Pussz, Zsó <3
11. rész
-Kendra, légyszi ne szólj anyáéknak, hogy megyünk - kérleltem nővéremet a telefonban.
-Oké, oké, nem szólok.
-Köszi...amúgy kitudnál jönni majd értünk? - kérdeztem reménykedve, hogy igen-t mond.
-Ácsiii..."értünk" ? - mondta nevetve.
-Igeeen - kacagtam el magam - Logan is jön - mondtam izgatottan.
-Örvendek!...Amúgy emlékszel, hogy amikor búcsúzkodtunk, azt mondtam, hogy egy pasival gyere vissza? - újra nevetett - És összejött!
-Kac-kac, na de felelj a kérdésemre - sürgettem.
-Persze, hogy kimegyek...nem baj, ha Eric is jön? - kérdezte félve.
-Dehogy is, sőt, már nagyon kiváncsi vagyok a szexi pasidra - mondtam röhögve.
-Hééé...fogd vissza magad! - szólt rám nevetve.
-Jójó....na de én lépek...puszi - köszöntem el.
-Szió - azzal kinyomta.
Lehuppantam az ágyam szélére. Már csak Logan sms-ét vártam, hogy kész van-e. Nagyon izgatott voltam...hiányoznak az otthoniak Maga a környezet is hiányzik, a megszokott utcák, szórakozóhelyek. De ma végre visszatérek, muszáj lesz Logan-t körbe vezetnem. Igaz már a filmük forgatása alatt volt alkalma terepszemlére, de velem más lesz. :)
Megkaptam az sms-t, és megfogtam a bőröndömet, majd lesiettem a lépcsőn, majdnem elvágódtam.
-Csak nyugiii - jött szembe nevetve Jessie.
-Kész van...mennem kell.
-Na gyere ide - mondta, majd megölelt.
-Csütörtök reggel itt vagyunk. A fiúknak lesz pénteken koncertjük, de szerintem ezt te is tudod - mondtam mosolyogva.
-Igen, említette James.
Elindultam az ajtó felé. Megpusziltuk egymást, és átléptem a küszöböt. Meglepődtem, mivel Kendall kocsija volt leparkolva a ház előtt. Logan kipattant hátulról, gyors csókot váltottunk, majd betette a csomagtartóba a bőröndömet.
Carlos, és Logan között ültem. Köszöntünk egymásnak, majd elindultunk.
-Láttam twitteren a képet - súgta a fülembe Logie. Mialatt beszélt, kirázott a hideg gyönyörű hangjától - Te is csodálatos vagy! - tette hozzá, mire én elmosolyodtam, és megcsókoltam. Előre néztem, és megláttam Kendall tekintetét a visszapillantó tükörben, amint elkapja a fejét.
-Hé! Ne leskelődj! - szóltam rá nevetve.
-Nem is... - mentegetőzött egy mű durcizással, de végül mind elnevettük magunkat - Csak jó látni, hogy boldogok vagytok - mondta egy mosollyal.
-Jesszusom! - kiáltott fel Logan. Ijedtemben összerázkódtam.
-Mi az? - kérdeztük mind egyszerre.
Logan kotorászni kezdett az egyik zsebében, miután megtalálta azt a valamit, mosolyogva húzta elő...meredten néztem a kezében lévő tárgyra...
-A karkötőm? - kérdeztem, és kivettem a kezéből. Gyorsan elmesélte, hogy hogyan kapta meg, én leginkább azon csodálkoztam, hogy a koncert után meglátott, és hozzánk akart jönni.
-Kendra mégsem fog kinyírni - mondtam nevetve. Az én drága nővérkém egyből kiszúrta volna, ha nincs rajtam. Gyorsan felhúztam a kezemre - Köszönöm! - egy csókot leheltem ajkaira.
