25. rész

Sziasztoook :D Nos péntek(az én napom) :))  Ismét bővült a feliratkozók száma...így 14 emberke van már ott jobb felől :) Köszöneeet :D És ha nem  lenne húsvétig új rész, akkor sok locsolót kívánok a csajoknak ^^ Végül: Ismét lecseréltem a hátteret...azt hiszem ez a mániám :)) ...Jó olvasááást :)






Felkapcsoltam a lámpát, és közelebb hajoltam a betörőhöz...
          -Eric? - kaptam a számhoz a kezemmel. Nagyon meglepődtem...és basszus, leüttük Eric-et.
          -Hupsz - bökte ki Logan - Szóljunk Kendrának?
Nem-et intettem a fejemmel.
          -Csak emeld meg és tegyük le a kanapéra - adtam ki az utasításokat.
Bólintott, majd megpróbálta feldobni a hátára. Eric csattant egyet a földön.
          -Mit csinálsz? - néztem kikerekedett szemekkel Loganre.
          -Baszott nehéz Becky - szólt le.
Úgy döntöttünk, hogy elhúzzuk a kanapéig, onnan majd megemeljük és feltesszük. Így is történt.
          -Szegény Eric - kuncogtam. Logan is velem együtt nevetett.
          -Mhhm... - nyögődözött az emlegetett szamárka. Egyből a fájó fejéhez kapott - Hol vagyok? - nézett körül összehúzott szemekkel. Logan és én azonnal oda léptünk melléje.
          -Jól vagy? - néztem rá az alsó ajkamat harapdálva.
          -Te ki vagy? - húzta össze a szemöldökeit.
MI? Emlékezet kiesése volna? Ne ne ne ne ne...
          -Nem emlékszel semmire?
          -Neeem... - elég komoly arcot vágott, de elnevette magát.
          -Te seggfej - csapott a hátára Logan röhögve.
          -Te nem vagy normális! Még ilyen helyzetekben is van kedved poénkodni? - kicsit mérges lettem.
          -Sajnálom, de nem hagyhattam ki - már a hasát fogta a sok nevetéstől - Áááúú - kapott a fejéhez - Amúgy elmagyaráznátok, hogy miért üttetek le? - nézett rám, majd Logiera kérdőn.
          -Azt hittük, hogy betörő vagy...és amúgy is úgy volt, hogy holnap jössz nem? - mentettem ki magunkat.
          -Úgy volt, de szerencsére akadt egy korábbi járat és jöttem is azonnal - mosolygott.
          -Bocs, haver - nevetett Logan, miközben barátiasan kezet fogtak, vagy mi.

Még úgy egy órát eltöltöttünk a semmivel, de beláttuk, hogy éjjel fél négy-kor ideje volna nyugovóra térni.
A bőröndöket az ajtó elől bevittük a szoba egyik sarkába. Előkerestünk egy-egy pizsama féleséget és lefeküdtünk...hamar elaludtam.


***

Reggel fájó szemekkel ébredtem...ez jelentette azt, hogy még nem aludtam ki magamat. Kedvtelenül Logan felé fordultam, de nem volt ott...Remek...
Próbálkoztam az ágyból való kikecmeregéssel. Kevés sikerrel. De egy annyi erőm volt, hogy megnézzem hány óra... 12:26
Muszáj felkelnem, nem vagyok annyira az a fajta, hogy délnél tovább aludjak.
Logan belépett az ajtón, és - szinte szószerint - rám ugrott.
          -Hm..miccsa'  reggeli meglepetés - kuncogtam. Ő csak szó nélkül megcsókolt - Tudod ugye...hogy ma...vásárolnunk kell? - kérdeztem nagy nehezen szája izlelgetése közben.
          -Muszáj? - jött a meglepő kérdés.
          -Chh...azonnal öltözz fel, és megyünk is! - adtam ki a parancsot.
          -Okééé - forgatta szemeit. Egy vigyor után leszállt rólam. Nevetve a hátsójára csaptam, Ő meg egy szemöldök felhúzással és mosollyal a bőröndjéhez lépkedett.


Kb. fél kettőre készültünk el. Ennyit arról, hogy hamar felöltözünk...
Logan sapiját lenyúltam és feltettem a fejemre. Imádom azt a sapkát...és szerintem ő is, mivel alig akarta a fejemen hagyni...na de nem baj, végül sikerrel jártam.
Nagy meglepetésemre előhúzott a bőröndjéből egy másikat, ami ugyan olyan volt.
          -Neked hány ilyened van? - nevettem jóízűen.
          -Ne tudd meg - kacsintott kacagva, majd fordított egyet a sapkán, úgy, hogy a simlédere hátul legyen.

Kendra és Eric nem voltak otthon...bezártam az ajtót és mentünk is.

          -Ácsiii... - hátráltam meg hirtelen.
          -Mi az?
          -Nincs kocsi amivel menjünk - siránkoztam. Már nyúltam is a telefonomért, hogy felhívjam Kendrát, de pont akkor parkoltak le a ház elé. Megkönnyebbülve lélegeztem fel.
          -Hova hova? - kérdezték a kezükben két-két óriási tasakkal.
          -Vásárolniii...kellene a kocsiii - próbáltam megnyerő bociszemekkel nézni.
          -Ááá, eléééég...oké a tiétek a verda...DE vigyázni rá! - fenyegetett nevetve az ujjával Kendra.
          -Kösziii - egy gyors cuppanós puszit nyomtam az arcára, és be is vetődtem az anyósülésre.
Logan fejét csóválva, ugyanakkor nevetve ült a volánhoz.
A táskámat hátradobtam. Sietve bekötöttem magamat és kész voltam az indulásra. Logan is hasonlóan cselekedett.
          -Merre megyünk? - fordult felém.
          -Majd én mondom az utat - válaszoltam egy mosollyal.


