13. rész

Sziasztok! Egy újabb feliratkozóval bővült a blogom...nagyon köszönöm  ^^ És hamarosan eléri a számláló a 2000 megtekintést :D Nagyon örvendek nektek, olvasóimnak :) Itt az új, remélem ez is elnyeri tetszésetek :$
Pussz, Zsó <3 

13. rész

Pár perc után megérkeztünk a London Eye-hez. Mindannyian vártuk már, hogy beszállhassunk az egyik fülkébe.
          -Fél óra alatt megy körbe - tájékoztattam fel Logant.
          -Hm...már várom! - mondta, miközben az óriáskereket figyelte.
Egy kis parkon mentünk keresztül.
 Ez a hely is tele van emlékekkel, mindig megnyugodtam mikor ide jöttem. Oda fent meg mindent kilehet zárni, és csak a pillanatnak élni.
Fizettünk, és vártuk, hogy beszállhassunk az egyik fülkébe...
Nagyok voltak a fülkék, ezért Logan és én eltávolodtunk a bal oldalra, míg Kendra-ék a jobb oldalra húzódtak.
Igaz, hogy nagyon lassan haladt, de ez így volt tökéletes. mintha megállt volna az idő, ahogy beléptünk ide. Logan magához húzott, én meg a vállára helyeztem a fejemet.
          -Olyan érdekes itt... - szólalt meg végül - Mintha minden lelassult volna...
          -Én is ezt érzem... - lassan a szemébe néztem, és megcsókoltam - Ettől szép ez az egész - mondtam elmosolyodva, mire bólintott. Újból kifele néztünk, és csodálkoztunk az esti város fényein.
Lopva hátranéztem, hogy mit csinál a másik gerlice pár...nagyban kóstolgatták egymást, elmosolyodtam újra, és visszahajoltam Logan vállára.
Fokozatosan értünk fel a csúcsra, és láttam Logie csillogó arckifejezését, ami még boldogabbá tett.
          -Legszívesebben örökre itt maradnék...veled... - nevetett halkan. Én is eleresztettem egy kacajt, mivel tudtuk, hogy ez a pillanat az "Ez sem tart örökké" csoportba tartozik...sajnos.
          -Használjuk ki ezt a ... - nem tudtam befejezni, mert rátapadt a számra. Alig akartunk szétválni, de már nem bírtuk...gyöngéden ellöktem magamtól, és levegőért kapkodtam.
          -Jól vagy? - kérdezte egy gúnyos  nevetéssel.
          -Ha megakarsz fullasztani...akkor jól csinálod! - mondtam röhögve. Hirtelen felzendülésünkre a másik sarokban lévő két szempár ránk szegeződött. Rájuk mosolyogtunk, és visszakaptuk a fejünket egy újabb csók kezdetéhez.
A fél óra a való életben csak pár percnek tűnik, de itt legalább egy órának is megfelelt. Gyorsan kiszálltunk a fülkéből és indultunk vissza a kocsihoz. Végig hallgattunk...de ez nem az a kínos csend volt, hanem az, amikor elgondolkodunk valamin, vagy például vissza idézzük a mai napot, ami nagyon csodálatosra sikeredett.
          -Köszönöm ezt a napot! - törtem meg a csendet - Annyira örvendek, hogy mi így négyen összemelegedtünk, és neked is Eric...külön örvendek, hogy megismerhettelek - fejeztem be egy mosollyal. Gyorsan hátrakapta a fejét és ő is elengedett egy vigyort, majd vissza fordult az útra.
          -Én is nagyon örvendek, remek kis csapat vagyunk - nevette el magát. Kendra büszkén bólintott, és megfogta Eric kezét.
Logan is helyeslően bólogatott, egymásra mosolyogtunk, és megcsókolt.
Ahogy beléptünk az ajtón, anya aggódó tekintetével találtuk szembe magunkat. Talán későn jöttünk volna haza?
          -Éjfél van... - jelentette ki az órájára nézve.
          -Anyaaa - forgatta szemeit zavartan Kendra - Tudtommal mind túl vagyunk a tizennyolc éven, szóval nem mindegy, hogy mikor jövünk haza? - lehúzta cipőjét, és besétált a konyhába.
          -Szólhattatok volna, hogy meddig maradtok...
          -Sajnáljuk - mondtam miközben arcon pusziltam, és követtem nővéremet.
          -Becky! - hallottam meg apa hangját.
          -Sziiiaaa - rohantam feléje, megöleltem - Valakit be kell mutatnom neked - vigyorodtam el, ő csak kérdőn nézett rám. Ezek szerint anya nem mondta el. Kisiettem a még mindig előszobában álló Logan-hez, kézen ragadtam, és behúztam a konyhába.
