19. rész

Sziasztok, itt a hosszú rééész...nagyon kitettem magamért, szóval várok kommenteket is :))
Pussz, Zsó <3


19.rész



Logan és én elvállaltuk, hogy megkeressük James-t. Kendall meg Carlos haza ment.
          -Hol a kedvenc helye? - kérdeztem.
          -Hát, ami itt van a Sunset Boulevard-on, a Go Burger büfé...5 percnyire van... - magyarázta el.
Csak most tudtam meg, hogy melyik utcában vagyunk...megkell tanulnom valahogy a főbb utcák nevét.
Logan-vel gyorsan kocsiba ültünk...hamar ott voltunk. A sarkon volt egy óriási épület, és annak az aljában volt a büfé. Logan kíváncsian szállt ki, a tekintete egyből James-t kereste. Elindult, így követtem én is.
          -Szia Logan - köszönt neki az egyik pincér.
          -Csá Jerry... - lekezeltek - Nem láttad James-t? - kérdezte az embereket szemlélve.
          -De, ott van - mutatott az egyik sarokba.
James unottan, és szomorkásan harapott bele a burgerébe. Eléggé el volt gondolkodva, észre sem vette, hogy leette magát. Ezen elmosolyodtam, de visszaváltottam a komolyságra.
          -Bemutatom Becky Wilmer-t - húzott magához Logan - Ő is itt lesz a Nickelodeon-nál, szóval, jó, ha ismeritek egymást - kacsintott rám.
          -Jerry White - nyújtotta kezét.
A bemutatkozás után odasiettünk James-hez. Logan csak köhintett egyet.
          -Mi van? - kérdezte felnézve ránk.
          -Leülhetünk? - szóltam elsőként. Egy bólintást kaptunk válaszként, így helyet foglaltunk.
          -Tudjátok...én tényleg szerettem Halston-t...de most, hogy vissza jött...újra feltört bennem a szerelem... - kezdte lehajtott fejjel - És ott van Jessie, akit...akit igazából barátként szeretek - bökte ki nehezen.
Huh, hát ezen egy kicsit meglepődtem...
          -Biztos? - kérdezte vissza.
          -Aha...tuti biztos! Beszélnem kell vele... - elkezdte keresgélni a telefonját.
          -Haver...nehogy már telefonon keresztül akarnád közölni ezt vele... - állította meg James kereső kezeit Logan.
          -Igaz..igaz... - mondta halkan - De Halston-val is kell beszélnem...
          -Azt csinálsz amit akarsz, nem szólunk bele, csak kérlek cselekedj helyesen...nem akarom, hogy újra átéld azt a fájdalmat - lelkizett Logan. A végén eleresztett egy bátorító mosolyt.
          -Köszönöm nektek - nézett rám, majd Logie-ra.
          -Ez a legkevesebb - vigyorogtam - Szóval jöhet egy kis nevetés is - legyintgettem a kezemmel, hogy kacagjon már egy kicsit...meg is tette.
Logan hívta Jerry-t és mi is megettünk egy-egy burgert. Nagyon jól szórakoztunk utána, nem egyszer láttam szívből nevetni James-t. Még aggasztott az, hogy mi lesz Jessie-vel.
A barátnőmre gondolva...eszembe jutott, hogy mostanában alig beszélgetünk. Tudom, hogy gőzerővel dolgozik az első nagy albumán, de akkor is...
          -Hééé, Becky...megyünk - kocogtatta meg a vállam Logan nevetve. Megráztam a fejem majd össze szedtem magam. A srácok fizettek, majd mentünk haza.


