24. rész

Sziasztok, nos igeeen, sikerült megírnom az új részt :D És már 13 feliratkozó vaaan....yuppiii ^^ <3






Miután a fiúk befejezték a mini koncertjüket, Logan és én elmentünk sétálni.
Ben-nek dobtam egy sms-t, hogy majd mindent elmagyarázok. Remélem a barátságunk megmarad, jófejnek tartom.
          -Miért kell nekünk mindig szétválnunk? - kérdezte felém fordulva Logan.
          -Talán ezek a hullámvölgyek teszik még szorosabbá a kapcsolatunkat - mosolyogtam rá.
          -Igen... - elgondolkozó arcot vágott.
Már este volt. A városban járkáltunk. Nem filóztunk azon, hogy hova megyünk...csak mentünk előre. Sodort az ár.
A kezünk összekulcsolva himbálózott mellettünk. Annyira jó volt magam mellett tudni, és fogni a kezét.
          -Gyakrabban kellene ilyen esti sétákat szerveznünk - szólalt meg vidáman.
          -Egyetértek, olyan nyugis - körbenéztem az utcán.
          -Mindjárt karácsony! - hadarta el egy óriási mosollyal.
          -Mindig elfelejtem - nevettem egy kicsit kínosan. Milyen az, ha valaki elfelejti az egyik legfontosabb ünnepet? Kicsit ciki nem?
          -Hogy hogy? - kerekedtek ki a szemei.
          -Nem tudom - vontam egyet a vállaimon - annyi minden történt mostanában...még nem áradt belém a karácsonyi hangulat - kiöltöttem a a nyelvemet.
          -Hát, mostmár áradhat, mivel holnap díszítik fel egész L.A.-t - újságolta egy félmosollyal.
          -Még úgy sem láttam az itteni karácsonyt - ránéztem.
          -Igazából... - hirtelen zavarba jött(?) - Nem itt szeretném tölteni az ünnepet...hanem Texasban, otthon.
          -Uh, akkor szólok anyáéknak, hogy csak engem várjanak... - ne mááár, nem jön?
          -De ...úgy gondoltam, hogy te is jössz - elővillantotta a 100wattos mosolyát.
Válaszként a hátára ugrottam és belefújtam a nyakába, amitől megborzongott. A nevetésünktől csengett az egész utca.
          -Azt hittem nem akarod velem tölteni az ünnepet - biggyesztettem le az ajkaimat.
          -Jajj, dehogyis... hogy fordulhatott meg ilyesmi a kis buksidban? - egy csiklintással lekényszerített a hátáról.
          -Nem tudooom - nevettem - Mikor akarsz indu...
          -Az a férfi már egy jó ideje figyel minket - vágott közbe. Egy tömzsi, kopaszodó pasast méregetett - Hé! Mi vaaan? Nem látott még szerelmeseket hülyülni? - ordította oda Logan. A férfi elfordult, mi meg röhögésben törtünk ki.
          -Lehet, hogy megbántottad...az is lehet, hogy nincs senkije - kuncogtam.
          -Arról én már nem tehetek...az a lényeg, hogy te vagy nekem - magához húzott és megcsókolt.
          -Melletted 16 évesnek érzem magam - nevettem fel.
          -Ez most bók...vagy nem-bók? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
          -Bók - nyomtam egy puszit a szájára.

***

Úgy döntöttünk, hogy még ma repülőre szállunk, és Londonba utazunk...onnan majd Texasba. Igaz, hogy üres kézzel megyünk, de majd otthon bevásárolunk.
Futtában Jessietől is elköszöntem. Ő is valamikor jön haza Londonba.
Miután mindannyian itthon leszünk, egymást is megajándékozzuk.
          -Becky! Gyere mááár! - hallottam meg kintről Logan siettető hangját.
          -Akkor sziasztok srácok...majd beszélünk telefonon és felköszöntelek! - kacsintottam. Kendallhez mentem - Én már elfelejtettem azt az éjszakát... - megöleltem és suttugva folytattam - szeretlek, mint egy nagyon jó barátot, és ezt a barátságot nem akarom tönkretenni semmivel! - eltávolodtam tőle, rámosolyogtam, majd a többiekre is, és elmentem.

***

Már a repülőn ülünk. Szerencsére elértük.
          -Szerda reggel vissza kell jönnünk, mivel megyünk stúdiózni - forgatta szemeit Logan.
          -Nem baj... - a kezemet az ő kezére helyeztem - majd minden egyes napot kihasználunk.
Logan kajánul elvigyorodott.
          -Jajj ne már - nevetve oldalba böktem - Miért kell  rosszra gondolni? - együtt röhögtünk.
          -Hááát - egyet rántott a vállán, majd megcsókolt. Belenvettem a csókunkba.
          -Hülye vagy! - mosolyogva a vállára helyeztem a fejemet. Valamit még mondott, de bealudtam.

***

          -Megkérem a kedves utasokat, hogy kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást - ez a hang ébresztett fel. Engedelmeskedtem a kérésnek.
Logan még aludt, nem akartam felébreszteni, ezért oda hajoltam és elkezdtem babrálni az övével.
          -Mit csinááálsz? - nézett rám kómás fejjel. Megint ott volt az a kaján vigyor az arcán.
Ránéztem a szokásos Reménytelen-eset-vagy tekintettel, és vissza dőltem a székembe. Bekötötte magát.

***

Hajnali 4 óra körül landoltunk. Gyorsan elintéztük a bőröndjeinket. Fogtunk egy taxit, majd a sofőrnek bediktáltam Kendráék címét.
          -Fel kell ébresztenünk? - kérdezte már a ház előtt a csomagokat cipelve.
          -Nem... - benyúltam a postaláda melletti rejtekhelyre és kihalásztam a kulcsot.
          -Wow... - nézte a dugihelyet - akkor bármikor betörhetek? - nézett rám kacagva.
          -Hahah... - a lehető legcsendesebben bementünk a házba.
          -S ha felébresztjük őket? - suttogta a fülembe.
          -Csak Kendra van itthon...Eric holnap jön - lehúztuk a cipőinket.
          -Merre kell menni? - indult el a bőröndökkel.
Kitört belőlem a röhögőgörcs.
          -Mi van? - futott mellém. Még mindig suttogott.
          -Nem...nem tudom... - vihogtam kapálózva.
          -Úgy csinálsz, mint egy retardált fóka! - már Logan is kuncogott.
          -Retardált fóka? - a könnyeimet törülgettem - Úgy érzem, mintha két betörő lennénk, akikre rájött az 5 perc...
Röhögés közben próbáltam csitítgatni magunkat...kevés sikerrel.
Valahogy elindultunk fel az emeletre. De ez a bolond mellettem ment a lépcsőn, és alig fértünk. Nem tudtuk abbahagyni a röhögést...és amikor elejtette az egyik bőröndöt, majdnem mi is legurultunk a lépcsőkön.
Puff.Puff.Paff.Puff.
          -Kurva röhögőgörcs! - Logan már alig bírt magával. Én sem voltam jobb állapotban.
          -Ennyit a csendről... - legyintettem.
Felkapcsolódott a villany, én meg ijedtemben majdnem fellöktem Logant.
Kendra állt a lépcső alján...egy...egy ping-pong ütővel a kezében? Loganre néztem egy Tényleg-az-van-a-kezében? arccal, és újra röhögni kezdtünk...de szerintem ez már vonyítás volt.
          -Ping-pong ütő? Csaknem a betörők ellen? Tök kreatív vagy - mutattam a kezében lévő tárgyra.
          -Szerintem épp játszott, csak megzavartuk - bökött meg a hasát fogva Logan.
          -Kapjátok be! - bökte ki álmos szemekkel Kendra.
Röhögés.
          -Elég lesz! - tárta szét a karjait a nővérem. Elcsoszogott a konyhába.
          -Ping-pong ütő? - még mindig nem tudtam felfogni.
          -Próbáljunk meg lenyugodni... - sóhajtott Logan.
Mindketten egy mély levegőt vettünk. Csend. Újra feltört belőlünk a görcs.
A bőröndöket lepakoltuk a szobánk ajtaja elé és vissza mentünk Kendrához.
          -De tényleg azt hitted, hogy betörők vagyunk? - kérdeztem tőle.
          -Igen...zajokat hallottam...gondoltam valami váratlan vendégek...amikor kiléptem a szobából, csak ez volt kéznél - elmosolyodott, de azért elég furcsán méregetett minket.
Logannel egymást nézve szakadtunk.
          -Azt gondoltad, hogy egy ilyen ütővel fogod elintézni a betörőt? - néztem az említett tárgyra.
Kendra kiitta az utolsó csepp kakaóját is a pohárból, majd felállt.
          -Azt hiszem én most lefekszem... - felvont szemöldökkel elment.
Még úgy 10 percig szenvedtünk, majd elindultunk mi is aludni.
De a bejárati ajtó előtt lefagytunk, ugyanis valaki a zárral bajlódott.
          -Hozd azt az ütőt... - Logan csak ennyit tudott kibökni. Azonnal teljeseítettem kérését és a kezébe nyomtam.
Vártunk...sötét volt...bejött valaki...Logan már le is sújtott rá....PUFF...

