Pussz, Zsó :)
5.rész
Szerda, és nem rég végeztem egy interjúval. Jess értem jött, de mondtam neki, hogy jöjjön be, mert szeretnék vele egy képet, Ryan örömmel készített egyet :
-Jajj Jess... belehaltál volna egy nagyobb mosolyba? - kérdeztem nevetve.
-Szerintem ez nagyon jó lett - szólalt meg Ryan.
-Igen! Ez így jól van - nyújtotta ki a nyelvét Jess.
Elköszöntünk Ryantől, és mentünk is.
-Becky, ugye eljössz velem egy bútorüzletbe? - kérdezte a kocsiba ülve.
-Van más választásom? - nevettünk.
-Nem nagyon.
Pár perc múlva egy nagy áruháznál kötöttünk ki. Jess nagyon be volt indulva, de mire? Egy íróasztalra? Nevetni kezdtem.
-Mi az? - kérdezte mosolyogva.
-Semmi - legyintettem - Mit akarsz venni?
-Egy íróasztalt - héé, akkor igazam volt, ismét kacagtam - Ugyan miért?
-Ma reggel kitörött a lába az enyémnek, ráültem éneklés közben.
-Huh - nem bírtam ezzel a sok nevetéssel. Jess reménytelenül nézett rám.
Közben megérkeztünk a bútorokhoz.
*Logan szemszög*
-Gyertek már - siettetett James.
-Minek kell új ágyakat venni? - kérdezte unottan Carlos.
-Mert már elegem van a régiekből - Kendall idegesnek tűnt.
Kimentem a kocsimhoz és beültem, nem volt kedvem a veszekedésüket hallgatni. Kicsit elmélyedtem a gondolataimba, a tegnapi nap nem volt a legjobb. Magamat okoltam, hogy nem találkozhattam Beckyvel. Csak öt perc...
-Na menjünk, ezek nem jönnek... - huppant be mellém Kendall.
-Mi? Miért?
-Carlos unja, James meg elkell vigye Fox-ot állatorvoshoz... - magyarázta komolyan.
-Na mindegy, akkor mi legalább legyünk túl ezen a hülye vásárláson - mondtam beindítva az autót.
Öt percre volt az áruház...csoszogva mentünk be a bútor részlegre, lerítt rólunk, hogy nem élvezzük a helyzetet.
-Na akkor én megyek erre... - mutatott balra. Akkor gondolom én jobbra kell menjek...
Rengeteg ágy volt, nem is tudom, hogy hogy fogunk választani.
-Vízáááágy - mondtam magamnak halkan, az ágyhoz lépdeltem és beledobtam magam. Legszivesebben ezt vettem volna meg. Egy kis élvezkedés után gondoltam tovább megyek, mert még a végén komplekt hülyének néznek. Nem tudtam felállni!!!
-Ezt nem hiszem eeel - csaptam magam homlokon. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Írtam egy sms-t Kendallnek, hogy találkozzunk a vízágynál. Nem akartam megmondani, hogy miért.
-Mi van? - kérdezte.
-Hát...öhm...segítenél? - nyújtottam feléje a kezemet. A bolondja elő kapta a telefonját és lefényképezett. - Kösz a segítséget - mondtam összehúzott szemekkel.
-Nincs mit - nem tudta abba hagyni a vihogást. Valahogy felsegített, én meg meglöktem, szegény neki ment valakinek.
-Na én keresek tovább - indult el röhögve.
Muszáj lesz megszereznem a telefonját, és gondoskodnom kell a bizonyítékokról - mondtam magamban Kendall után nézve, elmosolyodtam, és neki kezdtem én is keresgélni.
Messziről megláttam egyet, sietve oda mentem, de figyelmetlen voltam és neki ütköztem egy lánynak, de amint láttam ő sem a külvilágra figyelt. Mindketten egy Bocsánattal tovább ballagtunk.
-Haveeer - vágott hátba Kendall pár perc után.
-Na mi van? Találtál valamit, mert én igen - mosolyodtam el.
-Most komolyan...
-Nekem tetszik, és kényelmes is - ültem le az ágyra.
-Nem az ágyra gondolok, hanem...Beckyre - mondta hátat fordítva.
-Mi???
-Hát ő volt az, akinek neki mentél...vak vagy - legyintett.
Na jó...most ásom el magamat... -.-
*Becky szemszög*
Miután neki mentem valakinek, Jesshez siettem, mert intett, hogy kiválasztotta a megfelelő íróasztalt.
-Holnap hozzák ki, na menjünk.
A kocsinál voltunk amikor Jess hirtelen megállt.
-Valami baj van? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Hát...nem vetted észre Logant?
-Miről beszélsz? - sétáltam hozzá.
-Hát akinek neki mentél...ő volt az...
-Na persze, észre vettem volna...indultam el.
-Tutira ő volt...azt hittem észrevetted...
-Hát nem....na de mindegy, menjünk...
Ahogy haza értünk, megpihentem a konyhaszéken.
-Meg kell kérjem Ryant, hogy küldje át a képeket.
-Kiváncsi vagyok rájuk - mondta Jess mosolyogva, miközben teát készített.
-Jók lettek - nevettem.
-Oh, nem is vagy beképzelt - nyújtotta felém a nyelvét.
-Ezt meg se hallottam - mondtam kacagva.
A teámmal odaballagtam az ablakhoz.
Másnap
-Hm... új szomszédaink lesznek - elhúztam a függönyt.
-Igen, és ma hozzák az íróasztalt is - nevetett Jess.
Közbe eszembe jutott, hogy még tegnap kint hagytam a kocsiban a telefonomat, elkértem a kulcsot Jesstől és mentem is ki. Muszáj volt felhívnom Kendrát meg anyuékat. Bekukkantottam az ablakon és megláttam a földön, kinyitottam az ajtót és behajoltam.
*Logan szemszög*
Reggel korán összeszedtük a megmaradt cuccainkat, bepakoltuk a kocsimba. Steve már elvitte a nagyját, és most itt vagyunk egy félig üres házban.
-Na jó, gyertek, mert már nagyon kiváncsi vagyok a házra - indult ki az ajtón Kendall.
-James, az enyém lesz az a szoba! - mondta hangosan Carlos a lépcsőn lefele.
-Nem, az az enyém!
-Mi van veletek? - kérdeztem. Szótlanul kimentek és beültek az autóba.
Sajnos ott is folytatták.
-Fejezzétek már be! - fordult hátra Kendall - Nem tudom mi bajotok, még csak fényképen láttuk, és már azon veszekedtek, hogy melyikőtöké lesz a nemtudom melyik szoba?
-Igen! - vágták rá egyszerre.
Kendallnek nem jött össze, én meg nem erőlködtem. Lassan betértünk az utcába, megláttam Steve autóját, leparkoltam melléje. Kiszálltunk és kivettem az én dobozomat.
-Csaj a szomszédban - bökött vállon Kendall mosolyogva. Egy lányt pillantottam meg, aki bele volt bújva egy autóba, gondolom keresett valamit.
-Nem rossz husi - nevetett Carlos.
Le nem vettem a szememet róla, ismerős volt. A lány megfordult, mindketten elejtettük a kezünkben lévő tárgyat...
Nagyon jó! Gyorsan köviit :)
VálaszTörlésKószi :D igyekszem :)
VálaszTörlés