-Én köszönöm...ez éltetett egy héten keresztül...bennem volt a remény, hogy találkozni fogok veled! És ezt az érzést csak felerősítette bennem a karkötőd - teljesen ledöbbentem azon, amiket mondott Logan. A fiúkon is láttam az elgyengülést. Mingyárt sírni fogok, már a torkomban éreztem a sírós érzést. Logan nem hagyta abba mondókáját...
-A koncert után pár nap múlva a címlapon voltunk - itt mind elmosolyodtunk - Megtudtam a neved, és azonnal utánad néztem a neten. Megnéztem pár filmedet. Minden egyes film után erősödött bennem a... a vágyakozás. Nem tudtam azzal a tudattal élni, hogy többé nem láthatlak. Az egészet fokozva, az egyik nap össze futottunk, és szomszédok lettünk, amit csak is a drága sorsnak köszönhetek. Úgyhogy azt hiszem én kell minden egyes veled töltött percet megköszönnöm. Beky, szeretlek! - annyira őszintén mondta, nem bírtam tovább, és a nyakába borulva elkezdtem sírni.
-Szeretlek! - mondtam én is könnyeimet törülgetve. A karjaiban pityeregve maga volt a Mennyország. Olyan volt, mintha egy védelmező búrában lennék, vele megszűnt a világ létezni, és megállt az idő.
Logan hátradőlt, én meg a mellkasára feküdtam. Carlos meghatódva nézett minket, amire elmosolyodtam. Kendall a tükörből lesett, ő is mosolygott. James pedig hátra pillantott, és megvillantotta fogait.
Imádom ezeket a srácokat!
Miután megérkeztünk a reptérre, pár fotós fogadott minket. Ez nem volt annyira meglepetés.
Kivettük a bőröndjeinket, és elindultunk befele.
-Lehet egy kérdésem? Mióta alkotnak egy párt? Láthattuk önöket már Santa Monica-n együtt, nagyon boldognak tűntek - tette fel a kérdéseket az egyik firkász.
-Nem csak boldognak tűnünk, hanem azok is vagyunk! - válaszolt tömören Logan. Megfogta a kezemet, és mentünk tovább. A hátunk mögött ballagó srácokat is kérdésekkel sújtották, ők nyugodtabban válaszolgattak, ugyan is mi siettünk a gépünkre.
Logan elintézte a csomagjainkat, én meg a jegyeket. Volt bajunk a rajongókkal, de egy idő után azok is elfogytak, így nyugodtan eltudtunk köszönni a srácoktól is.
Sietve mentünk a gépre, mert már figyelmeztették az embereket, hogy lassan felszáll a gép. Megkerestük a helyünket, és lehuppantunk. Én az ablaknál ültem.
-Óóó, pedig én szoktam ott ülni - mondta lebiggyesztett ajkakkal.
-Hát...sajnálom - kinyújtottam a nyelvemet, amit egy csókkal tűntetett el.
Pár perc után felszállt a gép, mi meg bekötöttük az övünket. A levegőben voltunk, amikor egy sztyuárdesz közelített felénk.
-Parancsolnak valamit? - kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.
-Öhm... - rámnézett, és szerintem kiolvasta a szememből, mert azt kért, amit szerettem volna - Két pohár narancslét...
-Rendben... - mikor indult volna el, még hozzá tettem, hogy hozzon egy magazint is, ha van.
-Ha láttak Santa Monica partjánál, akkor csak kiírták - mondtam nevetve Logannek.
-Tuti biztos! - bólintott kacagva.
Igazam volt, még képek is voltak...az egyik a kedvencem lett...épp azt kapták le, amikor a bokáig érő vízben csókolózunk. Egy elég érdekes cikket rittyentettek össze a firkászok. Logannel csak mosolyogtunk rajta, nem érdekelt minket, hogy miket írnak le oda. Csak mi tudjuk, hogy milyen viszonyban vagyunk.
Egy idő után mindketten elbóbiskóltunk, már csak a leszállásnál ébredtünk fel.
-Logan...Logan - elkezdtem óvatosan lökődni.
-Mi? Hol? Ki? - pattant fel. Én egyből elkezdtem ezen vihogni...látnia kellett volna az arckifejezését.
