2013. április 21., vasárnap

28. rész

Sziasztok :D itt van az új rész
Ja és aki esetleg nem látta/hallotta volna a BTR új klipjét/számát, az ITT csekkolhatja le :D Szerintem nagyon ütős...és Logaaan *o* nagyon szexik :P
Az eredeti pedig EZ :D Nekem irtóra tetszik ^^






Ahogy felértünk a gépre, egyből kidőltünk a helyeinkre.

Csoda, hogy elértünk, mert hát Logan nem nagyon akart felkelni.
          -Ne már Becky, majd egy későbbi járattal elmegyünk… - húzta a fejére a párnát rekedtes hanggal.
          -Nem lehet… azonnal kelj fel! – parancsoltam rá. Megfogtam a lábait és próbáltam lehúzni az ágyról, de erősen kapaszkodott.
          -Nem akarooook – mormolta a párnába.
          -Jaaajj, maciiim – rámásztam – Gyerünk, minél hamarabb a gépen vagyunk, annál jobb…
          -Mmmhhppff – dünnyögte.
          -Te akartad! – egy ördögi mosollyal leültem melléje, szép lassan megfogtam a derekát, és lelöktem az ágyról.
Egy nagy puffanással leesett a padlóra.
          -Miért kaptaaam? – ült fel egy kicsit mérges arccal.
          -Azért, mert nem vagy képes felemelni a formás kis segged – kuncogtam az ágy szélére könyökölve.
          -Hát nem is tudom, hogy közülünk kinek van kis formás hátsója… - egy félmosollyal odahajolt hozzám és megcsókolt.
          -Szóval, ha már ilyen jó kedved van, akkor öltözz át és menjünk!
Azt hittem sosem fogunk elindulni, de végül is itt vagyunk.
Szóval helyet foglaltunk. Mindketten eldöntöttük, hogy az utat végig alusszuk, mert hulla fáradtak voltunk, és még egy kicsit kótyagosak.
Ahogy behunytam a szemem, egy kis idő után Logan megfogta a kezemet. A bal szememet kinyitottam és rámosolyodtam. Visszamosolygott rám. Azok a szemek, azok a gödröcskék… és az a száj… irtó szerencsés egy lány vagyok.

Egy kis rázkódást éreztem… azonnal felébredtem.
Kinéztem az ablakon, és megláttam a város meg a kifutó fényeit. Egyre jobban izgultam…
Logan-t felébresztettem. Már sokkal jobb színben volt.
          -Hogy is jutunk el North Richland Hills-be? – kérdeztem, miután kikapcsoltam az övemet.
          -Tudtam, hogy valamit elfelejtettem… - csapott a homlokára.
          -Akkor? Keresünk egy hotelt?
          -Muszáj lesz, sajnálom… - nézett rám ártatlanul.
          -Nem baj, még úgy sem voltam Dallas-ban – mosolyogtam rá.
Összekaptuk magunkat és leszálltunk a gépről.
Megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit.
A város az gyönyörű volt. A szálloda pedig, wow… durván luxusos.
          -Hm, tetszik Dallas – nevettem a nagy ágyra kidőlve.
          -Igeeen? – közeledett egy huncut mosollyal. Oda ugrott mellém.
          -Ahaaam – bólintottam és a szájára tapadtam.

Reggel valamikor 10-kor kelhettünk fel. Anyának küldtem egy üzenetet, hogy megérkeztünk… igaz, hogy nem Logan-ékhez, de hát az már mindegy volt.
Eléggé kipihenten keltem fel a mágneses” ágyból. Kinek van kedve kimászni egy ilyenből? Visszadőltem. Egy telefoncsengés hallatszott valahonnan mélyről.
          -Logan, valaki hív… - bökdöstem meg a kezemmel.
          -Akkor vedd fel!
          -De a tiéd szól.
Unottan előkereste a telefonját.
          -Anya az – sóhajtott egyet – Szia anya – szólt bele vidáman – Nem tudtunk, mert a gép éjjel érkezett meg Dallas-ba, és most egy hotelban vagyunk… igen, ma valamikor elindulunk… mondom valamikooor… Tudom, jó… szia – kinyomta.
          -Na? – kérdeztem kíváncsian.
          -Hát, aggódott… és kiakadt, hogy miért nem szóltam, hogy csak ma megyünk.
          -Értem, akkor szedjük össze magunkat, együnk és menjünk – javasoltam.
          -Hát az evést szerintem hagyjuk, mert ahogy ismerem anyát… tuti, hogy fozott egy hadseregnek valot.
Egy kuncogással feloltoztem egy rendes ruhába, amiben majd elindulhatunk.
          -Van buszjárat, azzal mehetünk – nézett fel a telefonjából.
          -Oké, és mikor indul a busz?
          -Fél óra múlva – zsebre vágta a telefonját.
Öt percen belül már a recepciónál voltunk és épp kijelentkeztünk.
Azután rohanva kerestük meg a buszmegállót. Páran le is rohamoztak minket, mág tőlem is kértek autogrammot. Ez nagyon jól esett.

Az út elég hosszú volt. Pontosan nem tudom, hogy mennyire van messze North Richland Hills, de annyi biztos, hogy nem egy órányira.
Logan közben Jeff-vel is beszélt, ő fog kijönni értünk, ha megérkeztünk.
Az ablak mellett ültem. Kicsit szorongva figyeltem a homályosan elsuhanó tájat.
          -Mi a baj? - bújt hozzám Logan egy aggódó arckifejezéssel.
          -Nem akarok csalódast okozni, ha esetleg nem tetszének a szüleidnek - ode fordultam hozzá.
          -Figyelj, ha úgy viselkedsz, ahogy szoktál, garantáltan tetszeni fogsz nekik - elmosolyodott és kisimított az arcomból egy kósza hajszálat - Olyan nincs, hogy téged ne szeressenek, ha esetleg valami még is rosszul sűlne el, én itt vagyok neked, de persze semmi rossz nem lesz! - magához ölelt. Igen, azt hiszem most erre volt a legnagyobb szükségem.
Egy idő után már Logan is bepörgött, ebből tudtam, hogy hamarosan ott vagyunk.
A busz megállt, Logan meg elkezdett pakolászni. Már is itt volnánk?
          -Gyere, megérkeztünk- mosolygott a bőröndökkel a kezében.
Nagy sóhaj... oké, mehetünk.
Valahogy lelépkedtem a buszból és beszippantottam a North Richland-i levegőt. Körül néztem, majd Logan-re pillantottam, aki látszólag nagyon boldog volt. Valakit figyelt. Arra a személyre néztem. Uhh, Mr. Henderson.
Logan megragadta a kezemet, és oda siettünk a kocsi mellett álló férfihez. 
          -Sziasztok! - köszönt mosolyogva.
Logan-vel kórusban köszöntünk, annyi különbséggel, hogy én Szia helyett Jó napot-ot mondtam. Logan-vel lekezeltek és megölelték egymást.
          -Ha nem tévedek, akkor Becky Wilmer - nyújtotta felém a kezét mosolyogva - Jeffrey Henderson, de csak szólíts Jeff-nek és tegeződjünk - kacsintott és kezetráztunk.
          -Rendben - bólintottam egy vigyorral - Örvendek!
          -Úgyszintén!
Beültünk a kocsiba. Szerencsére Logan nem hagyott egyedül hatul és beült mellém.
          -Presley-vel mi van? - kérdezte Logan.
          -Jelenleg otthon van, aztán nem tudom, lehet, hogy elmegy az egyik baratnőjéhez, mondjuk nem tudja, hogy jösztök - a visszapillantó tükörből ránk nézett és felkacagott enyhén.
          -Akkor remek meglepetés leszünk - ezen mind nevettünk.

Egy nagyon szép házhoz érkeztünk meg.
Már a tenyerem is elkezdett izzadni. Mi van velem? Nem szoktam ennyire izgulni...
          -Pamela már nagyon vár - mosolygott rám egy bőrönddel a kezében Jeff.
Beértünk a házba. Egy nagyon kellemes környezettel találtam magamat szemben.
Leginkább a barna szín honolt... sok minden volt fából.
          -Hát megérkeztetek? - közeledett egy óriási mosollyal Mrs. Henderson - Szervusztok! - Logan-t szorosan ölelte magához, majd felém fordult - Szia Becky - melegen üdvözölt. és ő is megkérte, hogy tegeződjünk.
          -Presley drágám, gyere leee! - kiáltott fel az emeletre.
Egy szőke 12 éves lányt pillantottam meg a lépcső tetején.
          -Mi az már megint? - kérdezte unottan, de ahogy meglátta a testvérét, azonnal jobb kedvre derült - Loggieee! - szinte sikított. A lépcsőn egyből lerohant és az utolsó két fokot kihagyva, báttyja nyakába ugrott.
          -Uhh, mindig elfelejtem, hogy már nagyot nőttél - nevetett - Már nem vagy olyan könnyű, mint két-három évvel ezelőtt... - letette Pres-t - Szeretném bemutatni a barátnőmet Becky Wilmer-t.
          -Mi? Ő a barátnőd? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
Huh, ez nem kezdődik valami jól... nagyot nyeltem.
          -Nagy rajongód vagyok! - mondta mosolyogva.
Nagy kő esett le a szívemről...
          -Ismered? - kérdezte meglepődve Logan.
          -Persze, hogy igen... szinte az összes filmedet láttam - rám nézett - ...aztaaa, durva, és most itt vagy - teljesen el volt alélva... de én is - Egyszer még említettem is neked az egyik filmcímet, ha jól tudom a... Játszma itt ér véget-et - nézett a testvérére.
          -Láttam azt, nagyon jó - vigyorgott - De nem emlékszem, hogy említetted volna... - gondolkodott el.

A nap további részét irtó sok beszélgetéssel töltöttük el... nagyon jó fejek a szülei, és szerencsére láttam rajtuk, hogy befogadtak és szeretnek.
          -Na végre megnyugodtál? - kérdezte Logan mosolyogva.
A szobályában voltunk... az ágyon feküdtünk.
          -Igen... nagyon jól éreztem magam... és nagyon jól főz az anyukád - Logan főlé hajoltam.
          -Na ezt biztosra tudom - vigyorgott.
Megcsókoltam.
          -El jössz velem a városba szétnézni? - kérdezte egy kis idő után.
          -Természetesen! - vágtam rá.

8 megjegyzés:

  1. áhh Henderson-ék milyen aranyosak:)) úúúúúúúúúúúúúj részt követelek most*-*

    VálaszTörlés
  2. Ahhh, édesek. alig várom az új részt! :)))

    VálaszTörlés
  3. Egy blog okozhat függőséget? Nagyon úgy néz ki, hiszen a te blogod függővé tett engem! :)) Imádom! Fantasztikus írótehetséggel áldott meg a nagyfőnök odafent! vároooom a következőt! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne túlozz :)) :P de nagyon jól esik, köszi :)

      Törlés
  4. Tényleg nagyon jóó! ;)
    Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés