2013. január 26., szombat

10. rész

Sziasztok! Ez a rész Nani születésnapjáért van fent :) Boldogat mégegyszer! :D Remélem tetszeni fog ^^ Rövidebbecske rész :D
Pussz, Zsó

10. rész


Az út 2 órás volt. Ez az óriási tábla jelezte, hogy megérkeztünk.



Kiváncsian néztem kifele az ablakon. Minden nagyon szép volt. Egyre benneb jutottunk, és megláttam a partot, ami gyönyörű volt...nagy meglepetésemre egy kisebb vidámpark is volt.
Logan keresett egy parkoló helyet...épp, hogy kaptunk, rengetegen voltak. Feltettem a napszemüvegemet, és kiszálltam a kocsiból. Logan bezárta az ajtót, és elindultunk kézenfogva. Egy idő után átkarolta a vállamat.
          -Tetszik? - kérdezte megpuszilva a fejemet.
          -Nagyon! - a szemébe néztem. A vízhez sétáltunk, egyet kattant az agyam, és lehúztam a cipőmet, majd letettem a földre, és befuttam a habok közé, de csak térdig. Nem volt meleg a víz, de kellemes érzés volt. Logan nevetett, és leült a homokba.
          -Ne már, gyere te is - mondtam hozzá közeledve.
          -És ha nem-et mondok?
          -Akkor lepriccollak - válaszoltam mosolyogva.
          -Nem mered! - rosszallóan nézett rám.
          -Jajj dehogyneeem - már lehajoltam, hogy a kezembe vegyek egy kevéske vizet...de akkor valaki felkapott az ölébe. Megnéztem az illetőt, és Logan volt az...de... - Hogy...?
          -Gyors vagyok - kacsintott nevetve.
          -De nem akarsz beledobni, vagy ilyesmi, ugye? - néztem rá rémülten.
          -Dehogy is...csak felvettelek.
          -Megnyugodtam... - közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
          -Még így nem csókoltak meg, mármint...ilyen helyzetben - mondtam nevetve.
          -De most már igen - kinyújtotta a nyelvét, amit én gyorsan eltűntettem egy csókkal. Logan elkezdett indulni kifele a vízből.
          -Miért nem teszel le? - kérdeztem kacagva.
          -Csak - válaszolt ő is nevetve. Amitől féltem, az bekövetkezett...Logan megbotlott a saját lábaiban, mi meg beleestünk a bokáig érő vízbe.
          -Logaaan...ez most mire volt jó? - néztem rá mérgesen. Most bepótoltam az elmaradt priccolásomat. Elkezdtem locsolni rá a vizet.
          -Hééé - kiáltotta nevetve. Felpattant és elkezdte rugni rám a vizet. Elrugaszkodtam, és rávetődtem...persze, hogy elestünk. Két centire volt az arcunk egymástól, éreztem a lehelletét, gyorsan megcsókoltam. Egyfolytában nevettünk.
          -Őrült vaaagy - mondtam, miközben nyomtam egy puszit a vízcseppes orrára.
          -Te sem vagy különb!
Egy újjabb csók után felálltunk, és csurom vizesen kifeküdtünk a homokba. Remélem megszáradunk...
Valahogy észre sem vettem a külvilágot...nem érdekelt, hogy valaki észre vesz-e minket, vagy éppen röhög rajtunk. Elfeledtünk mindent, és ez annyira jól esett...csak mi voltunk, és a szerelmünk.
Némán feküdtünk egymás mellett, Logan megkereste a kezemet, és megfogta. Minden egyes pillanat, amit vele tölthetek, örökre bevésődik az agyamba. 
Logan a jobb felére fordult, és engem nézett, így én is befele fordultam. Kisimította az arcomból a hajamat.
          -Szeretlek! - mondta a szemembe.
          -Én is! - mindketten elmosolyodtunk.
Másfél órát töltöttünk ott a parton kiterülve, beszélgettünk, nevettünk.
          -Felülünk az óriás kerékre? - kérdeztem egy ölelés közepette.
          -Igen...menjünk - elmosolyodott és magához húzva elindultunk. A vidámparkhoz közeledve egyre kiváncsibb lettem, egy képet is készítettem, amit feltettem Facebook-ra, meg Twitter-re :


Ezt írtam a képhez :
Santa Monica egy csodálatos hely :) sőt, ha egy csodálatos ember van veled :)

Ezzel Loganre céloztam, de ezt úgy sem tudja senki. A vidámpark bejáratánál felhúztam a cipőmet. Logant egyből az  óriáskerékhez vezettem. Vettünk két jegyet, és ültünk is fel rá. Gyönyörű volt a kilátás. Loganhez bújtam, és így még szebb volt minden.
Közben sötétedett, és kezdtek feléledni a város fényei.
          -Nem semmi - néztem körül.
          -Szóhoz sem jutok...de ha nem lennél itt, talán nem is lenne ilyen szép - mondta vigyorogva - Ha veled vagyok meglátom a dolgok jó oldalát, és mindenben a szépet keresem.
          -Ohh, Logan - egy sóhaj után megcsókoltam, és újra vissza bújtam hozzá.
          -El sem tudod képzelni, hogy mennyire örvendek neked! - annyira komolyan mondta, hogy az már fájt...
          -Számomra is nagyon fontos vagy...sokkal boldogabb vagyok, mint régebb...ez a pár nap mindent megváltoztatott.
          -Igen... - egymást néztük, és mosolyogtunk...nem kellettek szavak...talán most éreztem igazán, hogy mennyire szeretem, és hogy szükségem van rá...soha nem akarom elveszíteni!



5 megjegyzés:

  1. Ahw nagyon jól írsz! :D egyszerűen nem tudom megunni. ;)
    És nagyon szépen köszönöm. :3 <3
    Xoxo

    VálaszTörlés
  2. :ooooooooooo nagyonjó lett :333 gyorsan kövit ;) !!!!!

    VálaszTörlés
  3. Jó lett még ha csak most írok is
    jól írsz :-D

    VálaszTörlés