18. rész

Sziasztooook, huh, valahogy megírtam ezt a részt is, igaz, hogy nincs sok időm, de nektek mindent :) ^^ Várom a komikat :) Jó olvasást...pénteken hosszú rész :)
Pussz, Zsó <3

18. rész



Mikor haza mentünk, nem volt senki a házban.
          -Ezek meg hová tüntek? - nézett körül Logan, majd felém fordult.
          -Rám ne nézz - tartottam fel a kezeimet.
Valahol elkezdett rezegni egy telefon, Logan a zsebéhez kapott, és kihalászta a mobilját.
          -Itt a válasz - mutatta fel a kezében lévő tárgyat - "Leléptünk a Nick-hez, esetleg ha van kedvetek ugorjatok be :))" - olvasta fel.
          -Hm...bemehetnénk..ugyanis két hét múlva forgatásom lesz - jelentettem ki vidáman, amire Logan csodálkozó pofát vágott.
          -Komolyan? Eddig nem mondtad...
          -Igeeen, mert van valaki az életemben, aki elveszi mindenről a figyelmemet - közeledtem egy félmosollyal Loganhez.
          -És ki aaaaz? - nevetett irtó cukin.
          -Hááát - már előtte álltam, és a kezemmel a mellkasán játszadoztam. Lassan közeledni kezdett az arca az enyémhez, és szenvedélyesen megcsókolt...de egy kopogtatás megzavart bennünket. Logan eleresztett egy unott sóhajt és elindult az ajtóhoz, amit nagy erővel nyitott ki.
Logan ahogy meglátta a szőke csajt, egyből lefagyott. Valahonnan ismerős volt...de honnan...basszus! Ez Halston Sage...
          -Szia Logie...és szia titokzatos lány - köszönt egy óriási mosollyal, de úgy szószerint, kicsit nagy a szája.
          -Halston? - meredt a lányra.

          -Igen, hús-vér formában - nevetett zavartan - esetleg bemehetek? - kérdezte bekukkantva a házba.
          -Perszee - bökte ki alig hallhatóan.
          -Rögtön a tárgyra térek... - ült le a konyhában elhelyezkedő bárszékre - James-hez jöttem...itt van?
Logan rámnézett és bevágott egy grimaszt, megfogta a kezemet, és megálltunk Halston előtt.
          -Oh...Logiet megtalálta a szerelem - mosolygott rám - Halston Sage - nyújtotta felém a kezét, amit egy halvány vigyorral fogadtam el, és bemutatkoztam én is.
          -Áhh, igeeeen, hallottam rólatok, Wilmer testvérekről - bólogatott.
          -Nincs itthon - vágott közbe Logan.
          -Kár... - hajtotta le kissé a fejét.
          -De miért keresed?
          -Szerintem ez csak Jamesre meg rám tartozik - kezdett el babrálni a táskájával.
          -Hát, figyelj, azok után, hogy szakítottál vele, és szenvedett miattad, úgy gondolom rám is ugyanúgy tartozik, mert ha megint megakarod bántani...
          -Henderson! Nem tudod min mentem keresztül! - kezdett feszült lenni a hangulat, jelenleg csak fölöslegnek éreztem magam, mivel nem tudtam, hogy miről van szó.
          -És...hogy képzeled, hogy csak úgy ide jössz? Honnan tudod a címet? - összehúzott szemekkel figyelte a szőke hajú lányt.
          -Vannak forrásaim - bökte ki egy kis habozás után, gondolom nem volt biztos benne, hogy elmondhatja-e.
          -Források... - egyet pöffentett gúnyosan - na de mindegy...épp indulni kezdtünk, szóval kérlek, távozz... - mondta hidegen.
          -Rendben - felállt, és elindult az ajtó felé - De nem utoljára láttok itt! - jelentette ki, majd becsapta magamögött az ajtót.
Egy teljes percig némán néztük az ajtót, mintha még mindig ott lenne Halston.
          -Ez mi volt? - törtem meg a kínos csendet.
          -Útközben elmondom, most menjünk... - jelentette ki az ajtót kitártva.
Elvettem a táskámat, bezárta az ajtót, és beültünk a kocsiba.
Tömören elmesélte, hogy James és Halston jártak - mondjuk ezt én is tudtam - de a csaj szakított vele. A kapcsolatuk szép volt meg minden, de egyszer csak Halston előállt azzal, hogy szakítani akar. James persze fülig szerelmes volt belé, és úgy gondolta, hogy a kapcsolatuk rózsás, meg minden. De nem.
Amiután Logan elmesélte a Halston-James ügyet, magamban újra megemésztettem, és csak azután esett le, hogy Jess és James járnak.
          -Mi lesz Jessel? - kérdeztem aggódva.
Logan csak nyelt egy nagyot, gondolom neki is csak most jutott eszébe ez a része.
          -Na ez egy jó kérdés... - szólalt meg végül.

Mikor megérkeztünk a Nickelodeon-hoz, csak ámultam és bámultam. Nem is a látványtól, mert kívűl semmi extra nem volt. Csak még nehéz volt felfogni hogy ez lesz a harmadik családom - harmadik, mivel Anglia az első, Jessie és a BTR a második...és itt a harmadik - már alig vártam, hogy belépjek az ajtón. Logan bátorítóan megszorította a kezemet, ami sokat segített.
Egy kis sétálás meg bámészkodás után megpillantottuk a srácokat. Logant csendre intettem, hogy nehogy elkiáltsa magát. Elkezdtem futni egyenesen Kendall irányába, végül felugrottam a hátára nevetve.

*Kendall szemszöge*

Valaki rám ugrott, de én úgy megijedtem, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, de ahogy meghallottam az ismerősen csengő nevetést, elmosolyodtam.
          -Többet ilyet ne csinálj, mert te kell tisztába tegyél - elkezdtünk kacagni mind.
          -Ééén...tégeeed? Sohaaa! - jelentette ki leszökkenve rólam.
Logan is megjelent, aki elég komor arcot vágott, talán veszekedtek...neeem, akkor Becky nem lenne ilyen vidám.
          -Hé, haver, gyere csak - ment oda Jameshez. James kicsit zavartan, de követte Logant. Valami nem stimmel...most azonnal tájékozott akarok lenni a dolgokról.
          -Mi...? - kezdte Carlos, de Becky félbeszakította, és elmesélte azt a kis incidenst.
          -Huh...hát...nem tudom mit mondjak - akadozott Carlos. Én sem tudtam semmi értelmeset kinyögni. Leültünk egy kanapéra és osztani kezdtük ezt a témát.

*Logan szemszög*

Muszáj minél hamarabb tudjon Halstonról... ezért félre hívtam az öltözőnkbe.
          -Mond már! - sűrgetett - Megölsz a kíváncsisággal - mosolygott...hát, ez a mosoly hamarosan lefog hervadni.
          -Miután haza mentünk... - kezdtem, de közbe vágott.
          -Tudom, kicsit rendetlenséget hagytunk, és még Carlos büdös zoknijai is ott hevertek...többet nem fordul elő - tartotta fel a kezeit védekezően. Nevetni kezdett, de leintettem.
          -Nem arról van szó...úgy is ma felakarok fogadni két takarítónőt...na de térjünk a lényegre - ráztam meg a fejem - Tudod ki látogatott meg ezelőtt kb. egy órával? - kérdeztem, de saját magamnak válaszoltam - Hal-ston Sage - tagoltam érthetően. James teljesen elfehéredett.
          -Ki? - nézett üres tekintettel.
          -Hals...
          -Jójó...hallottam! - vágott közbe idegesen.
Se szó se beszéd, kiviharzott az öltözőből. Na remek...remélem a kedvenc helyére megy, és megtaláljuk.
Visszamentem a többiekhez, akik nagyban osztottak valamit.
          -Elment... - mondtam egy sóhaj után.

17. rész

Sziasztok, sikerült feltennem ezt a részt is :) Hamarosan elérem a kerek 20. részt :D Nagyon köszönöm annak, aki figyelemmel követi a blogomat! 
Pussz, Zsó <3

17. rész

Amikor megébredtem, már Logan nem volt mellettem. Felültem az ágyon, és lassan beugrottak a pár órával ezelőtt történtek. Egy megkönnyebbült sóhaj után levettem magamról a takarót, és felálltam.
Az, hogy újra együtt vagyunk, megnyugtatott...el se tudtam volna képzelni a napjaimat nélküle. Tudom, hogy jól döntöttem.
          -Becky...szia...zavarok? - kopogott belépve az ajtón Kendall.
          -Nem, nem zavarsz - fordultam feléje.
          -Hogy vagy? - kérdezte egy mosollyal.
          -Mostmár jól - én is eleresztettem egy vigyort.
          -Akkor jó...
          -Logan hol van? - közben leültünk az ágy szélére.
          -A városban, de lassan már jönnie kell... - tájékoztatott fel Kendizzzle. Bólintottam, és lehajtottam a fejem.
          -El se tudod képzelni, hogy milyen rossz volt az a két vagy hány nap nélküle... - szólaltam meg végül.
          -Hát tényleg nem tudom, hogy milyen lehetett...de szerintem nagyon jól döntöttél. Látszik rajtatok, hogy igazán szeretitek egymást. Logant még sosem láttam ilyennek, veled sokkal másabb lett, de pozitív értelemben... - mondókája közben a vállamra tette a kezét. Jól estek ezek a szavak tőle, szükségem volt arra, hogy valakivel beszélgeni tudjak a bajaimról.
          -Nem ismerlek 5 éve vagy ilyesmi, de annyira megbízom benned... - néztem a szemeibe. Végre kimertem mondani, Kendall-t egy nagyon jó barátnak tartom.
          -Én is - mosolygott, majd megölelt.
          -Majd még tartsunk ilyen traccspartykat - nevettem még mindig az ölelésében.
          -Benne vagyok - kacsintott, miután szétváltunk.
Egymás mellett ültünk, amikor egyszercsak megérkezett Logan. Felrugaszkodtam az ágyról, és szó szerint ráugrottam, szegénykém alig tudott kifogni.
          -Hm...jó kis fogattatás - kacagott a fülembe, egyből kirázotta hideg. Kendall felállt, hátbaütögette Logan-t, majd mosolyogva távozott - Hoztam valamit - erre a kijelentésére leszökkentem Logieról. Kíváncsian vártam azt a "valamit". Logan kilépett a szobából, én meg vártam...pár másodperc múlva előttem ácsorgott. Valamit rejtegetett a hátamögött.
          -Jess mondta, hogy imádod a csokit. Mondjuk ki nem? - nevetett édesen.
          -Csokiiii? - nyámi, áhh, adja már ide :))
          -Tessék - emelt elő egy nagy szív alakú dobozt. Elérzékenyülten vettem el az ajándékot. Kibontottam, és türelmetlenül bekaptam egy darabkát, nagyon finom volt - De nem csak ez...elmegyünk a Hollywood Mountainhez... - ahogy kimondta, egy hosszú csókkal egyeztem bele az ötletébe.

          -Amikor érkezésemkor Jessievel mentünk haza, pont azon gondolkodtam, hogy elkell jutnom oda - mondtam, miközben a nyakaköré fontam a karjaimat.
          -Akkor most teljesítem... - megcsókolt lágyan. Megbeszéltük, hogy haza megyek és átöltözöm, majd találkozunk a kocsijánál.
A ruháim között keresgéltem, és amikor megtaláltam a megfelelőt, magamra kaptam, írtam egy sms-t Loganek, hogy kész vagyok, és mentem is.

Logan már várt, ahogy meglátott csillogó szemekkel nézett. Ahogy odaértem, megfogta a kezemet és megpördített, én természetesen kacagtam, ő meg mosolygott.

          -Gyönyörű vagy! - húzott magához a derekamtól fogva - Szeretlek! - súgta, miközben az arcunk közeledni kezdett.

          -Én is szeretlek - mondtam két csók között. Végül belemosolyogtunk a csókunkba, és beültünk a kocsiba.

Amikor megérkeztünk, izgatottan szálltam ki a fehér kocsiból. Logan bezárta az autót, és mellettem termett, megfogta a kezemet, úgy sétáltunk tovább.

Egy kis idő után megérkeztünk, készítettem egy képet, amit feltettem Facebook-ra és Twitter-re :

"Gyönyörű a kilátás... @1LoganHenderson, és szerinted? :) <3 " - ezt írtam a képhez.

Rég láttam ilyen szép tájat. Eléggé kevesen voltak, de ez így pont jó volt.

          -Szép! - nyögtem ki végül. Logan magához húzott és visszanézett Los Angelesre.

          -Menjünk be! - szólalt meg végül.

          -Mi? Oda? - mutattam le a belkerített Hollywood felirathoz.

          -Igen... - mosolygott el huncutul - Félsz egy kis veszélytől? - húzta fel az egyik szemöldökét.

          -Láttam egy filmet, ahol bementek oda, és valami érzékelő vagy kamera észrevette őket, és jött egy helikopter... - magyaráztam zavartan.

          -Van benne igazság... - nyújtotta ki a nyelvét. Egy ideig néztem, majd megöleltem - Most nem akarok...majd máskor, mikor kedvem lesz...veled akarok lenni ebben a csendben...

Megértően bólintott, és szorított egyet az ölelésünkön.

*Kendall szemszöge*

Félek, hogy többet fogok érezni, mint barátság...tényleg megbízom Becky-ben, de lehet, hogy nem fogom tudni irányítani az érzéseimet. Nem szeretném ezzel elrontani a baráságunkat.

          -Hé haver...jössz velünk a Nickelodeon-hoz? - kérdezte Carlos.

          -Minek? - néztem fel a telefonomból.

          -Csak szétnézni...talán összefutunk a mi kis rendezőnkkel és megtudjuk, hogy mikor kezdünk neki a 4. évad forgatásának - áradozott mosolyogva Carlitos.

          -Oké...adjatok tíz percet... - közben felnéztem Twitter-re, és megláttam, hogy Becky feltett egy képet a Hollywood Mountainről. Ahogy olvastam a képleírást, felmerült bennem egy halvány féltékenység....de miket beszélek basszus, ott van nekem Kelly, akit...szeretek? Jesszusom...megbolondultam? Gyorsan elhessegettem a hülye gondolataimat, de egy utolsó pillantást vetettem még a képre, majd zsebre vágtam a telefonomat. Fogat mostam, és készen állva mentem Jameshez meg Carloshoz.

Amikor megérkeztünk, láttam, hogy van pár új arc, de egy lány különösen elragadó volt. Egyből elkezdtem érdeklődni utána, és megtudtam, hogy stylist, szóval akkor gyakran összefuthatok vele...

Caroline Foster

De most akkor mi van velem? Igaz, hogy se Becky, se Kelly nem jutott eszembe, mialatt Carolinet figyeltem. Olyan gyönyörűen mosolygott...

16. rész

Sziasztok! Sikerült megírnom az új részt ^^  bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, csak mostanában alig volt szabadidőm -.- Na de nem szövegelek sokat....jó olvasást :D
Pussz, Zsó <3

16. rész

*Logan szemszöge*

Egész éjszaka alig aludtam...nagyon zavart, hogy Becky nem vette fel a telefont. Félek, hogy elrontottam mindent.
          -Logan! Szedd már össze magad! - szólt rám Kevin, a koreográfus.
          -Próbálom - dobtam oda flegmán.
          -Egy-két-há-négy... - számolt hangosan - Ezt nem hiszem el - nézett rám - Tíz perc szünet... - jelentette ki.
Lehajtott fejjel leültem a sarokba, majd elkezdtem magamat nézni a tükörben. Egyszercsak Kendall jelent meg mellettem, lassan letelepedett ő is.
          -Figyelj, tudom, hogy levagy lombozódva...de muszáj koncentrálj a lépésekre... - kezdte félve.
Nem volt kedvem visszaszólni és vitát kezdeményezni.
          -Tudom, de...félek, nem akarom elveszíteni egy hülye féltékenykedés miatt. Tegnap felhívtam, de nem vette fel, így csak a hangpostafiókjába tudtam mondani...
          -És mit mondtál? - kíváncsiskodott.
          -Hogy ha ma eljön a koncertre, akkor tudni fogom, hogy megbocsájt.
          -Hm... - itt elmosolyodott - Ez pont olyan, mint a sorozatunkban az egyik rész...amikor Jo és Kendall összekapnak Jo új filmje miatt...
És tényleg...ez eszembe se jutott.
          -Remélem, hogy az lesz a valóságban is, ami ott volt - eleresztettem egy halvány mosolyt, mire Kendall hátbaveregetett.
          -Úgy lesz - mondta magabiztosan.
Komolyan, ha nem lenne Kendall, akkor nem lennék kitartó, és már feladtam volna mindent. Felálltunk és megöleltem barátiasan.
          -Kösz haver - mosolyodtam el.
          -Na így na, ezt az arcot akarom látni egész nap!
          -Folytassuk... - csapta össze tenyerét Kevin.

A koncertig még van negyed óránk, jelenleg nem az éneklés miatt izgulok, hanem amiatt, hogy Becky eljön-e...remélem Kendallnek igaza lesz!
          -Logan...gyere bemelegíteni - hallottam meg Jamest. Bólintottam, majd elindultam utána.
Az volt a jó, hogy elkezdtünk hülyéskedni...a koncert mindig ezt hozza ki belőlünk. Beleénekelük mindegyik számunkba, majd röhögünk, sokat segít, mert így valamennyire feloldódunk.
Szóltak, hogy tíz másodpercünk van hátra...rendbe szedtük magunkat, és kivágódtunk a színpadra. Őrület, hogy mennyien vannak. De Becky nélkül szinte üresnek tűnt az egész stadion.
Az első számunk ritmusa kizökkentett a gondolataimból, de azért a tekintetem a közönséget leste...a remény hal meg utoljára.
Már a harmadik számunkat énekeltük, egyre jobban stresszeltem. Egyszercsak Kendall mellém ugrott és egy gyors suttogással figyelmeztetett:
          -Nézd csak - mutatott a mikrofonjával Becky-re. A kezében egy I Love U Logan! táblával. Rögtön elmosolyodtam, és újult erővel kezdtem neki a negyedik számnak.

Koncert után kirohantam Beckyhez, nem érdekeltek a rajongók, vagy a paparazzik. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magammal vissza a többiekhez. Ahogy kettesben maradtunk, szó szerint rám ugrott, de nem bántam, annyira hiányzott. Leszállt, én meg a tenyerembe helyeztem az arcát, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
          -Hiányoztál! - szólaltam meg végül. Megölelt.
          -Te is! És sajnálom, hogy ilyen nagy ügyet csinálta...
Nem hagytam, hogy befejezze, újra megcsókoltam.
          -Az már a múlt, engem a jelen érdekel! Felejtsük el!
Bólintott, majd átnézett a vállam fölött én meg megfordultam.
          -Akkor szent a béke? - kérdezték mosolyogva a fiúk.
          -Hát persze - öleltem magamhoz. Olyan jó volt újra érezni őt, látni a mosolyát, és újra csókolni.
          -Kíváncsi volnék, hogy honnan szereztél ilyen rajongói táblát... - nézett Beckyre James nevetve.
          -A bejáratnál találkoztam egy rajongóval, autogrammot kért, én meg cserébe elkértem a táblát - mosolygott rám.
A srácok magunkra hagytak, mi meg bementünk az öltözőbe.
          -Sajnálom... - kezdtem el, de Becky a mutatóújjával lezárta a számat.
          -Ezt már elintéztük... - jelentette ki egy mosollyal.
          -Igaz...
Közben leültem, ő meg az ölembe csüccsent.
          -Úgy érzem, hogy ez a szünet még szorosabbá tette a kapcsolatunkat... - mondta rám nézve.
          -Pontosan, és azt szeretném, hogyha csak szorosabb lenne - megfogtam a kezét, és azzal babráltam.
Becky az ujjait az államra helyezte, és lassan felemelte, hogy a szemembe nézhessen.
          -Soha, de soha nem akarlak elveszíteni...megértetted? - egy könnycsepp is megjelent a szemében, ami útnak eredt, de nem engedtem, hogy lecsöppenjen, így hát letörültem.
          -Szeretlek! - mondtam végül a csendet megtörve.
          -Én is Logan! - újból megölelt, úgy éreztem, hogy az ölelésemre nagyobb szüksége van, mint bármi másra. Így hát én is szorosan hozzábújtam.
Nem tudom mennyi időt töltöttünk így, de egy kopogtatás zavart meg minket.
          -Bocsi, de megyünk...jöttök? - kérdezte Carlos.
          -Igen... - válaszoltam vissza.
Próbáltam felállni, de Becky még mindig szorított.
          -Gyere, mostmár menjünk - simítottam végig gyönyörű barna haján.
Bólintott, és elengedett, látszott rajta, hogy nem akarja. Kézenfogva kimentünk.
A kocsiban újból hozzámbújt, de egy idő után elaludt. Miután megérkeztünk, nem költöttem fel, mert nem akartam, így óvatosan megemeltem és a karjaimban felvittem a szobámba,majd letettem az ágyamra és betakartam.
          -Logan... - szólt álmos hangon mikor elindultam kifele - Maradj... - annyira édesen kérte, hogy nem tudtam volna nemet mondani. Bebújtam hozzá, és a mellkasomra öleltem, majd elaludtunk.

Wow :D

Sziasztok! Ez még nem az új rész :P
Hát ti aztán elképesztőek vagytok!!! 2055 megtekintés egy hónap alatt...hát nem tudom elégszer megköszönni...csodálatosak vagytok! <3

Közben elkezdtem egy új blogot :) Nézz be, és ha tetszik kövesd! 
 We Are Crazy And Bad
Ugyanúgy feliratkozhattok, és chat-be beszélgetni is tudunk ^^  Megpróbálom mindkét blogomba egyformán hozni a részeket :D
Pusszancs, Zsó <3

15. rész

Sziasztok! Nagyon örvendek a komitoknak, sokat jelentenek nekem. Nem tudom elégszer megköszönni! ^^  Továbbra is várom véleményeteket, mert csak akkor teszem fel a frisset :P És bátran iratkozzatok fel az oldalra ;)
Pussz, Zsó <3

15. rész

Usher - Scream - Szandiii...megszerettem <333 ;D

Miután abba hagytam a sírást, meghallottam, hogy haza jött Jess. Remek, most kezdhetem a regélést, hogy mi van...
          -Becky? Haza jöttetek? - kérdezte vidáman és gyorsan mellém sietett - Te sírtál? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
          -Nem, nevettem egész nap - mondtam flegmán - ...bocsi, csak...
          -Mondjad már - ült le zavartan az ágy szélére.
Tömören elmeséltem neki, hogy mi történt, teljesen kiakadt.
          -Bolond ez a gyerek? És Logan-re értem, nem Tylerre...róla már tudtam, hogy egy hülye, de hogy Logan iz az legyen - a mondat végén Jess felpattant az ágyról, és kiviharzott.
          -Hova mész? - kérdeztem kiáltva.
          -Szerinted? Át megyek és bemosok egyet neki! - mondta haragosan.
          -Mi? Ne már, miért kell ekkora ügyet csinálni belőle? - utána mentem, de nem értem utol, mert már a bejárati ajtót csapta be maga után.

*Jessie szemszöge*

Nem hiszem el, hogy képes volt féltékenykedni! Most szépen elmondom a véleményemet. Kopogtam az ajtójukon, és türelmetlenül várakoztam. Carlos nyitotta ki.
          -Hol van? - szinte kiáltottam, szegény Carlitos zavartan nézett, és beengedett - Logaaan! - ordítottam a házba a nevét. James és Kendall azonnal megjelent.
          -Jassie...jól vagy? - kérdezték megszeppenve.
          -Én jól, de Becky kevésbé, hol van a negyedik pacsirtátok? - kérdeztem már nem tudom hányadszorra.
          -A szobályában...nem enged be, azt sem tudjuk mi van - kezdte el a helyzet jelentést James.
Sietve elmeséltem amit Becky mondott, a fiúk tátott szájjal figyeltek.
Végül szó nélkül felmentem Logan szobálya elé, és megkértem, hogy nyissa ki.
          -Nyisd ki Logan!
          -Miért? Hogy elmond mekkora egy barom vagyok? Kösz nem kell, magamtól is rájöttem.
          -Csak nem megszólalt a lelkiismereted? - vágtam oda gúnyosan.
          -Figyelj, nem vagyok ehhez szokva...Beckyt teljes szivemből szeretem, tudom, hogy egy seggfej voltam. Hogy is lehettem féltékeny?
          -Én is ezt kérdezem magamban már tíz perce, hogy hogy mertél egy percre is arra gondolni...Becky szeret, és egyetlen szarházi miatt sem hagyna el... - kezdtem megpuhulni...éreztem, hogy Logan nem direkt csinálta, amit csinált...és...hogy megbánta. Ismerem a helyzetet, a saját féltékenykedésem miatt ment tönkre egy szép kapcsolatom még másfél éve. Nem akartam, hogy ugyan ez történjék a legjobb barátnőmmel.
          -Most kérlek menj el... - mondta elhaló hangon.
Egy sóhaj után mondtam egy végszót:
          -Kérlek gondolkozz el egy kicsit, és ne hagyd, hogy egy ilyen butaság feleméssze a kapcsolatotokat. Hidd el, ha most nem úgy döntessz, ahogy a szíved döntene, pár nap múlva már csak bánhatod...tudom, hogy szereted, és azt is tudom, hogy ő is szeret téged...Így csak mindketten szenvedtek... - még pár másodpercet vártam, hátha kinyitja az ajtót, vagy vissza szól valamit...de nem. Leballagtam a lépcsőn, majd a fiúk kérdő tekinteteire válaszoltam.
          -Remélem megoldódik... - mondta egy halvány mosollyal Kendall.
          -Lehet, hogy kissé nagy dolgot csináltunk ebből az egészből...de nem akarom, hogy szétváljanak, hisz annyira boldogok együtt...
          -Hidd el, tudjuk, hogy Logannek mit jelent Becky...még senkivel sem viselkedett így...abban a két hétben, a koncert után, mint egy őrült, olyan volt. Hordta Becky karkötőjét, amit megkapott a földön. Egyfolytában róla beszélt, és hitt abban, hogy találkozni fognak - mondták szinkronban a srácok.
          -Minden esetre...James, én soha nem akarlak elveszíteni - közeledtem a szerelmemhez. Gyöngéden megcsókolt, majd átöleltem.
          -Nem leszek olyen buta, mint Logan - kacsintott egyet. Egy ideig még beszélgettünk, majd mentem haza, mivel magára hagytam Beckyt.
Meglepetésemre látszólag vidáman főzicskélt.
          -Na? Találd ki mit ütöttem össze? - kérdezte egy vigyorral az arcán.
          -Mit szedtél be? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
          -Semmit - kinyújtotta a nyelvét - Szóval?
Beleszagoltam a levegőbe, és egy kellemes illatot éreztem meg...
          -Palacsinta?
          -AZ! De nem akár milyen - tartotta fel a mutató ujját - Készítettem hozzá csoki öntetet, úgyhogy kézmosás, és gyerünk enni - mitől lett hirtelen ilyen boldog?
Eleget tettem kérésének, és elindultam a fürdőbe kezet mosni. Amikor törültem meg a kezemet, véletlenül elejtettem a törtölközőt, ahogy lehajoltam, valamin megakadta a szemem.
Megnéztem a kis dobozkát, ami fájdalomcsillapító volt. Ezt a tegnap vettem, és a szobámban volt...hogy került ide? Kivettek az egyik plikket, és ledöbbenve láttam, hogy három darab hiányzik. Az biztos, hogy én egyet sem vettem ki innen. Lassan eszembe jutott, hogy Becky nagyon boldogocska...NA NE!
Kifuttam barátnőmhöz, aki mosolyogva ült az egyik széken.
          -Na végre, mi tartott ilyen sokáig?
          -Te szedted be ezeket? - mutattam fel a plikket.
          -Én nem... - próbálta rezzenéstelenül mondtani, hogy ne vegyem észre hazudását.
          -Akkor ki? Tán magától kiszöktek? - emeltem meg a hangomat.
          -Az is lehet - nevetett egyet.
          -Becky, te bedrogáltad magad? Miért? Szerinted ez segít? Attól, hogy fájdalomcsillapító, még nem segít azon a fájdalman, amit most érzel!...Nem hiszem el...egyik hülyébb a másiknál! - fakadtam ki.
          -De nem akarom elveszíteni őt...értsd már meg! - zokogni kezdett.
          -De ezzel a szarral nem oldod meg a problémáidat! - kiáltottam rá.
          -Sajnálom - egyre jobban zokogott, arcát a tenyerébe temette.
Közeledni kezdtem hozzá, de őrült módjára felpattant a székről.
          -Haggyjál! Miért szólsz bele az életembe? Azt csinálok amit akarok, azt szedek be, amit akarok!
          -Oké... - legszívesebben visszavágtam volna, de tudom, hogy a gyógyszer beszél belőle. Hagytam, hogy felfusson a szobályába, és csináljon azt, amit akar.

*Becky szemszöge*

Miután bementem a szobámba, megláttam, hogy a telefonom villog. Meglestem, hogy ki az, de amikor megláttam Logan nevét a kijelzőn, csak magam elé meredtem, és futkároztak bennem a gondolatok...Felvegyem, vagy ne? Bekapcsolódott a hangpostám.
          "Becky Wilmer telefonja, a sípszó után elmondhatod óhajodat (nevetés, sípszó) - Öhm...Becky...Logan vagyok...Átgondoltam mindent, vagyis nem kellett ezen gondolkodni, tudom, hogy egy barom voltam, de tudod, ha valakit nagyon szeretek, képes vagyok a féltékenykedésre...holnap lesz a koncertünk, és ha ott megjelensz, akkor tudni fogom, hogy adsz-e nekem esélyt a folytatásra, és hogy megbocsátassz-e...remélem nem szúrtam el a kapcsolatunkat...Szeretlek!..."
Az ujjam végig a zöld gombon volt...de nem tudtam volna felvenni, és beleszólni. Üzenetétől egyből kitisztult a fejem...még mindig mérges voltam rá...most nagy döntés előtt állok.

14. rész

Sziasztok! Itt is van az új :DDD hétvégén több időm van írni, szóval ezért :)
A 2. részben szerepelt Tyler, és gondoltam visszahozom, mert ketten is kérdezték, hogy ki ő. Csak egy fiúnak szántam, aki megjelenik egy részben, de visszahozom Tylert. :) Itt egy kép róla :D :
Talán majd kissé felkavarja a vizet :P

Reggel pihenten ébredtem, pedig még csak 10 óra volt. Logan még aludta, nem akartam felébreszteni, ezért csendben átöltöztem, és kiosontam a szobából.

          -Jó reggelt Becky! - hallottam meg Kendra hangját a fürdőből.

          -'Reggelt - kukkantottam be az ajtón, épp a haját göndörítette be.

          -Eric-vel megyünk a városba...

          -Oké..anyáék itthon vannak?

          -Dolgoznak.

Egy bólintás után elindultam a konyhába, és kinyitottam a hűtőt. Láttam, hogy van palacsinta, gyorsan elvettem egyet és bemajszoltam.

           -Na még csak egyet - mondtam magamnak, és mégegyet megettem. Kerestem narancslét és abba is belekortyoltam. Amikor kezdtem becsukni a hűtő ajtaját, egy elég nagyot böffentettem.
          -Egészségedre - mondta nevetve Eric.
          -Jajj basszus, bocsi - kacagtam én is egy jóízűt.
          -Semmi baj - egy mosoly után leült az egyik székre.
          -Merre mentek? - kérdeztem én is az asztalhoz ülve.
          -Fogalmam sincs - nevetett Eric.
          -Hogy hogy? - néztem rá kérdőn.
          -Na jó, igazából - itt közelebb hajolt hozzám, és halk hangnemre váltott - igazából egy búcsú napot tartok, és csak vele leszek...lefoglaltam egy éttermet...és így tovább.
          -Jújj, ez kedves tőled. Cipzár a számon - húztam el az ujjaimat az ajkaim előtt.
Épp ekkor lépett be a konyhába Kendra.
          -Mehetünk?
          -Igen, édesem - Eric gyorsan felpattant és magához húzta Kendrát - Majd jövünk - kacsintott mosolyogva.
Miután elmentek, nagyon untam magam...Logan! Hogy képzeli, hogy még alszik?
Sietve előkerestem a vizipisztolyomat, amit még április elsejére kaptam Kendra-tól. A fürdőben telitöltöttem vízzel, és csendben bementem Loganhez. Lassan az ágy széléhez sétáltam, ééééés "tüzeltem".
           -Mi a ...? - kapta fel a fejét zavartan - Hééé... - lassan elvigyorodott, én meg rosszat sejtően kirohantam a szobából, és elbújtam a fürdőben.
Pár másodperc után lépteket hallottam, és próbáltam a lélegzetemet halkabbra venni. Egy idő után meguntam   a várakozást, és kimentem, hogy megkerressem a vizes Logant.
A nappaliba tartottam, amikor valaki hátulról lefogta a kezeimet.
          -Megvagy! - súgta a fülembe, rögtön kirázott a hideg.
          -És? - kérdeztem nevetve.
Szó nélkül elkezdett húzni a...na ne...a fürdőbe? Lábával kinyitotta az ajtót, és a kádba tuszkolt.
          -Logan! - kiáltottam rá nevetve. Megfogta a tusolót, majd megengedte a vizet - Neee....légyszi neeeee - hiába könyörögtem, nem hatott. Rámirányitotta, én meg áztam, és kiabáltam.
          -Mindezt a reggeliért - nevetett huncutul.
Gyorsan kikaptam a kezéből és eldobtam a tusolót, majd elzártam a vizet, mert a lábamra folyt a hideg víz.
          -Ezt még megbánod! - jelentettem ki mosolyogva. Magamhoz húztam, ő meg elkezdett csókolgatni.
Lassan beszállt mellém.
          -Akkor büntess - nevett fel.

