3. rész

Sziasztok! Ez a rész kicsit hosszabbra sikeredetett, mint a többi, de remélem tetszeni fog. Itt már a fiúk is felbukkannak :) Jó olvasást :D
Puszi, Zsó! :D

3. rész

Az út alatt egyfolytában az elém táruló idegen tájat figyeltem. A legkiemelkedőbb az óriási Hollywood felirat volt. Eldöntöttem magamban, hogy oda mindenképpen fel kell jutnom.

Ahogy megérkeztünk a ház elé, izgatottan pattantam ki az anyósülésből. Jess kivette a bőröndjeimet és indultunk a házhoz. Jessie előkereste a kulcsait és kinyitotta az ajtót. Sietve futtam be a bőröndökkel, amiket pár lépés után eldobtam.

Balra volt egy elég nagy konyha, jobbra egy vendégszoba. Velem szembe pedig az emeletre vezető lépcső, e mellett egy folyosó és a folyosó végén a hátsó udvarra vezető ajtó. Jobbra meg a mosdó.

          -Hogy tetszik? - kérdezte mellém lépve.

          -Szuper! Tisztára a te stílusod - mondtam mosolyogva - Nagyon otthonos - azzal lehuppantam a vendégszobában lévő kanapéra.

          -Örvendek, hogy tetszik.

          -Hjajj - sóhajtottam boldogan - Várom már, hogy elkezdődjön az itteni életem!

          -Elhiszem, hidd el izgi lesz! - nevetett, majd hozzá tette - Amúgy megmutatom a szobádat, ha érdekel... - bólintottam, mire ő elindult, én meg utána loholtam, mint egy kiskutya.

 A lépcső végén egy hosszabb folyosó volt, aminek a végén egy ablak, és jobbra meg egy mosdó volt.

A lépcső után pár lépésre balra volt Jess szobája, vele szembe pedig az enyém.  Barátnőm kinyitotta előttem az ajtót. Kitárult az ajtó, én meg abban a pillanatban kikerekedett szemekkel bámultam.

   

          -Ez most... komoly??? - nyeltem egy nagyot - Jess... nem gondolhatod komolyan! - fordultam hátra, de csak vigyorgott és bólogatott. - Köszönöm! - megöleltem.

          -Nincs mit, Becky! - mosolygott.

Pár perc múlva lementünk a földszintre, hogy tudjuk fel vinni a csomagokat. Ahogy végeztünk Jess magamra hagyott, én meg leültem az ágyra és hátradőltem kitárt karokkal. A plafont bámulva azon gondolkoztam, hogy milyen lesz nekem itt, mennyire hamar fogok hozzá szokni az itteni dolgokhoz. Egyszercsak berobogott Jess és vigyorgott, nem akarta abba hagyni.

          -Mi van? - kérdeztem felülve.

          -Van egy ajándékom a számodra - újságolta.

          -Jajj Jess... - mondtam nevetve.

Szótlanul átment a szobájába, én meg követtem. Leültetett az ágyra, és rám parancsolt, hogy csukjam be a szemem. Kezdtem idegeskedni, de nemsokára megszólalt.

          -Kinyithatoood! - nevetett.

Közvetlen az arcomba nyomta azt a valamit ami a kezében volt.

          -Szerinted így látom? - kérdeztem nevetve, feleszmélt és hátrább húzta a kezét, lassan kitisztult a kép, de még mindig kérdőn néztem rá.

          -Olvasd már el! - mondta türelmetlenül.

          -Öhm... - kivettem a kezéből - Big Time Rush Koncert - ahogy felolvastam, kellett még pár másodperc, mire felfogtam, hogy mi van. Ránéztem és lassan elmosolyodtam, ezt a mosolyt most semmivel nem lehetett volna letörölni. Felálltam és a jegyekkel a kezemben megöleltem, majd úgy kezdtünk el körbe-körbe ugrándozni.

A filmek, meg a fotózások miatt soha nem tudtam elmenni egyetlen koncertjükre sem,de most végre nem hagyom ki!

          -Istenkém, Jess! Hogyan köszönjem meg? - néztem rá könnyes szemekkel.

          -Jajj, ne kezdj el sírni, mert akkor én is fogok - nevetett könnyeimet letörülve.

          -Hánykor kezdődik?

          -Nyolckor, addig még sok időnk van, elugorhatnánk az egyik plázába nézelődni - vigyorgott fogait mutatva.

          -Aha, nézelődni... - mondtam nevetve - De nem bánom, veszek egy új ruhát. 

          -Oké, úgy is az első sorba szólnak a jegyeink, szóval ki kell csípnünk magunkat - nevetett.

          -Első sor??? - nem hittem a fülemnek.

          -Aham - bólintott mosolyogva.

Indulás előtt összekaptam magam és mehettünk is a városba  ''nézelődni''.

Jess szokása szerint vagy 30 ruhát próbált fel, végül vett párat.

Én elsőre bele szerettem ezekbe :

Összesen két és fél órát töltöttünk ruhavásárlással, az utolsó fél órában cipőket keresgéltünk, én találtam is :

          -Még el kellene lépnünk ételt vásárolni - mondta a kocsiban Jess.

          -Rendben, én főzök, mit szeretnél? - kérdeztem.

          -Görög salátát! - vágta rá egyértelműen.

          -Mi mást? - nevettem.

Szóval bevásároltunk a hozzávalókból és mentünk haza. Egy gyors átöltözés után neki kezdtem az ebéd elkészítéséhez. Jess közben takarított utánam és megterített.

          -Van majonéz? - kérdeztem Jessre nézve.

          -Megnézem... - felállt és a hűtőhöz baktatott - Hm... van! - lóbálta meg az üveget.

          -Remek, még pár percet hagyjuk, és kezdhetünk neki - közben megmostam a kezemet. Negyed öt volt, tíz perc múlva neki láttunk az evésnek.

          -Ez isteni! - dicsért meg a szájába tömve a salátát.

          -Lassan egyél hé - szóltam rá nevetve.

Miután végeztünk Jess elmosta a tányérokat, én pedig a maradékot a hűtőbe tettem.

          -Nos, hogy tudd, egy jó másfél órával hamarabb indulunk - tájékoztatott fel Jess.

Meglepődtem, minek olyan hamar? Letusoltam és magamra kaptam a ruháimat. Oda lépkedtem az ablakhoz, és kinéztem a szomszéd házra, az udvarra ki volt téve egy -ELADÓ- tábla.

          -Becky...gyere! - hallottam meg Jesst.

          -Megyek... -válaszoltam. Elővettem a telefonomat és kitettem Loganről egy képet háttérnek, a kijelzőt nézve elmosolyodtam, végre láthatom őt élőben.

          -Becky! - zökkentett ki ideges hanggal. Összekaptam magam és rohantam le a földszintre.

A koncertre vezető út nagyon lassan haladt a dugó miatt. Mérgesen áthajoltam Jesshez és megnyomtam a dudát.

          -Hé, ez az én dolgom - nevetett dudálva - Péntek van, vagyis csúcsforgalom, szóval nincs mit tenni.

Tíz perc után indult el a sor, szerencsére már többet nem állt le.

Már messziről kiszúrtam a rengeteg rajongót.

          -Most már értem, hogy miért kell hamarabb jönni - bámultam kifele az ablakon. Kerestünk egy helyet és leparkoltunk. Kiszálltunk és gyorsan mentünk az épülethez, hogy álljunk be a sorba. De végül kiderült, hogy szinte egyből bemehetünk, mivel az első sorba szól a jegyünk. Bent rengetegen voltak, elindultunk a színpadhoz.

          -Hogy akarsz te előre jutni?Annyian vannak, mint a hangyák - néztem a tömegre.

          -Ne törődj a színekkel! - súgta nevetve és megfogta a kezemet, elkezdett húzni a tömegbe. - Bocsi...elnézést...odass, az ott Kendall? - mondta Jess, még én is bedőltem az elterelő hadműveletének és keresni kezdtem Kendallt. Ez az egész azért volt, hogy elvegye a figyelmet a rajongóktól, hogy addig mi előre jussunk.

          -Lökött nőszemély! - böktem vállon.

          -Figyu, facebook-on bökdöss, ne itt... - mondta flegmán, de végül elnevette magát, én meg csak kérdőn néztem rá. - Jó na - nevetett fuldokolva - Nem tudom mi van velem - végül én is vele együtt nevettem.

          -Az az óra a hátra levő időt mutatja? - néztem egy digitális kijezlőre.

          -Igen... és 00:00 - kor kezdhetsz sikítani - kacsintott.

Ami azt illeti hamar letelt az idő, végig hülyéskedtünk.

          -5...4...3...2...1...0... - üvöltötték a rajongók. Felfoghatatlan sikoltozás kezdődött.

Amúgy Jess tőlem ismeri a BTR-t, egyszer ugyanis fogadtunk valamiben és az volt a tét, hogy megkell nézzen két részt a fiúk sorozatából ha veszít. Hát persze, hogy veszített, fapofával kezdte nézni a sorozatot, de nem bírta ki nevetés nélkül. Azóta imádja Jamest. 

          -Direkt várakoztatnak? - mondtam a karkötőmet babrálva.

Hirtelen minden elsötétült, és nemsokára felcsendült az első szám.

          -Elevate a little higher! - énekelték.

          -Logaaan!

          -Jaaames! - kiáltottuk ájuldozva.

Elmondhatatlanul nagy volt a sikítozás, egyet-egyet mi is eleresztettünk. Jessel egymásra néztünk és csak vigyorogtunk. A fiúkkal együtt mi is énekeltünk. Előkaptam a telefonomat és készítettem pár fotót.

Újra sötétség lett, és elindult a No Idea, kirázott a hideg, persze jó értelembe. Amikor Logan része jött, csillogó szemekkel figyeltem őt. 

A következő szám a Music Sounds Better With You volt.

http://www.youtube.com/watch?v=hRXlyoVlWTs

 Mind a négyen a színpad elején álltak, Logan pont velem szembe. Elkezdte figyelni az első sort, én Jess-re néztem, aki mosolygott és megszólalt :

          -Becky! Becky! Téged néz!!! - kiáltotta ugrándozva, értetlenül a fiúkra néztem, végül megállapítottam, hogy Loganre gondolt. Valahogy felfogtam a helyzetet és elmosolyodtam, mire ő is vigyorogni kezdett.

          -And girl I'm singing about you - énekelte Logan, közben rám mutatott.

          -Azt a kurv@, flörtöl veled! - mondta tátott szájjal Jess. Én csak ledöbbenve és öntudatomon kívül bambultam előre. Gondoltam én is lépek valamit, így amikor a címet énekelték, akkor én Loganre mutattam, aki elmosolyodott. Jess nem tudta felfogni a dolgokat, de nem volt egyedül.

          -Jess...ez álom?Mert nem akarok felébredni...SOHA! - mondtam elgyengülve.

          -Nekem itt nehogy össze ess, még a végén mentővel taxiznak a kórházba - nevetett a kezemet megfogva.

          -Na, srácok, hogy érzitek magatokat? - kérdezte James. Jess azonnal elengedett, és innentől megszűntem létezni.

          -Hát kösz - mondtam nevetve, de észre sem vett, ugyanis nyálcsorgatva nézte James-t. A kérdésre óriási kiáltozások kerekedtek.

          -Remek! - szólalt meg Kendall is...hm... ő se rossz pasi - mosolyodtam el.

          -A következő számunkhoz két szerencsés lány jöhet fel a színpadra - mondta Carlos, miközben székeket helyeztek el.

          -Legyen négy - vágta rá Logan.

Na jó, benne akarok lenni abba a négybe! Persze ez egy szép álom, ebből a rengeteg emberből pont én nem leszek benne abba a négybe...végül is, reménykedni szabad, nem?

Eszeveszett sikítozások voltak, mindenki azt akarta, hogy ő legyen az egyik, aki ki mehet a fiúkkal.

A lépcső, ahol a fiúk lépdeltek le, pont előttünk volt. Először Carlos, James, Kendall, majd Logan jelent meg a lépcső alján.

          -Becky...Logan Henderson tizenkét órán át! - súgta a fülembe, én meg a megadott irányba néztem. Felénk lépett.

          -Szabad lesz? - kérdezte őrjítő mosolyával.

          -Hát hogyneee! Vigyél magaddal örökre, szökjünk meg innen!!! - persze ez csak egy belső hang volt. - Igen! - mondtam végül nevetve.

Nem tudom, hogy hogyan juttam át a kordonon, de valahogy ott voltam Logan mellett.

          -Hogy hívnak? - kérdezte kedvesen.

          -Becky...Becky Wilmer... - böktem ki valahogy. Megfogta a kezem...huh, nem éreztem a talajt. Felmentünk a színpadra, James már egy lánnyal ült jobb felén. Logannel leültünk és vártuk a többieket.

Elkezdődött a Worldwide.

Logan a szemembe nézve énekelt, egyszer csak átkarolt... folyton mosolyogtunk. Mikor már kezdtem feloldódni, én is énekeltem.

Sajnos ez is egy olyan pillanat volt, ami nem tarthat örökké, vége lett a számnak, felálltunk és meglepetésemre megölelt. Legszivesebben soha el nem engedtem volna.

          -Köszönöm - súgta lágy hangon.

          -Nem én kéne megköszönjem? - kérdeztem nevetve miután szétváltunk.

          -Naná, hogy nem - nyujtotta ki a nyelvét.

De le harapnám  - mondtam magamban. Nyugiii, mély levegőőő - nyugtatgattam magam.

Újra megfogta a kezem és vissza kísért oda, ahonnan jöttünk.

          -Van fényképező géped? - kérdezte, én meg csak kérdőn néztem rá.

          -Csak telefonom - mondtam, miközben elővettem azt.

Meglátta a háttérképemet, én meg persze elszégyelltem magam, és melegem lett. Kivette a kezemből és fényképezésre állította...megőrült? Közelebb bújt hozzám és lefényképezett minket. Na jó, ez több a soknál.

Körülöttünk a rajongók ki voltak akadva. Vissza vettem a telefonomat és újra a kordon másik felén voltam, egy kacsintással elment. Jess értetlenül figyelt.

Miután vége lett a koncertnek, Jess szólt, hogy még ne menjünk, majd csak ha kicsit elfogytak az emberek. Addigis felültünk a kordonra egymással szembe.

          -Jess, ezt mind neked köszönhetem! - néztem rá boldogan.

          -Tudom - mondta büszkén, de nevetve.

          -Hivatalosan is kijelentem, hogy ez lesz az év legjobb napja, nem is...az életem legjobb napja... - kacagtam.

*Logan szemszög*

          -Hé Logan, mi volt az az incidens azzal a csajjal? - kérdezte Kendall a hátamra csapva.

          -Én sem tudom... Amikor az első sort nézegettem, megakadt rajta a szemem, valami vonzott  hozzá, talán a belőle áradó boldogság...és a mosolya - mondtam vissza idézve Beckyt - Muszáj volt közelebb kerülnöm hozzá, így őt választottam ki a Worldwide-ra.

          -Nem vagy semmi haver - nevetett Carlos - De tudjuk, hogy te egy igazi flörtgép vagy, szóval nem csodálkozunk.

          -Ez valami koreográfia volt? - kérdezte mosolyogva James - Mert szívesen betanulnám...

          -Nem koreográfia! - kezdtem ideges lenni...nem értik meg,  hogy magával ragadott ez a lány...vissza gondoltam az illatára - A telefonja hátterén is az én képem díszelgett, aranyos nem? - mondtam egy mosollyal.

          -Logan, rajta kívül több ezer csajnak te vagy a háttere.

          -Mi bajod James? - kérdeztem most már mérgesen.

          -Neked mi bajod öreg? Csak egy lány a többi közül!

Itt betelt a pohár, vetettem egy utolsó pillantást Jamesre és elhúztam a csíkot. Felmentem a színpad leghátsó részére, és leültem az egyik díszletre. A kicsődülő tömeget néztem, de egyszercsak megakadt valakin a szemem... gyorsan felálltam és elindultam a színpad eleje felé, de szerencsétlenségemre Becky akkor szállt le a kordonról, és egyenesen a kijárat felé vette az irányt.

Ahogy leléptem a lépcsőről, körbe vett egy kisebb tini csoport. Ők is aztán pont jókor...

          -Becky! - kiáltottam reménykedve, de nem hallotta meg és eltűnt... - A francba! - mondtam magamnak. Kedvetlenül aláírtam amit nyújtottak felém. Amikor elmentek, magam elé bambultam...elszúrtam egy lehetőséget. Megpillantottam valamit a földön... felvettem és megvizsgáltam közelebbről. Egy karkötő volt, amin...amin azt írta : Becky. Megjött a kedvem, legalább ha többet nem láthatom azt a gyönyörű lányt, a karkötőjét viselhetem.

Egykedvűen az öltözőnkbe mentem és ledobtam magam az egyik székre. Pár perc elteltével kopogtak.

          -Nem vagyok itt... - mondtam lerázóan, hogy jelezzem, nincs kedvem senkire.

          -Én vagyok... - szólalt meg az ajtó mögül James. - Sajnálom az előbbit...

Egy sóhaj után az ajtóhoz mentem és kinyitottam.

          -Nincs semmi baj...mind ketten hülyén viselkedtünk, ennyi - mondtam békítően. Megöleltem.

          -Mi a baj? - kérdezte.

          -Csak elcsesztem egy esélyt...Tudod...azért voltam olyan amilyen, mert féltem...

          -Mitől? - vágott közbe.

          -Attól, hogy utoljára látom...

*Becky szemszöge*

          -Nem láttad a karkötőmet? - kérdeztem a táskámat kutatva, hátha oda tettem.

          -Nem...miért? Nem találod?

          -Sajnos nem...

          -Ó, nem olyan nagy dolog, holnap veszek neked egy újat - pillantott rám egy kis időre, mivel közben vezetett.

          -Pont olyat nem tudsz venni, mivel Kendra készítette a 18. születésnapomra. A nevem is rajta volt. Kendra nem fog örülni, amúgy én is csináltam neki egy olyat az ő nevével...remélem az meg van.

          -Akkor holnap felteszünk egy hirdetést, hogy a Big Time Rush koncerten eltűnt egy Becky feliratú karkötő, megtalálóját pénzben részesítjük - mondta viccelődve Jess. Egy ideig komolyan néztem rá, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

.