2013. március 21., csütörtök

24. rész

Sziasztok, nos igeeen, sikerült megírnom az új részt :D És már 13 feliratkozó vaaan....yuppiii ^^ <3






Miután a fiúk befejezték a mini koncertjüket, Logan és én elmentünk sétálni.
Ben-nek dobtam egy sms-t, hogy majd mindent elmagyarázok. Remélem a barátságunk megmarad, jófejnek tartom.
          -Miért kell nekünk mindig szétválnunk? - kérdezte felém fordulva Logan.
          -Talán ezek a hullámvölgyek teszik még szorosabbá a kapcsolatunkat - mosolyogtam rá.
          -Igen... - elgondolkozó arcot vágott.
Már este volt. A városban járkáltunk. Nem filóztunk azon, hogy hova megyünk...csak mentünk előre. Sodort az ár.
A kezünk összekulcsolva himbálózott mellettünk. Annyira jó volt magam mellett tudni, és fogni a kezét.
          -Gyakrabban kellene ilyen esti sétákat szerveznünk - szólalt meg vidáman.
          -Egyetértek, olyan nyugis - körbenéztem az utcán.
          -Mindjárt karácsony! - hadarta el egy óriási mosollyal.
          -Mindig elfelejtem - nevettem egy kicsit kínosan. Milyen az, ha valaki elfelejti az egyik legfontosabb ünnepet? Kicsit ciki nem?
          -Hogy hogy? - kerekedtek ki a szemei.
          -Nem tudom - vontam egyet a vállaimon - annyi minden történt mostanában...még nem áradt belém a karácsonyi hangulat - kiöltöttem a a nyelvemet.
          -Hát, mostmár áradhat, mivel holnap díszítik fel egész L.A.-t - újságolta egy félmosollyal.
          -Még úgy sem láttam az itteni karácsonyt - ránéztem.
          -Igazából... - hirtelen zavarba jött(?) - Nem itt szeretném tölteni az ünnepet...hanem Texasban, otthon.
          -Uh, akkor szólok anyáéknak, hogy csak engem várjanak... - ne mááár, nem jön?
          -De ...úgy gondoltam, hogy te is jössz - elővillantotta a 100wattos mosolyát.
Válaszként a hátára ugrottam és belefújtam a nyakába, amitől megborzongott. A nevetésünktől csengett az egész utca.
          -Azt hittem nem akarod velem tölteni az ünnepet - biggyesztettem le az ajkaimat.
          -Jajj, dehogyis... hogy fordulhatott meg ilyesmi a kis buksidban? - egy csiklintással lekényszerített a hátáról.
          -Nem tudooom - nevettem - Mikor akarsz indu...
          -Az a férfi már egy jó ideje figyel minket - vágott közbe. Egy tömzsi, kopaszodó pasast méregetett - Hé! Mi vaaan? Nem látott még szerelmeseket hülyülni? - ordította oda Logan. A férfi elfordult, mi meg röhögésben törtünk ki.
          -Lehet, hogy megbántottad...az is lehet, hogy nincs senkije - kuncogtam.
          -Arról én már nem tehetek...az a lényeg, hogy te vagy nekem - magához húzott és megcsókolt.
          -Melletted 16 évesnek érzem magam - nevettem fel.
          -Ez most bók...vagy nem-bók? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
          -Bók - nyomtam egy puszit a szájára.

***

Úgy döntöttünk, hogy még ma repülőre szállunk, és Londonba utazunk...onnan majd Texasba. Igaz, hogy üres kézzel megyünk, de majd otthon bevásárolunk.
Futtában Jessietől is elköszöntem. Ő is valamikor jön haza Londonba.
Miután mindannyian itthon leszünk, egymást is megajándékozzuk.
          -Becky! Gyere mááár! - hallottam meg kintről Logan siettető hangját.
          -Akkor sziasztok srácok...majd beszélünk telefonon és felköszöntelek! - kacsintottam. Kendallhez mentem - Én már elfelejtettem azt az éjszakát... - megöleltem és suttugva folytattam - szeretlek, mint egy nagyon jó barátot, és ezt a barátságot nem akarom tönkretenni semmivel! - eltávolodtam tőle, rámosolyogtam, majd a többiekre is, és elmentem.

***

Már a repülőn ülünk. Szerencsére elértük.
          -Szerda reggel vissza kell jönnünk, mivel megyünk stúdiózni - forgatta szemeit Logan.
          -Nem baj... - a kezemet az ő kezére helyeztem - majd minden egyes napot kihasználunk.
Logan kajánul elvigyorodott.
          -Jajj ne már - nevetve oldalba böktem - Miért kell  rosszra gondolni? - együtt röhögtünk.
          -Hááát - egyet rántott a vállán, majd megcsókolt. Belenvettem a csókunkba.
          -Hülye vagy! - mosolyogva a vállára helyeztem a fejemet. Valamit még mondott, de bealudtam.

