2013. március 9., szombat

22. rész

Sziasztok :) Örömmel látom, hogy 9 feliratkozó van :D Nagy öröm ez nekem :) Egy kis átalakítást is csináltam, remélem tetszik.  Bocsika, hogy a tegnap nem került fel, jó olvasást :D





*Logan szemszöge*

Becky ahogy hátrálni kezdett, megijedtem...nem vette észre, hogy lépcső van, megbotlott, és elkezdett esni.
          -Becky! - kiáltottam kétségbeesetten. Próbáltam utána kapni, de nem sikerült. Végig kellett néznem, ahogy a lépcső alján összeesik, mint egy rongybaba. Lefuttam hozzá, és letérdeltem. A fejét az ölembe helyeztem, és elkezdtem ébresztgetni. Semmi.
          -Mi történt? - csörtetett be Kendall.
          -Hívd a mentőket! - csak ennyit mondtam. Kendall egy ideig lefagyva nézte Becky-t, majd a telefonjához kapott, és tárcsázott.
          -Becky...kérlek - a púlzusát néztem meg...elég gyenge volt.
          -Minek kell annyit kérdezősködni? Csak jöjjenek már! - ez Kendall volt, még mindig telefonált, de zsebre vágta a mobilt - Elvisszük mi!
Díjaztam az ötletét, az ölembe kaptam és kivittem a kocsimhoz, Kendall kinyitotta az ajtót és befektettem a hátsó ülésre.
          -A rendőrök ne érdekeljenek - ült be mellém.
          -Ne aggódj, nem fognak... - tövig nyomtam a gázt.

A váróteremben öten nyomtuk a helyet...Jess és a fiúk, meg én. Jess a falnak támaszkodva a körmét rágta, én meg fel alá járkáltam. A többiek a székeken ültek.
          -Logan...ülj már le! Csak idegesebbé teszel! - károgott Kendall.
          -Idegesebbé? Az éjjel folyamán jó volt vele enyelegni ugye? - fakadtam ki.
          -Ez most hogy jön ide? - kérdezte.
          -Mi? - nézett kikerekedett szemekkel rám, majd Kendall-ra Jess. Tényleg, ő még nem is tudja.
Már neki kezdtem volna a mesélésnek, de az orvos jelenléte megszakította.
          -Khm - egyet köhintett, majd valami lapokat kezdett el nézegetni - Egy kisebb agyrázkódást szenvedett, és megrepedt a bal karjánál a csont. Még nem tért magához, de bemehettek - csak nézett.
          -Rendben, köszönjük... - Jess azonnal besietett.
          -Mikor engedik haza? - Carlos kérdezte helyettem.
          -Két vagy három nap múlva - válaszolt az orvos.
          -Hétfőn forgatása lenne - megvakartam a fejemet.
          -Muszáj lesz elhalasztani...de nekem mennem kell, még találkozunk - elviharzott.
Lassan mi is bementünk Beckyhez. Jess már az ágya mellett állt, és Becky kezét szorította.
Egy óra után mindenkinek mennie kellett, de én kijelentettem, hogy maradok. Nem is nagyon volt kedvem menni a stúdióba.
Egy széket Becky ágya mellé húztam, és leültem karba tett kézzel. Figyeltem, ahogyan a mellkasa le-fel mozog. Az arcára tévedt a szemem, elmosolyodtam. Annyira gyöngyörű...De van ez a Kendall-es ügy, és nem tudom, hogy mit csináljak, vagy hogy mi lesz ezután. Nagyon szeretem...szerintem meg kell bocsájtanom, amiért olyan hülyén viselkedtem, és, hogy kimertem mondani: ne eröltessük ezt a kapcsolatot...
Az agyam és a szívem is azt mondja, hogy ne engedjem el! És ezt is fogom tenni!
          -Neeee! - egy sikítás zökkentett ki a gondolatmenetemből. Becky volt az...mély levegőket vett, majd vissza huppant a párnájába.
          -Jól vagy? - felpattantam a székről és oda léptem hozzá.
          -Jól... - eléggé kedvtelenül mondta. Megértem, ha mérges rám, egy sült barom voltam...
          -Sajnálom... - a cipőmet kezdtem nézni.
Nem szólt semmit, csak bámult előre.
          -Ez is miattam van...
          -Ne hibáztasd magad - szólt gyöngéd hangon, amitől sírni támadt volna kedvem. Tudom, hogy az én hibám.
A keze után nyúltam, de elkapta azt. Eléggé feszült volt a hangulat.
          -Hozzak esetleg valamit? - törtem meg a csendet. Nemet intett a fejével - Akkor... kint leszek, ha bármi baj lenne szólj. Nem megyek el...
          -Nem kell maradnod - miért viselkedik így? Úgy is itt maradok.

*Becky szemszöge*

Ma engednek ki a kórházból. Végre. Logan és Kendall is felajánlotta, hogy értem jönnek, de én Jessnél maradtam. Egyikőjükkel sem akarok találkozni. A kórházban eléggé nyugodt napjaim voltak, szóval tisztán tudtam gondolkodni. Igaz, hogy az első nap, amikor Logan itt volt, nehéz volt nem-et mondani a vágynak, hogy megfogjam a kezét, és elmondjam mennyire szeretem. De nem tehettem.
          -Mindent összeszedtél? - fordult meg a kórterem ajtajában Jessie.
          -Aha... - böktem ki egy sóhaj után.
          -Tom hívott, hogy kellene menni a megbeszélésre a Nick-hez - tájékoztatott fel.
          -Oké, csak előbb érjek haza, aztán bemegyek...
          -Ne vigyelek be?
          -Ne...busszal eltalálok, amúgyis már megkellene szoknom L.A. utcáit - Jess bólintott, és elhagytuk a kórházat.

14:56-kor a Nickelodeon épülete előtt voltam. Ahogy leszálltam a buszról, neki mentem valakinek, és a kezében lévő kávé tartalma rajtam és rajta landolt.
          -Na remek! - fakadtam ki mérges hangnemben.
          -Oh, elnézést, basszus, bocsi... - elkezdte magáról törülni a kávét, majd felém fordult.
          -Macklemore? Vagyis Ben? - néztem nagyot a híresség láttán.
          -Iiigen, én volnék - nevetett, majd kezet ráztunk, és bemutatkoztam.
          -Azta... - böktem ki végül.
          -Sajnálom a pólód - bökött felém.
          -Semmi baj - legyintettem nevetve.
          -Esetleg kiengesztelésül elhívhatlak a sarki büfébe? - kérdezte egy mosollyal.
          -Hm, kellene mennem valami megbeszélésre...
          -Gyere naaa - kérlelt, mire elkacagtam magam.
          -Oké, de a te hibád lesz, ha lehordják a fejem - megböktem a vállát.
          -Vállalom a felelősséget.
          -Menjünk - nevettem.
Abba a Go Burger-be mentünk, ahol Jamest kerestük. Ahh, minden hely Loganre emlékeztet.
          -Csak nem a Nick-nél dolgozol? - kezdtük el az ismerkedést.
          -Fogok...mivel lesz egy saját sorozatom, de még semmit nem tudok róla, ma lenne egy megbeszélés - kezdtem el a mesélést.
          -Egy saját sorozat? Nem semmi... - kezdett el bólogatni.
          -Jah, ahhoz képest, hogy nem rég költöztem ide.
          -Hova valósi vagy?
          -London-i. De te Seattle-i vagy nem? Mi járatban vagy erre fele?
          -Egy új számnak a klipje miatt, de komolyan, azon is gondolkodom, hogy ide költözöm - mosolyodott el.
          -Miért?
          -Nem is tudom, olyan más itt...
Ki jötta pincér...Jerry volt az. Üdvözöltük egymást majd leadtuk a rendelést.
Ben egy narancslét, én meg egy forrócsokit iszogattam. A bejáratra pillantottam, mert négy ismerős személy lépett be rajta. Bennel épp nagyban röhögtünk, amikor mind ránk néztek.
Elkezdtem köhögni.
          -Jól vagy? - kérdezte egy kortyolás után.
          -Aham - bólogattam mosolyogva - Talán mostmár mennem kellene - kiitam az utolsó cseppet is a poharamból.
          -Már is? Eltelt az idő - nézett az órájára - Esetleg megismételjük? - vigyorgott.
          -Persze, örömmel - nevettem.
Telefonszámot cseréltünk, Ben letette a pénzt az asztalra, és elindultunk kifele.
          -Szia Becky - köszöntek Carlosék.
          -Heló - egy halvány mosolyt eröltettem magamra.

          -Hol voltál? Már vagy két órája itt kellene lenned, és a telefont sem vetted fel! - kissé kiakadt Tom.
          -Igen, köszi, jól vagyok - meg sem kérdezi, hogy mi bajom volt?
          -Hjajj, sajnálom, csak már három napja kellett volna megejteni ezt az összejövetelt... - magyarázkodott.
Az elmúlt napokba mindenki csak bocsánatot kért és Sajnálom-ot motyogott, kezd elegem lenni.
          -Még a címét se tudom a sorozatomnak, és a többi színészt sem ismerem...
          -Gyere... - megfogta a kezem, és behúzott egy terembe - Sziasztok, nos akkor bemutatom Becky Wilmert - mindenki Sziá-t köszönt, majd helyet foglaltunk.
          -Ezen a héten felvilágosítunk mindenről - kezdte el Justin, az egyik munkás. Én csak néztem ki a fejemből, de közben máson kattogott az agyam.


5 megjegyzés: