Miután a fiúk befejezték a mini koncertjüket, Logan és én elmentünk sétálni.
Ben-nek dobtam egy sms-t, hogy majd mindent elmagyarázok. Remélem a barátságunk megmarad, jófejnek tartom.
-Miért kell nekünk mindig szétválnunk? - kérdezte felém fordulva Logan.
-Talán ezek a hullámvölgyek teszik még szorosabbá a kapcsolatunkat - mosolyogtam rá.
-Igen... - elgondolkozó arcot vágott.
Már este volt. A városban járkáltunk. Nem filóztunk azon, hogy hova megyünk...csak mentünk előre. Sodort az ár.
A kezünk összekulcsolva himbálózott mellettünk. Annyira jó volt magam mellett tudni, és fogni a kezét.
-Gyakrabban kellene ilyen esti sétákat szerveznünk - szólalt meg vidáman.
-Egyetértek, olyan nyugis - körbenéztem az utcán.
-Mindjárt karácsony! - hadarta el egy óriási mosollyal.
-Mindig elfelejtem - nevettem egy kicsit kínosan. Milyen az, ha valaki elfelejti az egyik legfontosabb ünnepet? Kicsit ciki nem?
-Hogy hogy? - kerekedtek ki a szemei.
-Nem tudom - vontam egyet a vállaimon - annyi minden történt mostanában...még nem áradt belém a karácsonyi hangulat - kiöltöttem a a nyelvemet.
-Hát, mostmár áradhat, mivel holnap díszítik fel egész L.A.-t - újságolta egy félmosollyal.
-Még úgy sem láttam az itteni karácsonyt - ránéztem.
-Igazából... - hirtelen zavarba jött(?) - Nem itt szeretném tölteni az ünnepet...hanem Texasban, otthon.
-Uh, akkor szólok anyáéknak, hogy csak engem várjanak... - ne mááár, nem jön?
-De ...úgy gondoltam, hogy te is jössz - elővillantotta a 100wattos mosolyát.
Válaszként a hátára ugrottam és belefújtam a nyakába, amitől megborzongott. A nevetésünktől csengett az egész utca.
-Azt hittem nem akarod velem tölteni az ünnepet - biggyesztettem le az ajkaimat.
-Jajj, dehogyis... hogy fordulhatott meg ilyesmi a kis buksidban? - egy csiklintással lekényszerített a hátáról.
-Nem tudooom - nevettem - Mikor akarsz indu...
-Az a férfi már egy jó ideje figyel minket - vágott közbe. Egy tömzsi, kopaszodó pasast méregetett - Hé! Mi vaaan? Nem látott még szerelmeseket hülyülni? - ordította oda Logan. A férfi elfordult, mi meg röhögésben törtünk ki.
-Lehet, hogy megbántottad...az is lehet, hogy nincs senkije - kuncogtam.
-Arról én már nem tehetek...az a lényeg, hogy te vagy nekem - magához húzott és megcsókolt.
-Melletted 16 évesnek érzem magam - nevettem fel.
-Ez most bók...vagy nem-bók? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Bók - nyomtam egy puszit a szájára.
***
Úgy döntöttünk, hogy még ma repülőre szállunk, és Londonba utazunk...onnan majd Texasba. Igaz, hogy üres kézzel megyünk, de majd otthon bevásárolunk.
Futtában Jessietől is elköszöntem. Ő is valamikor jön haza Londonba.
Miután mindannyian itthon leszünk, egymást is megajándékozzuk.
-Becky! Gyere mááár! - hallottam meg kintről Logan siettető hangját.
-Akkor sziasztok srácok...majd beszélünk telefonon és felköszöntelek! - kacsintottam. Kendallhez mentem - Én már elfelejtettem azt az éjszakát... - megöleltem és suttugva folytattam - szeretlek, mint egy nagyon jó barátot, és ezt a barátságot nem akarom tönkretenni semmivel! - eltávolodtam tőle, rámosolyogtam, majd a többiekre is, és elmentem.
***
Már a repülőn ülünk. Szerencsére elértük.
-Szerda reggel vissza kell jönnünk, mivel megyünk stúdiózni - forgatta szemeit Logan.
-Nem baj... - a kezemet az ő kezére helyeztem - majd minden egyes napot kihasználunk.
Logan kajánul elvigyorodott.
-Jajj ne már - nevetve oldalba böktem - Miért kell rosszra gondolni? - együtt röhögtünk.
-Hááát - egyet rántott a vállán, majd megcsókolt. Belenvettem a csókunkba.
-Hülye vagy! - mosolyogva a vállára helyeztem a fejemet. Valamit még mondott, de bealudtam.
***
-Megkérem a kedves utasokat, hogy kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást - ez a hang ébresztett fel. Engedelmeskedtem a kérésnek.
Logan még aludt, nem akartam felébreszteni, ezért oda hajoltam és elkezdtem babrálni az övével.
-Mit csinááálsz? - nézett rám kómás fejjel. Megint ott volt az a kaján vigyor az arcán.
Ránéztem a szokásos Reménytelen-eset-vagy tekintettel, és vissza dőltem a székembe. Bekötötte magát.
***
Hajnali 4 óra körül landoltunk. Gyorsan elintéztük a bőröndjeinket. Fogtunk egy taxit, majd a sofőrnek bediktáltam Kendráék címét.
-Fel kell ébresztenünk? - kérdezte már a ház előtt a csomagokat cipelve.
-Nem... - benyúltam a postaláda melletti rejtekhelyre és kihalásztam a kulcsot.
-Wow... - nézte a dugihelyet - akkor bármikor betörhetek? - nézett rám kacagva.
-Hahah... - a lehető legcsendesebben bementünk a házba.
-S ha felébresztjük őket? - suttogta a fülembe.
-Csak Kendra van itthon...Eric holnap jön - lehúztuk a cipőinket.
-Merre kell menni? - indult el a bőröndökkel.
Kitört belőlem a röhögőgörcs.
-Mi van? - futott mellém. Még mindig suttogott.
-Nem...nem tudom... - vihogtam kapálózva.
-Úgy csinálsz, mint egy retardált fóka! - már Logan is kuncogott.
-Retardált fóka? - a könnyeimet törülgettem - Úgy érzem, mintha két betörő lennénk, akikre rájött az 5 perc...
Röhögés közben próbáltam csitítgatni magunkat...kevés sikerrel.
Valahogy elindultunk fel az emeletre. De ez a bolond mellettem ment a lépcsőn, és alig fértünk. Nem tudtuk abbahagyni a röhögést...és amikor elejtette az egyik bőröndöt, majdnem mi is legurultunk a lépcsőkön.
Puff.Puff.Paff.Puff.
-Kurva röhögőgörcs! - Logan már alig bírt magával. Én sem voltam jobb állapotban.
-Ennyit a csendről... - legyintettem.
Felkapcsolódott a villany, én meg ijedtemben majdnem fellöktem Logant.
Kendra állt a lépcső alján...egy...egy ping-pong ütővel a kezében? Loganre néztem egy Tényleg-az-van-a-kezében? arccal, és újra röhögni kezdtünk...de szerintem ez már vonyítás volt.
-Ping-pong ütő? Csaknem a betörők ellen? Tök kreatív vagy - mutattam a kezében lévő tárgyra.
-Szerintem épp játszott, csak megzavartuk - bökött meg a hasát fogva Logan.
-Kapjátok be! - bökte ki álmos szemekkel Kendra.
Röhögés.
-Elég lesz! - tárta szét a karjait a nővérem. Elcsoszogott a konyhába.
-Ping-pong ütő? - még mindig nem tudtam felfogni.
-Próbáljunk meg lenyugodni... - sóhajtott Logan.
Mindketten egy mély levegőt vettünk. Csend. Újra feltört belőlünk a görcs.
A bőröndöket lepakoltuk a szobánk ajtaja elé és vissza mentünk Kendrához.
-De tényleg azt hitted, hogy betörők vagyunk? - kérdeztem tőle.
-Igen...zajokat hallottam...gondoltam valami váratlan vendégek...amikor kiléptem a szobából, csak ez volt kéznél - elmosolyodott, de azért elég furcsán méregetett minket.
Logannel egymást nézve szakadtunk.
-Azt gondoltad, hogy egy ilyen ütővel fogod elintézni a betörőt? - néztem az említett tárgyra.
Kendra kiitta az utolsó csepp kakaóját is a pohárból, majd felállt.
-Azt hiszem én most lefekszem... - felvont szemöldökkel elment.
Még úgy 10 percig szenvedtünk, majd elindultunk mi is aludni.
De a bejárati ajtó előtt lefagytunk, ugyanis valaki a zárral bajlódott.
-Hozd azt az ütőt... - Logan csak ennyit tudott kibökni. Azonnal teljeseítettem kérését és a kezébe nyomtam.
Vártunk...sötét volt...bejött valaki...Logan már le is sújtott rá....PUFF...
annyira jóóóóó:) hmm Logie milyen perverz :D és a pinpong ütõ xD na az nagy volt :"D ahwww annyira jó ez a blog, hamar de nagyon hamar a folytatást! ;D
VálaszTörlésNagyon köszönöm :DD és próbálok sietni ^^
Törlésimádoooom ezt is ugyanúgy mint a többit! a pingpongütős részen még mindig szakadok! várom a folytatááást! :D
VálaszTörlésKösziii ^^ :) sieteeek :DD
Törlés