***

          -Megkérem a kedves utasokat, hogy kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást - ez a hang ébresztett fel. Engedelmeskedtem a kérésnek.
Logan még aludt, nem akartam felébreszteni, ezért oda hajoltam és elkezdtem babrálni az övével.
          -Mit csinááálsz? - nézett rám kómás fejjel. Megint ott volt az a kaján vigyor az arcán.
Ránéztem a szokásos Reménytelen-eset-vagy tekintettel, és vissza dőltem a székembe. Bekötötte magát.

***

Hajnali 4 óra körül landoltunk. Gyorsan elintéztük a bőröndjeinket. Fogtunk egy taxit, majd a sofőrnek bediktáltam Kendráék címét.
          -Fel kell ébresztenünk? - kérdezte már a ház előtt a csomagokat cipelve.
          -Nem... - benyúltam a postaláda melletti rejtekhelyre és kihalásztam a kulcsot.
          -Wow... - nézte a dugihelyet - akkor bármikor betörhetek? - nézett rám kacagva.
          -Hahah... - a lehető legcsendesebben bementünk a házba.
          -S ha felébresztjük őket? - suttogta a fülembe.
          -Csak Kendra van itthon...Eric holnap jön - lehúztuk a cipőinket.
          -Merre kell menni? - indult el a bőröndökkel.
Kitört belőlem a röhögőgörcs.
          -Mi van? - futott mellém. Még mindig suttogott.
          -Nem...nem tudom... - vihogtam kapálózva.
          -Úgy csinálsz, mint egy retardált fóka! - már Logan is kuncogott.
          -Retardált fóka? - a könnyeimet törülgettem - Úgy érzem, mintha két betörő lennénk, akikre rájött az 5 perc...
Röhögés közben próbáltam csitítgatni magunkat...kevés sikerrel.
Valahogy elindultunk fel az emeletre. De ez a bolond mellettem ment a lépcsőn, és alig fértünk. Nem tudtuk abbahagyni a röhögést...és amikor elejtette az egyik bőröndöt, majdnem mi is legurultunk a lépcsőkön.
Puff.Puff.Paff.Puff.
          -Kurva röhögőgörcs! - Logan már alig bírt magával. Én sem voltam jobb állapotban.
          -Ennyit a csendről... - legyintettem.
Felkapcsolódott a villany, én meg ijedtemben majdnem fellöktem Logant.
Kendra állt a lépcső alján...egy...egy ping-pong ütővel a kezében? Loganre néztem egy Tényleg-az-van-a-kezében? arccal, és újra röhögni kezdtünk...de szerintem ez már vonyítás volt.
          -Ping-pong ütő? Csaknem a betörők ellen? Tök kreatív vagy - mutattam a kezében lévő tárgyra.
          -Szerintem épp játszott, csak megzavartuk - bökött meg a hasát fogva Logan.
          -Kapjátok be! - bökte ki álmos szemekkel Kendra.
Röhögés.
          -Elég lesz! - tárta szét a karjait a nővérem. Elcsoszogott a konyhába.
          -Ping-pong ütő? - még mindig nem tudtam felfogni.
          -Próbáljunk meg lenyugodni... - sóhajtott Logan.
Mindketten egy mély levegőt vettünk. Csend. Újra feltört belőlünk a görcs.
A bőröndöket lepakoltuk a szobánk ajtaja elé és vissza mentünk Kendrához.
          -De tényleg azt hitted, hogy betörők vagyunk? - kérdeztem tőle.
          -Igen...zajokat hallottam...gondoltam valami váratlan vendégek...amikor kiléptem a szobából, csak ez volt kéznél - elmosolyodott, de azért elég furcsán méregetett minket.
Logannel egymást nézve szakadtunk.
          -Azt gondoltad, hogy egy ilyen ütővel fogod elintézni a betörőt? - néztem az említett tárgyra.
Kendra kiitta az utolsó csepp kakaóját is a pohárból, majd felállt.
          -Azt hiszem én most lefekszem... - felvont szemöldökkel elment.
Még úgy 10 percig szenvedtünk, majd elindultunk mi is aludni.
De a bejárati ajtó előtt lefagytunk, ugyanis valaki a zárral bajlódott.
          -Hozd azt az ütőt... - Logan csak ennyit tudott kibökni. Azonnal teljeseítettem kérését és a kezébe nyomtam.
Vártunk...sötét volt...bejött valaki...Logan már le is sújtott rá....PUFF...





4 megjegyzés:

  1. annyira jóóóóó:) hmm Logie milyen perverz :D és a pinpong ütõ xD na az nagy volt :"D ahwww annyira jó ez a blog, hamar de nagyon hamar a folytatást! ;D

    VálaszTörlés
  2. imádoooom ezt is ugyanúgy mint a többit! a pingpongütős részen még mindig szakadok! várom a folytatááást! :D

    VálaszTörlés