-Csak simán megérkeztünk - tettem a vállára a kezemet még mindig nevetve.
Kikapcsoltuk az öveinket, és beálltunk a leszállók sorába. Kellett egy kis idő, míg a lábunkkal érinthettük a talajt.
-Otthon, édes otthon - mondtam mosolyogva.
-De rég jártam itt - közben egy óriásit nyújtózkodott. Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a bőröndjeinkért. A Logané megvolt, az enyém meg...tudja a fene, hogy hol lehet.
-Már harmadjára nézem át - panaszkodtam türelmetlenül.
-Ne aggódj, biztos megvan...valahol - mondta nevetve.
-Mi a vicces? - néztem rá villámokat szóró szemekkel.
-Semmi...semmi - válaszolt megszeppenve. Logan is keresgélni kezdett.
-Nem ez? - kérdezte, mialatt a bőröndömet tartotta a kezében.
-Deee - gyorsan oda futtam, és kikaptam a kezei közül - Egy szót se! - a mutató ujjamat rányomtam a szájára. Nem akartam, hogy elkezdjen arról beszélni, hogy miért nem néztem jobban körül. Megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni úgy, mint a bőröndömet.
Ahogy kiértünk a forgalmas parkolóba, kérdőn körül néztem, hogy hol lehet Kendra, és Eric.
-Kendra a barátjával van itt...Eric-vel - tájékoztattam fel Logiet.
-Beckyyy - hallottam egy éles hangot. Gyorsan a hang irányába néztem, és én is elkiáltottam nővérem nevét. A bőröndömet elengedtem és gyors léptekkel Kendra karjaiba futottam. Hiányzott de nagyon.
-Jajj, te lááány...annyira hiányoltalak már! - megfogta a vállaimat, és végig nézett rajtam - Nem...semmi változás...esetleg boldogabb lettél - állapította meg nevetve, én is kacagni kezdtem.
-A pasik! - vágtuk rá egyszerre. Vissza siettem Loganhez.
Ott álltunk négyen, és mosolyogtunk. Elkezdtük a bemutatkozást.
-Nos...itt a nővérem, Becky...és a barátja, Logan Henderson.
Eric kezet fogott velem, és megjegyezte, hogy csupa rosszat hallott rólam.
-Hát kösz... - néztem huncut mosollyal rájuk.
-Csak viccel - súgta Becky.
-Eric Mcgroth - mutatkozott be Logannek.
-Na jó...huzzunk, mert nagyon kezdenek gyülekezni a rajongók... - szólt közbe Kendra sürgetően.
Vettük az adást, és egyből sietni kezdtünk Eric kocsijához, ami nem volt kis piskóta!
A haza vezető úton végig beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jó fej ez az Eric. Ritkán fordult elő, hogy Kendra pasijai megtetszedjenek...mármint viselkedési szempontból. :)
Ahogy elértük anyuék házát, a szivem egyre hevesebben kezdett verdesni. Logan bíztatóan megfogta a kezemet, pedig én kéne nyugtatgassam. Rendes volt tőle ez a gesztus.
Eric leállította a motort, és kiszálltunk. Kivettük a bőröndöket, és elindultunk az ajtóhoz, Kendrát előre engedtük, hogy nyissa ki az ajtót.
-Anya...apa...megjöttem! - kiáltott be az ajtón.
Anya futva jött ki a konyhából, a kezében egy magazinnal. Elég mérgesnek tűnt. Ahogy meglátott egy kissé elgyengült, de továbbra is rezzenéstelen maradt az arca.
-Pont jó, hogy itt vagy...ez meg mi? - kérdőn felmutatta az újságot...
Nem mondom... elég kellemes fogattatás...
:ooooo nagyon jó lett :33 gyorsan kövit :$ hogy tudsz ilyen jó írni ?! :dd :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm Regi! Most elpirultam :)) ^^ ahogy időm lesz hozom a következőt :DD
Törlés