2013. december 31., kedd

39. rész

Sziasztok! Szerettem volna hamarabb jönni ezzel a résszel, de ötletem sem volt, hogy mit írjak... kicsit úgy érzem, hogy unalmasak, laposak a részek. Már nem olyan nagy nyüsgéssel írom a részeket, mint régebb. Az olvasók száma is csökkent egy kicsit. Fura, hogy ez zavar, mert eddig úgy voltam, hogy annyira nem érdekel ez, de valahol mégis...
Ez az első blogom, és nem tudok elszakadni tőle, szóval próbálok mindent beleadni... :)

BOLDOG ÚJ ÉVET DRÁGA OLVASÓIM♥ :)



Szeptember 6., Péntek

Két és fél hete foglaltuk le az esküvőt... irtó nehezen, ugyanis kiderült, hogy legalább 6 hónappal ezelőtt kellett volna ezzel foglalkoznunk, de minden simán ment a hisztizésemnek köszönhetően. Zseni vagyok.
A NAGY nap január 19-én lesz... és eszméletlenül be vagyok zsongva.
Ja igen... Logannel úgy döntöttünk, hogy a pici a David nevet kapja. David Henderson.
          -Becky, van egy rossz hírem - közeledett a konyhába, ahol épp mosogattam.
          -Na mondjad... - már lélekben felkészültem a rosszra, bármi is az...
          -New York-ba kell mennünk a bandával - állt meg mellettem.
          -És meddig maradtok? - néztem rá.
          -Tudtommal vasárnapig.
          -Az jó, ugyanis hétfőre vagyok kiírva... igaz, hogy ez nem azt jelenti, hogy akkor is fogok szülni...
          -Hát ez az... remélem, hogy nem akar hamarabb kijönni innen - simít végig a nagyra nőtt pocakomon.
          -Na persze... szólsz neki, hogy hétfőn jöjjön, és akkor is fog - szóltam nevetve.
          -Az apjára biztos hallgat - vigyorgott - Na megyek bepakolok, két óra múlva indulnom kell...
          -Rendben - nézek utána szomorkásan.

Vasárnap reggel is egyedül ébredtem... nem volt valami kellemes, de kibírtam.
Reflexből a telefonomhoz nyúltam, de semmi jel Logantől.
Legszívesebben lustultam volna még az ágyban és tv-t néztem volna, de erőt vettem magamon és letusoltam.
Éppen készültem volna reggelzni, amikor valami nedveset éreztem a lábamnál. Egyből vettem az adást, mert tudtam, hogy mi történik.
Erős szívdobogással és félelemmel felhívtam Jesst:
          -Szia Becky, hogy vagy? - kérdezte vidáman.
          -Pattanj a kocsiba és gyere ide olyan gyorsan, ahogy csak tudsz, mert elfolyt a magzatvizem! - kiáltottam a mondat második felét rémülten.
          -Mi? Jesszusom! - vidám hangja egyből kétségbeesett lett, és ki is nyomta a telefont.
          -Mit csináljak, mit csináljak? Mitcsináljaaak? - leültem egy székre és mély levegőket vettem, hogy megnyugodjak, de sehogy sem sikerült... - Jess... sieeeess! - szóltam kérlelően, hátha működik közöttünk valamiféle telepátia.
Idegesen pillantottam minden percben a telefonomra, de szerencsére a 4-nél megérkezett barátnőm.
          -Végre! - mondtam egy kicsit megkönnyebbülve.
          -Jöttem, ahogy csak tudtam! - lihegte - És gyere, hogy tudjunk menni, a kocsit nem állítottam meg!
Próbáltam felállni... Jess mintha jobban izgult volna, ugyanis felkapott és kivezetett a kocsihoz.. Beültetett , majd elindultunk a kórházba.
          -Ne törődj semmivel, csak vegyed a mély levegőket, oké? – pillantott rám minden másodpercben.
          -Fel... kell... hívnom... Logant! – jelentettem ki határozottan a telefonomat keresve. Amint rátaláltam, kikerestem a telefonszámát és hívtam.
          -Majd felhívom én! – próbálta elvenni a telefont tőlem.
          -Az útra figyelj! – hördültem fel.
          -Hé, mi az? – szólalt bele Logan a készülékbe.
          -Elfolyt a magzatvizem! – kiáltottam – Mondd azt, hogy jösztök hazafelé! – kérleltem némi fájdalom közepette.
          -Igazából most jönne egy interjú... de a franc fog elmenni oda... most azonnal megyek a reptérre, és ott vagyok, amint tudok! – motyogta zavartan.
          -Azt ígérted, hogy ott leszel a fiad születésénél! – emlékeztettem.

*Péntek este*

          -Megígérem, hogy bármi is történjék, ott leszek David születésénél! – jelentette ki Logan a csomagjait a kezébe véve az ajtónál.
          -Ha mégis valami ügy folytán nem tudnál jelen lenni a fiúnk születésénél, akkor mi lesz? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
          -Akkor egy teljes hónapig én fogom tisztába tenni a picit – jelentette ki úgy, mintha csak a szomszédba menne.
          -Rendben! – vigyorogtam rá egy huncut félmosollyal, majd elbúcsúztunk.

          -Igen, emlékszem, hogy azt ígértem… csak tudnám, hogy miért mondtam ilyet – hallatszott a hangján, hogy megbánta ígéretét.
          -Na akkor emeld meg a segged és repülj ide, mert a fiadról van szó!
          -Azon vagyok, és nyugodj le… szeretlek! – mondta kedvesen.
          -Én is, Logan… - mosolyodtam el, de a mosolyomat egy hirtelen jött fájás szakította meg – Bakker… mikor vagyunk már ott? – nyöszörögtem Jessnek.
          -Kivel vagy? – kérdezte Logan.
          -Nagyanyámmal… szerinted?
          -Ja, hogy Jessel – nevetett.
          -Hallottam! – mordult fel barátnőm görcsösen a kormányba kapaszkodva.
          -Oké, én most leteszem… és legyél itt, Logan! – figyelmeztettem.
          -Jóóó – azzal letette.



*Logan szemszöge*


          -Srácok, mennem kell! – mondtam, miközben a bőröndömbe dobigáltam a kiszedett ruháimat.
          -Mégis hová? – kérdezte Kendall.
          -Becky és Jess már a kórházba tartanak... muszáj oda érnem a szülésre, mert hanem, én kell tisztába tegyem Davidet egy teljes hónapig! – nézek barátomra.
          -Az szívás – röhög Carlos Jamessel együtt.
Ahogy rájuk néztem összehúzott szemekkel, egyből elhallgattak.
          -Megyünk mi is! - állt fel a fotelből Kendall.
          -Nem muszáj, csak mondjátok el az interjún röviden és tömören, hogy mi van, oké? - azzal bezártam a bőröndömet.
          -Ne hülyülj már, hátra hagyjuk, hogy fontos dolog miatt le kellett lépnünk és mind a négyen megyünk! - tette a vállamra a kezét James.
Elmosolyodtam.
          -Kösz, srácok! - néztem rájuk.
          -Jójó, majd a repülőn nyáladzol tovább, most húzzuk el a csíkot! - sűrgetett Carlos.

Nagy szerencsénkre csak egy óra múlva indult gép, tehát egyebet nem tudtunk csinálni, csak vártunk.
Közben Kendall dobott egy sms-t a menedzserünknek, hogy tisztázza az interjúnkat.
          -Meddig tart a vajúdás? - kérdeztem idegesen.
Úgy néztek rám, mintha épp papnak készülnék.
          -Néhány óráig... de ez embertől függ tudtommal... - válaszolt végül James.
Eleresztettem egy sóhajt és vártam, amíg bejelentik, hogy megkezdhetjük a felszállást a Los Angeles-i repülőre.

Végül 6 óra stressz után landoltunk a LAX reptéren. Fogtunk egy taxit, és egy jó összeget ígérve a sofőrnek, sikeresen és gyorsan hajtottunk a megyei kórházba.
          -Mi van? - kérdezte Kendall kikerekedett szemekkel telefonálás közben.
          -A feleségem szülni fog! - mondtam kétségbeesetten a recepciósnak.
          -Hogy hívják a feleségét? - pillantott rám az idős hölgy a szemüvege mögül.
          -Becky Wilmer...
          -Negyedik emelet... - bökte ki végre a füzetéből.
          -Sietnünk kell! - szólt közbe Kendall.
          -Negyedik emelet! - ismételtem meg - Menjünk már!
Gyorsan a lifthez szaladtunk, beszálltunk és megnyomtam a négyessel ellátott gombot.
          -Jess azt mondta, hogy már nagyon kicsi van... - világosított fel Kendall.
          -Virágot sem hoztunk... - csapott a homlokára Carlos.
          -Még is mikor lett volna időnk rá? Ráér majd.. - legyintett James.
Egy halk hang jelezte, hogy megérkeztünk az adott emeletre.
Kiléptünk a folyosóra.
          -Nézd, mennyi virág van! - utalt az ajtók előtti csokrokra Carlos vigyorogva.
          -Meg ne próbáld! - szóltam rá, de már elindult a folyosón és kiválasztotta a legnagyobb rózsacsokrot.
          -Hová kell menni? - fordultam Kendall felé.
          -Jess a 120-asban van...


          -Milyen nevet írhatok a karszalagjára? - kérdezte Beckytől a nővér.
          -David Hendersont - mosolygott büszkén.
A nővér elment és magunkra hagyott.
           -Annyira aranyos - mondtam a kezemben tartott prücsöknek.
           -Hozd már ide! - kuncogott Becky
Oda léptem a kórházi ágyához és átadtam David-et a szerelmemnek és bebújtam melléjük.
Becky teljesen nyúzott és kifáradt volt, de még így is tündökölt a boldogságtól. A szemei mindent elárultak...
          -Ugye tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem őt nézve - Na meg a kissrácot is - megfogtam David kezét és nyomtam rá egy puszit.
           -Igen, én is szeretlek! - félre nézett - Hol szereztétek a virégot? Nagyon szép!
           -Öhm... Carlos nyúlta le a folyosóról - vigyorogtam, mire Becky nevetni kezdett.
           -Nem lehet csalódni bennetek - mosolygott.
           -Megkérem szálljon le az ágyról - szólt rám a nővér, ahogy belépett a szobába.
           -Igenis! - pattantam fel.
         -A babát most elviszem... bármikor megnézhetik a folyosó végén található szobánál.... a többit majd tudatom önnel - nézett Beckyre a kevésbé jókedvű nővér.
          -Rendben... köszönjük - bólintott.
A nővér elvitte Davidet.
          -Annyira nem szimpatikus - utaltam a fehér ruhás nőre.
          -Nem kell figyelembe venni... - nevetett Becky.

Tíz percre rá, mind a nagy ablakos szobához mentünk, ahol láthattuk a kiságyában fekvő Davidet.
Kendall, James és Carlos gratuláltak, Jess, Alexa és Halston pedig teljesen elvoltak alélva. Egyfolytában csak azt mondogatták, hogy 'Jajj! De aranyos!...Kicsi cukorfalat', meg hasonlók.
         -Anyáék már repülőn vannak, úgyogy valamikor estére ők is itt lesznek - mondta Becky, miközben magamhoz öleltem.
           -Rendben... - mosolyogtam rá, és megcsókoltam.


        




20 megjegyzés:

  1. Éééééés megcsinálta! :D Az én Loganem odaért a szülésre :D Imádtam ezt a részt,és hát biztos h a kicsi Henderson is olyan helyes lesz mint az apja ;* :D Nagyon nagyon nagyon várom a folytatást :D
    Ui.: Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok Csajszi! ♥ :D

    VálaszTörlés
  2. Hűűűűű imdtam egyszerűen ezt a részt! (IS!) ♥ Biztos nagyon édes lehet a picurka David, és nagyon várom már, hogy hogy alakul innentől az új kis család élete:) Neked pedig Boldog Újévet és még sok-sok fantasztikus részecskét kívánok a blogjaidra!:)) ♥ (Remélem jövőre is sokat fogsz írni!^^)

    VálaszTörlés
  3. Imádtam ezt a részt is, akárcsak a többit.:D De azt vártam a legjobban, hogy a kicsi megszülessen.:)
    Boldog új évet!;)

    VálaszTörlés
  4. Iszonyat aranyos rész lett, miközben olvastam, úgy vigyorogtam, mint egy hülye gyerek :D Hála az égnek Logannak sikerült odaérnie a kórházba, elég érdekes lett volna, ha neki kellene egy hónapig tisztába tenni a picit. Oh, amúgy biztos nagyon cuki David. :) Na és virágot lopni a kórház folyosójáról? Nem csalódtam benned Carlos... :D Imádtam olvasni! Remélem gyorsan hozod a következő részt! :)
    Ui.: Boldog Új Évet!♥ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és ahogy tudom, hozom a kövit ^^♥
      Boldog Új Évet♥ :)

      Törlés
  5. Nagyon de nagyon tetszik a blogod!! Imádom ahogy irsz....ma kezdtem el olvasni és addig el nem mozdultam a gép elöl amig végig nem olvastam!!! Siess a kövivel...:) Jah és kicsit elkéstem vele de utólag is BÚÉK!!! ♡♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy mosolyt csaltál az arcomra! :) Örvendek, hogy tetszik! Nagyon jól esett ezt olvasni így hétfő reggel! ^^ B.U.É.K. :)

      Törlés
  6. Igaz már nincs újév de azért BUÉK ! ;) Imádom a blogodat, vicces és romantikus :) Szeretem az írásodat, ha olvasom a blogot mindig jobb kedvem lesz ! Egy olvasód MINDIG lesz! ( így tovább csajszi) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. BUÉK! :)
      Jaaajj, nagyon köszönöm! Nagy mosoly van az arcomon! :)
      Köszönöm, hogy írtál! Sokat jelentenek nekem az ilyen kommentek♥ ^^

      Törlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. mikor jön az új rész??? mert ahogy látom az információknál 3 nap múlva 1 éves lesz a blog....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Januárban volt egy éves :P akartam volna akkorra egy új részt, de nem jött össze, és mostanában nincs időm írni :( De próbálkozom :)

      Törlés
  9. ohh bocsi :D le vagyok ragadva Januárnál

    VálaszTörlés
  10. Én is (mint itt mindenki ) imádom a blogodat. Ha van időd akkor kérlek hozd a részt. Nem kell nagyon hosszúnak lennie csak írj valamit. :)

    VálaszTörlés