2013. február 11., hétfő

16. rész

Sziasztok! Sikerült megírnom az új részt ^^  bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, csak mostanában alig volt szabadidőm -.- Na de nem szövegelek sokat....jó olvasást :D
Pussz, Zsó <3

16. rész


*Logan szemszöge*

Egész éjszaka alig aludtam...nagyon zavart, hogy Becky nem vette fel a telefont. Félek, hogy elrontottam mindent.
          -Logan! Szedd már össze magad! - szólt rám Kevin, a koreográfus.
          -Próbálom - dobtam oda flegmán.
          -Egy-két-há-négy... - számolt hangosan - Ezt nem hiszem el - nézett rám - Tíz perc szünet... - jelentette ki.
Lehajtott fejjel leültem a sarokba, majd elkezdtem magamat nézni a tükörben. Egyszercsak Kendall jelent meg mellettem, lassan letelepedett ő is.
          -Figyelj, tudom, hogy levagy lombozódva...de muszáj koncentrálj a lépésekre... - kezdte félve.
Nem volt kedvem visszaszólni és vitát kezdeményezni.
          -Tudom, de...félek, nem akarom elveszíteni egy hülye féltékenykedés miatt. Tegnap felhívtam, de nem vette fel, így csak a hangpostafiókjába tudtam mondani...
          -És mit mondtál? - kíváncsiskodott.
          -Hogy ha ma eljön a koncertre, akkor tudni fogom, hogy megbocsájt.
          -Hm... - itt elmosolyodott - Ez pont olyan, mint a sorozatunkban az egyik rész...amikor Jo és Kendall összekapnak Jo új filmje miatt...
És tényleg...ez eszembe se jutott.
          -Remélem, hogy az lesz a valóságban is, ami ott volt - eleresztettem egy halvány mosolyt, mire Kendall hátbaveregetett.
          -Úgy lesz - mondta magabiztosan.
Komolyan, ha nem lenne Kendall, akkor nem lennék kitartó, és már feladtam volna mindent. Felálltunk és megöleltem barátiasan.
          -Kösz haver - mosolyodtam el.
          -Na így na, ezt az arcot akarom látni egész nap!
          -Folytassuk... - csapta össze tenyerét Kevin.

A koncertig még van negyed óránk, jelenleg nem az éneklés miatt izgulok, hanem amiatt, hogy Becky eljön-e...remélem Kendallnek igaza lesz!
          -Logan...gyere bemelegíteni - hallottam meg Jamest. Bólintottam, majd elindultam utána.
Az volt a jó, hogy elkezdtünk hülyéskedni...a koncert mindig ezt hozza ki belőlünk. Beleénekelük mindegyik számunkba, majd röhögünk, sokat segít, mert így valamennyire feloldódunk.
Szóltak, hogy tíz másodpercünk van hátra...rendbe szedtük magunkat, és kivágódtunk a színpadra. Őrület, hogy mennyien vannak. De Becky nélkül szinte üresnek tűnt az egész stadion.
Az első számunk ritmusa kizökkentett a gondolataimból, de azért a tekintetem a közönséget leste...a remény hal meg utoljára.
Már a harmadik számunkat énekeltük, egyre jobban stresszeltem. Egyszercsak Kendall mellém ugrott és egy gyors suttogással figyelmeztetett:
          -Nézd csak - mutatott a mikrofonjával Becky-re. A kezében egy I Love U Logan! táblával. Rögtön elmosolyodtam, és újult erővel kezdtem neki a negyedik számnak.

Koncert után kirohantam Beckyhez, nem érdekeltek a rajongók, vagy a paparazzik. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magammal vissza a többiekhez. Ahogy kettesben maradtunk, szó szerint rám ugrott, de nem bántam, annyira hiányzott. Leszállt, én meg a tenyerembe helyeztem az arcát, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
          -Hiányoztál! - szólaltam meg végül. Megölelt.
          -Te is! És sajnálom, hogy ilyen nagy ügyet csinálta...
Nem hagytam, hogy befejezze, újra megcsókoltam.
          -Az már a múlt, engem a jelen érdekel! Felejtsük el!
Bólintott, majd átnézett a vállam fölött én meg megfordultam.
          -Akkor szent a béke? - kérdezték mosolyogva a fiúk.
          -Hát persze - öleltem magamhoz. Olyan jó volt újra érezni őt, látni a mosolyát, és újra csókolni.
          -Kíváncsi volnék, hogy honnan szereztél ilyen rajongói táblát... - nézett Beckyre James nevetve.
          -A bejáratnál találkoztam egy rajongóval, autogrammot kért, én meg cserébe elkértem a táblát - mosolygott rám.
A srácok magunkra hagytak, mi meg bementünk az öltözőbe.
          -Sajnálom... - kezdtem el, de Becky a mutatóújjával lezárta a számat.
          -Ezt már elintéztük... - jelentette ki egy mosollyal.
          -Igaz...
Közben leültem, ő meg az ölembe csüccsent.
          -Úgy érzem, hogy ez a szünet még szorosabbá tette a kapcsolatunkat... - mondta rám nézve.
          -Pontosan, és azt szeretném, hogyha csak szorosabb lenne - megfogtam a kezét, és azzal babráltam.
Becky az ujjait az államra helyezte, és lassan felemelte, hogy a szemembe nézhessen.
          -Soha, de soha nem akarlak elveszíteni...megértetted? - egy könnycsepp is megjelent a szemében, ami útnak eredt, de nem engedtem, hogy lecsöppenjen, így hát letörültem.
          -Szeretlek! - mondtam végül a csendet megtörve.
          -Én is Logan! - újból megölelt, úgy éreztem, hogy az ölelésemre nagyobb szüksége van, mint bármi másra. Így hát én is szorosan hozzábújtam.
Nem tudom mennyi időt töltöttünk így, de egy kopogtatás zavart meg minket.
          -Bocsi, de megyünk...jöttök? - kérdezte Carlos.
          -Igen... - válaszoltam vissza.
Próbáltam felállni, de Becky még mindig szorított.
          -Gyere, mostmár menjünk - simítottam végig gyönyörű barna haján.
Bólintott, és elengedett, látszott rajta, hogy nem akarja. Kézenfogva kimentünk.
A kocsiban újból hozzámbújt, de egy idő után elaludt. Miután megérkeztünk, nem költöttem fel, mert nem akartam, így óvatosan megemeltem és a karjaimban felvittem a szobámba,majd letettem az ágyamra és betakartam.
          -Logan... - szólt álmos hangon mikor elindultam kifele - Maradj... - annyira édesen kérte, hogy nem tudtam volna nemet mondani. Bebújtam hozzá, és a mellkasomra öleltem, majd elaludtunk.




1 megjegyzés: