15. rész

Sziasztok! Nagyon örvendek a komitoknak, sokat jelentenek nekem. Nem tudom elégszer megköszönni! ^^  Továbbra is várom véleményeteket, mert csak akkor teszem fel a frisset :P És bátran iratkozzatok fel az oldalra ;)
Pussz, Zsó <3

15. rész

Usher - Scream - Szandiii...megszerettem <333 ;D

Miután abba hagytam a sírást, meghallottam, hogy haza jött Jess. Remek, most kezdhetem a regélést, hogy mi van...
          -Becky? Haza jöttetek? - kérdezte vidáman és gyorsan mellém sietett - Te sírtál? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
          -Nem, nevettem egész nap - mondtam flegmán - ...bocsi, csak...
          -Mondjad már - ült le zavartan az ágy szélére.
Tömören elmeséltem neki, hogy mi történt, teljesen kiakadt.
          -Bolond ez a gyerek? És Logan-re értem, nem Tylerre...róla már tudtam, hogy egy hülye, de hogy Logan iz az legyen - a mondat végén Jess felpattant az ágyról, és kiviharzott.
          -Hova mész? - kérdeztem kiáltva.
          -Szerinted? Át megyek és bemosok egyet neki! - mondta haragosan.
          -Mi? Ne már, miért kell ekkora ügyet csinálni belőle? - utána mentem, de nem értem utol, mert már a bejárati ajtót csapta be maga után.

