31. rész

Sziasztoook :) Nagy örömmel kezdek neki ennek a résznek, ugyanis több, mint 8000 megtekintés van...  ^^ Bocsi, hogy ennyi ideig nem írtam, de minden hülyeség összejött :)) Továbbra is tudassátok velem valahogy, hogy olvassátok a blogomat :D Mivel nagyon jól esik :) és ha esetleg ellátogat ide az a bizonyos személy, aki lekoppintotta az előző részt tőlem, annak üzenem, hogy csak így tovább... szánalmas -.-




Logan-vel elvonultunk a szobánkba.
          -Ha hazajött Presley és Jeff, akkor el kell mondanunk nekik! - vigyorogtam.
          -Feltétlenül! - válaszolt boldogan.
Kiterültünk az ágyon. Logan a hasamat simogatta, én meg őt néztem.
          -Azt hiszem, ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam!
Nyomott egy cuppanós puszit a pocakomra, majd én is kaptam egy csókot.
          -Elfelejtettem valamit! - elkezdett kutatni a nadrágja zsebében.
          -Mit? - kíváncsiskodtam.
Előhúzta azt a bizonyos kék dobozkát.
          -Szóval... - egy kattanással kinyitotta azt - Szeretném, ha viselnéd - a szemei csak úgy csillogtak, mondjuk az enyémek is.
Megfogta a bal kezemet és felhúzta rá a gyűrűt. Némán és boldogan simogattam meg Logan arcát, majd nyomtam egy lágy csókot ajkaira.
          -Tetszik? - kérdezte.
          -Nagyon! De nekem nem a gyűrű milyensége a legfontosabb, hanem a kicsi - itt a hasamhoz kaptam - meg Te!
          -Szeretlek! - súgta édesen.
          -Én is!


Logan nemsokára elment... azt mondta, hogy van egy kicsi dolga, így "egyedül" maradtam.
          -Hihetetlen... - motyogtam magam elé.
Annyi biztos, hogy még kell egy kis idő, míg hozzá szokom ehhez az egészhez.
Gondolkodás nélkül felhívtam Jess-t.... de ki volt kapcsolva. Remek.
Kendra!
          -Szia nővérkém! - köszöntöttem vidáman.
          -Becky, hali... csak nem eszedbe jutottam? - kuncogott.
          -Hahaha... ez most nem lényeg... vaaan két fontos bejelenteni valóm! - nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni.
          -Anya tudhat róla? - nevetett.
          -Igen... mondd, hogy ott vagy náluk...
          -Aham, itt vagyunk Erick-vel... de bökd már kiiii! - sűrgetett.
          -Menj oda anyuékhoz, hangosítsd ki a telefonodat, és mondom is, hogy mi van - utasítgattam.
Egy kis recsegés után hallottam a sípoló hangot, ami jelezte, hogy mindenki hall engem.
          -Na zúgjad!
          -Szia Becky! - köszöntek az otthoniak.
          -Huh, nem is tudom hol kezdjem...
          -Talán az elején? - tette fel kérdését Kendra.
          -Milyen türelmetlen valaki - kacagtam, de lekomolyodtam - Logan... ööö... Logan megkérte a ... kezemet....és.... és terhe....terhes vagyok - valahogy nagynehezen kimásztak belőlem a szavak.
          -Mi??? - csak ennyit hallottam, és azt is kórusban mondták.
          -Nagymama leszek! - ujjongott anya.
Ezen elmosolyodtam, hiszen Pamelá-nak is ez volt az első reakciója. De apa tekintetére most nagyon kíváncsi lennék. Egy kicsit félek a véleményétől...
          -Öcsééém - kuncogott Kendara - ez tök király! Aztaaa...
          -Gratula Becky! - szólt be Erick is.
          -Köszi - elmosolyodtam - Apa? Ennyire nem akarsz hozzá szólni?
          -Becky... nem tudok mit mondani... - neee, ettől féltem -... mert nagyon boldog vagyok, akár hiszed, akár nem!
Kicsordult egy könny a szememből... most úgy megölelném őket!
Egy jó ideig még elbeszélgettünk, de aztán Logan is vissza jött, és hát két óra telefonálás után elfáradtam...
          -Szia édesem - adott egy hosszú csókot. Hm, még soha nem szólított így... tetszik!
          -Szióóó!
Gyorsan elmeséltem neki, hogy elmondtam az otthoniaknak a nagy hírt. Logan is csodálta, hogy apa ennyire könnyen fogadta azt, amit elmondtam.
          -Ezt neked hoztam... - az előszobából elővarázsolt egy gyönyörű virágcsokrot. Huh, elég nagy volt... Valahogy átvettem.
Amikor elindultunk lefele a lépcsőn, hogy keressünk vázát, Logan készített titokban egy képet, amit fel akart tenni Twitterre... mielőtt az emberek tudtára adta volna, megállítottam... ezt akarta Tweet-elni:

@1LoganHenderson:

Az én drágáimnak! ♥ ☺ @BeckyWilmer 

Kicsit megijedtem, mert a képen olyan, mintha már vagy 1-2 hónapos terhes lennék. De most... akkor mindenki látni fogja... nem, nem akarom, hogy 2 óra múlva már azt találgassák, hogy fiú vagy lány lesz-e a baba...

          -Logan, nem szeretném, hogy ki tedd a twitterre...

          -Ahj, igen, megértem, csak annyira boldog vagyok, és büszke! - olyan aranyosan mosolygott, még a gödröcskék is megjelentek az arcán. Adtam neki egy csókot és lelépkedtem a lépcsőn, be a konyhába.

Másnap összepakoltunk, mivel mennünk kellett haza, holnap Logan-nek stúdióznia kell.

Elköszöntünk a Henderson családtól és siettünk a reptérre, mivel egy kicsikét késésben voltunk.

Pamela kiadta a parancsot, hogy ha megérkeztünk L.A.-be, azonnal menjünk el egy orvoshoz, aki megvizsgálhat. Ez csak természetes volt, tudni akartuk Logan-vel, hogy minden rendben van-e a kicsivel.

Szerencsésen elértük a gépünket. Kicsit rosszul voltam, amikor annyi ember közé be kellett menni... a szagok nem voltak valami elragadóak.

          -Minden oké? - aggodalmaskodott Logie.

          -Viszonylag - fogtam be az orromat.

Jajj, és a felszállás.... azt hittem, hogy kidobom a taccsot... huhh, de túléltem.

Landolás után, amilyen gyorsan csak tudtuk, kikerestük a csomagjaikat, és elhúztuk a csíkot a sok paparazzi elől.

Haza érve senkit nem kaptunk a házban.

          -Mikor jönnek szerinted? - kérdeztem Logan-t, miközben indultam tusolni.

          -Délután? Nem tudom..... mehetek veled? - nézett rám kiskutyus szemekkel.

          -Nem... sietünk! - a kezemet a mellkasára nyomtam és visszatartottam. Nevetve befutottam a fürdőbe és bezárkóztam.

          -Hééé... ezt még vissza kapod! - kacagott az ajtó mögött.

Szerencsére az orvos csak jókat mondott az állapotomról. Adott tanácsokat, hogy miket fogyaszthatok. Mivel szeretném formában tartani magam, azt is megkérdeztem, hogy meddig tudok enyhébb edzéseket elvégezni.

Nagyon szimpatikus volt ez az orvos, szóval feliratkoztam hozzá.

Csak két hét múlva kell visszajönnöm, addig is éljük szépen az életünket.

          -Logaaan - szólítottam meg, ahogy beértünk a házba - Kiszámoltam, hogy körülbelül mikorra várható a kicsi - vigyorogtam, miközben leült. Az ölébe csüccsentem.

          -Mikorra? - elkezdett puszilgatni, amitől kirázott a hideg.

          -Szeptemberre - kuncogtam.

          -Az lenne a poén, ha pont 14.-re esne a születése - mosolyogva a szemembe nézett.

          -Igen... pont a születésnapodra...

          -Heeey! Na mi van veleteeeek - lépett be az ajtón Carlos és Alexa mosolyogva.

          -Mondjuk el? - kérdeztem Logan-t.

          -Majd ha mind itt vannak - nevetett. Tudta, hogy Carlos elkezdi nyaggatni, hogy mit akarunk....

          -Na jó... - úgy nézett ránk az említett, mintha valami sunyi dologban mesterkednénk - Tudni akarom, hogy miről van szó! - karbatett kézzel ácsorgott előttünk.

Csak nevetéssel tudtunk reagálni.