2013. szeptember 3., kedd

35. rész

Sziasztoooook! Először is nagy nagy köszönet nektek! 16 komment(!) és 20 pipa(!) jött össze az előző részhez, aminek elmondhatatlanul örvendek! :) A mosoly az arcomon levakarhatatlan :D Nagy örömet szereztetek nekem és ezt a részt a lehető legboldogabban írom/írtam. Na meg a 34. részt 282-en láttátok :O -aztaaaaa- elmondhatatlanul köszönöm a támogatásotokat! Amúgy bocsánatot kérek, hogy ennyire későn hoztam az új részt, de utolért az írói válsáááág, kétszer írtam újra ezt a részt, és abban reménykedem, hogy ez elnyeri a tetszéseteket. :)

A szavazásnak ugyebár vége :) Azért meglepődtem, hogy 62-en szavaztatok... szép kis szám :D Akkor tehát a baba neme fiú lesz... elnézést kérek a lány pártiaktól, de a többség döntött :D


Remélem továbbra is kapok tőletek pipákat és kommenteket :) :D <3







Jessienek mindent elmondtam. Fejcsóválva fogadta a hírt, miszerint Logan ismét féltékeny Tylerre.
          -Csak azt tudom mondani, hogy azért viselkedik így, mert nagyon szeret - mosolygott kedvesen.
Idegesen az ölemben heverő kezeimre néztem, és eleresztettem egy sóhajt.
          -Figyelj... elhiszem, hogy zavar Logan féltékenységi rohama, de fogd fel úgy az egészet, mint egy szerelmi kitörést - mondta kuncogva - Ne vedd a szívedre... gondolj a szerelmetek gyümölcsére - hogy költői szavakat használjak - ezen már mindketten kacagtunk.
          -Ne érts félre, én nagyon szeretem Logant, és boldog is vagyok mellette... de nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak!
          -Tudom... én is rühellem azt! De valahol azért meg tudom érteni Logant is... - Jessie hirtelen elhallgatott, és a kezében lévő telefonra nézett, ami elkezdett csengetni. Barátnőm elmosolyodott...
          -Ki az? - kérdeztem kíváncsian. Hirtelen össze rezzent, majd a telefonját lefordította, hogy ne lássam ki hívja őt.
          -S-senki - nézett rám komolyan.
          -Na ne röhögtess! Mutasd mááár! - kacagtam, miközben próbáltam megszerezni a telefonját. Közben még egy üzenet is érkezett. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság...
Pár perc után diadalittasan zárkóztam be a fürdőbe Jessie telefonjáva. Kíváncsian ültem le a kád szélére.
          -Becky, kérlek... nyisd ki! - könyörgött az ajtót dörömbölve. Nem törődtem vele... észre vettem, hogy mostanában Jessie furán viselkedik és túlzottan titokzatos, ami nem megszokott nála.
Feloldottam a telefont, és kikerekedett szemekkel olvastam el Kendall nevét, akitől érkezett egy nem fogadott hívás és egy üzenet.
Gondolatban elnézést kértem Jessietől, majd megnyitottam az sms-t:

                    'Nagyon jó volt ma veled! Remélem holnap is megtudjuk oldani, hogy találkozzunk '

          -Jessie! Te ezt el merted hallgatni? - hitetlenkedtem, majd gyorsan a fürdő ajtóhoz siettem, és ki nyitottam azt.
          -Öhm... nem akartuk nagy dobra verni, hogy Kendall és én... - elmosolyodott, de nem tudta folytatni - Haragszol? - nézett rám bűnbánó tekintettel.
          -Dehogy haragszom! Sőt! Örvendek! - kacagva magamhoz öleltem barátnőmet - Most már értem, hogy Kendall miért mosolygott úgy, amikor szembe mentem vele - kuncogtam, miután szétváltunk.
          -Nem akarok elszállni ettől az egésztől... nem akarok csalódni, mint az előző kapcsolatomnál... Kendall mellett boldog vagyok - szemei csak úgy csillogtak.
          -Mióta vagytok együtt? - tettem fel kíváncsian kérdésemet.
          -Két és fél hete? Nem tudom, csak úgy repül az idő mellette - mosolygott szerelmesen.
          -Kendallben megbízhatsz... nem kell félned attól, hogy csalódsz benne! Nyugodtan mutasd ki az igaz érzéseidet... tudom, hogy milyen...
          -Milyen? 
          -Olyan pasi, akit egy lány kívánhat magának... persze rajtam kívül, mert én megtaláltam Logan-t - kacsintottam Jessiere, aki felnevetett.
Egymásra mosolyodtunk, majd egy újabb ölelés után Jessie tele beszélte a fejem, hogy ne menjek el Tylerrel sehova.
          -Az emlegetett szamár éppen hív - néztem a telefonomra.
          -Kérlek... ne vedd fel! - hallottam meg Jessiet.
Kit akarok becsapni? Semmi kedvem ezzel a sráccal lógni...
Egy büszke mosollyal zsebre vágtam a telefonomat és felálltam.
          -Bocsánatot kérek Logantől - indultam el a kijárat felé.
          -Ez a beszéd! - buzdított barátnőm.
A hisztimet próbáltam a terhességre fogni, így valamennyire megnyugodtam.
Amint megérkeztem az ajtóhoz, vettem egy nagy levegőt és benyitottam.
          -Szereted nem? - ez Kendall hangja volt. Tudom, hogy nem illik hallgatózni... deee, én most megszegem ezt az illik-nem illik dolgot.
          -Persze, hogy szeretem! - jött a válasz Logantől.
          -Na akkor fogd vissza magad... kicsit képzeld magadat Becky helyébe... mi lenne, ha neki lennének féltékenységi rohamai? Biztos, hogy nem nagyon örülnél neki - védett meg Kendall.
          -Hát ez is igaz... szerencsés egy fickó vagyok... kevés az olyan nő van, mint Becky!
Logan szavaitól a fellegekben éreztem magam, néma csendben elkezdtem közeledni a srácokhoz... Logan háttal volt nekem... gondoltam meglepem. Kendall szerencsére vette az adást és nem buktatott le.
Kezeimet lassan a szemeire csúsztattam és közel hajoltam a füléhez majd megharaptam azt.
          -Jessica! Csak, hogy itt vagy! - mondta bájos hangon Logan.
Nekem hirtelen lehervadt a mosoly az arcomról és Logan elé futtam.
          -Ki az a Jessica? - vontam kérdőre idegesen.
Logan elkezdett kacagni. Kérdőn néztem rá.
          -Nyugi, csak hülyültem, láttalak... a bútor vissza tükrözött téged - mosolygott Logan.
A bútorra néztem, és tényleg... jól kivehetően látszott benne az alakom.
Kuncogva Logan vállába bokszoltam, majd megcsókoltam.
Miután szétváltunk, észre vettem, hogy Kendall zavartan néz el jobbra.
           -Amúgy drukkolok nektek és Jessienek - szólaltam meg egy olyan mosollyal, ami tudatta vele, hogy mindenről informálódtam.
Kendall tekintetét látván elkezdtem röhögni.
          -Mi? Kendall és Jessie? - kérdezte Logan zavarodott nézéssel.
          -Igen biza... már két és fél hete titokban találkozgatnak - fordultam Loganhez, aki egy kicsit megsértődötten nézte barátját, mivel nem mondta el neki.
          -Csak... nem akartuk, hogy... - hebegett-habogott Kendall.
          -Nem kell a kifogás! - legyintettem - Szerintem nagyon összeilletek - kacsintottam rá.
          -Kösz - hajtotta le fejét kisfiúsan egy szégyenlős mosollyal.
          -Basszus! - kiáltott fel Logan a telefonját bámulva - Ma kell mennünk a dokihoz, hogy megnézzük a babát ultra hangon! - a homlokára csapott.
          -Hupsz - vigyorogtam - Amúgy a te hibád! - hárítottam rá megfeletkezésemet.
          -Miért? - szemöldökei hirtelen az egekbe szöktek.
          -Mert felidegesítettél a féltékenykedéseddel!
          -Jajj, kérlek ne kezdjétek! - állt közénk Kendall.
          -Amúgy Jessienek köszönhető, hogy ide jöttem.... bocsánatot akartam kérni, hogy úgy kiborultam.
          -Áhh, ne fáradj azzal, ugyanis Logan fog bocsánatot kérni - bökte meg barátját Kendall amolyan figyelmeztető mozdulattal.
          -Ja, igen! - Logan letérdepelt (!) majd össze fogta kezeit, mintha imádkozna - Könyörgöm, bocsáss meg nekem... becsület szavamra, hogy soha többé nem leszek féltékeny... Tylerre!
          -Hé! Az utolsó szó nem volt megbeszélve! - förmedt rá a szőkeség.
          -Jójójó... akkor kijavítom... soha többé nem leszek féltékeny egy pasira sem, aki ismer téged...
A Kogan párost elnézve elkapott a röhögőgörcs.
          -Most mi van? - kérdezték egyszerre.
          -Kendall, te betanítottad neki, hogy mit mondjon? - kérdeztem nevetve.
          -Igen... muszáj volt! Reménytelen egy eset - nézett Loganre fejcsóválva.
Kendallről Loganre néztem.
          -Na állj fel onnan! - azzal megfogtam a kezeit és vártam, hogy velem egymagasságba kerüljön - Bármit is csinálsz, én szeretlek! - mondtam egy kis hallgatás után.
          -Még akkor is, ha azt mondom, hogy Tyler hullája itt van a házban? - kérdezte komolyan.
          -M-mi van? - néztem rá hitetlenkedve.
          -Csak viccelteeeem - kacagott ördögien.
          -De bolond vagy! - mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára.
Közben Kendall elköszönt és lelépett.
          -Amúgy még akkor is szeretnélet, ha valakinek a hullája itt lenne a házban... sőt, segítenék eltűntetni - vigyorogtam titokzatosan.
Kikerekedett szemekkel nézett rám.
          -Akkor gyere, mert nem szeretném, ha Tyler összevérezné a kocsim csomagtartóját - elindult a kijárat felé.
Lefagyva maradtam ott, ahol eddig álltam. Logan megfordult, és elkezdett futni felém.
Sikítozva próbáltam menekülni. A ház a kacagásunktól csengett, na meg az éles hangomtól.
Végül Logan ágyában kötöttünk ki.
          -Őrült vagy, ugye tudod? - kérdeztem, miközben Logan elhelyezkedett fölöttem egy piszkos mosollyal.
          -Persze, hogy tudom... - lassan elkezdte csókolgatni a nyakamat, de valami csengetés félbeszakított minket - A fenébe... mennünk kell, ha oda akarunk érni tíz perc alatt a dokihoz - szállt le rólam lebiggyesztett ajkakkal.
          -Majd bepótoljuk - nyomtam egy puszit az orrára, azzal lecsörtettünk a földszintre és meg sem álltunk az autóig.

Logan talán még nálamnál is izgatottabb volt, ugyanis van egy kicsi esély arra, hogy ma meg tudjuk a baba nemét.
          -Becky Wilmer, kérem fáradjon be - kukkantott ki az asszisztens nő a rendelőből.
          -Nem Wilmer, hanem Henderson! - mondta halkan Logan, amit egy kacajjal díjaztam.
Izgatottan felpattantunk kézenfogva és elindultunk egy-egy nagy mosollyal az arcunkon be a rendelőbe.
          -Jó napot! - köszöntünk Logannel.
          -Jó napot! - kaptuk a választ Dr. Freeman-től - Kérem feküdjön le az ágyra és húzza fel a blúzát - adta ki az utasításokat, mialatt előkészített néhány orvosi tárgyat.
Logan minden egyes mozdulatomat követte, pont, mint egy kiskutya.
          -Hány hetes tetszik lenni? - kérdezte tőlem a doktor.
          -Nagy gond lenne, ha tegeződnénk? - tettem fel a kérdést egy kicsit félve.
          -Természetesen... szóval, hány hetes is a baba?
          -Tizenkettő... olvastam, hogy általában ennyi idősen is meglehet tudni a baba nemét... igaz ez? - szólalt meg Logan, amit meglepődve fogadtam.... olvasta? És ennyire tudja, hogy hány hetes?
          -Eléggé ritkán fordul elő, hogy 12 hetesen meglehessen tudni... de ez a baba elhelyezkedésétől is függ.
Miközben beszélgettek, kifeküdtem az ágyon és felhúztam a pólómat a hasamról, hogy Dr. Freeman rátudja kenni a hűs, átlátszó krémet.
          -Akkor? Kíváncsiak vagytok? - kérdezte George (ha már tegeződünk, akkor használom a keresztnevét.)
          -Naná! - vágta rá Logan, aki közben mellettem termett és megszorította a jobb kezemet egy óriási büszke mosollyal - Tuti, hogy kisfiú lesz!
          -Azt csak te hiszed! Kislány lesz! - kezdtem el a szócsatát.
          -Kisfiú! - jött a válasz.
          -Kislány!
          -Kisfiú!
          -Kislá...
          -Hé! Majd az ultrahang eldönti - szakított félbe minket nevetve George, aki a hasamra illesztette a görgős szerkentyűt. Bekapcsolta a kis monitort.
Logan hirtelen erősebben szorította meg a kezemet, amin elmosolyodtam és ránéztem. Teljesen ellágyult a tekintete... egy őszinte és egy büszke mosoly lapult az arcán, amitől könnybe lábadt a szemem.
          -Látjátok? - törte meg a csendet George, miközben a monitorra helyezte mutatóujját - Sajnos olyan pózban van, hogy még nem tudjuk megállapítani a nemét...
          -Szégyenlős, mint az anyja - kuncogott Logan.
          -Igen, ebből is lehet tudni, hogy kislány lesz - néztem rá ördögien.
Nekem mindegy, hogy kislány lesz-e vagy kisfiú... de talán bennem van az, hogy az egyiket jobban szeretném... mindennel így vagyok... De mielőtt bárki is félreértelmezné a dolgokat, egy kisfiúnak is nagyon-nagyon örvendenék.
          -Ne kezdjétek! - szólt le George nevetve.
Logan húzott a szájára egy láthatatlan cipzárt, amit az én nevetésem követett.