Másnap reggel egy telefon csörgés ébresztett fel bennünket. Logan nyöszörögve nyitotta ki a szemeit, majd az éjjeli szekrényen keresgélte a mobilját.
          -Igen? - préselte ki magából álmos hangon a párnájára visszafeküdve - Mi? Mikor?...Oké, szólok...Rendben...Aha...Szia...
          -Ki volt? - néztem a szemeibe...hm...ezek a szemek mindig a csokit juttatják az eszembe.
          -A menedzser...és lesz ma egy koncert, hirtelen tették be, ezért tudtuk csak most meg...kéne szólni a többieknek is... - ezt már behunyt szemekkel mondta.
          -Szólok helyetted, aludj csak - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
          -Maraaadj - fogta meg a kezemet.
          -Már nem tudok vissza aludni - mosolyogtam rá.
          -Akkor legalább a számra adj egy csó...
Nem hagytam, hogy befejezze, gyorsan teljesítettem a kérését, majd felpattantam mellőle, mert tudom, hogyha ott maradok, akkor a többiek nem fogják tudni a hírt.
          -Hééé - nevetett. Csak kinyújtottam a nyelvemet, és kimentem a szobából.
A konyhában senki sem volt, így először Kendall ajtajánál kopogtam. Nem jött válasz...gondoltam bemegyek és "csendben" felébresztem.
Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába...csak most jutott eszembe, hogy még sose láttam a szobályát. Kicsit körülnéztem, majd becsuktam az ajtót. Odasettenkedtem az ágyához, majd megfogtam a paplan két sarkát, és a következőket kiáltva lerántottam róla :
          -Kelj fel, mert a... - de nem tudtam befejezni, mert amit láttam, attól elállt a szavam... - mert a gyíkodra süt a Naaap - egy sikítás után elkezdtem röhögni, de természetesen azonnal hátat fordítottam a "Mi vaa' ?" tekintetű Kendallnek. Gondolom lassan feleszmélt, és zavartan csapkodni kezdett a takarójával.
          -Mit csinálsz itt? - a hangja tele volt zavarodottsággal és kétségbeeséssel.
          -Eltakartad máááár? - kérdeztem a nevetésemmel küzdködve.
          -Eeeel - szólalt meg egy kis idő után.
Megfordultam és mind a ketten elkezdtünk nevetni, igaz, hogy Kendall feje vörös volt, de röhögött.
          -Mondhattad volna, hogy pucéran alszol!
          -Nem volt miért mondjam, ugyanis nem számítottam arra, hogy váratlan vendégem lesz! - kiöltötte a nyelvét. Miután sikerült lenyugodnunk, elmondtam, hogy miért is rontottam rá.
          -Oké, kösz, hogy szóltál....de máskor várd meg míg felébredek, oksa? - mosolygott egyet.
          -Megbeszéltük! - röhögtem el magam, azzal kimentem. A többiekhez már féltem bemenni ezek után, kitudja, hogy hogy alszanak?
Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába, és összedobok valamit ezeknek a hétalvóknak. Melegszendvicsnél maradtam...ugyanis felmerült bennem a tojás is...de az olyan megszokott.
Mindenkinek két-két kenyeret készítettem elő, majd mikor végeztem a rátétekkel, betettem egy kis időre a lerbe.
          -Hm...miccsa' illatok - lépkedett le a lépcsőn Kendall. Ahogy megláttam, elfogott a nevetőgörcs - Most mi van? Ahányszor meglátsz ki fogsz röhögni? - egy mű szomorkodást vágott be, majd ő is csatlakozott a kegyetlen nevetésbe.
          -Lehetséges - szólaltam meg valahogy.
A szendvicsekhez sétáltam, és bekukkantottam, hogy hogy állnak...még pár perc és kivehetem őket.
          -Amúgy mit csinálsz? - mellém lépkedett - Nagyon jó az illata - mondta elismerően.
          -Az íze még jobb lesz - kuncogtam - Csak melegszendvics...
          -Remek...addig is megterítek - az egyik fiókból elővett egy abroszt, azt kiterítette az asztalra, majd jöttek a tányérok.
Lassan Carlos is megjelent, aki mosolyogva telepedett le az egyik székre.
          -Jó reggelt! - köszönt végül.
          -'Reggelt!
          -Mit eszünk? - kíváncsiskodott. Kendall tájékoztatta, mire Carlos megnyalta a szája szélét. Errefel megint elkezdtem röhögni és Kendallre néztem.
          -Ahjj - forgatta szemeit mosolyogva. Carlos csak nézett minket értetlenül, de én csak legyintettem...azt hiszem jobb ha köztünk marad ez a kis incidens.
Kivettem a szendvicseket, és letettem a két éhes "gyerek" elé, ugyanis úgy kezdtek neki, mint valami 5 évesek.
          -Köszi anyuuuu - harapott egy nagyot Carlos az egyikbe. De szerintem megbánta - Ááááááááá ez forróóóó - visszadobta a tányérra a szendvicset, és a kagylóhoz futott, megengedte a csapot, és elkezdte a hűtsük-le-a-nyelvem akciót. Kendall meg én szakadtunk.
          -Na remek, most elégettem a nyelvem - siránkozott - Anyuuu, nem mondtad, hogy még ne kezdjek nekiii...
          -Igen, mert ezt alapból kéne tudjad fiacskám! - fenyegettem meg a mutató ujjammal. Belementem ebbe az anyus játékba, még élveztem is.
James jelent meg, aki álmos szemekkel csüccsen le. Nem aludhatott valami sokat.
          -Ketchup van? - kérdezte.
Kivettem a hűtőből a kért dolgot és letettem az asztalra.
          -Mi baj van Jamesy? - ült vissza a helyére Carlos.
          -Csak szarul aludtam - mondta, miután kinyitotta a ketchup-ot és nyomott a piros szószból - Tegnap este beszéltem Jessievel...és teljesen meglepett. Azt mondta, hogy ő se nagyon érezte a szerelmet. Megbeszéltük a dolgokat, és maradtunk annál, hogy nagyon jó barátok leszünk - a végén el is mosolyodott, amit már lezdtem hiányolni.
Közben feleszméltem, hogy Logan nem jött le, így elindultam, hogy felébresszem.
Még hallottam a lépcső tetején, hogy James Halstonról beszél...fognak találkozni a koncert után.
Bementem a szobába, és rámásztam az alvó macimra.
          -Logie... - szólitgattam édes hangon.
          -Mhhmm... - nyögődözte álmos hangon.
Eleresztettem egy kacajt.
          -Ébredj maciiiim - kacagtam, miközben beleborzotam a hajába.
          -Hm...maci? - fordította felém a fejét és elmosolyodott.
          -Hát tudoood, Logie Bear - mondtam, majd adtam egy puszit az orrára.
          -Nem szeretem annyira azt a nevet... - kiöltötte a nyelvtét.
          -De én igeeen - nevettem ismét. Hirtelen elkapott és magához húzott. Csak egy hajszál választott el a hívogató ajkától...de nemet mondtam magamban, direkt azért, hogy cukkoljam. Kiszabadultam az öleléséből és kifuttam a szobábol. A konyhába igyekeztem, mikor leértem mind kérdőn néztek rám.
          -Öhm... - de nem tudtam elmondani, mert meghallottam Logan gyors lépteit. Mire észbe kaptam, és indultam volna el, Logan leérkezett és felkapott.
          -Neee..kérlek nee! - visítottam nevetve, mivel elkezdett csiklandozni.
          -Nincs kegyelem! - kacagott ő is.
Mivel kapálóztam a lábaimmal, véletlenül ott rúgtam meg, ahol tényleg nem kellett volna. Egyből elengedett, és szorítani kezdte az ágyékát. Meg se tudott szólalni.
          -Áucs! - mondta a másik három fiú, akik az asztalnál ültek, és nézték a produkciónkat.
          -Jajj, Logie, nem akartam...sajnálom! - térdeltem le melléje. A kezemet a vállára helyeztem.
Csak sziszegni tudott.
          -Semmi bajjúúújj - préselte ki a fogai közt, de a végén feljajdult.
Gyorsan megcsókoltam kiengesztelésül. Egy kicsit enyhülni kezdett a fájása, majd valahogy felsegítettem. Óvatosan magához ölelt.
          -Ez még nekem is fájt - bökte ki Carlos a szendviccsel a kezében. Kendall és James helyeslően bólintott.
Elmosolyodtam, majd Loganre néztem, aki próbált vigyorogni. Újból megcsókoltam, és szorosan hozzá bújtam.
          -Jó rátok nézni! - mondta James mosolyogva - De komolyan, annyira összeilletek...ácsi...mióta vagyok én ilyen érzelgős? - az utolsó szavakat már magától kérdezte. Erre mind felnevettünk és az asztalhoz ültünk.
          -Tessék, ez a tiéd - toltam Logan elé az egyik tányért.
          -Melegszendvics? Nyámiii.
          -Hát, szerintem ez már kihűltszendvics - mondtam, mire mind elnevettük magunkat.