23. rész

Sziasztoook! :)  Meghoztam az új részt... ^^ Kicsit későre jött össze, de itt van. Jó olvasást :)
12 feliratkozó...és 4000 megtekintés....Bámulatosak vagytok! <3 :)





Csütörtök. Itt vagyok a Nickelodeonnál, és várom Tomot, mivel alá kell írjak pár szerződést. Elmondása szerint hétfőn kezdünk. Épp a forgatókönyvet olvasgattam, nagyon tetszett.
Közben azt is elfelejtettem, hogy nemsokára karácsony...kell beszélnem valamikor az otthoniakkal is.
          -Na itt vagyok! - bukkant elő a menedzserkém.
          -Oké, akkor intézzük el minél hamarabb - összecsaptam a füzetféleséget, és elindultam Tom után.

Két órát ültünk a góréknál...két órát! Egész végig osztották a szart. Na mindegy. Lecsaptam magam egy fotelba.
          -Hey, Becky! - felnéztem, és Carlost láttam meg egy nagy mosollyal az arcán.
          -Szia Los! - felálltam és nyomtam két puszit az arcára.
          -Hiányzol ám... - biggyesztette le a száját - Nincs aki finom melegszendvicset csináljon - kuncogott.
          -Csak azért? - néztem rá komoly arccal, de végül elnevettem magamat - Ti is hiányoztok, de...
Carlos is helyet foglalt.
          -Carlitooos! - James ráugrott az említettre - Oh, Becky!
Jamessel is puszilkodtunk, majd magához ölelt.
          -Mit csináltok itt? - kérdeztem végül.
          -Megtudtuk, hogy januárban kezdjük a 4. évad forgatását - újságolta el büszkén Carlos.
          -Hm, remek, nagyon várom! - kacsintottam.
James is leült, és elkezdtük osztani az észt, de felkerült egy személy is, akit inkább kihagytam volna...
          -Beszéltél Logannel? - Lostól jött ez a kérdés.
          -Nem...kellett volna? - kicsikét flegmán mondtam.
          -Hát... - egymásra néztek.
          -Egész nap téged hívogat - folytatta James.
          -Tudom, és már unom...fel lehet jelenteni zaklatásért? - a körmeimmel kezdtem babrálni. Próbáltam lazaságot színlelni. Mivel legbelül nagyon is érdekelt minden egyes hívása.
          -Ne viccelj Becky! - uh, James bekeményít...jujj de félek... - Olyan boldogok voltatok...
          -Voltunk! - vágtam a szavába idegesen.
          -Még mindig szereted, igaz? Mindig is szeretted! - Carlos mélyen a szemembe nézett, ami egy kissé zavart, és elkaptam a fejemet...a padlót bámultam. Nem szóltam egy szót se, mit mondjak erre?
          -Tudtam! - mosolygott. Olyan volt, mint egy gyermek.
          -Hé, hol vagytok már? - futott hozzánk Kendall Logannel az oldalán.
Hogy is gondolhattam, hogy nem találkozom velük pont itt.
Hirtelen kínos csend lett. Logan és én szemeztünk.
A francba is, hogy tud ennyire vonzó lenni, mintha mágnes lenne...
Carlos jól tudta, még mindig szeretem.
          -Szia...Becky - bökték ki végül.
Felálltam és elsiettem, nem bírtam tovább ott lenni. Természetesen elkezdtem bőgni.
          -Menj már utána! - ez James volt.
Na remek...most meglátja, hogy bőgök.
Beslisszoltam az egyik öltözőbe, és a falnak támaszkodva leültem.
Lépteket hallottam, szerintem meghallotta a szipogásomat, mivel pár másodperc után leült mellém. Korom sötét volt.
          -Hiányzol... -  törte meg a csendet.
Csak tovább könnyeztem.
          -Már megbántam, hogy kimertem mondani, hogy szüneteltessük a ka... - elcsuklott a hangja.
Csend. A blúzommal megtörültem a szemeimet.
          -Szeretlek - ahogy mondta, éreztem, hogy rám néz a sötétben - És nem akarlak elveszíteni!
A szavai belémhasítottak, elkezdett verdesni a szívem...szerintem még ő is hallotta. Ki akartam mondani, hogy én is szeretlek, de valamiért nem tudtam. Mi bajom van?
          -Bizonyítsd... - saját magamon is meglepődtem, hogy ezt mondtam.
Egy utolsót törültem a szemeimen, majd felálltam, hogy elmenjek. De egy kéz visszarántott.
Logan a falnak nyomott. Nem láttam az arcát, de éreztem magamon a vágyakozó tekintetét. Még jó, hogy ő sem látt engem.
Közeledni kezdett, a mellkasunk összeért. A lehelete a nyakamat cirógatta.
          -Rendben! - szólalt meg, majd elhúzta a csíkot.
          -Heh, rendben? - kérdeztem magamtól.

Otthon voltam, és az ágyamon feküdve néztem a plafont.
A mai napot idéztem fel, amikor Logan irtó közel volt hozzám.
Behúnyt szemekkel pihentem, amikor megszólalt a telefonom. Ben az.
          -Sziaaa - köszöntem.
          -Helló csajszi, na? Szabad vagy?
          -Mint a madár - kuncogtam.
          -Remek - kacagott - Lesz ma egy buli a haveromnál, volna kedved eljönni? - kérdezte izgatottan.
          -Hm, jól hangzik...milyen ruhát vegyek fel, mármint valami koktél party lesz vagy mi?
          -Neeem, csak egy sima bulizás, szóval csak lazán - éreztem a hangján, hogy elmosolyodik - Hétre ott leszek...
          -Oké, szia.
          -Szia - letette.
Még van két órám Ben érkezéséig. Leginkább Jessel beszélgettük el az időt, majd rohantam felöltözni.
Nemsokára megtaláltam a megfelelőt.

Pontban Ben 7-kor dudált. Elköszöntem Jessietől és leléptem.

          -Ryan a házigazda...egy nagyon jó barátom - adta a tudomásomra.
          -Az a Ryan, akivel csinálod a zenéidet? - kérdeztem.
          -Igen, ő az - mosolygott rám.
Bekopogtunk, és az említett személy kinyitotta az ajtót. Köszöntünk egymásnak, majd valahogy szóba jöttünk mi Bennel, és nevetve elmeséltük, hogy hogyan ismerkedtünk meg.
          -Remélem sokáig maradtok...lesz egy meglepetés vendég is...vagyis nem csak egy - kacsintott, majd elment, ugyanis még jöttek valakik, és azokat is fogadni kellett.
          -Gyere, igyunk valamit - Ben mosolyogva megfogta a kezem, és egy pulthoz vezetett.

*Logan szemszöge*

          -Remélem emlékeztek, hogy ma van egy fellépésünk - lépett be a konyhába Kendall.
          -Uhh, tényleg - csapott a homlokára James - Kell szólnom Halstonnak - mosolyodott el.
Elég jól alakulnak köztük a dolgok, ennek mind örvendünk.
          -Miért, mit csináltatok volna? - kérdezte Carlos egy müzlis dobozt szorongatva.
          -Mentünk volna a parkba, hogy sétáltassuk meg Foxot...Mostanában elég keveset volt velem.
          -Ki? Halston vagy Fox? - kérdeztem röhögve.
          -Kapd be! - nézett rám egy Reménytelen-vagy arccal.
          -Előbb vedd elő! - már mind röhögtünk.
James lelépett, mi meg leültünk a TV elé. Kendall a műsorok közt cikázott...Los pedig még mindig evett. Ő és a hasa... - magamban elmosolyodtam. Becky jutott az eszembe...szokás szerint.
Ott az öltözőben nagyon nehéz volt visszafognom magam.
Nagyon hiányzik, eléggé csend van nélküle...a fiúkkal is marhulunk eleget, de vele valahogy más volt. Olyan, mintha hiányozna belőlem egy darabka.
          -Nézzétek! - mutatott a távirányítóval a kezében a TV-re Kendall.
Ahogy megláttam Beckyt és azt a srácot a képernyőn, akivel volt a Go Burger-ben...egyből elment a kedvem.

