2013. december 1., vasárnap

38. rész

Sziasztoook :D Itt is volnék az új résszel :) Mindjárt itt a 40. réééész :O hihetetlen :)
Na de akkor jó olvasást, és kommentelni meg pipálni továbbra is ér  =)
Tudom, hogy rövid lett... vegyétek úgy, hogy ez egy december első napjának a köszöntője rész :))



A srácok ma jönnek haza. Jessel eldöntöttük, hogy készítünk nekik egy meglepetés vacsit nálunk.
A bevásárlás szokás szerint zajlott le...
Becky nyugisan üldögélt a bevásárlóközpont parkolójában lévő Mercedesben, és a KIIS FM-et hallgatta. Ezalatt Jessie fáradtan, de buzgón vásárolgatott az esti vacsorához... röviden ennyi lenne a sztori...
Mindketten úgy gondoltuk jónak, ha nem mutatkozom, mert valahogy nem volt kedvem egy firkászhoz sem, na meg főleg fotóshoz nem...
Épp a desszertnek kezdtünk neki, amikor Kendall hívta Jesst, vagyis ez azt jelentette, hogy már leszálltak a repülőről.
          -Mit mondjak neki? - kérdezte kétségbeesetten barátnőm.
          -Majd én beszélek vele - egy mozdulattal kikaptam a kezéből a telefont, és elfogadtam a hívást. Némán intettem Jessnek, hogy gyors iramban terítse meg az asztalt.
          -Szia cukorfalat! - hallottam meg a szőkét mézes-mázos hangon.
          -Khm - köhintettem zavartan - Becky vagyok - elnevettem magamat.
          -Ó... ööö... Jess hol van? - kérdezte.
          -Hát... izé... tusol! - vágtam rá.
          -Rendben... csak azért hívtam, mert megígértem neki, hogy ha landoltunk akkor adok valami életjelet...
          -Jól tetted... - és akkor ideje volt kigondoljak valami időhúzó akciót - Figyuzz Kendall... kellene hozzatok nekem... ööö... kókusz befőttet - böktem ki egy röhejes dolgot. Jess a konyhában már nevetett.
          -Mit? Kókusz befőttet? - kérdezett vissza összezavarodva. Hallottam, hogy a háttérben ugyanúgy reagáltak a többiek is.
          -Aham - helyeseltem komolyan - A minap vettem kettőt, és most nagyon megkííívántam...
          -És hol vetted ezt a kókusz befőttet? - a hangja nagyon azt sugallta, hogy kevés választja el attól, hogy hülyének nézzen.
          -A központban... nem tudom az üzlet nevét, mert nemrég nyílt... valami bio bolt... - játszodtam magamat.
          -Tudod te, hogy hány bio bolt van a központban? - kérdezte idegesen - Fáradtak vagyunk, nem ér rá
 holnap?
          -NEM! Nekem most kell! - kiáltottam makacsul.
Néma csend volt, meg sem mert szólalni.
          -Hívjatok ha megkaptátok az üzletet... de akkor is hívjatok, ha nem - szólaltam meg nyugodtan... bocsi Kendaaall...
          -Oké... szia - köszönt el kissé lehangoltan.
Amint bontottam a vonalat, kiadtam magamból a röhögések sokaságát és segítettem Jessnek a desszert elkészítésében.

Mire készen lettünk a desszertel, Kendall hívott is.
          -Na? Kaptatok kókusz befőttet? - kérdeztem vidáman.
          -Nem! - jött a gyors válasz - Voltunk 19 üzletben és egyikben sem árultak 'kókusz befőttet'... sőt, még nem is hallottak ilyen hülyeségről. Az egyik elárusító azt is mondta, hogy április 1 már lejárt, szóval ennyit erről... megyünk haza... - sóhajtott egy nagyot.
          -Hozzánk gyertek...
          -Jó - azzal letette a telefont.
Kicsit szégyeltem magamat, de hát majd megértik, ha elmondjuk az okot, hogy miért is csináltuk ezt velük.
          -Készen van minden? - kérdeztem Jesstől.
          -Igen... már csak el kell bújni - mosolygott, majd megölelt - Ne aggódj, megérti.
          -Muszáj lesz - nevettem el magamat.
Mindketten kerestünk egy-egy rejtekhelyet, majd amikor már fordult a kulcs a zárban, elbújtunk.
          -Komolyan nem tudom, hogy milyen kókusz befőttről beszélt... szerintem titokban beszívtak - vihogott Carlos.
          -Az kell nekik... - szólalt meg komoran Logan - csak nem ment el az esze, hisz terhes!
Istenem, Logan... nem gondolhatsz ennyire bolondnak.
           -Megjöttünk! - kiáltotta el magát Kendall.
Persze semmi választ nem adtunk.
          -Hol lehetnek? - kérdezte James.
Adtam egy jelt Jessnek és előugrottunk egy-egy hangos kiáltással. A srácok azért megijedtek... ez volt a cél.
          -Mielőtt még egymás karjaiba borulnánk, meg sötöbö... elmagyaráznátok, hogy mi volt az a kókusz befőttes dolog? - vont kérdőre Kendall.
          -Röviden: időnyerés - vigyorogtam rá Logan karjai között.
          -Időnyerés arra, hogy a szeretőitek elmenjenek? - kérdezte nevetve Carlos.
Kendall és Logan egyből lekomolyodott.
          -Először is... Carlos: bekaphatod... másodszor: gyertek, és megtudjátok - indultam el Logant húzva az ebédlőbe.
Meglátták a megterített asztalt és szinte egyszerre kérdezték...
          -Ezt mind nekünk?
Mivel örültek, ezért mi is Jessel.
          -Igeeen - mosolygott Jess - És remélem ezekután visszavonod a szeretős dolgot - nézett Carlosra összeszűkült szemekkel.
          -Még megfontolom - vigyorgott. Jess megcsapta, mire Carlos odébb futott.

A vacsora elfogyasztása közben élménybeszámolót tartottak, amit mosolyogva, nevetve figyeltünk, ugyanis elmondták a poénos történeteiket is.
Nagyon jó volt újra itthon látni őket, hiányzott mind a négy lökött srác, túl nagy volt a csend.
Amint befejeztük a desszert eltüntetését, hálából a fiúk leszedték az asztalt, majd folytattuk a beszélgetést a nappaliban.
          -Juuuujj, hadd nézzem a hasadaaat - rohant le mosolyogva Logan.
Leült mellém és elkezdte simogatni a három labdához hasonlító pocakomat.
          -Haza jött apuciii - motyogta a picinek.
          -Igeeen, és ebben a percben szűnök meg én - kacagtam Logan hajába borzolva.
          -Dehogy is! - szorosan magához ölelt, majd megcsókolt.
          -Muszáj előttünk enyelegnetek? - takargatta szemeit Carlos - bírjátok ki addig, amíg elmegyünk - öltötte ki ránk a nyelvét.
          -Csak hiányzik neki Alexa - legyintett nevetve James.
          -Tényleg, hol van Halston és Alexa? - kérdezte Jess.
          -Alexa San Franciscoban interjúzik, Halston pedig a nagyszüleinél van - számolt be Kendall.
Egy kis csend után megszólalt Carlos.
          -Szögeztetek már le esküvői időpontot?
Loganre néztem.
          -Még... még nem beszéltünk erről - mondta a többiekre nézve.
          -Igazából azért nem nyaggattalak ezzel, mert nem akartalak terhelni... turné, új album... - érveltem.
          -Holnap elmegyünk egy anyakönyvvezetőhöz, és lefoglalunk egy időpontot, jó? - fordult felém.
          -Komoly? - kérdeztem buzgón, mire bólintott. Örömömben elkezdtem tapsikolni, a többiek pedig nevettek.
          -Mindjárt nagybácsik leszüüünk - szólalt meg James vidáman.
          -Igen - néztem a hasamra egy nagy mosollyal - Kevesebb, mint egy hónap van már... - eszméletlenül vártam, hogy jöjjön el az a bizonyos nap.
De addig is éljük az életünkte, és várunk...

10 megjegyzés:

  1. Imadom ahogy irsz:) remelem hamar jon a kovi :)

    VálaszTörlés
  2. Ez olyan..ahw elolvadok *.* Túl jó volt :D Kövit!!♥

    VálaszTörlés
  3. Szija remelem ezen a hetvegen fog jonni a kovi resz en mar negyon varom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kevés az esély rá, de ígérem, hogy hamarosan jön az új rész :)

      Törlés
  4. Ezen a hetvegen varhato az j resz?? :)

    VálaszTörlés
  5. jujjjcika ! :) annyira Imádtam !!! :D végig mosolyogva olvastam ! :)
    siess a kövivel ,légyszii :$$<3

    VálaszTörlés