2013. november 16., szombat

37. rész

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez a kommenteket! :) Na meg a plusz három feliratkozót is.... szóval ennek örömére itt is van egy rövidke rész! :D





A hónapok csak úgy teltek...
Júniusban és júliusban megünnepelteük Jessie és James születésnapját. Igaz, hogy a srácok James születésnapján éppen New Jersey-ben koncerteztek, de attól függetlenül Jessivel felköszöntöttük az ünnepeltet skype-on keresztül.
A banda június 21-én kezdte el a turnét itt, Los Angelesben, amire barátnőmmel is elmentünk.
Sajnos nem tudtam velük tartani a teljes turnén, ugyanis kicsit macerás lett volna a dolog, mivel terhesen sok bajom lenne.
Jessie mehetett volna, de nem akart...azt mondta, hogy nem hagy itthon egyedül. Erősködtem, hogy menjen csak nyugodtan (persze azért bennem volt az is, hogy maradhatna), de végül úgy döntött velem marad.
Kendallel egy órán keresztül búcsúzkodtak. Igaz, hogy Logannel körülbelül én is ennyi időt töltöttem el a Los Angeles-i koncert után, mert mentek Del Mar-ba.
Tom - a menedzserem - közben elintézte nekem a megbeszélt sorozat beli szereplésemet, amiből végül is rendszeresség lett és július közepén befejeztük... így nem csak néhány rész erejéig voltam szerepben.
Az elmúlt hónapokban rendszeresebbé vált a beszélgetésem anyával és Kendrával... mint kiderült, a nővérem és Eric nagyon jól megvannak, ennek természetesen örvendtem.
Anya is elég jól van, ami a lényeg, hogy Kendráék hozzá költöztek, hogy ne legyen egyedül apa halála után, mert biztos, hogy nem bírná azt a csendet, ami abban a házban kongana...
          -Becky! A srácok hívnak skype-on! - kiáltott a nappaliból Jess.
          -Megyek egy pillanaaaat! - válaszoltam vissza boldogan, ugyanis a tegnap nem sikerült valamiért beszélnünk az énekes pacsirtáinkkal.
Gyorsan elzártam a csapot, mivel pont végeztem a mosogatással. A kályhán lógó kék rongyba beletörültem a kezeimet, majd lassan Jess mellé battyogtam.
          -Na fogadd már el! - sürgettem egy 'Uhh' sóhaj kíséretében, ahogy helyet foglaltam a kanapén.
          -Sziasztoook! - köszöntünk kórusban a vigyorgó srácoknak.
          -Beckyyyy! - szólalt meg aranyosan Logan - Sajnálom, hogy tegnap nem tudtunk beszélni, de egyszerűen nem ment a net... - szomorodott el.
          -Semmi baj... az a lényeg, hogy most látlak benneteket! - mosolyogtam a hasamat fogva.
          -Jeeess.... nem mennél be egy szobába és kapcsolnád be a laptopod? - szólt közbe Kendall vigyorogva - Csak, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni, és ne kelljen a kis házaspár nyáladzását hallgatnunk... - nevetett a többiekkel együtt. Logan csak oldalba bökte és egy 'Menj a francba!' kifejezéssel elintézte.
Végül Jess egy sóhajjal felállt, és tovább állt, ahogy Kendall is.
Lassan James és Carlos is eltűnt, így magunkra maradtunk Logannel.
          -Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
          -Remekül! Te?
          -Jól, de kissé fáradtan... El sem hiszem, hogy lassan két hónapja vagyok távol tőled...
          -Már csak néhány nap és itthon vagy... engem csak az vígasztal - mosolyodtam el - Hol vagytok?
          -Chicagoban... és négy óra múlva koncert.
          -Hány óra van nálatok?
          -14:24... azt hiszem két óra eltolódás van... - nézett a telefonjára, majd rám.
          -Igen... itt dél múlt.
          -Tegnap voltál az orvosnál? - kérdezte, miközben a laptopjával együtt a buszban lévő ágyára huppant...
          -Először is kapcsolj fel egy lámpát, mert nem látok semmit - nevettem. Miután engedelmeskedett kérésemnek, folytattam - Azt mondta, hogy minden rendben van, és szeptember 9-re vagyok kiírva.... Jaaaajj, Logan, el sem hiszem... még bő egy hónap van - itt lenéztem a hasamra és végig simítottam a blúzomon.
          -Mutasd magad béjbiii - nevetett kíváncsian.
Felálltam és megmutattam a jobb oldalamat.
          -Ejjha... biztos, hogy nem ketten vannak odabent?
Erre a kijelentésére mindketten kacagni kezdtünk.
          -Biztos, hogy csak a mi kis Anonymusunk van itt - nyújtottam ki a nyelvemet mosolyogva.
          -Még mindig nem sikerült valami nevet találn neki? Az az érzésem, hogy Anonymus Henderson lesz - annyira komolyan mondta, hogy még jobban kezdtem nevetni, majd velem együtt ő is hahotázott.
          -Bolond vagy! De akkor én is megkérdezem, hogy hallottál valami szép nevet? - vissza ültem a kanapéra.
          -Egyet igen... de nem vagyok biztos benne, hogy fog tetszeni neked... - húzta el a száját. Látszott rajta, hogy direkt nyúzza az időt.
          -Mondd már! - szóltam le.
          -Phillip...
          -Na ne hülyéskedj... - váltottam komolyra, de elnevettem magam.
          -Szóval nem tetszik a középső nevem? - kapta fel a vizet.
Már azt hittem, hogy megsértődött, de amint láttam, hogy elmosolyodik, megnyugodtam.
          -Csak hülyültem, amúgy a David? - kérdezte félve.
          -Hm... ezen még gondolkodnom kell... de nem rossz... - elgondolkodóan bámultam egy pontba.
A fejemben már úgy összeillesztettem a két nevet... David Henderson... még talál is, és nem is olyan rossz név.
          -Akkor majd esetleg szólj, ha eldöntötted - nevetett.
          -Úgy gondoltam, hogy titokban tartom... még szép, hogy elmondom észlény - kuncogtam.
          -Most úgy megölelnélek... - alsó ajkait lebiggyesztette és nagy, kerek szemekkel nézett a kamerába.
          -Ne nézz ííígy... - hirtelen minden jó kedvem elszállt, és éreztem a torkomban az összeszorulást... tudtam, hogy sírás lesz a vége, hiába, hogy próbáltam erős maradni.
          -Jajj ne ne ne... most elrontottam a kedvedeeet... felejtsd el azokat a kutyus szemeket - utalt az előbbi arckifejezésére - Tudom, hogy ott lenne a helyem mellettetek, de tudod a helyzetet... szívesen hoztalak volna magammal, de az orvosod is azt ajánlotta, hogy maradj otthon...
          -Tudom... csak... - elengedtem egy sóhajt, és elkezdtem törülgetni a könnyes szemeimet, mert alig láttam a laptop kijelzőjét - Hiányzol... - mondtam a 'szemébe' nézve.
          -Ti is... szeretlek! - lassan elmosolyodott.
          -Én is...mi is! - javítottam ki magamat egy apró mosollyal az arcomon.
          -Na jó... elég ebből a gyászos hangulatból... - nevetett - Mennem kell, mert már közben hívott párszor a menedzserünk... Légy jó és vigyázz kettőtökre - közelebb hajolt a kamerához, és hirtelen nagyobban láttam az arcát.
          -Na menj, mert még a végén az én fejemet szólják le! - kacagtam fel.
          -A te kacagásodra kikapcsolni a skype-ot a legjobb - mosolygott, majd küldöt egy lég puszit, amit viszonoztam - Sziasztok!
          -Szia... és puszilom a többieket! - egyet integettem és miután egy 'Átadom'-ot válaszolt, megszakítottam a beszélgetést.
Egy újabb sóhaj után kikapcsoltam a laptopot, összecsuktam és elterültem a kanapén.
          -Minden oké? - kérdezte Jess néhány perc múlva.
          -Aham - böktem ki - Ti mit beszéltetek? - néztem rá mosolyogva.
          -Semmi különöst... a szokásost - jókedvűen felemelte a lábaimat és leült a kanapéra, majd a lábaimat az ölébe helyezte.
          -Hiányzik! - jelentettük ki egyszerre. Majd amint kapcsoltunk, hogy egyszerre mondtuk, elnevettük magunkat.
          -Mielőtt még egymás vállára borulva kezdenénk el bőgni, nézzünk meg egy vígjátékot! - hozta fel a remek ötletet barátnőm.
Beleegyeztem, és Jess gyorsan bekapcsolta a laptopot, majd kerestünk egy jónak tűnő filmet, amit végig kacagtunk.
Nemsokára twitter üzenetben érkezett Logantől egy aranyos mozgókép, ami megmosolyogtatott... válaszként egy szivecskét küldtem.

A nap minden percében ezt küldöm, drágám ♥  :)




12 megjegyzés:

  1. Szia!:)

    Ahww... Egy szó: Imádtam! Beckyék olyan cukik együtt *-* Mondjuk Logan mellettem jobb lenne...., de mindegy :P :D
    A blogod pedig még mindig eszméletlen, ahogy te is :$$
    Várom a folytatást, de nagyon-nagyon *-* 'Logie végre hazatér!:D'
    Love, Riley Anne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ne kezdjük el osztani, hogy ki mellett lenne jobb Logie :)) :DD
      Köszönöm, köszönöööm ♥

      Törlés
  2. Nagyon nagyon siess a köviveeel <3 *.* írtóó jó lett

    VálaszTörlés
  3. ahj >.< KÖVIT!!! nagyon jó lett *.*♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett annyira cukik már várom a kövit :) csak így tovább

    VálaszTörlés
  5. ahhhwww !! *-*
    Imádtam !! :D <3
    hihetetlen , hogy mindig végig tudom mosolyognii ! :D :$
    siess a kövivel , légysziik *-* :D
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi ^^
      Amint lesz szabadidőm, hozom is az új részt :)

      Törlés
  6. ááááááá! imádtam!:)))) olyan kis cuki ez a történet, hogy nem lehet nem imádni...:)) <3 ha jót akarsz magadnak nagyon siess a következő résszel^^ :))) <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziiii ♥ ...háááát... kell még egy kicsi az új részhez :P :D

      Törlés