Miután megreggeliztünk, hazamentem. Szerencsére otthon volt Jess...muszáj beszélnem vele, nagyon elhanyagoltuk egymást.
          -Szia... - lépkedtem a konyhába.
          -Szia, készítettem palacsintát, kérsz? - fordult meg, egy kötény volt rajta.
          -Palacsinta mindig jöhet!  jelentettem ki vidáman. Lehúztam a cipőmet és belebújtam a papucsomba. Leültem az egyik székre, és elvettem a tányérból egy csokisat.
          -Mmm...nagyon finom! - bólintottam elismerően.
          -Örvendek - kacsintott, majd leült velem szembe.
          -Szóval...akkor jól fogadtad a James ügyet? - kérdeztem beszélgetést kezdeményezve.
          -Aha...
          -De tényleg nem vagy szerelmes?
          -Tényleg...már én is kezdtem rájönni arra, hogy jobb lenne, ha csak barátok lennénk.
          -Csak mert féltem, hogy hogy fogod fogadni...nem akartam, hogy esetleg magadba zuhanj...vagy valami ilyesmi...
          -Szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó - mosolygott.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem a szobámba és kidőltem az ágyamon...valahogy erőt vettem magamon, és a koncertre kerestem egy ruhát.
A nap további részét zene hallgatással töltöttem el. Egy telefon hívás szakított félbe...Logan az...
          -Szia macim - röhögtem bele a telefonba.
          -Hahaha - eleinte komolyan mondta, de a végén ő is nevetett.
          -Mit csinálsz?
          -Csak akartam szólni, hogy a postaládátokba betettem két VIP jegyet...az első sorba fogtok állni ugye? És majd ha vége van a koncertnek gyertek hátra a backstage-hez.
          -Oké Logie...mikor is kezdődik?
          -Két óra múlva...
Ránéztem a telefonomra...már 6 óra volt.
          -Rendben...írok egy sms-t, amikor megérkeztünk...
          -Váááárj...nem jösztök hamarabb? Kell egy kis buzdítás - szólt huncut hangon.
          -Oké, egy óra múlva ott vagyuuunk..na pusziii - köszöntem el.
          -Szia...ja és én is ki kell találjak valami gúnynevet... - azzal nevetve kinyomta.
A telefonomat fogva elmosolyodtam...nem tudom, hogy miért, és hogyan érdemeltem ki azt, hogy találkoztam Logannel, és így alakultak a dolgok...de egy biztos, nagyon hálás vagyok neki is, meg a sorsnak is!
Magamra kaptam a cipőmet, és kivettem a postaládából a VIP kártyákat, az egyiket már is anyakamba akasztottam. Bementem a házba és odaadtam Jessienek is a sajátját. Szóltam, hogy egy óra múlva kellene induljunk. Kikerekedett szemekkel nézett rám, és felfutott a szobályába...hát igen...nem valami sok idő nekünk az az egy óra...
Kapkodni kezdtem én is magamat...végül egy apró virágos, lenge pántos blúzocskát választottam, hozzá egy feszülős fekete nadrágot...na meg a kedvenc fűzős fekete magassarkúmat. Kifestettem enyhén a szememet és készen is voltam. Elég hamar eltelt az az egy óra, Jess is lassacskán kész lett, és indultunk.
          -Huh...ismerős ez a jelenet? - kérdeztem Jessietől mosolyogva.
          -Igen...milyen jó volt az a koncert...szívesen átélném újra - vigyorgott az utat nézve.
          -Én is - majd eleresztettem egy sóhajt. Kb. egy hónapja, hogy Jessel elindultunk arra a bizonyos Világmgváltó koncertre.
Megérkeztünk, hát voltak páran, pedig még van egy óra. Egyszercsak egy fotós megkérte, hogy álljak pózt...hát, gondoltam, miért ne...