          -Apa... ő itt Logan Henderson...Logan...ő meg az én apucikám - nevettük el magunkat.
          -Örvendek Logan - nyújtotta ki a kezét, amit Logie mosolyogva fogadott el.
          -Mr.Wilmer...
          -Csak is Adam - vágott közbe apa.
          -Adam...csodálatos lánya van - mondta mosolyogva Logan. Én láthatóan elvörösödtem, apa magához ölelt.
          -Igen - mondta büszkén- Vigyázni rá! - fenyegette meg kacagva.
          -Rajta vagyok az ügyön - kacsintott vigyorogva. Hm... jól kijönnek. :)
Gyorsan megvacsoráztunk...mondjuk már 00:23... nevezhetjük ezt vacsorának? Mindegy, lényegtelen.
Evés közben elmeséltük tömören a napunkat, apa Logan-vel is beszélgetett, szerencsére nevetésben nem volt hiány.
Ebben a percben azt éreztem, hogy mi így haton, egy nagyszerű családot alkotunk, annyira jó volt látni, hogy mindenki boldog.
Már készülődtünk lefeküdni, amikor kopogtak az ajtón. Logan nem lehetett, mivel most ment a fürdőbe.
          -Igen? - kérdeztem.
          -Kendra vagyok - hallottam nővéremet.
          -Gyere... - lassan felültem az ágyon.
          -Beszélhetnénk? - kérdezte zavarodott tekintettel.
          -Persze, mi baj?
Lassan közeledni kezdett, és leült az ágy szélére.
          -Először is...ez a nap fantasztikus volt! - mosolyodott el halványan - Másodszor pedig...hjajj...
          -Mond már! - sürgettem.
          -Csak az a bajom, hogy Eric a világ másik felén fog filmet forgatni...és nem tudok vele menni, mert nekem is egy filmet kell lebonyolítani - mondta ki egy szuszra.
          -Huh, megijesztettél, azt hittem valami komolyabb...
          -Hé, ez is elég komoly - váltott mérges hangnemre.
          -Oké oké, tudom...csak na...
          -Értlek...na szóval...a köztünk lévő kapcsolat nagyon szoros, és fogalam sincs, hogy hogy fogom kibírni azt az egy hónapot... - elszomorodott.
          -Egy hónap? - néztem rá ledöbbenve. Ha belegondolok, hogy az én Loganem kellene elmenjen egy egész hónapra...huuuh...kirázott a hideg, és gyorsan kitörültem ezt a gondolatot - De te meddig forgatsz?
          -Én is olyan egy hónapig...
          -Hát beszéljétek meg, hogy majd webkamerán minden nap tartjátok a kapcsolatot. Ott majd mindenről be tudtok számolni.
          -Igen, igen, de egy kicsit félak attól, hogy valaki leüti a kezemről, mivel tudjuk, hogy jól néz ki - erre felnevettünk.
          -Úgy van, de ha ő is ugyan úgy szeret, mit ahogyan te őt, akkor bízz benne, és nem lesz semmi baj. Eric is könnyebben megy el, ha tudja, hogy megbízol benne. Hidd el, ha szeret, akkor mindenkinek "Meg állj"-t tud parancsolni. Még magának a  Szűz Máriának is...habár kétlem, hogy össze futna vele - vicceltem el a végét, nem akartam ilyen letörtnek látni a nővéremet. Sikeresen nevettünk egyet, majd megölelt.
          -Köszi...szükségem volt a megnyugtatásodra - súgta megkönnyebbülve.
          -Valamit megzavartam? - nézett ránk kérdőn Logan az ajtóban állva.
          -Dehogy is, most már a tied - kacsintott Logiera Kendra, és azzal ki ment a szobából.
          -Hjajj, teljesen kifáradtam a mai naptól - dőltem hátra a puha párnákba.
          -Én is - ahogy kimondta, szószerint belevetődött az ágyba. Nevetve magamhoz húztam, ő meg teleárasztott csókokkal - Komolyan mondom, sajnálom, hogy csütörtök reggel vissza kell mennünk a nyüzsgő életünkbe, itt olyan nyugis - eldölt a helyére, én meg a mellkasára feküdtem.
          -Ne gondolkozz azon, hogy mikor megyünk vissza, még van egy napunk - mondtam boldogan.
          -Igaz - nyomott egy puszit a fejemre. Én felhúztam a pólóját és a hasára nyomtam egy cuppanós puszit.
          -Jó éjt Logie - kuncogtam egyet.
          -Jó éjt Becky - egy ideig hallgatóztam, és amikor már egyenletesen és nyugodtan lélegzett, elaludtam én is.