*Becky szemszöge*

Ryannel, Bennel és még valami Juliával röhögcséltünk az egyik kanapén.
 Az egész ház tömve volt...pont, mint egy egyetemes buli, csak itt valamivel talán értelmesebb emberek vannak.
Már a harmadik koktélomat iszogattam, és kezdtem kissé érezni a hatását, amitől jobb kedvem lett.
          -Gyertek táncolniiii - pattant fel Julia.
          -Okééé - válaszoltunk mosolyogva, és már a parketten koptattuk a cipőinket.
Egy kisebb kört alakítottunk ki mi négyen.
          -Megbántad, hogy eljöttél? - bújt közel Ben.
          -A-a - ráztam egyet a fejemen - Nagyon jól érzem magamat! - vigyorogtam - Köszönöm, hogy rám gondoltál.
          -Nincs mit - kacsintott, én meg nyomtam egy puszit az arcára.
Fél óra után a pultnál lihegtünk, eléggé kifáradtunk.
          -A szokásost... - mondta a pincérnek Ben.
          -Lehet, hogy többet nem kellene igyak - megdörzsöltem a szemeimet.
          -Ez az utolsó - majd a kezembe nyomta az italomat.
Miután kiürült a poharam, vissza mentünk táncolni...meglepetésünkre Julia és Ryan egymásba voltak gabalyodva. Persze mi ezen röhögtünk, mint a hülye gyerekek, akik most látnak először csókolózó embereket.
De még nagyobb meglepetésemre Ben magához húzott...és...és megcsókolt. Fura, mivel nem is ellenkeztem, huh. Miután szétváltunk egymásra mosolyogtunk, és még egy ideig ringatóztunk a zenére.
Ryan bejelentette, hogy a meglepetés vendégek itt vannak, szóval tömörüljünk a nagy terembe.
Ben és én egy fotelban nyomorogtunk, illetve én nem, mivel az ölében ücsörögtem. Szerencsére olyan helyen voltunk, ahol jól be lehet látni a mini színpadot.
Ben-re néztem, elmosolyodtunk, ő meg adott egy puszit a számra...épp akkor szólalt meg a Windows Down.....várjunk csak....a WD? Biztos, hogy csak hallucinálok. De amikor a színpadra néztem, megpillantottam őket.
Nagy örömömre Logan észrevett bennünket. Vörös fejjel ültem, és kerültem Logan tekintetét.
Most döbbentem rá, hogy Ben....Ben nem tetszik...inkább, mint barát. Nekem Logan az igazi, nekem ő kell. Felálltam. Ben kérdőn nézett rám.
          -Én szeretek valakit - súgtam a fülébe - És nem akarom elszúrni, mert vissza akarom kapni... - felegyenesedtem, és Loganre néztem. Rámpillantott, én meg elmosolyodtam. És ő is! Viszonozta a mosolyt!
Bent ott hagytam, majd megbeszéljük ezt a dolgot.
Felcsendült a Music Sounds Better With You. Összeszorult a szívem. Elkezdtem érezni a vágyat. Azt akarom, hogy mellette ébredjek minden reggel. Érezzem az ajkait az enyémen...az érintéseit...a hangját.
Előreturakodtam és csak néztem őt vigyorogva.
Odahajolt Kendallhez, majd a mikrofont letette...és elkezdett közeledni felém. Ekkor már a torkomban dobogott a szívem. Pont, mint azon a koncerten.
Szinte futott felém, én meg egyenesen a karjaiba omlottam. Végre. Végre ott voltam az ölelésében. Végre érezhettem a jelenlétét. Az ajkait kerestem...ahogy megtaláltuk egymásét, vad csókolózásba kezdtünk...mintha már vagy egy hónapja nem csókolt volna meg, olyan volt. Az áram végig járta a testem, és szerintem az övét is, mert ahogy egymáshoz értünk, megremegett.
          -Hagyjuk a bizonygatást... - nyögtem ki végül két csók között.
Nem érdekelt, hogy a tömeg háromnegyede minket figyel.
          -Szeretlek! - magához ölelt.
Istenkém...jelenleg az érzések kavalkádja kering bennem.
          -Én is Logan... mindig is szerettelek!

 

22. rész

Sziasztok :) Örömmel látom, hogy 9 feliratkozó van :D Nagy öröm ez nekem :) Egy kis átalakítást is csináltam, remélem tetszik.  Bocsika, hogy a tegnap nem került fel, jó olvasást :D





*Logan szemszöge*

Becky ahogy hátrálni kezdett, megijedtem...nem vette észre, hogy lépcső van, megbotlott, és elkezdett esni.
          -Becky! - kiáltottam kétségbeesetten. Próbáltam utána kapni, de nem sikerült. Végig kellett néznem, ahogy a lépcső alján összeesik, mint egy rongybaba. Lefuttam hozzá, és letérdeltem. A fejét az ölembe helyeztem, és elkezdtem ébresztgetni. Semmi.
          -Mi történt? - csörtetett be Kendall.
          -Hívd a mentőket! - csak ennyit mondtam. Kendall egy ideig lefagyva nézte Becky-t, majd a telefonjához kapott, és tárcsázott.
          -Becky...kérlek - a púlzusát néztem meg...elég gyenge volt.
          -Minek kell annyit kérdezősködni? Csak jöjjenek már! - ez Kendall volt, még mindig telefonált, de zsebre vágta a mobilt - Elvisszük mi!
Díjaztam az ötletét, az ölembe kaptam és kivittem a kocsimhoz, Kendall kinyitotta az ajtót és befektettem a hátsó ülésre.
          -A rendőrök ne érdekeljenek - ült be mellém.
          -Ne aggódj, nem fognak... - tövig nyomtam a gázt.

A váróteremben öten nyomtuk a helyet...Jess és a fiúk, meg én. Jess a falnak támaszkodva a körmét rágta, én meg fel alá járkáltam. A többiek a székeken ültek.
          -Logan...ülj már le! Csak idegesebbé teszel! - károgott Kendall.
          -Idegesebbé? Az éjjel folyamán jó volt vele enyelegni ugye? - fakadtam ki.
          -Ez most hogy jön ide? - kérdezte.
          -Mi? - nézett kikerekedett szemekkel rám, majd Kendall-ra Jess. Tényleg, ő még nem is tudja.
Már neki kezdtem volna a mesélésnek, de az orvos jelenléte megszakította.
          -Khm - egyet köhintett, majd valami lapokat kezdett el nézegetni - Egy kisebb agyrázkódást szenvedett, és megrepedt a bal karjánál a csont. Még nem tért magához, de bemehettek - csak nézett.
          -Rendben, köszönjük... - Jess azonnal besietett.
          -Mikor engedik haza? - Carlos kérdezte helyettem.
          -Két vagy három nap múlva - válaszolt az orvos.
          -Hétfőn forgatása lenne - megvakartam a fejemet.
          -Muszáj lesz elhalasztani...de nekem mennem kell, még találkozunk - elviharzott.
Lassan mi is bementünk Beckyhez. Jess már az ágya mellett állt, és Becky kezét szorította.
Egy óra után mindenkinek mennie kellett, de én kijelentettem, hogy maradok. Nem is nagyon volt kedvem menni a stúdióba.
Egy széket Becky ágya mellé húztam, és leültem karba tett kézzel. Figyeltem, ahogyan a mellkasa le-fel mozog. Az arcára tévedt a szemem, elmosolyodtam. Annyira gyöngyörű...De van ez a Kendall-es ügy, és nem tudom, hogy mit csináljak, vagy hogy mi lesz ezután. Nagyon szeretem...szerintem meg kell bocsájtanom, amiért olyan hülyén viselkedtem, és, hogy kimertem mondani: ne eröltessük ezt a kapcsolatot...
Az agyam és a szívem is azt mondja, hogy ne engedjem el! És ezt is fogom tenni!
          -Neeee! - egy sikítás zökkentett ki a gondolatmenetemből. Becky volt az...mély levegőket vett, majd vissza huppant a párnájába.
          -Jól vagy? - felpattantam a székről és oda léptem hozzá.
          -Jól... - eléggé kedvtelenül mondta. Megértem, ha mérges rám, egy sült barom voltam...
          -Sajnálom... - a cipőmet kezdtem nézni.
Nem szólt semmit, csak bámult előre.
          -Ez is miattam van...
          -Ne hibáztasd magad - szólt gyöngéd hangon, amitől sírni támadt volna kedvem. Tudom, hogy az én hibám.
A keze után nyúltam, de elkapta azt. Eléggé feszült volt a hangulat.
          -Hozzak esetleg valamit? - törtem meg a csendet. Nemet intett a fejével - Akkor... kint leszek, ha bármi baj lenne szólj. Nem megyek el...
          -Nem kell maradnod - miért viselkedik így? Úgy is itt maradok.

*Becky szemszöge*

Ma engednek ki a kórházból. Végre. Logan és Kendall is felajánlotta, hogy értem jönnek, de én Jessnél maradtam. Egyikőjükkel sem akarok találkozni. A kórházban eléggé nyugodt napjaim voltak, szóval tisztán tudtam gondolkodni. Igaz, hogy az első nap, amikor Logan itt volt, nehéz volt nem-et mondani a vágynak, hogy megfogjam a kezét, és elmondjam mennyire szeretem. De nem tehettem.
          -Mindent összeszedtél? - fordult meg a kórterem ajtajában Jessie.
          -Aha... - böktem ki egy sóhaj után.
          -Tom hívott, hogy kellene menni a megbeszélésre a Nick-hez - tájékoztatott fel.
          -Oké, csak előbb érjek haza, aztán bemegyek...
          -Ne vigyelek be?
          -Ne...busszal eltalálok, amúgyis már megkellene szoknom L.A. utcáit - Jess bólintott, és elhagytuk a kórházat.

14:56-kor a Nickelodeon épülete előtt voltam. Ahogy leszálltam a buszról, neki mentem valakinek, és a kezében lévő kávé tartalma rajtam és rajta landolt.
          -Na remek! - fakadtam ki mérges hangnemben.
          -Oh, elnézést, basszus, bocsi... - elkezdte magáról törülni a kávét, majd felém fordult.
          -Macklemore? Vagyis Ben? - néztem nagyot a híresség láttán.
          -Iiigen, én volnék - nevetett, majd kezet ráztunk, és bemutatkoztam.
          -Azta... - böktem ki végül.
          -Sajnálom a pólód - bökött felém.
          -Semmi baj - legyintettem nevetve.
          -Esetleg kiengesztelésül elhívhatlak a sarki büfébe? - kérdezte egy mosollyal.
          -Hm, kellene mennem valami megbeszélésre...
          -Gyere naaa - kérlelt, mire elkacagtam magam.
          -Oké, de a te hibád lesz, ha lehordják a fejem - megböktem a vállát.
          -Vállalom a felelősséget.
          -Menjünk - nevettem.
Abba a Go Burger-be mentünk, ahol Jamest kerestük. Ahh, minden hely Loganre emlékeztet.
          -Csak nem a Nick-nél dolgozol? - kezdtük el az ismerkedést.
          -Fogok...mivel lesz egy saját sorozatom, de még semmit nem tudok róla, ma lenne egy megbeszélés - kezdtem el a mesélést.
          -Egy saját sorozat? Nem semmi... - kezdett el bólogatni.
          -Jah, ahhoz képest, hogy nem rég költöztem ide.
          -Hova valósi vagy?
          -London-i. De te Seattle-i vagy nem? Mi járatban vagy erre fele?
          -Egy új számnak a klipje miatt, de komolyan, azon is gondolkodom, hogy ide költözöm - mosolyodott el.
          -Miért?
          -Nem is tudom, olyan más itt...
Ki jötta pincér...Jerry volt az. Üdvözöltük egymást majd leadtuk a rendelést.
Ben egy narancslét, én meg egy forrócsokit iszogattam. A bejáratra pillantottam, mert négy ismerős személy lépett be rajta. Bennel épp nagyban röhögtünk, amikor mind ránk néztek.

Elkezdtem köhögni.

          -Jól vagy? - kérdezte egy kortyolás után.

          -Aham - bólogattam mosolyogva - Talán mostmár mennem kellene - kiitam az utolsó cseppet is a poharamból.

          -Már is? Eltelt az idő - nézett az órájára - Esetleg megismételjük? - vigyorgott.

          -Persze, örömmel - nevettem.

Telefonszámot cseréltünk, Ben letette a pénzt az asztalra, és elindultunk kifele.

          -Szia Becky - köszöntek Carlosék.

          -Heló - egy halvány mosolyt eröltettem magamra.

          -Hol voltál? Már vagy két órája itt kellene lenned, és a telefont sem vetted fel! - kissé kiakadt Tom.

          -Igen, köszi, jól vagyok - meg sem kérdezi, hogy mi bajom volt?

          -Hjajj, sajnálom, csak már három napja kellett volna megejteni ezt az összejövetelt... - magyarázkodott.

Az elmúlt napokba mindenki csak bocsánatot kért és Sajnálom-ot motyogott, kezd elegem lenni.

          -Még a címét se tudom a sorozatomnak, és a többi színészt sem ismerem...

          -Gyere... - megfogta a kezem, és behúzott egy terembe - Sziasztok, nos akkor bemutatom Becky Wilmert - mindenki Sziá-t köszönt, majd helyet foglaltunk.

          -Ezen a héten felvilágosítunk mindenről - kezdte el Justin, az egyik munkás. Én csak néztem ki a fejemből, de közben máson kattogott az agyam.

21. rész + Díjak

Sziasztok! ^^ Nos, először is nagyon köszönöm a több, mint 3000 megtekintést, és a 8 feliratkozót. El se tudjátok képzelni, hogy nekem ez mekkora nagy öröm! :)
A második nagy örömöm az, hogy kaptam díjakat. A mostanit köszönöm RusherForever-nek, és még az elmaradottat is köszönöm Szandi Kovács-nak.


21. rész


Reggel egy ismerős helyen ébredtem...fájó fejjel nem volt valami kellemes ez a reggel. Elfordítottam a fejemet, de ahogy megláttam a mellettem fekvő srácot, egyből elfelejtettem minden fájdalmamat.
          -Ke...Kendall... - szólítgattam.
          -Mi van? - válaszolt kómás fejjel.
          -Kendall, egy ágyban fekszünk! - kezdtem kiakadni. Benéztem a takaró alá, mert elég szabadon éreztem magam - Na neee - tiszta pucérak voltunk. Kendall is követte a példámat, és kikerekedett szemekkel meredt maga elé.
          -Mi...most akkor... 
          -Neeem, nem történhetett meg! - már a sírás határán voltam.
A takarót magamra csavartam, kétségbeesetten néztem körül...a ruháink a földön hevertek. Az enyémet összeszedtem, bementem a fürdőbe, letusoltam és felöltöztem.
Kendall is már ruhástól üldögélt az ágyon. Arcát a tenyereibe temette. Leültem mellé, és szótlanul bambultam ki a fejemből.
          -Most mi lesz? - kérdeztem végül.
          -Valahogy meg kell tudjuk, hogy megtörtént-e vagy nem... - felemelte a fejét - Basszus...hogy tudtunk annyira megrészegedni?
          -Csak addig emlékszem, hogy vissza mentünk táncolni - beugrottak a képek.
          -Nekem még valami rémlik...táncoltunk, ittunk...megcsókoltalak... - sápadt arccal mondta.
          -Ezt nem hiszem el... - felálltam és felmentem Loganhez. Ő sem volt egyedül. Egy csaj feküdt mellette. Egyet köhintettem, de nem reagáltak. Közeledni kezdtem, és egy pofonnal felébresztettem.
          -Mit csinálsz? - meredt rám. A tekintetem a szemeiről az idegen csajra tévedtek. Logan összeráncolta a homlokát, és valahogy felkelt - Öööm... - összevolt zavaradva.
          -Ő meg ki? - szinte sikítottam. Tudom, hogy nemrég Kendall mellől keltem fel, de akkor is...
          -Mi ez a hangzavar? - a fejét fogva felébredt a csaj.
          -Mi ez a hangzavar? Hm? Ki vagy? - elkezdtem közeledni feléje.
          -Becky... - Logan vissza húzott. 
          -Oké, akkor tisztázom a dolgokat... - elkezdett felöltözni - Hannah tuszkolt rátok.
Logan ahogy meghallotta a nevet, lefagyott.
          -Lefizetett, hogy válasszalak szét titeket...de nem történt semmi - ezzel megnyugtatott.
         -Ki az a Hannah? - szólaltam meg egy kis csend után.
         -Az exem - bökte ki Logan összeszorított ököllel - Megkérlek menj el - nézett a csajra. Megszeppenve kilibbent a szobából.
Nem voltam mérges, inkább csak szégyeltem magam. Eléggé kerültem Logan tekintetét. Ezt észrevette és az államtól fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. De még így is a padlót találtam érdekesebbnek.
          -Figyelj, sajnálom - ahogy kimondta elbőgtem magam, és kirohantam a szobából - Becky! - hallottam kiáltását.
Bezárkóztam a fürdőbe, neki dőltem az ajtónak, és sírva lerogytam a földre. Hamarosan dörömbölést hallottam, és Logan kérdő szavait.
          -Mi baja van? - ezt már nem tőlem kérdezte.
          -Nem...nem tudom - Kendall nyögődözött.
Hogy fogok Logan szemébe nézni ezek után? Legszívesebben levetném magam egy szikláról.
Negyed óra után valahogy lenyugodtam, és felálltam a földről. A szemeim ki voltak sírva, megengedtem a csapot, a tenyerembe engedtem hideg vizet, majd szembe csaptam magammal. A kagylót támasztottam, amikor újból dörömböltek.
         -Becky! Gyere már ki...esküszöm berúgom ezt a k*rva ajtót! - Logan már alig bírt magával.
Vettem a bátorságomat, és kinyitottam az ajtót. Logan magához ölelt, a válla fölött Kendallt néztem.
          -Na gyerekeeeek - vágtatott le Carlos - Megkell nézzük a videót, mert nem emlékszem, hogy mit csináltunk... - befutott oda, ahol mi aludtunk. 
          -Tényleg, nézzük meg - rohant Carlos után Logan.
          -Ne már, úgyhagytátok...most eddigre már tele van a memóriája - síránkozott Carlos.
Ácsi...még mindig megy? Akkor... egy nagyot nyeltem. Kendall is megszeppent. Remegve leültem a kanapéra. Carlos csatolta a laptopját a kamerához, és elkezdtük nézni a videót.
          -Tegnap hülyéskedtünk és megörökítettük - magyarázta Logan - Ez unalmas rész...itt egy félórát azon szarakodtunk, hogy feltegyük az állványra ... - Logan belevitetett a videóba...csak éppenséggel az volt a baj, hogy túlságosan előre vitte. Kendall és én jelentünk meg a képernyőn, amint nyaljuk faljuk egymást. Éreztem magamon Logan égető tekintetét. Lefagyva néztem, hogy mit művelünk.
         "-Hééjj - ez az én hangom volt - Mit csinálunk? - nevettem.
          -Hát...nem is tudom - vihogott Kendall. Tovább folytattuk egymást vetkőztetését.
          -Ájj...lehet, hogy kib*szott részegek vagyunk...de csak tudunk valamennyire gondolkodni...Barátok vagyunk, én meg szeretem Logant! - kidőltem az ágyon, és elaludtam. Kendall is ugyan azt csinálta, de előbb betakart."
Logan felpattant, és elrohant, én követni kezdtem.
          -Hogy tehetted? - üvöltötte.
          -Te is ugyan ezt tetted! - vágtam vissza - De hallottad, hogy mit mondtam ugye? Szeretlek, és nem történt meg! - ordibálni kezdtem, a sírásom újra feltört.
Nem válaszolt semmit, csak némán megfordult, és nézett. Láttam a szemében, hogy nem tudja mit csináljon.
          -Lehet, hogy nem kellene eröltetnük ezt a kapcs.... - nem hagytam, hogy befejezze, egy puszit nyomtam az ajkaira.
          -Kérlek ne mondj ilyet - csak sírtam és sírtam.
          -Becky... - a hangjától kirázott a hideg. Nem akartam belegondolni, hogy milyen nélküle. Hirtelen megkattantam, elkezdtem remegni, gyorsabban vettem a levegőt. Elkezdtem hátrálni, de egyszercsak nem éreztem magam alatt semmit, csak egy kiáltást hallottam, ami a nevemet susogta...majd elsötétült minden...

20. rész

Sziasztok! El se hiszem, már a kerek 20. résznél tartok. Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat :) 
Péntek vaan :D Kellemes hétvégét, és itt a hosszú rész :)


20. rész


A koncert után Jessel hátravonultunk az énekespacsirtákhoz.
Kifáradva kortyolták a vizet a két literes üvegekből.
Még mindig Logan szavainak hatása alatt voltam. Gyorsan oda futtam hozzá és megvártam, míg befejezi az ivást. Az üveget letette, én meg közeledtem hozzá, hogy megöleljem.
          -Meg vagyok izzadva... - szólalt meg, mielőtt hozzá értem volna.
          -Kit érdekel? - szorosan magamhoz szorítottam.
          -Sziasztok! - köszönt egy ismerős hang. Átnéztem Logan válla fölött és megpillantottam Halstont.
Logantől elhúzódtam, és vártam a reakciókat. James elmosolyodott, Carlos és Kendall különös képpen nem mutatott ki érzéseket.
Jessie pedig csak vigyorgott James mellett.
          -Szia Halston - közeledett James a lányhoz.
          -Elmehetnénk ma bulizni! - hozta fel az ötletet Jess.
          -Oké! - vágtuk rá.
          -Mi lelépünk...majd találkozunk... - ez James volt, Halstonnal elindultak. Gondolom elbeszélgetnek, hogy most mi lesz velük.
Carlos Alexával találkozott, de majd este ők is csatlakoznak hozzánk.
Kendall eléggé csendes lett a koncert után. Egy székben ült, Logant ott hagyva a szomorkodó szőkéhez mentem.
          -Kendall...hát te? - leguggoltam hozzá.
          -Mi én? - nézett rám.
          -Hát nem mész Kellyhez? Mindenki lelépett - mosolyodtam el.
          -Nem...szakított velem... - sóhajtott egy nagyot.
          -Mi? Miért nem mondtad?
          -Mert most tudtam meg - a telefonját a kezembe nyomta.
          -Öhm.... - elkezdtem olvasni az üzenetet.... "Sajnálom, hogy így kell tudatnom veled, de nem mennek a dolgok mostanság valami fényesen közöttünk. Szerintem erre te is rájöttél. Kaptam egy jó lehetőséget, hogy Ausztráliába utazhassak...tudod, a munkámmal kapcsolatosan. Szóval nem szeretnék távkapcsolatot, mert annak semmi értelme. Elválnak útjaink, de nem felejtelek el soha, és remélem néha beszélgetni is tudunk. Mindig emlékezni fogok a szép pillanatokra, amiket együtt éltünk át. Add át üdvözletemet a srácoknak, különösképpen Beckynek, annyira sajnálom, hogy nem tudtunk jobban összebarátkozni...Kelly."
          -Ez most komoly? Üzenetben szakít veled? Nincs egy annyi mersze, hogy legalább felhívjon, ha már nem képes találkozni veled? Ezt nem hiszem el! - nyomta a kezébe a telefonját. Kicsit felidegesített Kelly.
          -Már mindegy Becky...igaza van, pár napja nagyon eltávolodtunk egymástól, azt se tudtam mi van vele. Én se hívtam, és ő se engem. Talán így a legjobb - lehajtotta fejét.
A kezemet a lábára helyeztem, és bátorítóan szólaltam meg :
          -Megyünk bulizni, szóval eltudod felejteni...talán rátalálsz ma az igaz szerelmedre...na jó, ez egy kicsit nyálasan hangzott, de ma jól berúgunk, nem mintha megoldás lenne, de berúgunk! - felkacagtam. Kendall rám nézett, majd ő is nevetett.
          -Igen, és köszi! - mosolyodott el.
          -Ezért vagyok - kacsintottam. Felálltam és felhúztam a székről, majd megöleltem.
          -Még a végén féltékeny leszek - köhintett megbántott arcot vágva Logan.
          -Nehogy! - elengedtem Kendallt és a macimhoz bújtam, és megcsókoltam - Kelly szakított vele... - suttogtam a fülébe alig hallhatóan.
Logan megdöbbenve nézett rám. A Kogan párost magukra hagytam, mert tuti, hogy ők is megkell beszéljék, mint fiú a fiúval.
Fél óra múlva haza mentünk Logannel. Kendall a hátsó ülésen gubbasztott. Elköszöntem a srácoktól, és beléptem a lakásunkba. Két óra múlva indulunk bulizni..le kell tusolnom még. Negyed óra múlva már a hajamat szárítottam.
A ruhásszekrényem előtt állva lefagytam, de volt egy ötletem, hogy mit vegyek fel. Egy kis Batman...hogy Logan kedvében járjak...

Volt egy piros lenge blúzom, aminek az elején egy batman jel díszelgett. Egy akármilyen farmernadrágot halásztam ki, és egy barna magassarkút.

Jess épp akkor toppant be a szobámba, amikor kész voltam. A kezében egy óriási rózsacsokor volt vázában.

          -Hűha, kitől kaptad? - rohantam hozzá, hogy megszagolhassam a virágokat...nagyon jó illata van.

          -Nem én kaptam... - vigyorodott el.

          -Hanem? - néztem furán.

          -Szerinted? Hányan lakunk még ebben a házban? - nevetett.

          -Én kaptam? - kerekedtek el a szemeim, elmosolyodtam.

          -Azt írja... - itt egyet kacagott - ..., hogy Batmantől - felém nyújtotta a kis cetlit, amin egy ismerős kézírás virított. Egyfolytában csak mosolyogtam.

Letettem a földre, lefényképeztem, és feltöltöttem Twitter-re meg Facebook-ra.

"Az én Batmanemtől ( @1LoganHenderson ) ♥ :)"

Gyönyörű volt ez a csokor...el se tudtam hinni, hogy tényleg én kaptam... még egy könnycsepp is ehagyta a szememet.

          -Ööö...Jess, átmegyek...majd szólj ha készen vagy - azzal lerohantam a lépcsőn, ki az ajtón, és át a szomszédba. Pont Logan nyitott ajtót.

          -Batmaaan! - ugrottam a nyakába.

          -Tetszett? - kérdezte a nyakamba duruzsolva.

          -Enyhe kifejezés! - elengedtem, és rámutattam a pólómra. Elmosolyodott.

          -Mostantól ez a kedvenc blúzom - magához húzott és megcsókolt.

          -Jajj, Logie, az a csokor annyira szép...fel is tettem twitter-re. Szeretlek!

          -Én is szeretlek...Uhh, megnézem...gyere be... - megfogta a kezem, és behúzott.

Logan egyből letámadta a telefonját, és én is, mivel vártam, hogy mit fog csinálni.

 Jött az értesítés :
                      Virágot a virágnak @BeckyWilmer ♥ :D

Felkacagtam...így tudattam Logannel, hogy észrevettem a válaszát a képre. Elkezdett közeledni felém.
          -Nem lehetett olcsó - a karjaimat a dereka köré fontam.
          -Az ár nem számít...csak te! - a tökéletes mondata után egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.

          -Ha így folytatod... - nem tudtam befejezni, mert elkezdte puszilgani a nyakama...egyből kirázott a hideg és elkacagtam magam.
          -Akkor mi lesz? - újból a számat fedezte fel.
          -Logan! Ne csináld! - kuncogtam. Megcsörrent a telefonom...sajnos :) - Jess az - válaszoltam a telefonomat előkotorva.
          -Nem baaj - továbbra is csak csókolt.
          -Khm... köhintett az ajtóban Jess. Hogy került ide?
Logan felnézett és elmosolyodott.
          -Kösz, hogy felvetted - nevetett.
          -Bocsi, de Batman letámadott...és hát ki mondana neki Nem-et? - néztem a kutyus szemekkel bambuló Loganre.
Mind felnevettünk.
          -Mehetüüüünk! - csörtetett le Kendall az emeletről.
          -Még neeem...magamra kell vegyek egy rendes pólót...sietek... - azzal elfutott.

Tíz percre rá indulhattunk is. A Roxbury-ba mentünk, mint az első találkozásunkkor. A többiek már ott vannak. Taxival mentünk, mert tudtuk jól, hogy egyikünk sem lesz vezető képes.
Loganék lepacsiztak az őrökkel, majd bementünk. Megkerestük a megbeszélt helyen a többieket, és leültünk.
          -Ki mit iszik? - jött a kérdés Carlostól.
          -Whiskey-t! - vágták rá.
          -Ananász koktélt... - szólaltam meg én is.
          -Azonnaaal - mosolygott rám, majd eltűnt.
          -Alexa Vega - mutatkozott be Carlos barátnője.
          -Örvendek! Becky Wilmer...ő meg a barátnőm, Jessie Eastman - kezet ráztunk, és elkezdtünk beszélgetni...nagyon jó fej.
Közben Carlitos is megérkezett az alkoholokkal.
Kíváncsian kortyoltam bele a koktélba...nagyon finom volt.

          -Megkóstolhatooom? - kérdezte mosolyogva Logan.

          -Hogy neked mindig a másé kell... - adtam a kezébe nevetve a poharat. Alexa és Jess is kacagtak.

          -Hm...fincsiii - visszakaptam a poharat.
          -A szád fölött maradt egy kicsi... - gyorsan megcsókoltam - Tényleg finom - mosolyogtam.
          -A koktél vagy a szám? - összehúzta a szemeit.
          -A koktél...szerinted? - elkezdtünk vihogni a csajokkal.
          -Ezt még megbánod! - elkezdett egy mű durcizást.
Közelebb ültem hozzá, és megcsókoltam. De direkt nem reagált...újból adtam egy puszit a szájára, megint csak semmi...
          -Logan Phillip Henderson! Ha így folytatja tovább a duzzogást, nincs egy hétig ágybabújás! - fenyegettem meg komoly arcot vágtam, de végül elmosolyodtam.
Logan egyből arrább tette a durci üzemmódot, és visszacsókolt.
          -Na azért mondom... -kuncogtam - Legalább tudom, hogy mivel fenyegethetlek - mindenki röhögött, egyedül Logie biggyesztette le ajkait.
          -Eljösztök a wc-re? - kérdezte Alexa. Jessel bólintottunk.
          -Lányok...ezt sosem fogom megérteni...minek mentek egyszerre tízen? - kérdezte James.
          -Először is : Hárman megyünk...másodszor : Titok - a lányokkal nevettünk, majd leléptünk.

Mikor vissza értünk Logan és Kendall fényképezkedtek, kikaptam a kezéből a telefon-t, és megnéztem a képet. Egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.
          -Add azt vissza! - kapálózott röhögve Logan.
          -Ha hozzám érsz, nincs egy hétig...
          -Tudoooom, nyugton maradok - a többiek szakadtak.

A képet feltettem twitter-re, de a Logan twitterére, mivel be volt jelentkezve...

Jó a buli :)) @HeffronDrive @jamesmaslow @TheCarlosPena @alexavega @JessEastman @BeckyWilmer

          -Tweet elküldéseee - szólaltam meg egy idő után...
          -Mi? Feltetted? - kérdezte nevetve.
          -Fel hát - nyomtam az arcába a telefonját.
          -Végül is... - rántott egyet a vállán.

Lassan már az ötödik koktélnál tartottam, a többiek pedig az ötödik whiskey-nél. Kezdett alkoholos lenni a levegő.
          -Na jó...én kezdek...öhm...Jess, kijössz egyet levegőzni? - fordultam a barátnőmhöz. Válaszként felállt, de egy kicsit megtántorodott, odakaptam, hogy megfogjam, de mindketten visszaestünk a kanapéra. Természetesen Logan ölében landoltam.
          -Uhh, ciccaaa - nevetett megcsókolva.
          -Cica? Ne szólíts így medve - vihogtam fel.
Kendall is csatlakozott hozzánk, és kimentünk a hátsó ajtón...szinte már szokatlan volt a friss oxigén.
          -Hátha valamennyire kitisztul a fejem... - ültem le a földre.
          -Jah, tisztulás...akkor miért van a kezedben még egy pohár koktél? - röhögött Kendall.
          -Hagyjuk...úgy volt, hogy berúgunk - nevettem.
          -Erről nem is tudtam - dőlt neki a falnak Jess.
          -Mostmár tudsz! - vágtuk rá.
Negyed óra múlva jött egy sms-em Logantől. Felolvastam.
  "Hazsa memtűnk, mett Barlos kicsíkét rosssul éreyte mágát. Makd gyertekk tí issh.. :)"
          -Baasszus, ez milyen nyelven van, vagy csak én nem tudom kiolvasni? - kérdeztem a többiek elé mutatva a kijelzőt, de ugyanúgy olvasták el.
          -Na jó, akkor haza mentek...de még olyan korán van...vagy nem? - síránkoztam. Jesst kerestem, de eltűnt, csak az ajtó csapódását hallottam.
          -Na remek, itt hagyott...
          -Akkor menjünk? - lépett elém Kendall.
          -Egy utolsót még táncoljunk - kacsintottam, majd behúztam az ajtón.
*Filmszakadás*

Reggel egy ismerős helyen ébredtem...fájó fejjel nem volt valami kellemes ez a reggel. Elfordítottam a fejemet, de ahogy megláttam a mellettem fekvő srácot, egyből elfelejtettem minden fájdalmamat.
Folytatás a kövibeeen :D

Díííííj :)

Helló :)) Kaptam két díjat is, aminek irtón örvendek! :) 
Nagyon köszönöm Vivi-nek és Zsó-nak :)
Hálás vagyok amiért olvassátok a blogomat, nagyon sokat jelent ez nekem, hisz miattatok van az egész(azért miattam is :)) :P) Szóval jöjjenek a szbályok: 

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!



1.

1. November 3-án születtem.
2. Zeneiskolába járok, és zongorát meg éneket tanulok.
3. Szeretek hülyéskedni az én drága osztálytársaimmal, barátaimmal.
4. Imádom a nyarat...mert STRAAAAND szezon ^^ 
5. Imádok zenét hallgatni, mert hát zene nélkül mit érek én? :D
6. Eléggé érzékeny típus vagyok.
7. Szeretek blogot írni és rengeteg könyvet olvasni <3
8. Színésznő, pszichológus...és esetleg írónő is szeretnék lenni :)
9. Megszeretnék tanulni gitározni :D
10. Van egy édi kistesóóóóm :)) ^^
11. Huh...utolsóként pediiiig...öhm.... Blogfüggő vagyok :))


2.

A kérdéseket összemixeltem :)) mert két helyről kaptam :)

1. Hány éves vagy?                           16 éves
2. Kedvenc énekes?                          Britney Spears, Rihanna, BTR, Lana Del Rey...talán van még :)
3. Van tesód?                                     Vaaan...hugicáám ^^
4. Kutya vagy macska?                      Mindkettő, de nekem egy sincs :P
5. Kedvenc színed?                            Fekete, Lila, Rózsaszín, Zöld, Kék, Szürke :D
6. Hol szeretnél lakni ha felnősz?       Hehe...LOS ANGELES-ben!!! :D
7. Melyik a kedvenc szuperhősöd?     Iron Man <3
8. Hány blogod van?                            Jelenleg kettő :))
9. Két dolog amit utálsz magadban?   Türelmetlen vagyok és lustaaa :O
10. Mi a kedvenc sorozatod?               Vampire Diaries a menőőő :))
11. Hányadikos vagy?                          10.



3.

Maradjanak ugyanezek a kérdések :)





4.


Küldöm nekik...csak 6-nak tudom küldeni ^^ :

http://btrsomeday.blogspot.ro/
http://today-my-lifebegins.blogspot.ro/
http://ohyeahbtr.blogspot.ro/
mywaytotheperfectlifewithbtr.blogspot.com
http://mirage-ericochmolly.blogspot.ro/
http://fightfor-yourdream.blogspot.ro/
Mivel nem lehet annak küldeni díjat, akitől kaptam, ezért Vivi-t és Zsó-t nem tudom ide írni, de ők is megérdemlik! , mert fantasztikus a blogjuk! ^^

Pusszancs, és mégegyszer köszönöm :)

19. rész

Sziasztok, itt a hosszú rééész...nagyon kitettem magamért, szóval várok kommenteket is :))
Pussz, Zsó <3


19.rész



Logan és én elvállaltuk, hogy megkeressük James-t. Kendall meg Carlos haza ment.
          -Hol a kedvenc helye? - kérdeztem.
          -Hát, ami itt van a Sunset Boulevard-on, a Go Burger büfé...5 percnyire van... - magyarázta el.
Csak most tudtam meg, hogy melyik utcában vagyunk...megkell tanulnom valahogy a főbb utcák nevét.
Logan-vel gyorsan kocsiba ültünk...hamar ott voltunk. A sarkon volt egy óriási épület, és annak az aljában volt a büfé. Logan kíváncsian szállt ki, a tekintete egyből James-t kereste. Elindult, így követtem én is.
          -Szia Logan - köszönt neki az egyik pincér.
          -Csá Jerry... - lekezeltek - Nem láttad James-t? - kérdezte az embereket szemlélve.
          -De, ott van - mutatott az egyik sarokba.
James unottan, és szomorkásan harapott bele a burgerébe. Eléggé el volt gondolkodva, észre sem vette, hogy leette magát. Ezen elmosolyodtam, de visszaváltottam a komolyságra.
          -Bemutatom Becky Wilmer-t - húzott magához Logan - Ő is itt lesz a Nickelodeon-nál, szóval, jó, ha ismeritek egymást - kacsintott rám.
          -Jerry White - nyújtotta kezét.
A bemutatkozás után odasiettünk James-hez. Logan csak köhintett egyet.
          -Mi van? - kérdezte felnézve ránk.
          -Leülhetünk? - szóltam elsőként. Egy bólintást kaptunk válaszként, így helyet foglaltunk.
          -Tudjátok...én tényleg szerettem Halston-t...de most, hogy vissza jött...újra feltört bennem a szerelem... - kezdte lehajtott fejjel - És ott van Jessie, akit...akit igazából barátként szeretek - bökte ki nehezen.
Huh, hát ezen egy kicsit meglepődtem...
          -Biztos? - kérdezte vissza.
          -Aha...tuti biztos! Beszélnem kell vele... - elkezdte keresgélni a telefonját.
          -Haver...nehogy már telefonon keresztül akarnád közölni ezt vele... - állította meg James kereső kezeit Logan.
          -Igaz..igaz... - mondta halkan - De Halston-val is kell beszélnem...
          -Azt csinálsz amit akarsz, nem szólunk bele, csak kérlek cselekedj helyesen...nem akarom, hogy újra átéld azt a fájdalmat - lelkizett Logan. A végén eleresztett egy bátorító mosolyt.
          -Köszönöm nektek - nézett rám, majd Logie-ra.
          -Ez a legkevesebb - vigyorogtam - Szóval jöhet egy kis nevetés is - legyintgettem a kezemmel, hogy kacagjon már egy kicsit...meg is tette.
Logan hívta Jerry-t és mi is megettünk egy-egy burgert. Nagyon jól szórakoztunk utána, nem egyszer láttam szívből nevetni James-t. Még aggasztott az, hogy mi lesz Jessie-vel.
A barátnőmre gondolva...eszembe jutott, hogy mostanában alig beszélgetünk. Tudom, hogy gőzerővel dolgozik az első nagy albumán, de akkor is...
          -Hééé, Becky...megyünk - kocogtatta meg a vállam Logan nevetve. Megráztam a fejem majd össze szedtem magam. A srácok fizettek, majd mentünk haza.


Másnap reggel egy telefon csörgés ébresztett fel bennünket. Logan nyöszörögve nyitotta ki a szemeit, majd az éjjeli szekrényen keresgélte a mobilját.
          -Igen? - préselte ki magából álmos hangon a párnájára visszafeküdve - Mi? Mikor?...Oké, szólok...Rendben...Aha...Szia...
          -Ki volt? - néztem a szemeibe...hm...ezek a szemek mindig a csokit juttatják az eszembe.
          -A menedzser...és lesz ma egy koncert, hirtelen tették be, ezért tudtuk csak most meg...kéne szólni a többieknek is... - ezt már behunyt szemekkel mondta.
          -Szólok helyetted, aludj csak - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
          -Maraaadj - fogta meg a kezemet.
          -Már nem tudok vissza aludni - mosolyogtam rá.
          -Akkor legalább a számra adj egy csó...
Nem hagytam, hogy befejezze, gyorsan teljesítettem a kérését, majd felpattantam mellőle, mert tudom, hogyha ott maradok, akkor a többiek nem fogják tudni a hírt.
          -Hééé - nevetett. Csak kinyújtottam a nyelvemet, és kimentem a szobából.
A konyhában senki sem volt, így először Kendall ajtajánál kopogtam. Nem jött válasz...gondoltam bemegyek és "csendben" felébresztem.
Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába...csak most jutott eszembe, hogy még sose láttam a szobályát. Kicsit körülnéztem, majd becsuktam az ajtót. Odasettenkedtem az ágyához, majd megfogtam a paplan két sarkát, és a következőket kiáltva lerántottam róla :
          -Kelj fel, mert a... - de nem tudtam befejezni, mert amit láttam, attól elállt a szavam... - mert a gyíkodra süt a Naaap - egy sikítás után elkezdtem röhögni, de természetesen azonnal hátat fordítottam a "Mi vaa' ?" tekintetű Kendallnek. Gondolom lassan feleszmélt, és zavartan csapkodni kezdett a takarójával.
          -Mit csinálsz itt? - a hangja tele volt zavarodottsággal és kétségbeeséssel.
          -Eltakartad máááár? - kérdeztem a nevetésemmel küzdködve.
          -Eeeel - szólalt meg egy kis idő után.
Megfordultam és mind a ketten elkezdtünk nevetni, igaz, hogy Kendall feje vörös volt, de röhögött.
          -Mondhattad volna, hogy pucéran alszol!
          -Nem volt miért mondjam, ugyanis nem számítottam arra, hogy váratlan vendégem lesz! - kiöltötte a nyelvét. Miután sikerült lenyugodnunk, elmondtam, hogy miért is rontottam rá.
          -Oké, kösz, hogy szóltál....de máskor várd meg míg felébredek, oksa? - mosolygott egyet.
          -Megbeszéltük! - röhögtem el magam, azzal kimentem. A többiekhez már féltem bemenni ezek után, kitudja, hogy hogy alszanak?
Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába, és összedobok valamit ezeknek a hétalvóknak. Melegszendvicsnél maradtam...ugyanis felmerült bennem a tojás is...de az olyan megszokott.
Mindenkinek két-két kenyeret készítettem elő, majd mikor végeztem a rátétekkel, betettem egy kis időre a lerbe.
          -Hm...miccsa' illatok - lépkedett le a lépcsőn Kendall. Ahogy megláttam, elfogott a nevetőgörcs - Most mi van? Ahányszor meglátsz ki fogsz röhögni? - egy mű szomorkodást vágott be, majd ő is csatlakozott a kegyetlen nevetésbe.
          -Lehetséges - szólaltam meg valahogy.
A szendvicsekhez sétáltam, és bekukkantottam, hogy hogy állnak...még pár perc és kivehetem őket.
          -Amúgy mit csinálsz? - mellém lépkedett - Nagyon jó az illata - mondta elismerően.
          -Az íze még jobb lesz - kuncogtam - Csak melegszendvics...
          -Remek...addig is megterítek - az egyik fiókból elővett egy abroszt, azt kiterítette az asztalra, majd jöttek a tányérok.
Lassan Carlos is megjelent, aki mosolyogva telepedett le az egyik székre.
          -Jó reggelt! - köszönt végül.
          -'Reggelt!
          -Mit eszünk? - kíváncsiskodott. Kendall tájékoztatta, mire Carlos megnyalta a szája szélét. Errefel megint elkezdtem röhögni és Kendallre néztem.
          -Ahjj - forgatta szemeit mosolyogva. Carlos csak nézett minket értetlenül, de én csak legyintettem...azt hiszem jobb ha köztünk marad ez a kis incidens.
Kivettem a szendvicseket, és letettem a két éhes "gyerek" elé, ugyanis úgy kezdtek neki, mint valami 5 évesek.
          -Köszi anyuuuu - harapott egy nagyot Carlos az egyikbe. De szerintem megbánta - Ááááááááá ez forróóóó - visszadobta a tányérra a szendvicset, és a kagylóhoz futott, megengedte a csapot, és elkezdte a hűtsük-le-a-nyelvem akciót. Kendall meg én szakadtunk.
          -Na remek, most elégettem a nyelvem - siránkozott - Anyuuu, nem mondtad, hogy még ne kezdjek nekiii...
          -Igen, mert ezt alapból kéne tudjad fiacskám! - fenyegettem meg a mutató ujjammal. Belementem ebbe az anyus játékba, még élveztem is.
James jelent meg, aki álmos szemekkel csüccsen le. Nem aludhatott valami sokat.
          -Ketchup van? - kérdezte.
Kivettem a hűtőből a kért dolgot és letettem az asztalra.
          -Mi baj van Jamesy? - ült vissza a helyére Carlos.
          -Csak szarul aludtam - mondta, miután kinyitotta a ketchup-ot és nyomott a piros szószból - Tegnap este beszéltem Jessievel...és teljesen meglepett. Azt mondta, hogy ő se nagyon érezte a szerelmet. Megbeszéltük a dolgokat, és maradtunk annál, hogy nagyon jó barátok leszünk - a végén el is mosolyodott, amit már lezdtem hiányolni.
Közben feleszméltem, hogy Logan nem jött le, így elindultam, hogy felébresszem.
Még hallottam a lépcső tetején, hogy James Halstonról beszél...fognak találkozni a koncert után.
Bementem a szobába, és rámásztam az alvó macimra.
          -Logie... - szólitgattam édes hangon.
          -Mhhmm... - nyögődözte álmos hangon.
Eleresztettem egy kacajt.
          -Ébredj maciiiim - kacagtam, miközben beleborzotam a hajába.
          -Hm...maci? - fordította felém a fejét és elmosolyodott.
          -Hát tudoood, Logie Bear - mondtam, majd adtam egy puszit az orrára.
          -Nem szeretem annyira azt a nevet... - kiöltötte a nyelvtét.
          -De én igeeen - nevettem ismét. Hirtelen elkapott és magához húzott. Csak egy hajszál választott el a hívogató ajkától...de nemet mondtam magamban, direkt azért, hogy cukkoljam. Kiszabadultam az öleléséből és kifuttam a szobábol. A konyhába igyekeztem, mikor leértem mind kérdőn néztek rám.
          -Öhm... - de nem tudtam elmondani, mert meghallottam Logan gyors lépteit. Mire észbe kaptam, és indultam volna el, Logan leérkezett és felkapott.
          -Neee..kérlek nee! - visítottam nevetve, mivel elkezdett csiklandozni.
          -Nincs kegyelem! - kacagott ő is.
Mivel kapálóztam a lábaimmal, véletlenül ott rúgtam meg, ahol tényleg nem kellett volna. Egyből elengedett, és szorítani kezdte az ágyékát. Meg se tudott szólalni.
          -Áucs! - mondta a másik három fiú, akik az asztalnál ültek, és nézték a produkciónkat.
          -Jajj, Logie, nem akartam...sajnálom! - térdeltem le melléje. A kezemet a vállára helyeztem.
Csak sziszegni tudott.
          -Semmi bajjúúújj - préselte ki a fogai közt, de a végén feljajdult.
Gyorsan megcsókoltam kiengesztelésül. Egy kicsit enyhülni kezdett a fájása, majd valahogy felsegítettem. Óvatosan magához ölelt.
          -Ez még nekem is fájt - bökte ki Carlos a szendviccsel a kezében. Kendall és James helyeslően bólintott.
Elmosolyodtam, majd Loganre néztem, aki próbált vigyorogni. Újból megcsókoltam, és szorosan hozzá bújtam.
          -Jó rátok nézni! - mondta James mosolyogva - De komolyan, annyira összeilletek...ácsi...mióta vagyok én ilyen érzelgős? - az utolsó szavakat már magától kérdezte. Erre mind felnevettünk és az asztalhoz ültünk.
          -Tessék, ez a tiéd - toltam Logan elé az egyik tányért.
          -Melegszendvics? Nyámiii.
          -Hát, szerintem ez már kihűltszendvics - mondtam, mire mind elnevettük magunkat.

Miután megreggeliztünk, hazamentem. Szerencsére otthon volt Jess...muszáj beszélnem vele, nagyon elhanyagoltuk egymást.
          -Szia... - lépkedtem a konyhába.
          -Szia, készítettem palacsintát, kérsz? - fordult meg, egy kötény volt rajta.
          -Palacsinta mindig jöhet!  jelentettem ki vidáman. Lehúztam a cipőmet és belebújtam a papucsomba. Leültem az egyik székre, és elvettem a tányérból egy csokisat.
          -Mmm...nagyon finom! - bólintottam elismerően.
          -Örvendek - kacsintott, majd leült velem szembe.
          -Szóval...akkor jól fogadtad a James ügyet? - kérdeztem beszélgetést kezdeményezve.
          -Aha...
          -De tényleg nem vagy szerelmes?
          -Tényleg...már én is kezdtem rájönni arra, hogy jobb lenne, ha csak barátok lennénk.
          -Csak mert féltem, hogy hogy fogod fogadni...nem akartam, hogy esetleg magadba zuhanj...vagy valami ilyesmi...
          -Szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó - mosolygott.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem a szobámba és kidőltem az ágyamon...valahogy erőt vettem magamon, és a koncertre kerestem egy ruhát.
A nap további részét zene hallgatással töltöttem el. Egy telefon hívás szakított félbe...Logan az...
          -Szia macim - röhögtem bele a telefonba.
          -Hahaha - eleinte komolyan mondta, de a végén ő is nevetett.
          -Mit csinálsz?
          -Csak akartam szólni, hogy a postaládátokba betettem két VIP jegyet...az első sorba fogtok állni ugye? És majd ha vége van a koncertnek gyertek hátra a backstage-hez.
          -Oké Logie...mikor is kezdődik?
          -Két óra múlva...
Ránéztem a telefonomra...már 6 óra volt.
          -Rendben...írok egy sms-t, amikor megérkeztünk...
          -Váááárj...nem jösztök hamarabb? Kell egy kis buzdítás - szólt huncut hangon.
          -Oké, egy óra múlva ott vagyuuunk..na pusziii - köszöntem el.
          -Szia...ja és én is ki kell találjak valami gúnynevet... - azzal nevetve kinyomta.
A telefonomat fogva elmosolyodtam...nem tudom, hogy miért, és hogyan érdemeltem ki azt, hogy találkoztam Logannel, és így alakultak a dolgok...de egy biztos, nagyon hálás vagyok neki is, meg a sorsnak is!
Magamra kaptam a cipőmet, és kivettem a postaládából a VIP kártyákat, az egyiket már is anyakamba akasztottam. Bementem a házba és odaadtam Jessienek is a sajátját. Szóltam, hogy egy óra múlva kellene induljunk. Kikerekedett szemekkel nézett rám, és felfutott a szobályába...hát igen...nem valami sok idő nekünk az az egy óra...
Kapkodni kezdtem én is magamat...végül egy apró virágos, lenge pántos blúzocskát választottam, hozzá egy feszülős fekete nadrágot...na meg a kedvenc fűzős fekete magassarkúmat. Kifestettem enyhén a szememet és készen is voltam. Elég hamar eltelt az az egy óra, Jess is lassacskán kész lett, és indultunk.
          -Huh...ismerős ez a jelenet? - kérdeztem Jessietől mosolyogva.
          -Igen...milyen jó volt az a koncert...szívesen átélném újra - vigyorgott az utat nézve.
          -Én is - majd eleresztettem egy sóhajt. Kb. egy hónapja, hogy Jessel elindultunk arra a bizonyos Világmgváltó koncertre.
Megérkeztünk, hát voltak páran, pedig még van egy óra. Egyszercsak egy fotós megkérte, hogy álljak pózt...hát, gondoltam, miért ne...

 Jesst sem hagyta ki, őt is lencsvégre kapta. De több fotós is érkezett hirtelen.

Úgy láttuk jónak, hogyha elhúzzuk a csíkot. Szerencsére minket beengedtek egyből, ugyanis VIP kártyánk volt. A beckstage-hez siettünk, ott az egyik őr mogorva arckifejezéssel végig mért minket, majd beengedett.
Fogalmunk sem volt, hogy hova menjünk.
          -Jess? - hallottunk meg a hátunk mögött egy hangot. Jessie megfordult, és szinte felborította a srácot, aki mosolyogva szorította magához. Tátott szájjal néztem rájuk...majd kikérdezem Jess-t erről az incidensről.
Nem akartam zavarni ezért tovább lézengtem, páran megnéztek, hogy mit keresek itt, de különösebben nem izgatta őket a jelenlétem.
Egyszercsak megpillantottam Logant...beleremegett a lábam a látványától. Most a valóságban vagyok, vagy csak álmodom? Néztem, ahogyan nevet, ahogyan beszélget, ahogyan járkál...teljes szívemből szeretem! Egy büszke sóhaj után elindultam az én barna hajú lovagomhoz. Mivel háttal állt, gondoltam megviccelem. Csendben oda osontam, majd eltakartam a szemeit, és mélyhangon megszólaltam:
          -Uram, körbe vettük...meg ne próbálkozzon elmenekülni, különben piszkos dolgokhoz kell folyamadnom... - próbáltam vissza tartani a nevetésemet. Kendall, James és Carlos már szakadtak.
         -Nem baj, én szeretem a piszkos dolgokat - e kijelentése után megpördült - Hűha...de dögös valaki! - nézett végig rajtam, és a derekamra fonta a karjait, majd megcsókolt, én meg vissza csókoltam...de nem nagyon akartuk abbahagyni...
          -Úúú basszus...menjetek szobára! - röhögött Carlos.
          -Kérésed parancs! - vágta oda Logan, majd megfogta a kezemet, és elhúzott valahova.
          -Öhm...akkor most... - néztem rá kérdőn.
          -Hááát...ne szegjük meg a kérését - vigyorgott kajánul.

Egy kis idő után csatlakoztunk a többiekhez, közben Jess is megérkezett, és lehuppant James mellé.
          -Húúúú - röhögött Carlos - Ezek tényleg...khm...na tudjátok - bökött felénk kuncogva.
A többiek persze nem bírták ki nevetés nélkül.
          -Igeeen, látszik a kielégült arcuk - vihogott Kendall.
          -Adj egy ötöst - tartotta a kezét James, majd Kendall beleütött egy nagyot.
          -Hééé, mi is itt vagyunk - intettem feléjük.
          -Látjuk - mondták egyszerre, de nem bírták abba hagyni a röhögést.
Jess is kuncogott...na ja...nem is vártam el, hogy komolykodjon.
          -Srácoook, nyomás bemelegíteni! - kiáltott egy pasas a fején egy fülhallgatóval.
Logan meg se mozdult, de a többi srác, ahogy elment mellette, rácsapott a hátára és kacagtak tovább. Logie csak megcsóválta a fejét, majd adott egy csókot, és ő is követte őket.

Lassan mi is Jessel kisétáltunk, és elfoglaltuk a legjobb helyet az első sorban. Nem nagy koncert volt, hanem egy kisebb a város egyik csendes helyén.
A fiúk is megjelentek a színpadon, köszöntek, egy kicsit beszélgettek, majd neki kezdtek az első számuknak, a Cover Girl-nek...nagyon szép volt, Kendall gitározott, szokás szerűen. Logan megtalálta a tekintetemet, és az egész szám alatt engem nézett, és mosolygott.
A harmadik szám előtt Logan beszélt...
          -A következő szám egy csodálatos lánynak fog szólni, aki nélkül nem lennék teljes...és köszönöm, hogy vagy nekem - rám nézett - Szeretlek!
Azt hiszem a szívem megállt...ez tényleg velem történik? Gyorsan visszasúgtam egy "Én is szeretlek"-et.
Kendall elkezdett játszani...egyből megismertem...a Let Me Love You volt az. Logan kezdte az éneklést, és közben engem nézett.

Let Me Love You

Jess átkarolta a vállamat, és úgy hallgattuk ezt a gyönyörű számot. Végig egymás szemét csodáltuk, de egy idő után nem bírtam, és elő tört belőlem a sírás. Ebben a pillanatban nagyon boldog voltam!