöltöttem rá a nyelvemet. Megfogtam a mini táskámat, és kisurrantam az ajtón. Nem sokára Logie is jött utánam.

Kendráék csókolózva lépkedtek ki a szobályukból.

          -Oh – kuncogott Kendra Ericet eltolva magától.

          -Nem kell szégyenlősködni! – nevettünk Logan-vel.

Megérkeztünk a Soho-ba. A buli nagyban folyt, természetesen.

Nagy nehezen kaptunk egy asztalt és letelepedtünk oda.

          -Mit isztok? Megyek, hozok valamit… - kiáltott Eric a hangos zene miatt.

          -Egy Margaritát – válaszolt Kendra.

Logan azt kérte, amit Eric (mojito-t).

          -Ha van, akkor valamilyen ananászos koktél, és ha nincs, akkor bármilyen jöhet, ami édes – mondtam mosolyogva.

Bólintott és elment.

Logan közelebb húzott magához. Szerintem meglátta, hogy páran meresztgetik rám a szemeiket. Imádom, mikor ilyen kis féltékeny.

Miután Eric visszajött az italokkal, mohón kaptuk ki a kezéből. Szerencsére szerzett ananászos koktélt. Most ezt kívántam.

Kendra megkérte az egyik ismerősét, hogy készítsen négyünkről pár képet. Örvendtem, hogy eszébe jutott ez az ötlet, legalább lesz emlékünk erről a pazar estéről.

Az italok elfogyasztása után táncoltunk.

Négyen körbe álltunk és vadul dobáltuk magunkat a Dj élvezetes zenéire.

Logan szorosan simult hozzám, ahogy Eric is Kendrához. Csak élveztük a pillanatot.

Néhány pohárka élénkítő után már semmi sem érdekelte egyikünket sem.

A kör felbomlott és párjaink ölelésében mozogtunk tovább. Körbenéztem, és kb. csak azt láttam, hogy mindenki valakibe bele van gabalyodva és nyalja-falja a másikat.

Igen… ez a XXI. század bulija. De kit érdekel, ha így érezzük jól magunkat.

Logan vággyal teli ajkai szakították félbe a gondolat menetelemet, amit nem is bántam.

Szorosan tapadtam rá… még levegőt is elfelejtettünk venni.

Valamikor hajnali ötkor mehettünk haza, taxival.

Már előre láttam, hogy ez lesz, de nem baj, buliztunk egy jót, az a lényeg. Mindennek a jó oldalát kell nézni.

Csak éppenséggel nem másnaposan kellene bemutatkozni a Henderson szülők előtt. Ahj.

          -Kb. mikorra érünk oda? – kérdeztem, mikor már az ágyon feküdtem.

          -Valamikor éjfélre… és díjaznám, ha vinnénk fejfájásra tablettát – mosolygott spiccesen.

Kendrától és Erictől elköszöntünk még lent a konyhában. Ők már alszanak.

Hát, nem is tudom, hogy búcsúzkodásnak lehet-e nevezni.

Kótyagosan, vihorászva és nevetve köszöntünk el tőlük.

          -Basszus, és ha ránk jön a hányás? Azt hiszem nem szabad részegen repülőre menni… - kaptam a számhoz ijedten.

          -Ez nem részegség, csak mámorosság – legyintett nevetve.

          -Gyere gyorsan, aludjunk egy kicsit, hogy valamennyire szálljon ki belőlünk. Már ha két óra alatt tudunk valamennyit javulni…

Logan bedőlt mellém, vagyis rám. Amúgy tényleg nem ittunk annyira sokat… vagy igen? Nem számoltam a harmadik után… harmadik? Az már sok, nem? Mindegy… illetve nem... áh.

          -Logan, feküdj a helyedre – próbáltam letolni magamról.

          -You pretty baby, but you know thaaat… - elkezdte énekelni a Windows Down számukat – Party people! WooHoo!!! – szinte üvöltött.

Annyira ennivaló volt, ahogy énekelt, még így ittas állapotban is.

          -All the Logan Down – ahogy ezt énekelte, betegre nevettem magam. Alig várom, hogy felkeljen és elmondjam. Gyorsan felléptem twitterre és kiírtam:

“All the Logan Down” - :D iiigen, Te aztán megmondtad :) <3 @1LoganHenderson

Még gyorsan beállítottam a telefonomat, hogy 7-kor ébresszen fel, és álomra hajtottam a fejem.