4. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hoztam az újat, de nem nagyon volt időm :) . De most itt van, és remélem tetszeni fog. Várom a visszajelzéseteket! :D És próbálok sietni a következővel, jó olvasást ;D
Puszi, Zsó <3


4. rész

Hétfő reggel van, Tom nemsokára hívni fog.
Csengett is a telefonom...
          -Szia Becky! - köszönt vidáman.
          -Szia Tom, mi újság?
          -Hát inkább én kérdezném ezt - nevetett - ugyanis benne vagy az újságokban...
          -Hogy mi??? - kérdeztem meglepődve. Miről beszél ez a bolond?
          -Nem tudom mit műveltetek a pénteki koncerten, de ma már itt virítotok azzal a Logan fiúval az egyik magazinban - ismét nevetett...igen, szerintem is nagyon vicces.
          -Öhm... - kicsit megszégyelltem magam - Fel olvasod a cikket?
          -Persze...Pénteken a Big Time Rush koncert sikeresen zajlódott le, viszont a Worldwide daluknál - ahol mindig négy szerencsés lány közel kerülhet a srácokhoz - egy egészen különös dolog történt. Logan Henderson a banda egyik tagja, a rajongójával, akit a színpadra vitt, még egy közös képet is készített és többször is megölelte. Egy kis keresgélés után, megtudtuk, hogy a szerencsés lány egy igen híres személy azaz a londoni származású Becky Wilmer színész és fotómodell. Felvetődik a kérdés, hogy mi van Becky és Logan között?
          -Mi volna? Néhány kilóméter, mivel nincs itt... - mondtam komolyan, hihetetlenek az újságírók, persze tisztelet a kivétel...ha van olyan.
          -Nagyon édik vagytok a képen - mondta nevetését vissza folytva Tom. Minek röhög most őszintén?
          -Csak viccelsz ugye?
          -Nem, na de mondom amiért hívtalak... két hét múlva lesz az első fotózásod, vagyis november hatodikán és hetedikén, írd fel a noteszedbe... - megtettem amit kért.
          -Még valami?
          -Van egy oltári ajándékom...körülbelül másfél hónap múlva...lesz egy sorozatod a Nickelodeonnál.
          -Heh...nem vagy vicces Tom... - mondtam egy nevetéssel.
          -Nem is viccnek szántam - eléggé komoly hangja volt. Ha igaz, hogy egy híres televíziónál kapok saját sorozatot, akkor én most össze esnék, és fel sem kelnék holnapig.
          -Nem tudom, hogy hogy intézted el, de KÖSZÖNÖM! - hálálkodtam.
          -Ne nekem köszönd, hanem nekik, mivel már rég kinéztek maguknak.
          -Hűha - böktem ki.

*Logan szemszög*

          -Logaaaaan - kiáltott Kendall.
A konyhában voltak mindhárman, és valamit nagyon bújtak a srácok.
          -Igen? - kérdeztem hozzájuk lépkedve. Ahogy megláttam a címlapot, tátott szájjal vettem el a magazint az asztalról. Gyorsan végig olvastam és vissza dobtam.
          -Szóval egy sztár? - meredtem magam elé. Annak örvendtem, hogy legalább tudok valamit olvasni róla a neten. A cikknek kifejezetten nem örültem, de ha már megjelent nincs mit csinálni...
          -Most egy ideig ez lesz... - mutatott a rólunk készült képre James.
Szó nélkül befuttam a mosdóba, lehajtottam a wc tetejét és ráültem. A telefonomon néztem utána, megtudtam, hogy Londonban született, testvérével együtt színészek és fotómodellek. A szöveg alján ott voltak a filmjei. Azoknak a címét mentettem el, amelyikekben főszerepet játszott.
          -Logan, nem gondolod, hogy háromnegyed óra után kikellene jönnöd? - nyöszörgött Carlos.
Nevetve mentem az ajtóhoz és beengedtem a szorult helyzetben lévő Carlitost.
Felsiettem a az emeletre és elvettem a laptopomat, meg a töltőjét, és félre vonultam egy másik szobába. Elhelyezkedtem a kanapén és kapkodva bedugtam a töltőbe és bekapcsoltam a gépet.
A kedvenc filmletöltő oldalamat nyitottam meg és beüttem a filmcímeket. Szerencsére az összes megvolt.
Miután letöltődtek, megnyitottam az egyiket : A magány félelme. Különleges egy film volt. A másodiknál benyitott Kendall.
          -Mit csinálsz? - kérdezte az ajtónak dőlve. Én szótlanul mutattam az ajtóra, hogy ki lehet menni, és vissza se kell jönni. Egy nevetéssel becsapta maga mögött az ajtót.
A negyedik filmnél elkezdett sztrájkolni a hasam, hogy jó lenne megetetni. Megállítottam a filmet és lesiettem a konyhába, és kivettem a hűtőből a tejet. Műzli után keresgéltem, de végül találtam. Elkészítettem és mentem is vissza filmezni. Tisztára megszállottan néztem, ez a lány egyszerűen elragadó, mintha láttam volna már...
Ahogy megnéztem sikeresen az összeset, égő szemekkel hátradőltem és elaludtam, fogalmam se volt, hogy mennyi az idő.
          -Logan, hé haver - valaki nagyon felakart ébreszteni... - Kelj már fel, mennünk kell a stúdióba valami megbeszélésre...- Kendall az, valahogy kinyitottam a szemeimet és kábán ránéztem. - Őszintén, mikor feküdtél le? - kérdezte egy mosollyal.
          -Nem mindegy? - vágtam oda flegmán - Minek ébresztettél fel? Nem lehet annyira fontos az a megbeszélés...
          -Ki volt jelentve, hogy muszáj menni! - ezt már komolyan mondta. Kiment a szobából, én meg valahogy felkászálódtam az ágyból. Letusoltam, felöltöztem és mentünk is.


*Két hét múlva*

*Becky szemszög*

Kedd reggel van, indulok a fotózásra, Tom értem jön és elvisz. Jess már a stúdióban van, mivel egy új albumon dolgoznak. Utoljára megnéztem magam a tükörben és kimentem az ajtón. Fordítottam kettőt a záron és megvártam míg megérkezik Tom.
          -Szia Tom - köszöntem vigyorogva és beültem mellé.
          -Hellóóó - nevetett - Izgulsz?
          -Egy kicsit, de tudod jól, hogy minden fotózás előtt félek.
          -Nincs miért - kacsintott egyet.
Az oda vezető úton végig beszélgettünk, észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Egyszerre szálltunk ki az autóból. Kinyitotta előttem az épület ajtaját és beléptem egy barátságos terembe. Tom intett, hogy maradjak ott ahol vagyok. A recepcióssal beszélgetett.
          -Becky... - szólított meg.
Egy lifttel mentünk a harmadikra. Egy hosszú folyosó után balra tértünk és bementünk az első ajtón.
          -Sziasztok! - köszönt egy férfi a fényképezőjével a kezében.
          -Szia - mondtuk egyszerre Tommal - Bemutatom Beckyt, Becky, ő itt Ryan Wolf. Kezet ráztunk a fotósommal, mivel ezentúl ő lesz az, aki készíti rólam a képeket.
          -Örvendek - szóltam mosolyogva.
          -Úgyszintén - ő is vigyorgott.
          -Na, nekem mennem kell, még elkell intéznem az interjúdat - mondta az ajtón kimenve Tom.
          -Nos, akkor kezdhetjük is - szólt Ryan - Arra van az öltöző - mutatott egy ajtóra. Kiváncsian mentem be, egy lányt pillantottam meg.
          -Szia, Becky vagyok - köszöntem a háttal álló lánynak.
          -Sziiiiiaaaaa - fordult meg vigyorogva. Nem hittem a szememnek...
          -Jenna Smith? - kérdeztem meglepődve. Jenna az osztálytársam volt a középsuliban. Gyorsan megöleltem, és végig mértem...rengeteget változott. - Mit csinálsz itt?
          -Hát...stylist lettem...2 éve - nevetett elvörösödve.
          -Örvendek! - már akkoriban is az akart lenni, nagyon határozott volt.
          -De te sem vagy semmi...színész, meg fotómodell...
          -Köszi - nevettem el magam - Mit kell felvennem? - néztem a rengeteg ruhára, meglepődtem, mivel férfi ruhák is voltak.
          -Ezeket - nyomta a kezembe. Elvonultam átöltözni. Felvettem a fekete-fehér csíkos blúzot, és a fekete rövidnadrágot. Mikor vissza mentem Jennához, elkezdett mosolyogni, majd közelebb jött hozzám.
          -Be kell tűrni a nadrágba - fogta meg a blúzomat.
          -Oh...rendben...
Miután végeztem, kimentem Ryanhez.
          -Jól áll - mondta mosolyogva - Na szóval, állj oda a fehér háttérhez...tedd csípőre a kezed... és mosolyogj - magyarázta nevetve. Lefényképezett és megmutatta, nagyon jól sikerült :)

Még készített párat különböző beállásokban, majd ruhát cseréltem. 

Körülbelül két óra múlva végeztünk. Elégedett voltam Ryannel is meg a fotókkal is, nagyon tehetséges fotós.

          -Felteszem a számítógépre, majd válaszd ki, hogy melyik tetszik a legjobban, mert mindenkiről, akiről képeket készítek, a földszinten kiteszek egy-egy fotót, és ma rólad is kellene egy...mit szólsz? - kérdezte.

          -Hm...tetszik, oké...addig átöltözöm a rendes ruhámba.

Mikor vissza értem Ryanhez, a képeimet méregette, gyorsan leültem a mellette levő székre és én is figyelmesen néztem.

          -Júúújj, ez nagyon tetsziiiik - mutattam rá az egyik képre.

         -Oké - mondta nevetve - Akkor megyek és kinyomtatom - megnézte a kép számát, majd elvette a fényképezőgépet és eltűnt.

*Logan szemszög*

Majdnem elfelejtettem, hogy ma fotózásom van...öt perc múlva indulnom kell. Gyorsan összekaptam magam,  elköszöntem a srácoktól és léptem...ahogy kitettem a lábamat az ajtón, Kendall már utánam kiáltott.

          -Nem fogod ilyen könnyen megúszni a pakolást! - fenyegetőzött, ugyanis költözünk egy másik házba.

          -Jó jó... - mondtam unottan. Kendall hirtelen előrántott egy vizipisztolyt - Nehogy - mutattam rá rosszallóan - Ha megmered tenni... - nem tudtam befejezni, mert már javában priccolni kezdett. Amikor befejezte, még mindig abba az újjal rá mutatós pózban voltam. Belegondoltam, hogy kezdjem el kergetni, vagy hagyjam és menjek...de végül az utóbbinál döntöttem. Röhögve csapta be magamögött az ajtót. Hát az volt a szerencséje, hogy csak a kabátom lett vizes. Levettem és beültem a kocsimba, a kabátot meg ledobtam a hátsó ülésre.

Tíz perc után leparkoltam, és mentem be az épületbe. Az első az volt, hogy megnézem a rólam készült képet, amit Ryan kitett. Örömmel néztem, mivel a kedvencemnél döntött...de...jobbra volt egy új fotó...öhm...Beckyről??? Nem hittem a szememnek. A szívem elkezdett őrülten kalapálni. Mondták, hogy egy új lány lesz Ryan-nél, szóval ő az. Gyönyörű egy lány...

Gondoltam hátha még nem ment el, ezért sietve a lifthez mentem és megnyomtam a hármas gombot. Előkaptam a telefonomat, és azt bámultam. Meghallottam a lift jelző hangját, és izgatottan vártam, hogy kilépjek onnan. Kinyilt az ajtó, a telefonomat nézve szinte futva siettem ki a liftből, és neki mentem valakinek, akit fellöktem.

          -Hé, előre is nézhetnél! - mondta Jenna, kapkodva felsegítettem.

          -Bocsi, itt van még Becky?

          -Öt perce ment el...miért? - nézett rám kérdőn.

          -Már nem lényeges - hajtottam le a fejemet...