*Jessie szemszöge*

Nem hiszem el, hogy képes volt féltékenykedni! Most szépen elmondom a véleményemet. Kopogtam az ajtójukon, és türelmetlenül várakoztam. Carlos nyitotta ki.
          -Hol van? - szinte kiáltottam, szegény Carlitos zavartan nézett, és beengedett - Logaaan! - ordítottam a házba a nevét. James és Kendall azonnal megjelent.
          -Jassie...jól vagy? - kérdezték megszeppenve.
          -Én jól, de Becky kevésbé, hol van a negyedik pacsirtátok? - kérdeztem már nem tudom hányadszorra.
          -A szobályában...nem enged be, azt sem tudjuk mi van - kezdte el a helyzet jelentést James.
Sietve elmeséltem amit Becky mondott, a fiúk tátott szájjal figyeltek.
Végül szó nélkül felmentem Logan szobálya elé, és megkértem, hogy nyissa ki.
          -Nyisd ki Logan!
          -Miért? Hogy elmond mekkora egy barom vagyok? Kösz nem kell, magamtól is rájöttem.
          -Csak nem megszólalt a lelkiismereted? - vágtam oda gúnyosan.
          -Figyelj, nem vagyok ehhez szokva...Beckyt teljes szivemből szeretem, tudom, hogy egy seggfej voltam. Hogy is lehettem féltékeny?
          -Én is ezt kérdezem magamban már tíz perce, hogy hogy mertél egy percre is arra gondolni...Becky szeret, és egyetlen szarházi miatt sem hagyna el... - kezdtem megpuhulni...éreztem, hogy Logan nem direkt csinálta, amit csinált...és...hogy megbánta. Ismerem a helyzetet, a saját féltékenykedésem miatt ment tönkre egy szép kapcsolatom még másfél éve. Nem akartam, hogy ugyan ez történjék a legjobb barátnőmmel.
          -Most kérlek menj el... - mondta elhaló hangon.
Egy sóhaj után mondtam egy végszót:
          -Kérlek gondolkozz el egy kicsit, és ne hagyd, hogy egy ilyen butaság feleméssze a kapcsolatotokat. Hidd el, ha most nem úgy döntessz, ahogy a szíved döntene, pár nap múlva már csak bánhatod...tudom, hogy szereted, és azt is tudom, hogy ő is szeret téged...Így csak mindketten szenvedtek... - még pár másodpercet vártam, hátha kinyitja az ajtót, vagy vissza szól valamit...de nem. Leballagtam a lépcsőn, majd a fiúk kérdő tekinteteire válaszoltam.
          -Remélem megoldódik... - mondta egy halvány mosollyal Kendall.
          -Lehet, hogy kissé nagy dolgot csináltunk ebből az egészből...de nem akarom, hogy szétváljanak, hisz annyira boldogok együtt...
          -Hidd el, tudjuk, hogy Logannek mit jelent Becky...még senkivel sem viselkedett így...abban a két hétben, a koncert után, mint egy őrült, olyan volt. Hordta Becky karkötőjét, amit megkapott a földön. Egyfolytában róla beszélt, és hitt abban, hogy találkozni fognak - mondták szinkronban a srácok.
          -Minden esetre...James, én soha nem akarlak elveszíteni - közeledtem a szerelmemhez. Gyöngéden megcsókolt, majd átöleltem.
          -Nem leszek olyen buta, mint Logan - kacsintott egyet. Egy ideig még beszélgettünk, majd mentem haza, mivel magára hagytam Beckyt.
Meglepetésemre látszólag vidáman főzicskélt.
          -Na? Találd ki mit ütöttem össze? - kérdezte egy vigyorral az arcán.
          -Mit szedtél be? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
          -Semmit - kinyújtotta a nyelvét - Szóval?
Beleszagoltam a levegőbe, és egy kellemes illatot éreztem meg...
          -Palacsinta?
          -AZ! De nem akár milyen - tartotta fel a mutató ujját - Készítettem hozzá csoki öntetet, úgyhogy kézmosás, és gyerünk enni - mitől lett hirtelen ilyen boldog?
Eleget tettem kérésének, és elindultam a fürdőbe kezet mosni. Amikor törültem meg a kezemet, véletlenül elejtettem a törtölközőt, ahogy lehajoltam, valamin megakadta a szemem.
Megnéztem a kis dobozkát, ami fájdalomcsillapító volt. Ezt a tegnap vettem, és a szobámban volt...hogy került ide? Kivettek az egyik plikket, és ledöbbenve láttam, hogy három darab hiányzik. Az biztos, hogy én egyet sem vettem ki innen. Lassan eszembe jutott, hogy Becky nagyon boldogocska...NA NE!
Kifuttam barátnőmhöz, aki mosolyogva ült az egyik széken.
          -Na végre, mi tartott ilyen sokáig?
          -Te szedted be ezeket? - mutattam fel a plikket.
          -Én nem... - próbálta rezzenéstelenül mondtani, hogy ne vegyem észre hazudását.
          -Akkor ki? Tán magától kiszöktek? - emeltem meg a hangomat.
          -Az is lehet - nevetett egyet.
          -Becky, te bedrogáltad magad? Miért? Szerinted ez segít? Attól, hogy fájdalomcsillapító, még nem segít azon a fájdalman, amit most érzel!...Nem hiszem el...egyik hülyébb a másiknál! - fakadtam ki.
          -De nem akarom elveszíteni őt...értsd már meg! - zokogni kezdett.
          -De ezzel a szarral nem oldod meg a problémáidat! - kiáltottam rá.
          -Sajnálom - egyre jobban zokogott, arcát a tenyerébe temette.
Közeledni kezdtem hozzá, de őrült módjára felpattant a székről.
          -Haggyjál! Miért szólsz bele az életembe? Azt csinálok amit akarok, azt szedek be, amit akarok!
          -Oké... - legszívesebben visszavágtam volna, de tudom, hogy a gyógyszer beszél belőle. Hagytam, hogy felfusson a szobályába, és csináljon azt, amit akar.

*Becky szemszöge*

Miután bementem a szobámba, megláttam, hogy a telefonom villog. Meglestem, hogy ki az, de amikor megláttam Logan nevét a kijelzőn, csak magam elé meredtem, és futkároztak bennem a gondolatok...Felvegyem, vagy ne? Bekapcsolódott a hangpostám.
          "Becky Wilmer telefonja, a sípszó után elmondhatod óhajodat (nevetés, sípszó) - Öhm...Becky...Logan vagyok...Átgondoltam mindent, vagyis nem kellett ezen gondolkodni, tudom, hogy egy barom voltam, de tudod, ha valakit nagyon szeretek, képes vagyok a féltékenykedésre...holnap lesz a koncertünk, és ha ott megjelensz, akkor tudni fogom, hogy adsz-e nekem esélyt a folytatásra, és hogy megbocsátassz-e...remélem nem szúrtam el a kapcsolatunkat...Szeretlek!..."
Az ujjam végig a zöld gombon volt...de nem tudtam volna felvenni, és beleszólni. Üzenetétől egyből kitisztult a fejem...még mindig mérges voltam rá...most nagy döntés előtt állok.