Csütörtök reggel van, a reptéren üldügélünk. Kendra és Eric az előbb ment el. Még van egy fél óránk az indulásig, addig beültünk a kis kávézóba és forrócsokit iszogattunk.
          -Becky Wilmer? - kérdezte egy hang a hátam mögött. Hátra kaptam a fejemet...ledöbbentem.
          -Tyler? - mosolyodtam el. Felálltam és két puszi után megöleltem - Mi járatban vagy?
          -Most jöttem vissza L.A. - ből, és te?
          -Mi most megyünk...amúgy bemutatom Logan Henderson-t, a barátomat... - fordultam az én macim felé, aki felállt.
          -Tyler Stone - kezet fogtak. De valami nem stimmelt, mindketten olyan ellenségesek tűntek.
Logan visszahuppant a székére, én meg elcsevegtem egy ideig. Kissé zavart, hogy nyomult Tyler. Egyfolytában a hajamat cirógatta, és többször is hozzám ért. Már két éve, hogy szakítottunk, hirtelen miért lett ilyen? Éreztem, hogy a hátam mögött Logan mindjárt felrobban, de ezt az egészet Tyler nagyon is élvezte.
          -Na hapsikám, lejárt a látogatási idő, mennünk kell - eddig bírta Logan szó nélkül. Megragadta a kezemet, letette a pénzt az asztalra, és elhúzott.
          -Szia Becky - mosolygott kajánul.
          -Szia Tyler... - oda fordultam Loganhez - Neked meg mi bajod? - kérdeztem kissé idegesen.
          -Hogy hogy mi bajod? Tizenháromszor ért hozzád, és tizenhatszor pödörített egyet a hajadon! - fakadt ki.
          -Mi? Te megszámoltad? - néztem rá nevetve.
          -Most meg mi van? Mi olyan vicces?
          -Az, hogy féltékeny vagy - ütöttem rá a buksijára.
          -Na persze...
          -Tyler és köztem nincs semmi...két éve szakítottunk - hadartam el, abban reménykedtem, hogy megnyugszik.
          -Ti jártatok? Így már másabb a helyzet - itt elengedte a kezemet.
          -Mi a franc bajod van? - mondtam kissé hangosan.
Nem válaszolt, csak némán ballagott tovább.
A repülőn is szótlanul ültünk egymás mellett. Legszivesebben megöleltem volna...de NEM. Ezek szerint nem bízik meg bennem? Saját magamat felidegesítettem, végül elaludtam.
Csak a leszállásnál ébredtem fel, Logan-re néztem, de csak a hátát láttam..szóval még el is fordult.
Elkezdett rezegni a telefonom, egy sms...Tylertől:
          Egy hét múlva újra L.A.-ben leszek...összefuthatnánk ;) :D
Kapja be! Miatta vesztünk össze...el se hiszem, egy ennyin összekaptunk? De hát ő nem bízik benned - mi van már belső hangom is van?
Paparazzik mindenhol...megjátszottuk a boldog párt, és beszálltunk a fiúk kocsijába, ahol egyből elszakadtunk egymástól.
          -Káprázik a szemem, vagy... - kezdte Kendall kikerekedett szemekkel.
          -Csak vezess - vágott a szavába Logan. Mekkora egy tapló...
A srácok nyilván tudták, hogy ha kérdezősködni kezdenének, akkor csak rosszabat csinálnának, ezért az utat végig csendben tettük meg.
Annyira vártam, hogy végre a ház előtt legyünk, hogy az út egy örökké valóságig tartott.
Leállt a kocsi, én meg kipattantam, egyből a csomagtartóhoz mentem, ahonnan kirántottam a bőröndömet.
          -Bocsi srácok, hogy így kellett találkozzunk - mondtam Kendallnek, Jamesnek és Carlosnak.
          -Biztos nem poénból vagytok ilyenek... - szólalt meg James.
          -Azt majd a drága féltékeny Loganke elmeséli, ha akarja... - ezzel befejeztem, és mentem a házhoz, Előkerestem a kulcsomat, és beslisszoltam az ajtón. Körül néztem mindenhol, de Jess nem volt itthon. Felsiettem a szobámba, ledobtam a csomagot a földre, és belevetődtem az ágyba. Fájt, hogy Logan ma így viselkedett. Mérges voltam rá, de legszivesebben a védelmező karjaiban pihennék most...miket beszélek...elkezdett patagzani a könny a szememből. Miért kellett így végződnie a csodálatos kiruccanásunknak? Minden olyan szép volt...de hát semmi nem tart örökké...

13. rész

Sziasztok! Egy újabb feliratkozóval bővült a blogom...nagyon köszönöm  ^^ És hamarosan eléri a számláló a 2000 megtekintést :D Nagyon örvendek nektek, olvasóimnak :) Itt az új, remélem ez is elnyeri tetszésetek :$
Pussz, Zsó <3 

13. rész

Pár perc után megérkeztünk a London Eye-hez. Mindannyian vártuk már, hogy beszállhassunk az egyik fülkébe.
          -Fél óra alatt megy körbe - tájékoztattam fel Logant.
          -Hm...már várom! - mondta, miközben az óriáskereket figyelte.
Egy kis parkon mentünk keresztül.
 Ez a hely is tele van emlékekkel, mindig megnyugodtam mikor ide jöttem. Oda fent meg mindent kilehet zárni, és csak a pillanatnak élni.
Fizettünk, és vártuk, hogy beszállhassunk az egyik fülkébe...
Nagyok voltak a fülkék, ezért Logan és én eltávolodtunk a bal oldalra, míg Kendra-ék a jobb oldalra húzódtak.
Igaz, hogy nagyon lassan haladt, de ez így volt tökéletes. mintha megállt volna az idő, ahogy beléptünk ide. Logan magához húzott, én meg a vállára helyeztem a fejemet.
          -Olyan érdekes itt... - szólalt meg végül - Mintha minden lelassult volna...
          -Én is ezt érzem... - lassan a szemébe néztem, és megcsókoltam - Ettől szép ez az egész - mondtam elmosolyodva, mire bólintott. Újból kifele néztünk, és csodálkoztunk az esti város fényein.
Lopva hátranéztem, hogy mit csinál a másik gerlice pár...nagyban kóstolgatták egymást, elmosolyodtam újra, és visszahajoltam Logan vállára.
Fokozatosan értünk fel a csúcsra, és láttam Logie csillogó arckifejezését, ami még boldogabbá tett.
          -Legszívesebben örökre itt maradnék...veled... - nevetett halkan. Én is eleresztettem egy kacajt, mivel tudtuk, hogy ez a pillanat az "Ez sem tart örökké" csoportba tartozik...sajnos.
          -Használjuk ki ezt a ... - nem tudtam befejezni, mert rátapadt a számra. Alig akartunk szétválni, de már nem bírtuk...gyöngéden ellöktem magamtól, és levegőért kapkodtam.
          -Jól vagy? - kérdezte egy gúnyos  nevetéssel.
          -Ha megakarsz fullasztani...akkor jól csinálod! - mondtam röhögve. Hirtelen felzendülésünkre a másik sarokban lévő két szempár ránk szegeződött. Rájuk mosolyogtunk, és visszakaptuk a fejünket egy újabb csók kezdetéhez.
A fél óra a való életben csak pár percnek tűnik, de itt legalább egy órának is megfelelt. Gyorsan kiszálltunk a fülkéből és indultunk vissza a kocsihoz. Végig hallgattunk...de ez nem az a kínos csend volt, hanem az, amikor elgondolkodunk valamin, vagy például vissza idézzük a mai napot, ami nagyon csodálatosra sikeredett.
          -Köszönöm ezt a napot! - törtem meg a csendet - Annyira örvendek, hogy mi így négyen összemelegedtünk, és neked is Eric...külön örvendek, hogy megismerhettelek - fejeztem be egy mosollyal. Gyorsan hátrakapta a fejét és ő is elengedett egy vigyort, majd vissza fordult az útra.
          -Én is nagyon örvendek, remek kis csapat vagyunk - nevette el magát. Kendra büszkén bólintott, és megfogta Eric kezét.
Logan is helyeslően bólogatott, egymásra mosolyogtunk, és megcsókolt.
Ahogy beléptünk az ajtón, anya aggódó tekintetével találtuk szembe magunkat. Talán későn jöttünk volna haza?
          -Éjfél van... - jelentette ki az órájára nézve.
          -Anyaaa - forgatta szemeit zavartan Kendra - Tudtommal mind túl vagyunk a tizennyolc éven, szóval nem mindegy, hogy mikor jövünk haza? - lehúzta cipőjét, és besétált a konyhába.
          -Szólhattatok volna, hogy meddig maradtok...
          -Sajnáljuk - mondtam miközben arcon pusziltam, és követtem nővéremet.
          -Becky! - hallottam meg apa hangját.
          -Sziiiaaa - rohantam feléje, megöleltem - Valakit be kell mutatnom neked - vigyorodtam el, ő csak kérdőn nézett rám. Ezek szerint anya nem mondta el. Kisiettem a még mindig előszobában álló Logan-hez, kézen ragadtam, és behúztam a konyhába.
          -Apa... ő itt Logan Henderson...Logan...ő meg az én apucikám - nevettük el magunkat.
          -Örvendek Logan - nyújtotta ki a kezét, amit Logie mosolyogva fogadott el.
          -Mr.Wilmer...
          -Csak is Adam - vágott közbe apa.
          -Adam...csodálatos lánya van - mondta mosolyogva Logan. Én láthatóan elvörösödtem, apa magához ölelt.
          -Igen - mondta büszkén- Vigyázni rá! - fenyegette meg kacagva.
          -Rajta vagyok az ügyön - kacsintott vigyorogva. Hm... jól kijönnek. :)
Gyorsan megvacsoráztunk...mondjuk már 00:23... nevezhetjük ezt vacsorának? Mindegy, lényegtelen.
Evés közben elmeséltük tömören a napunkat, apa Logan-vel is beszélgetett, szerencsére nevetésben nem volt hiány.
Ebben a percben azt éreztem, hogy mi így haton, egy nagyszerű családot alkotunk, annyira jó volt látni, hogy mindenki boldog.
Már készülődtünk lefeküdni, amikor kopogtak az ajtón. Logan nem lehetett, mivel most ment a fürdőbe.
          -Igen? - kérdeztem.
          -Kendra vagyok - hallottam nővéremet.
          -Gyere... - lassan felültem az ágyon.
          -Beszélhetnénk? - kérdezte zavarodott tekintettel.
          -Persze, mi baj?
Lassan közeledni kezdett, és leült az ágy szélére.
          -Először is...ez a nap fantasztikus volt! - mosolyodott el halványan - Másodszor pedig...hjajj...
          -Mond már! - sürgettem.
          -Csak az a bajom, hogy Eric a világ másik felén fog filmet forgatni...és nem tudok vele menni, mert nekem is egy filmet kell lebonyolítani - mondta ki egy szuszra.
          -Huh, megijesztettél, azt hittem valami komolyabb...
          -Hé, ez is elég komoly - váltott mérges hangnemre.
          -Oké oké, tudom...csak na...
          -Értlek...na szóval...a köztünk lévő kapcsolat nagyon szoros, és fogalam sincs, hogy hogy fogom kibírni azt az egy hónapot... - elszomorodott.
          -Egy hónap? - néztem rá ledöbbenve. Ha belegondolok, hogy az én Loganem kellene elmenjen egy egész hónapra...huuuh...kirázott a hideg, és gyorsan kitörültem ezt a gondolatot - De te meddig forgatsz?
          -Én is olyan egy hónapig...
          -Hát beszéljétek meg, hogy majd webkamerán minden nap tartjátok a kapcsolatot. Ott majd mindenről be tudtok számolni.
          -Igen, igen, de egy kicsit félak attól, hogy valaki leüti a kezemről, mivel tudjuk, hogy jól néz ki - erre felnevettünk.
          -Úgy van, de ha ő is ugyan úgy szeret, mit ahogyan te őt, akkor bízz benne, és nem lesz semmi baj. Eric is könnyebben megy el, ha tudja, hogy megbízol benne. Hidd el, ha szeret, akkor mindenkinek "Meg állj"-t tud parancsolni. Még magának a  Szűz Máriának is...habár kétlem, hogy össze futna vele - vicceltem el a végét, nem akartam ilyen letörtnek látni a nővéremet. Sikeresen nevettünk egyet, majd megölelt.
          -Köszi...szükségem volt a megnyugtatásodra - súgta megkönnyebbülve.
          -Valamit megzavartam? - nézett ránk kérdőn Logan az ajtóban állva.
          -Dehogy is, most már a tied - kacsintott Logiera Kendra, és azzal ki ment a szobából.
          -Hjajj, teljesen kifáradtam a mai naptól - dőltem hátra a puha párnákba.
          -Én is - ahogy kimondta, szószerint belevetődött az ágyba. Nevetve magamhoz húztam, ő meg teleárasztott csókokkal - Komolyan mondom, sajnálom, hogy csütörtök reggel vissza kell mennünk a nyüzsgő életünkbe, itt olyan nyugis - eldölt a helyére, én meg a mellkasára feküdtem.
          -Ne gondolkozz azon, hogy mikor megyünk vissza, még van egy napunk - mondtam boldogan.
          -Igaz - nyomott egy puszit a fejemre. Én felhúztam a pólóját és a hasára nyomtam egy cuppanós puszit.
          -Jó éjt Logie - kuncogtam egyet.
          -Jó éjt Becky - egy ideig hallgatóztam, és amikor már egyenletesen és nyugodtan lélegzett, elaludtam én is.