12. rész

Sziasztok! Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog ^^ . Továbbra is köszönöm azoknak, akik olvassák a blogomat :D
Pussz, Zsó <3


12. rész


Anya pont egy olyan magazint tartott a kezében, amilyet mi olvastunk a repülőn. Rámutatott a címlapra, ahol Logan és én virítottunk.
          -Neked is szia... - csak ezt tudtam kibökni.
          -Hjajj, lányom, nekem ez még új, hogy messze vagy...tudd meg. Sajnálom... - kezdett közeledni felém, majd megölelt. Észrevehette Logan-t is, mivel egy meglepődött hangot adott ki.
Ránézett a címlapon lévő képre, majd újra Logan-re.
          -Nem gondolod, hogy tőled kellett volna megtudnom? - kérdezte tőlem.
          -Meglepetésnek szántam, de amint látod, az újság megelőzött - boci szemekkel néztem rá, amin ellágyult - Nos, akkor bemutatom a barátomat, Logan Hendersont - mondtam vigyorogva.
          -Örvendek Mrs.Wilmer - előre lépett Logie.
          -Szólíts csak Alicenak - anya kezet rázott vele. Úgy láttam, hogy anyának tetszik. Még egyik ex barátomra se nézett így.
Anya behessegtetett minket a nappaliba, ő meg sietett a konyhába, ugyanis rájött a főzhetnéki roham.
          -Esetleg elmehetnénk a városba is - szólalt meg Eric mosolyogva.
          -Én benne vagyok! - nyújtotta fel a kezét nevetve Kendra.
          -Én is - mondta Logan mosolyogva.
          -Oké, csak előbb együnk... - ahogy kimondtam, egy nagyot kordult a hasam, amire persze röhögni kezdtek.
Fél óra után már mentünk is enni. Az ebéd alatt anya kérdezősködött Logantől, ami megszokott volt tőle, mindig ezt csinálja, ha friss "hús" van a háznál. Gondolom Eric is végig ment ezen a rituálén.
A mosogatás rám hárult, mivel mindenki kiszaladt a konyhából, de egy idő után Logan vissza jött, és segített edényeket törülgetni. Miután végeztünk, leült az egyik székre.
          -Elfáradtam - mondta egy sóhaj után.
          -Elfáradtál? Edény törlés közben? Na ne viccelj - néztem rá egy félmosollyal. Oda léptem hozzá, ő meg az ölébe ültetett - Zavar anyu viselkedése? - kérdeztem kissé zavartan.
          -Dehogy is, nagyon kedves, de Mr.Wilmertől kicsit tartok - monda nevetve, majd kinyújtotta a nyelvét.
          -Nincs miért - egy gyors csókot váltottunk.
          -15 perc, és indulunk! - kiáltott Kendra.
          -Ne már... - gyorsan felvittem a böröndömet a szobámba, és kerestem valami rendes ruhát. Fura volt, hogy Londonban az emberek melegen öltöznek, míg Los Angelesben tökre laza öltözéket lehet használni. Egy barnás szettet állítottam össze. Mikor öltözködni kezdtem, Logan benyitott, csak melltartó, és nadrág volt rajtam. Egy kicsit ledöbbenve bennebb lépett.

          -Ne ne...hátrafele lépkedj! - parancsoltam rá.

          -És ha nem akarok? - le nem vette rólam a szemét.

          -Hát pedig muszáj lesz! - közeledni kezdtem feléje, és szépen kilökdöstem az ajtón kívülre. Mindketten nevettünk, gyorsan felvettem a maradék holmit, és lesiettem az előszobába. Megkerestem a barna táskámat, és beletettem minden fontos dolgot.

          -Jajj, menjünk mááár - sürgetett Kendra.

          -Carlos jut eszembe - mondtam vigyorogva.

         -Tényleg...mindig ő nyűgöl - kacagott Logan.

Eric és Kendra csak nézett minket, hogy "Mi van?". Egy legyintéssel válaszoltam. Elköszöntünk anyától, és mentünk is.

          -Hova menjünk? - kérdezte Kendra már a kocsiban.

          -London Eye? - ajánlottam fel.

          -Azt esteee - sápítozott a nővérem.

          -Megvan! Menjünk a Lincoln parkba...a mi helyünkre! - szinte kiáltottam.

          -Remek ötlet - mosolyodott el Kendra.

          -Hol a ti helyetek? - kérdezte Logan és Eric egyszerre.

          -A szökőkút...mindig ott lógtunk, sötétedéskor pedig belopóztunk a vízbe, persze nyáron - ezt felváltva mondtuk el Kendra-val. Az emlékek kezdtek vissza térni, amin elmosolyodtam. Hiányzott ez a város!

Negyed óra után leparkoltunk, és izgatottan szálltunk ki a kocsiból. Kendra és én futásnak eredtünk, és megsem álltunk, míg a szökőkúthoz nem értünk.

          -Le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok - nevettek Loganék.

          -Tudjuk - néztünk egymásra mosolyogva.

Szép volt, már csak az emlékekért is érdemes volt ide jönni.

Logan leült mellém, és úgy néztük az embereket, akik szerelmeikkel, barátaikkal, vagy éppen magányosan bóklásztak a parkban. Bele gondoltam abba, hogy mi lenne, ha nem mentem volna L.A.-be, most én is magányosan üldögélnék valahol, és Kendra enné a fejem, hogy találjak már egy pasit magamnak. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen itt van nekem Logan, aki egy csodálatos ember.

Szorosan hozzábújtam, ő meg átkarolt. Kendra és Eric szerelmesen nézték egymást és beszélgettek, annyira édik együtt. Remélem hosszas kapcsolat lesz mindkettőnké.

          -El se hiszem, hogy itt vagyok veled - szólalt meg a nagy csend után Logan. Rámnézett és szenvedélyesen megcsókolt - Szeretlek!

          -Én is - modtam mosolyogva.

          -Hm...valakit kérjünk meg, hogy csináljon egy képet rólunk - ajánlottam fel.

          -Jó ötlet! - válaszolták kórusban. Gyorsan valakit leszólítottam, és megkértem, hogy a telefonommal fotózzon le minket. Mivel ismert minket, autógrammot adtunk mind, majd vigyorogva tovább ment.

          -Boldogabbá tettük egy ember napját - nevetett Eric. Kendra elhallgattatta egy csókkal, mire mi kacagni kezdtünk. Kendra megfordult, és ránk öltötte a nyelvét.

Egy idő után kezdtünk fázni, így kerestünk egy kávézót. Szerencsére találtunk helyet, és ledobtuk magunkat. Én az ablaknál ültem, mellettem Logan, velem szembe Kendra, és nővérem mellett Eric.

          -Mit hozhatok? - kérdezte a pincér.

          -Két forró csokit sok habbal - vágta rá Kendra...igen, mindig ezt kérjük. Logan egy narancsos Naked-et kért, a kedvencét, Eric pedig egy Latte Macchiato-t.

Amikor kihozták, elállt a lélegzetem, ahogy láttam Kendrának is...

Gyorsan készítettem egy közeli képet, ezt nem ehettem meg anélkül, hogy ne örökíteném meg. Fel is tettem a képet Facebookra meg Twitterre : Hot Chocolate and Marshmallows...yumm :D - felirattal.

          -Mióta árulnak itt ilyet? - kérdeztem Kendratól, de lefagyott.

          -Fogalmam sincs, de ha tudom, akkor csak ide járok - válaszolt kissé megkésve.

A fiúk szakadtak a röhögéstől.

          -Megkóstolhatom? - kérdezte Logan, mint egy kisgyerek.

          -Természetesen - toltam az elejébe a poharat.

Mohón beleszürcsölt, és elégedetten tette vissza a kis tányérra. Elkezdtem nevetni.

          -Mi az? - nézett rám kérdőn. Miután Kendráék is meglátták Logan száját, ők is vigyorogni kezdtek.

          -Csak hab bajuszod van - miután tájékoztattam, egy csókkal lepusziltam a habot - Hm...fincsi - vigyorogtam.

          -A szám vagy a hab? - kérdezte összehúzott szemekkel.

          -Hát alap, hogy a szááá....a HAB! - vágtam rá nevetve. Az egész kávézó tőlünk csengett, egy kicsit le is kellett nyugodnunk, mivel néhány szempár ránk szegeződött.

          -Ki fognak rakni - törülte le könnyét nevetve Kendra.

Logan a narancsléjét hamar elfogyasztotta, így az én forrócsokimon osztoszkodtunk. Eric is ugyanígy cselekedett a nővéremmel. Kendrával csak mosolyogni tudtunk ezen.

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy már esteledett, gondoltuk ideje menni a London Eye-hez.

Ahogy kiléptünk a kávézó ajtaján, megéreztem egy hópihét az arcomon.

          -Hé, hull a hó! - kiáltottam fel mosolyogva.

Indultunk az autóhoz, a parkon keresztül mentünk. A fiúk kitalálták, hogy felvesznek minket a hátukra, és úgy visznek el a kocsiig. Az utolsó 10m-nél már versenyeztünk is, de sajnos Eric és Kendra nyert.

          -Visszavágót kérek! - mondta Logan nevetve.

          -Oké, de ne reménykedj! - kacsintott Eric.

Lepattantam Loganről, ő meg felemelt, lenéztem rá, és megcsókolt. Ez a nap egy tökéletes nap volt, de még nincs vége. Ezt az egészet a hóhullás is csodálatossá tette. 

Nem is tudnám mi lenne velem Logan nélkül...

          -Te vagy a barna hercegem - mondtam nevetve egy csók után.

          -Te meg a barna hercegnőm - kinyújtotta a nyelvét, én meg beleborzoltam a hajába.