 Jesst sem hagyta ki, őt is lencsvégre kapta. De több fotós is érkezett hirtelen.

Úgy láttuk jónak, hogyha elhúzzuk a csíkot. Szerencsére minket beengedtek egyből, ugyanis VIP kártyánk volt. A beckstage-hez siettünk, ott az egyik őr mogorva arckifejezéssel végig mért minket, majd beengedett.
Fogalmunk sem volt, hogy hova menjünk.
          -Jess? - hallottunk meg a hátunk mögött egy hangot. Jessie megfordult, és szinte felborította a srácot, aki mosolyogva szorította magához. Tátott szájjal néztem rájuk...majd kikérdezem Jess-t erről az incidensről.
Nem akartam zavarni ezért tovább lézengtem, páran megnéztek, hogy mit keresek itt, de különösebben nem izgatta őket a jelenlétem.
Egyszercsak megpillantottam Logant...beleremegett a lábam a látványától. Most a valóságban vagyok, vagy csak álmodom? Néztem, ahogyan nevet, ahogyan beszélget, ahogyan járkál...teljes szívemből szeretem! Egy büszke sóhaj után elindultam az én barna hajú lovagomhoz. Mivel háttal állt, gondoltam megviccelem. Csendben oda osontam, majd eltakartam a szemeit, és mélyhangon megszólaltam:
          -Uram, körbe vettük...meg ne próbálkozzon elmenekülni, különben piszkos dolgokhoz kell folyamadnom... - próbáltam vissza tartani a nevetésemet. Kendall, James és Carlos már szakadtak.
         -Nem baj, én szeretem a piszkos dolgokat - e kijelentése után megpördült - Hűha...de dögös valaki! - nézett végig rajtam, és a derekamra fonta a karjait, majd megcsókolt, én meg vissza csókoltam...de nem nagyon akartuk abbahagyni...
          -Úúú basszus...menjetek szobára! - röhögött Carlos.
          -Kérésed parancs! - vágta oda Logan, majd megfogta a kezemet, és elhúzott valahova.
          -Öhm...akkor most... - néztem rá kérdőn.
          -Hááát...ne szegjük meg a kérését - vigyorgott kajánul.

Egy kis idő után csatlakoztunk a többiekhez, közben Jess is megérkezett, és lehuppant James mellé.
          -Húúúú - röhögött Carlos - Ezek tényleg...khm...na tudjátok - bökött felénk kuncogva.
A többiek persze nem bírták ki nevetés nélkül.
          -Igeeen, látszik a kielégült arcuk - vihogott Kendall.
          -Adj egy ötöst - tartotta a kezét James, majd Kendall beleütött egy nagyot.
          -Hééé, mi is itt vagyunk - intettem feléjük.
          -Látjuk - mondták egyszerre, de nem bírták abba hagyni a röhögést.
Jess is kuncogott...na ja...nem is vártam el, hogy komolykodjon.
          -Srácoook, nyomás bemelegíteni! - kiáltott egy pasas a fején egy fülhallgatóval.
Logan meg se mozdult, de a többi srác, ahogy elment mellette, rácsapott a hátára és kacagtak tovább. Logie csak megcsóválta a fejét, majd adott egy csókot, és ő is követte őket.

Lassan mi is Jessel kisétáltunk, és elfoglaltuk a legjobb helyet az első sorban. Nem nagy koncert volt, hanem egy kisebb a város egyik csendes helyén.
A fiúk is megjelentek a színpadon, köszöntek, egy kicsit beszélgettek, majd neki kezdtek az első számuknak, a Cover Girl-nek...nagyon szép volt, Kendall gitározott, szokás szerűen. Logan megtalálta a tekintetemet, és az egész szám alatt engem nézett, és mosolygott.
A harmadik szám előtt Logan beszélt...
          -A következő szám egy csodálatos lánynak fog szólni, aki nélkül nem lennék teljes...és köszönöm, hogy vagy nekem - rám nézett - Szeretlek!
Azt hiszem a szívem megállt...ez tényleg velem történik? Gyorsan visszasúgtam egy "Én is szeretlek"-et.
Kendall elkezdett játszani...egyből megismertem...a Let Me Love You volt az. Logan kezdte az éneklést, és közben engem nézett.

Let Me Love You

Jess átkarolta a vállamat, és úgy hallgattuk ezt a gyönyörű számot. Végig egymás szemét csodáltuk, de egy idő után nem bírtam, és elő tört belőlem a sírás. Ebben a pillanatban nagyon boldog voltam!