George végül készített egy fényképet a babáról, amit gondosan eltettünk. A továbbiakban ellátott néhány tanáccsal is.
Következőkor csak 10 nap múlva jövünk vissza, akkor talán már tudni fogjuk a baba nemét.

Amint haza értünk, az volt az első dolgom, hogy az ultrahangos képet behelyezem egy albumba, ahová csak a baba képeit gyűjtjük. Egy filctollal felfirkantottam a dátumot, na meg azt, hogy hány hetes is a mi kis anonymusunk.
Logannel egymás mellett ültünk és mosolyogva néztük a képet.
          -Hihetetlen - szólalt meg végül - Ennyire nem voltam még boldog, azt hiszem... felbecsülhetetlen egy érzés az, amikor életed szerelmétől lesz egy gyereked - itt rám nézett.
          -Igen, ezt én is elmondhatom... hálás vagyok, hogy te vagy az apa... és, hogy te vagy a férjem - könnyes szemekkel a mellkasába fúrtam az arcomat, és szorosan magamhoz szorítottam Logant.
          -Mindennél jobban szeretlek, és tényleg sajnálom, hogy Tyler miatt felidegesítettelek - itt eltolt magátol, hogy a szemembe nézhessen - Soha nem akarlak elveszíteni, érted?! Úgy érzem, hogy benned megtaláltam a másik felemet... és ez egy csodálatos érzés. Ígérem, hogy örökké ott leszek melletted, és támogatlak, bármi történjék is. Szeretlek, és ezt nem bírom elégszer hangoztatni! - szavai az őszinteségtől voltak nehezek. Minden egyes mondatát mélyen a szívembe zártam.
          -Nekem is nagyon fontos vagy számomra! Hiába, hogy egy nyálas, mesébe illő akármivel indult el a kapcsolatunk... és hiába, hogy ilyen hamar házasodtunk össze, de nagyon szeretlek, és senki mást nem tudnék elképzelni magam mellé, csak téged! És lehet, hogy vannak néha kisebb veszekedéseink, de melyik kapcsolatban nincsenek? Ahol meg nincsenek, az nem is igazi kapcsolat... szóval ezeket a gynge kis összekapásainkat eltudom felejteni, mert szeretlek... és Tyler sem érdekel! - itt a tenyereimbe helyeztem arcát és a homlokomat az ővéhez nyomtam - Csak te érdekelsz, meg a pici!
Rég volt, hogy ennyire kimondjuk őszinte érzéseinket... és ez hiányzott csak. Mindketten akartuk hallani a másiktól, hogy fontosak vagyunk egymásnak.


Másnap korán keltünk, mivel költözünk, és már nagyon szerettünk volna átcuccolni a saját házunkba.
Kiderült, hogy Carlos és Alexa össze akar költözni, szóval még egy emberkével bővülni fog az eltávozók sora.
          -Amúgy ti gondolkodtatok arról Jessievel, hogy összeköltöztök? - kérdeztem a reggeli alatt Kendalltől.
Már a többiek is tudták, hogy Kendall és Jessie járnak.
          -Hohohó... két és fél hete járunk... össze ne házasodjunk-e? - kérdezte nevetve a szőkeség.
          -Csak azért kérdem, mert ketten James-vel maradtok ebben a házban.
          -És Halston lehet, hogy itt fog lakni - vigyorgott.
          -Nekem mindegy, csak legyetek halkak - Kendall kijelentésére mindannyian kacagni kezdtünk.
          -Na persze... pont, amikor fogunk törni a csúcsra, azon fogunk gondolkodni, hogy: -Jajj, vajon Kendall meghallja-e? Hagyjál már - legyintett kacagva James.

A mókás reggelink után mindenki lelépett a saját dolgára, így Logannel nyugodtan tudtunk pakolászni.
          -Az ágyat is elvitetjük? - kiáltottam le a földszintre Logan szobájából.
          -Igen! Majd a költöztetők lehozzák a bútorokat! - jött a válasz.
Egy nyújtózkodás után leballagtam Loganhez és mosolyogva álltam meg előtte.
          -Minden készen áll a költözéshez - szólaltam meg.
          -Remek... amit tudtam azt bepakoltam a kocsiba... még vissza kell jönnünk párszor az apróbb dolgokért - megcsókolt, majd bezártuk az ajtót és elindultunk a kocsival a közös házunkhoz.

Néhány óra múlva már végeztünk a költözéssel... vagyis még nem egészen, mert a költöztetők nem érkeztek meg.
Ahogy ezeket gondoltam, egy hangos duda szó szakította félbe portörülgetésemet.
          -Logaaan! Megjöttek! - kiáltottam az ablakon kinézve.

Szerencsésen sikerült mindent behozni a házba, így mindketten megkönnyebbültünk.
          -Mikor megyünk el vásárolni? - kérdeztem arra utalva, hogy berendezzük a házat.
          -Mi ez a többes szám? - kérdezte magához húzva.
          -Hááát, az lenne a cél, hogy a mi ízlésünknek legyen megfelelő a ház, szóval ketten kellene elmennünk - féltem a válaszotól.
          -Rendben - mondta mosolyogva, én meg örömömben megcsókoltam.
          -Gondoltam egy házavató bulira is.
          -Áhh, benne vagyok, már rég buliztunk együtt a srácokkal...
          -Igen, tehát itt az ideje - mosolygott édesen - És még tudod, hogy minek jött el az ideje?
          -Na minek? - kérdeztem kérdőn ránézve.
          -Az esküvő dátumának leszögezésének az ideje - mondta egy nagy izgatottsággal a hangjában.
          -Júúúújj! - örömömben az ölébe szöktem.
Nemsokára a telefonom elkezdett csengetni.
          -Szia Jess - köszöntem barátnőmnek kilépkedve a medencéhez.
          -Hellóóó, na mit csinál a Lecky páros? - kérdezte kacagva - Nézzetek fel gyorsan twitterre, mert első számú trend a Lecky Is Real
          -Milyen Lecky? Miről beszélsz? - kérdezgettem zavartan.
          -A Rusherek és a te rajongóid elneveztek téged na meg Logant egyfajta Lecky párosnak... úgy, mint például a Kogan vagy a Jarlos...
          -Ez komoly? - néztem nagyot.
Gyorsan befutottam Loganhez és közöltem vele az érdekes hírt. Egyből fogta a telefonját és felnézett twitterre. Igaz volt amit mondott Jessie... a Lecky Is Real volt az első számú trend twitteren.
Ahogy gondoltam, voltak negatív bejegyzések is, de azokat nem vettük figyelembe. Sokan örvendtek annak, hogy összeházasodunk és, hogy lesz babánk... de volt, aki annak ellenére, hogy nem ismert minket, csúnya szavakkal illetett... akkora egy szemétség a gyűlölőktől... de hagyjuk is...
Miután Jessivel befejeztem a beszélgetést, én is felnéztem twitterre, majd írtam egy kedves szöveget a rajongóimnak.
Elég sok üzenet érkezett, de az egyiken megakadt a szemem...

     






22 megjegyzés:

  1. Jujj nagyon nagyon jó lett!!! És annyira imádom Logan és becky kapcsolatát,h el sem tudom mondani :) a Kövi részt sokkal hamarabb hozd mert nem birok várni:D

    VálaszTörlés
  2. Jahh is furdal a kíváncsiság,hogy még is min akadt meg Becky szeme :) óriási rajongója vagyok a blogodnak... Imádom, úgy ahogy az írásaid is. FANTASZTIKUS

    VálaszTörlés
  3. Ezt nem hiszem el...már te is?? Komolyan kikészítenek az írók.Mind a legjobb résznél hagyja abba...tudom h én is szoktam ilyet csinálni...de akkor is...
    Nagyon várom a következő részt,siess vele! :D ♥

    VálaszTörlés
  4. De joo lett gyorsan hozd a kövit;)

    VálaszTörlés
  5. huhh, végre béke van^^ ááá, és milyen üzenet? Ki írt, és mit? nem hiszem el, hogy képes voltál itt abbahagyni.... kövit de gyorsan!*-* Már olyan rég érkezett rész, hogy nem is értettem, miért nem látok egyik blogodon sem új részt? Na de mostmár jönnek majd újra, ugye???:)) <3 u.i. : reggel teljesen felvidultam attól, hogy ha hazaérek, itthon vár majd rám egy részecske, tényleg sokat javított a fáradtságomon...!:))

    VálaszTörlés
  6. NEM! Nem, nem, nem és nem! Hogy teheted ezt?! Ez... ezt nem szabad! -csak nekem :P
    Oké, szóval a köszönést kihagytam, mert ugye dühös vagyok, és fáradt, amiért most végeztem 4 nyamvadt A4-es lap írásával, és most amolyan "elaszalódott" ujjakkal írok neked :D
    Kár, hogy a baba fiú lesz, én újszülötteknél mindig lány párti vagyok :$
    Nem hiszem el, hogy a 35. résznél még mindig meg tudsz minket lepni... Ehhez már tényleg tehetség kell ;D
    Egyébként nagyon tetszik az új bloggeres bemutatkozó szöveged^^

    Várom az új részt, remélem, minél előbb olvashatjuk :$
    Love, Riley Anne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked sem szabadna mindig a legizgibb részeknél félbehagyni a történetet :))
      Hát, sajnálom, de ez lett megszavazva :p
      Köszi :), a bloggeres bemutatkozómon sokat agyaltam, mert eddig mindig csal összecsaptam és hülyeségeket írtam :)) de most megeröltettem az agyam, és összehoztam valami értelemset - amúgy az ilyen 'írj magadról valamit' helyzetekben mindig lefagyok :))
      És köszönöm, hogy írtál ♥

      Törlés
  7. IMÁDOM! Hihetetlenül tehetséges író vagy, ugye tudod? Én személy szerint a fiú babára szavaztam, úgyhogy most virulok!:D Nagyon hamar hozd a kövit! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádlak! :) Köszönöm ♥
      Virulj és hozd te is az új részt ;D

      Törlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. jujjjjj !! *-* de imadom !!!:D
    miert most hagytad abba ? :O
    siess a kovivel ! :)

    VálaszTörlés
  10. Hello Hello!!; nem rég került fel ez az új rész de már kb. Most elolvastam vagy 20x. Szóval siess a kovivel mert a20 helyet lehet 80 is :D

    VálaszTörlés
  11. Megvan a feltétel gyorsan hozd a kövit!!! :)

    VálaszTörlés
  12. http://lldeep.blogspot.hu/2013/10/dij-i.html
    MEGLEPII :D

    VálaszTörlés