***

Ahogy megérkeztünk a nagy pláza elé, örömmel pattantam ki az autóból.
          -Milyen boldog valaki - mosolygott.
          -Áh, karácsony van mindjááárt - nevettem - Jujj...a táskám! - gyors üzemmódban kivettem azt, és a vállamra dobtam.
Logan bezárta a kocsit és kézenfogva elindultunk bevásárolni.
Ahogy beértünk, majdnem tátott szájjal néztem, hogy mennyire gyönyörűen feldíszítették itt is. A város már alapból csodás(mint minden karácsony előtt).
          -Nos, akkor irány...
          -Juppiii - ujjongott színlelve, mint egy csaj. Egyből kitört belőlem a röhögés.
          -Ha ennyire felvidít, akkor ezentúl mindig eljössz velem shoppingolni - kacsintottam rá. Heh, egyből lekomolyodott.
          -Vissza vonom az ujjongást! - tartotta fel a kezét védekezően.
          -Okééé - oda hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Pont akkor kattant egy vaku. Ahh...
          -Itt töltik a karácsonyt? - jött egy kérdés a diktafont tartó nőtől.
          -Mikor érkeztek?
          -Mennyi időt töltenek itt?
          -Milyen a kapcsolatuk? Valóban is ilyen csodás? Vagy csak a kamerák előtt mutatják makulátlannak? - ez a kérdées kissé...hogy jól kifejezzem magam : Szarul esett...
          -Elnézésüket kérem, de most a gerlice pár nem óhajt válaszolni a kérdéseikre...közeleg a ünnep és maguk még ilyenkor is zaklatják? - eléggé ismerős volt a hang. Bárki is az, nagyon hálás vagyok!
Ez a valaki megfogta a kezemet, én meg Loganét, és így leléptünk. Amikor félre vonultunk, megláttam őt.
          -Keeeen - ugrottam a srác nyakába.
          -Igen, reménykedtem egy ilyen fogadtatásban - kuncogott. Adtam két puszit, majd bemutattam egymásnak a két srácot.
          -Logan Henderson - mutattam az említettre - Az én barna hercegem - ezt suttogtam, de csak annyira volt hangos, hogy Logan is meghallja. Elmosolyodott.
          -Kenneth Brain...osztálytársam volt, és egyben nagyon jó barát - mosolyogtam rá.
          -Igen, csak elfelejettél az elmúlt hónapokban felhívni - piszkálódott.
          -Miért pont én hívjalak? - üttem hasba.
          -Ezt tűröd? - kérdezte Logan nevetve.
          -Á, megszoktam...sajnos - kuncogott.

          -Elég sokat változtál, tudsz róla? - elkezdtem méregetni tetőtől talpig. És tényleg, a kisugárzása, a kinézete is más - Gondolom a csajok csak úgy ölik meg egymást a kegyeidért - röhögtem úgy igazán.

          -Hahaha - magához ölelt - Ahogy látom te sem panaszkodhatsz...mint tudjuk színész vagy...meg modell....és van egy híres, jóképű pasid...ja és ki ne hagyjam, hogy egy sorozatod is lesz a Nickelodeon-on - mosolygott büszkén.

          -Honnan tudod, hogy...

          -Mindenki erről beszél - kacsintott.

          -Oh...jó tudni - elvigyorodtam...szerintem, most csak úgy csillog a szemem a boldogságtól.

          -Meddig maradtok? - nézett rám, majd Loganre.

          -Öhm...vasárnap reggelig - vakargatta a fejét Logan.

 Bólintottam.
          -Holnap össze futunk? - szögezte a kérdést Ken nekem.
          -Természetesen, van mit kibeszéljünk - kuncogtam - Hívj holnap, most bocsi de mennünk kell, még ajándékokat kell vennünk - két puszi után leléptünk.
          -Bírom - nevetett Logan.
          -Azon nem is csodálkozom, nagyon jó fej...nem is hiába tartozik a legjobb barátaim körébe - mosolyogtam....ááá gyere ide beee - megragadtam a kezét és bevonszoltam az egyik butikba.
          -Na itt aztán van választék - mondta lefagyva.
          -Kezdjük az elejéről - már mentem is az első polchoz.

Két teljes órát töltöttünk el abban az üzletben. És még így is csak Kendrának és a másik három énekes pacsirtának sikerült ajándékot szereznem.
Szegény Logant már sajnáltam. Az első fél órában elég buzgón keresgélt valami rendes ajándék után...de a fél órát átlépve egyre jobban kezdte unni, és feladni a keresést. Megértem...hiszen fiúból van...magamban elmosolyodtam.
          -Van egy ötletem - álltam meg előtte. Egy csók után neki kezdtem - Felhívom Kendrát, hogy cseréljen le téged...szépen haza mész, és Ericcel elmentek sörözni vagy valamit csinálni...
          -Imádom az ötleteidet - egy hosszú csókot kaptam - Csak elszomorít az a tudat, hogy nem menekültem meg a vásárlástól, mivel én is kell adnom valamit a szeretteimnek. Ahogy neked is...nekem is sikerült a srácoknak ajándékot kapnom...de a többieknek...huh...lesz még bajom - bevágott egy grimaszt, amit egy nevetéssel díjazatam.
Előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Kendrát.

          -Hálás köszönet Kendy - homlokon puszilta a nővéremet Logan. Kendra csak nagyok nézett.
          -Kendy? - kérdezte, miután - szinte - elfutott Logan.
          -Ilyenkor képes mindenkinek valami becenevet kitalálni - mindketten elnevettük magunkat.
          -Na vágjunk neki - nézett előre.
Nem is tudom...végezni fogunk még ma?